A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Könyvmolyképző Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Könyvmolyképző Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. december 8., péntek

Alice Oseman: This ​Winter – Az idei tél (Pasziánsz 0,5.) + Nyereményjáték

By    december 08, 2023 // No comments

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából idén karácsonyra megjelenik egy újabb történet a Heartstopper világából, ami ráadásul karácsonykor játszódik. A történetről a Blogturné Klub hét bloggere mesél, és az értékelések mellett extra tartalmak is várnak rád!

Gyűlölöm a karácsonyt - mondja Tori.
- Nem, nem gyűlölöd - felelem.
- Az ideit gyűlölöm.
- Az ideit mindenki gyűlöli.

Az idei tél kemény Tori, Charlie és Oliver Spring számára. Mindannyian
igyekeznek a lehető legkevesebb
drámával átvészelni a karácsony napját.

Olivernek ez azt jelenti, hogy Mario
Kart-ozik a bátyjával és a nővérével,
Tori és Charlie számára pedig azt, hogy
maguk mögött hagyják az elmúlt néhány
hónapot.

Vajon ez a karácsony szétszakítja
a Spring családot, vagy elkezdi
összekovácsolni őket?





Nem titok, hogy a Heartstopper az egyik legkedvesebb sorozatom. Nagyon megszerettem a fiúkat és a többi szereplőt is. A Pasziánszról pedig nem is olyan régen olvashattatok a blogon. Elég mély nyomokat hagyott bennem az a regény, még ennyi idő után sem tudtam szabadulni tőle. Nagyon nem azt kaptam amit vártam és ez eléggé erősen kibillentett az egyensúlyomból. 
No nem azért, mert a Solitaire (Pasziánsz) egy rossz regény lenne, csak engem brutálisan lehozott az életről. Míg a Hearstopperben minden nehézség ellenére is ott volt Nick és Charlie cukisága, addig Tori történetét nem törte meg semmi. Szinte végig érzékelhető volt a depresszió és a kilátástalanság, a mély deprimáltság érzése, ezzel pedig nem igazán tudtam mit kezdeni. Engem is teljesen maga alá temetett és napokig nem találtam a kiutat belőle. Talán az utóbbi idők egyik legnehezebb olvasmánya volt számomra. Szóval a This Winter (Az idei tél) című könyv estében már felkészültebbnek éreztem magamat. Tudtam, hogy mire számíthatok és nem csapott annyira arcul a Spring család kissé furcsa, és ideálisnak egyáltalán nem mondható karácsonya.  

Alice Oseman ezen írása sem képregény, hanem egy klasszikus formában megírt regény. De szerencsénkre néhány kép azért helyet kapott a kötetben. Nekem ez rengeteget hozzáadott az olvasás élményéhez, hiszen maga a témája (Charlie betegsége) rendkívül nyomasztó. 

A történet középpontjában a karácsony áll. Nincs könnyű helyzetben a Spring család, hiszen ez az első olyan karácsony, miután egyértelművé vált Charlie betegsége. A cselekményt nagyjából oda helyezzétek el fejben, amikor is Charlie egy rövidebb időre egy olyan pszichiátriai osztály lakója volt, ahol olyan kamaszokat kezeltek, akik hasonló étkezési zavarokkal küzdöttek, mint ő. Az idei tél című könyv az ezt követő időszakban játszódik. 

Karácsonykor az ember eleve hajlamos arra, hogy a szőnyeg alá söpörje a problémákat és rágörcsöljön arra, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie. Egy ilyen embert próbáló időszak után azonban ez lehetetlen. Nem lehet úgy tenni, mintha mi sem történt volna. A húrok eleve pattanásig vannak feszülve, így az első pillanattól kezdve érezhető, hogy robbanni fog a bomba. A történet tulajdonképpen három részre osztható, Charlie, Tori és Oliver fejébe pillanthatunk be. Megtudhatjuk, hogy ők miként élték túl ezt az igencsak furcsa karácsonyt. Vajon a megpróbáltatások milyen hatással lesznek a család életére? Képesek lesznek megbeszélni a problémáikat?

Ez nem egy cuki karácsonyi történet, hihetetlenül örültem neki, hogy Alice Oseman nem akar "hazudni" és nem akarja elhitetni az olvasóival, hogy zökkenőmentes, romantikusan idilli lehet a Spring család karácsonya. Ez a könyv maga az élet. Bemutatja, hogy olykor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt mi eltervezzük és hogy a sérelmeinket és fájdalmainkat nem tudjuk egyszerűen, csupán a karácsony kedvéért, varázsütésre félretenni. Az ember nem tud jópofizni a rég látott családtagjaival és nem tudja kontrollálni az érzelmeit, ha úgy érzi, hogy bírálják őt. Az, aki nem szereti, ha ráirányul a figyelem, nem válik a társaság lelkévé és az, aki nem szeretik, ha faggatják, nem fog kimerítő válaszokat adni az életéről. 

Már többször is megfigyeltem, de ebben a történetben is tökéletesen látszik, hogy micsoda különbségek vannak Charlie és Nick családja között. Nagyon érdekes volt látni ezt a furcsa kontrasztot. Most először éreztem, hogy Charlie anyukájában több van, mint amennyit eddig olvashattunk róla. Nagyon szeretném megtudni, hogy mi jár az ő fejében. 

Nekem ez a könyv összességében jobban tetszett, mint a Pasziánsz. Azt nem tudom eldönteni, hogy miért, de számomra élvezetesebb olvasmány volt a lelki problémák megnyilvánulása mellett is. Számomra jobban hozta a Heartstopper életérzést, bár ennek lehet az az oka, hogy inkább Charlie volt itt is a középpontban. Ha szeretitek Alice Oseman történeteit, akkor semmiképpen se hagyjátok ki Az idei tél című kisregényt sem. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,2

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. Ha pedig a másik borító tetszik jobban, akkor ITT. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Ez a Heartstopper történet karácsonykor játszódik, így egyike a Könyvmolyképző Kiadó karácsonyi könyveinek. A mostani játékunk során egy-egy Könyvmolyképzős karácsonyi kötetből találtok idézetet, a feladat, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a könyv címét. A helyes kitöltők között a könyv 1 példányát sorsoljuk ki a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
"Imádom a karácsonyt, a fényeket, a hangulatot, a forró kakaót, a hóesést, a díszeket, az ünnepi könyveket és filmeket, de a legjobban talán azt, hogy ilyenkor sokkal kedvesebbek vagyunk egymással. Ebben az időszakban tényleg elhiszem, hogy bármi megtörténhet, és karácsonyi csodák igenis léteznek."

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

11.26. - Sorok Között
11.30. - Dreamworld - Idézetek
12.02. - Könyv és más
12.06. - Utószó
12.08. - Csak olvass!
12.10. - Dreamworld

2023. november 21., kedd

Kedvcsináló idézetek az Egyetlen szerelmeim című kötethez

By    november 21, 2023 // No comments

 

Sziasztok!

A népszerű amerikai írónő, Taylor Jenkins Reid életművéből már négyet a magyar olvasóközönség is élvezhet. A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából ugyanis elhozta One True Loves, magyarul Egyetlen szerelmeim című regényét is megismerhetjük idén ősszel. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a könyvről!

Mit ​jelent igazán szeretni?

Emma Blair huszonévesen feleségül megy a gimnáziumi szerelméhez, Jessehez, és maguk mögött hagyva az otthonukat és az otthoni elvárásokat, kitalálják a saját életüket. Belevetik magukat az utazásba, élveznek minden boldog pillanatot, megragadnak minden izgalmas kalandot.
Az első házassági évfordulójuk napján Jesse éppen a Csendes-óceán felett forgat, amikor nyoma veszik a helikopterének és neki is. Azt hiszik, meghalt.
Emma, szakítva addigi életével, hazaköltözik, és megpróbál újra magára találni. Évekkel később, már túl a harmincon, összefut egy régi barátjával, Sammel, és újra szerelmes lesz. Amikor Sam eljegyzi, úgy érzi, újabb esélyt kapott a boldogságra.
Egészen addig, amíg fel nem bukkan Jesse. Kiderül, hogy életben van, és alig várja, hogy végre hazajusson hozzá. Emmának, akinek ettől a pillanattól fogva nemcsak egy vőlegénye, hanem egy férje is van, mélyen magába kell néznie – ki is ő valójában, és mire vágyik? –, miközben semmiképp sem szeretne fájdalmat okozni azoknak, akiket szeret.

Ki az ő egyetlen szerelme? Mit jelent tiszta szívből szeretni valakit? Emma tudja, hogy a szívére kell hallgatnia. Bár értené, hogy az mit súg neki!

Ahogy a bejegyzésemben már olvashattátok, összességében bár nem ez lesz a kedvenc TJR regényem, de ettől függetlenül kifejezetten tetszett a történet. Érdekes volt bepillantást nyerni Emma életébe, és abba, hogy egy ennyire furcsa és valószínűtlen, mégis abszolút hihető élethelyzetben a főszereplőket milyen problémák és dilemmák elé állítja a sors. 

Arra gondoltam, hogy az értékelésem mellé néhány idézettel is megpróbálom meghozni a kedveteket az olvasáshoz. 

1. 
"Az életemet arra az elképzelésre alapoztam, hogy minden rendkívüli dolgot látni akarok, de aztán rájöttem, hogy a rendkívüli dolgok mindenhol ott rejtőznek."


2. 
"A boldog pillanatok a legrosszabbak, ilyenkor a legerősebb a fájdalom."


3.
"A jó dolgok nem feltétlenül akkor történnek, amikor már készen állsz rájuk. Van, hogy előbb érkeznek, amikor még nem készültél fel a fogadásukra."

4. 
"Halk rezignáltsággal beszél, mintha csak most hasítana belé a fájdalom. Tapasztalataim szerint gyakran vagyunk így a megrázó dolgokkal. Újra meg újra letaglóznak minket, pedig azt hisszük, hogy egy órával korábban már átestünk a sokkon."

5. 
"Mindenki változik. Az örömeinkre és a fájdalmainkra reagálva fejlődünk."

6. 
"Az örömködésünket egy férfi szakítja félbe. A feleségének keres egy könyvet. Hallom, ahogy apa megkérdezi, hogy mi a címe. A férfi azt feleli:
– Nem tudom, és azt sem, ki írta. Nem emlékszem, miről szól, arra viszont igen, hogy kék volt a borítója."

7. 
"Csak azért, mert valami nem arra való, hogy egy életen át tartson, még nem jelenti azt, hogy meg sem kellett volna történnie."

8. 
"A romantikus szerelem csodálatos – a megfelelő körülmények között.
De hát ilyen körülmények csak ritkán adottak.
Ritka, hogy az ember pont azt szereti, aki őt, és hogy csak azt szereti, aki csak őt."

9. 
"Szerintem az ember nem mindig van tisztában a valódi vágyaival. Néhányan csak akkor jövünk rá, mi az álmunk, amikor már benne élünk. […]"

10. 
"Nem hiszem, hogy az igaz szerelem egyetlen szerelmet jelent.
Szerintem az igaz szerelem annyit jelent, mint igazán szeretni."

Ezeket az idézeteket gyűjtöttem össze a könyvből, viszont miközben írtam ezt a bejegyzést rájöttem, hogy nem is tudok kedvencet választani. De talán nincs is ezzel semmi baj. Remélem sikerült végül felkeltenem az érdeklődéseteket, ha pedig így van, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt Taylor Jenkins Read legújabb, magyarul megjelent kötetének. 

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz. 

Nyereményjáték

A játékunkban a regényhez, illetve a szerzőhöz kapcsolódóan teszünk fel kérdéseket, melyekre a helyes választ a Rafflecopter doboz megfelelő sorában várjuk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Az Egyetlen szerelmeim hányadik könyve a szerzőnek?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

11.15. Readinspo
11.21. Csak olvass! (extra)
11.23. Pandalány olvas

2023. november 19., vasárnap

Taylor Jenkins Reid: One True Loves - Egyetlen ​szerelmeim + Nyereményjáték

By    november 19, 2023 // No comments

Sziasztok!

A népszerű amerikai írónő, Taylor Jenkins Reid életművéből már négyet a magyar olvasóközönség is élvezhet. A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából ugyanis elhozta One True Loves, magyarul Egyetlen szerelmeim című regényét is megismerhetjük idén ősszel. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a könyvről!

Mit ​jelent igazán szeretni?

Emma Blair huszonévesen feleségül megy a gimnáziumi szerelméhez, Jessehez, és maguk mögött hagyva az otthonukat és az otthoni elvárásokat, kitalálják a saját életüket. Belevetik magukat az utazásba, élveznek minden boldog pillanatot, megragadnak minden izgalmas kalandot.
Az első házassági évfordulójuk napján Jesse éppen a Csendes-óceán felett forgat, amikor nyoma veszik a helikopterének és neki is. Azt hiszik, meghalt.
Emma, szakítva addigi életével, hazaköltözik, és megpróbál újra magára találni. Évekkel később, már túl a harmincon, összefut egy régi barátjával, Sammel, és újra szerelmes lesz. Amikor Sam eljegyzi, úgy érzi, újabb esélyt kapott a boldogságra.
Egészen addig, amíg fel nem bukkan Jesse. Kiderül, hogy életben van, és alig várja, hogy végre hazajusson hozzá. Emmának, akinek ettől a pillanattól fogva nemcsak egy vőlegénye, hanem egy férje is van, mélyen magába kell néznie – ki is ő valójában, és mire vágyik? –, miközben semmiképp sem szeretne fájdalmat okozni azoknak, akiket szeret.

Ki az ő egyetlen szerelme? Mit jelent tiszta szívből szeretni valakit? Emma tudja, hogy a szívére kell hallgatnia. Bár értené, hogy az mit súg neki!

Ez már a harmadik Taylor Jenkins Reid regényem és azt hiszem, hogy nem az utolsó. Ugyan nem ez a kötet a kedvencem tőle, mert a másik két regénye azért jobban tetszett, az viszont vitathatatlan, hogy ez az írása gondolkodtatott el a legjobban. Nagyon érdekes és izgalmas kérdéssel operál az írónő.
Alapvetően nem szeretem a szerelmi háromszögeket, az Alkonyat tizenéves koromban kellően mély nyomokat hagyott bennem. Már akkor megtapasztaltam, hogy a főszereplő valahogy soha sem az én kedvencemet választja, így általában elkerülöm az ilyen jellegű regényeket. Taylor Jenkins Reid regényének fülszövege mégis azonnal levett a lábamról. 

A történet szerint Emma még gimnazistaként ismerte meg Jesset, igazi nagy szerelem az övék. Igazi nyughatatlan lelkek, akik készek arra, hogy meghódítsák az egész világot. Emma szülei egy könyvesboltot vezetnek, a fiatla lánynak pedig a legnagyobb rémálma, hogy ő vezesse tovább majd a boltot, ha ők nyugdíjba mennek. El is "menekül" a városból, hogy az életnek hívott kalandot Jessevel együtt élje át. És bár egy idő után már talán kész lett volna megállapodni, de már akkor is egyértelmű volt (legalábbis számomra), hogy a fiú nem biztos, hogy kész erre. Hiszen őt leginkább a kaland élvezete jellemzi. Aztán egy végzetes napon, az első házassági évfordulójukon a fiú eltűnik, Emma élete pedig darabokra hullik. Visszaköltözött a szüleihez, és szép lassan elkezdte újra összerakni magát. Ami korábban egy rémálomnak tűnt, izgalmas jövőképpé változott. A nyugodt kisvárosi környezet és szülők családi vállalkozása már nem is tűnt olyan rossz opciónak számára. Eközben újra összefutott Sammel, fiatalkori barátjával és szép lassan szerelem szövődik közöttük. Ha Jesse egy sodró folyó, akkor Sam egy nyugodt kikötő. Egy igazi biztos pont a lány életében, aki mellé egyszerűen csak jó hazaérkezni. Akivel az ember szívesen alapít csaladot. A két fiú semmiben sem hasonlít egymásra, talán csak abban, hogy szeretik Emmát. Amikor Jesseről kiderül, hogy még sem halt meg és visszatért Emma életébe, a fiatal nőnek pedig óriási döntést kell hoznia. Vajon hány nagy szerelme lehet az embernek az életében? Ha létezik a nagy Ő, akkor vajon csak egy lehet? Kire és mire van szüksége Emmának? A nyugodt és kiszámítható életre, vagy kalandokra? 

A kötet fő konfliktusa egyértelműen Jesse színrelépése. Nagyon fájdalmas érzés volt a férfi elvesztése, nem volt könnyű Emmának talpra állni. A férfi megjelenése azonban mindent felforgatott. Rengeteg érzést hozott felszínre. Emmának nagy erős lelkiismeretfurdalása volt. Hiszen végülf feladta, és nem várt tovább a férfire, mikor már szinte biztosnak tűnt a halála. A férfinek viszont Emma képe adott erőt. Úgy tudott megmenekülni, hogy feleségére gondolt. Hogy maradhatna egyet Sammel, mikor Jesse végig rá gondolt? Régen mindennél és mindenkinél jobban ismerték a másikat, de ahogy Emma úgy Jesse is sokat változott. De vajon illenek még egymáshoz?  
Hihetetlenül érdekes és izgalmas volt ez a kérdés. Talán nem okozok nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, hogy Sam volt az abszolút kedvencem. A nyugodt és kiszámítható életet preferálom, nekem nincs szükségem eszement kalandokra, csak egy olyan emberre, aki mellett leélhetem az életemet biztonságban és szeretetben. Szóval igazából én ezt kívántam Emmának is. De az, hogy hogyan is dönt valójában, azt fedje jótékony homály, nem áll szándékomban spoilerezni. 

A két elolvasott kötet után úgy érzem, hogy az írónő legnagyobb erőssége, hogy bár kitatált karakterekről ír, mégis hiteles és érdekes tud maradni. Bár extrémnek tűnik az élethelyzet, amit ábrázol, de egyáltalán nem tűnt lehetetlennek, nem éreztem légbőlkapottnak. Abszolút látom magam előtt a szituációt végig úgy érezem, hogy a fő konfliktust figyelembe véve a karakterek hitelesen reflektáltak az eseményekre és helyzetekre. 

Összességében bár nem ez lesz a kedvenc TJR regényem, de ettől függetlenül kifejezetten tetszett a történet. Érdekes volt bepillantást nyerni Emma életébe és bevallom, én végig azon gondolkodtam, hogy milyen szerencsés ember vagyok, hogy van egy Sam az életemben. Egy olyan társ, aki mellett nyugodt és szép életem lehet, akivel tényleg családot szeretnék alapítani. 
Ha olvastatok már az írónőtől, akkor ne hagyjátok ki az Egyetlen szerelmeimet sem. Ha pedig eddig nem ismertétek a munkásságát, akkor csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz. 

Nyereményjáték

A játékunkban a regényhez, illetve a szerzőhöz kapcsolódóan teszünk fel kérdéseket, melyekre a helyes választ a Rafflecopter doboz megfelelő sorában várjuk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Mennyi könyve van összesen Taylor Jenkins Reidnek (eredeti nyelven is)?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

11.15. Readinspo
11.19. Csak olvass!
11.21. Csak olvass! (extra)
11.23. Pandalány olvas

2023. november 15., szerda

Colleen Hoover: Reménytelen (Hopeless 1.)

By    november 15, 2023 // No comments

Sziasztok!

Colleen Hoover regényeit már nem kell senkinek bemutatni,nekem azonban még óriási lemaradásaim vannak az írónő munkássággával kapcsolatban. Több könyve is van, amit eddig nem sikerült sorra keríteni, ezért eddig az volt a célom, hogy szép lassan pótoljam a hiányosságaimat. Határozottan azt éreztem, hogy a Hopeless (Reménytelen) című regénye az egyik legnagyobb hiányosságom, de valahogy soha nem volt időm/kedvem/lehetőségem elolvasni. Mielőtt azonban rátérnek arra, hogy mi volt az olvasásom apropója és hogyan tetszett a történet, lásssuk miről is szól a regény. 

Készen ​állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?

Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét.
A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.
A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…

Őszinte leszek veletek, rengeteget gondolkodtam azon, hogy írjak-e a blogon erről a kötetről. Tudom, hogy sokatoknak ez a kedvenc CoHo regénye, így nem akartam senkit sem megbántani a markáns és talán kissé kíméletlen véleményemmel. De aztán eszembe jutott, hogy mindig is arra buzdítottam a követőimet és olvasóimat, hogy vállalják a véleményüket, még akkor is, ha azzal a kisebbségbe tartoznak. Egy bloggernek és tartalomgyártónak szerintem óriási a felelőssége. A különböző platformokon több száz/ezer/tízezer embert érhet el, így a szavának súlya van. Bár én csak egy kis hal vagyok ebben a nagy tengerben, sőt óceánban, de azért biztos vagyok benne, hogy annak, aki olvassa a véleményemet, igenis számít, hogy mit mondok és teszek. Attól leszünk szerintem hitelesek, ha a jó élményeink mellett a negatív csalódásainkról is írunk. Hiszen nincs olyan, hogy minden könyv egyformán tetszik. Ha elhallgatnám, hogy mennyire mélységesen csalódtam CoHo ezen regényében és nem írnám le a vele kapcsolatos aggályaimat, akkor hol marad az általam olyan nagyra tartott hitelesség? Szóval összeszedtem magam és megírom a népszerűtlen véleményemet a regényről. 

Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen formában tárjam elétek a véleményemet, mert nem akartam olyan kritikát írni, amiben csupán az én keserűségem jelenik meg. Nem szeretek lehúzni regényeket, mert az a szép az olvasásban és a könyvek szeretetében, hogy mindenki szívének más és más műfaj kedves. Van, aki él hal a romantikus ponyváért, mert egyszerűen kikapcsolja és ellazítja, mások pedig képtelenek elviselni azt. Ez pedig pontosan így szép és jó. Bevallom, kicsit féltem attól, hogy megbántok másokat a véleményemmel, de aztán rájöttem, hogy az értékelésem minden egyes mozzanatát alá tudom támasztani egy példával, így egyáltalán nem légből kapott, ész nélküli kritikát írok nektek. Nem vagdalkozom, nem minősítek senkit, csupán leírom az érzéseimet és őszinte véleményemet. Szóval arra kérek mindenkit, aki idáig eljutott és tetszett neki a könyv, ne bántódjon meg a véleményemen. Vonja meg a vállát és gondoljon arra, hogy hát igen...ízlések és pofonok.

Az elmúlt években nagyon közel került hozzám Colleen Hoover munkássága. Rengeteg könyvét olvastam, ám még mindig akadnak hiányosságom. A Hopeless című regénye ezer éve a TBR listámon csücsült, már évek óta a polcomon áll olvasatlanul, de valahogy soha nem alakult úgy, hogy elolvassam. Már sokan tudjátok, hogy az All Your Perfects (Minden tökéletesed) című regény lett a legnagyobb kedvencem eddig Colleen Hoover tollából, így mindenképpen szerettem volna sorra keríteni a Finding Perfect című rövid írását is. Aztán megláttam, hogy ez a műve erőteljesen összefügg a Finding Cinderellával (Helló, Hamupipőke) ami meg összefügg a  Hopeless-szel (Reménytelen), én viszont ezeket még nem olvastam. A teljes élmény miatt semmiképpen sem akartam kihagyni a Finding Cinderellát, így azt beszereztem. Aztán Lilla (Dreamworld bloggerinája) felhívta a figyelmemet, hogy ha egyszer a Hopelesst is sorra szeretném keríteni, akkor ez a kisregény elspoilerezi, szóval így végül arra is rávettem magam. Szóval durva belegondolni is, de ahhoz, hogy Quinn és Graham történetét végül le tudjam a szívemben zárni, elolvastam még két másik könyvet is érte. Utólag úgy érzem, hogy feleslegesen szívattam meg saját magamat, de persze később mindig okosabb az ember. De mivel az elhivatottságom nem ismert határokat, így mindenképpen szerettem volna Sky és Holder történetét is megismerni. 

Az első reakcióm a könyv elolvasása után az volt, hogy egyértelműen öreg vagyok már CoHo első regényeihez. Teljesen más szemmel néztem erre a kötetre 33 évesen, mint mondjuk 20-23 évesen néztem volna. Azt hittem, hogy egy igazán szívbemarkoló és lebilincselő olvasmányban lesz részem, hiszen általában nagy hatással voltak rám az írónő könyvei, de hamar rá kellett jönnöm hogy a Reménytelen nem az én regényem. 

A történet első felében nem igazán történt semmi izgalmas, csupán annyi, hogy magamban megállapítottam, hogy talán emiatt éri az írónőt az a kritika, hogy a toxikus kapcsolatokat romantizálja. 
Rengeteg komoly és fontos probléma jelenik meg a kötetben, melyek megfelelő ábrázolása esetén komoly és mély családi drámával találhattuk volna szemben magunkat. Mindegyik téma egyenként is komoly és mély traumaként szőheti át egy család mindennapjait, együtt azonban garantáltan olyanok, mint egy érzelmi hurrikán és cunami. Teljesen letaglózó elemi erővel bírhatnak és nyomorba döntheti az olvasó szívét és lelkét. Egy jól megírt mű képes arra, hogy érzelmeket váltson ki az olvasójából, hogy együtt nevessen és sírjon a karakterekkel. Tudom, hogy képes erre az írónő, hiszen például az All Your Perfects esetén abszolút ezt éreztem és tudom, hogy sokak számára ez a regény is ilyen, de valahogy számomra a Reménytelen képtelen volt erre. Kicsit úgy éreztem, hogy kívül ragadtam, a nehézségek és igazán fájdalmas múltbéli események nem tudtak úgy hatni rám, ahogy vártam. Aláírom, hogy Sky és Holder múltja nagyon fájdalmas. Az eltemetett démonaik még külső szemlélőként is szívbemarkoló élmény nyújt, de valahogy annyira furcsán és számomra logikátlanul kezelték a nehézségeket, hogy egyszerűen nem tudtam és nem is akartam velük azonosulni. Inkább szülőként képzeltem magam ebbe a történetbe, és azon kezdtem el gondolkodni, hogy Holdernek hol vannak a szülei és miért nem vitték a gyereket terápiára. Miért nincs mögötte egy támogató családi háttér, főleg egy ilyen nagy megrázkódtatás után. És itt persze eszembe juthat az is, hogy nem minden szülő tökéletes és vannak emberek, akiknek nem való gyerek. De mivel Holder családjáról semmit sem tudunk meg, így csak azt látjuk, hogy a szülei nem támogatják. 

A kötet második fele, mikor kikristályosodni látszik Sky múltja sokkal jobban tetszett a történet, de a kettejük közötti dinamika még itt is idegesített. A kettejük közötti kötelék az első pillanattól kezdve érezhető, de nekem ez inkább furcsa volt, mint romantikus. Annyiszor felvillant a red flag a regény alatt, hogy ha ivós játékot játszottam volna közben, tuti berúgtam volna. 
Holder számomra nem egy romantikus, misztikus, szenvedélyes és sebzett lelkű férfi volt, akinek minden hibája feledésbe merül a két szép szeme és csodás teste miatt, hanem egy olykor igenis agresszív és toxikus valaki, akit bár nem tartok rossz embernek, de nem engedném a gyerekem közelébe addig, amíg nem dolgozik saját magán. Engem néha hihetetlenül zavart a viselkedése, melyet bár egyértelműen a fájdalom és az önvád szült, de ez nem menti fel őt a cselekedetei alól. Sokszor hihetetlenül agresszíven reagált, és olyan mondatok hagyták el a száját, hogy csak pilláztam. Biztos vagyok benne, hogy sokatok számára ő az ideális pasi és nem is akarok senkit sem lebeszélni róla. De azt azért tudjátok, hogy nem oké, ha egy fiú megaláz titeket mindenki előtt, szabályosan ghostingol,  majd megjelenik és úgy tesz, mintha mi sem történt volna és ugyanúgy jogot formál rád. Nem normális, ha azt mondja neked, hogy ugye megteszed azt a kapcsolatért, hogy elkezdesz fogamzásgátlót szedni, mert ez egyszerűen lelki zsarolás. És persze, fontos a biztonságos szex, de még utalgatni is gáz arra, hogy ez egyedül a lány felelőssége és, hogy neki kell meghoznia ezt az áldozatot. Lelki nyomást helyezni valakire emiatt nagyon nem oké. És persze, később dönthetsz úgy, hogy ezt a megoldást választod. De ez a te döntésednek kell lennie, ne azért szedd, mert a pasid azt mondja neked. 

Sky karaktere viszont nagyon érdekes volt. Lenyűgöző volt látni az esetében, hogy mire képes az emberi agy, ha felejteni akar. Több olyan interjút olvastam, ahol a nagy megrázkódtatásokat élők egyszerűen kitörölték, mélyen eltemették a fájdalmas emlékeket. Majd ezek az emlékek csak később törtek elő. A két fiatal élete egy ponton összekapcsolódik, a múltbéli titkok felszínre törnek. A kirakós darabkái szépen lassan összeilleszkednek és megértjük Sky életét, az örökbe fogadott anyukája motivációit és Holder fájdalmát is. A megértés és elfogadás azonban nem jelenti azt, hogy nem kap az ember a fejéhez, miközben olvassa kettejük megküzdési mechanizmusát. Engem borzasztóan zavartak és egy másodpercig sem tudtam azonosulni velük. Fontos felismerni és belátni, hogy amit Sky és Holder a nyakába kapott egy borzasztóan nagy és fájdalmas puttony. A másik két szép szeme és tökéletes teste, nem fogja megoldani azt. Két tinédzser nem tudja megoldani ezt a problémát, még az is lehet, hogy két felnőtt sem tudná ezt megoldani segítség és terápia nélkül. És talán ez zavart a leginkább, hogy egyszerűen nem láttam azt, hogy milyen megoldási lehetőséget javasol az írónő. Mert oké, van egy drámai alaphelyzet, amit megfejel egy még drámaibb vonallal, és végül nem ad semmilyen megoldási javaslatot. Lehet öreg vagyok, de nekem ez most nem működött. Nem láttam mögötte a magasztos romantikát. A drámai vonal adott, de nekem nagyon nem tetszett. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez a könyv borzalmas, mert még így is rengeteg olyan dolgot fel tudnék sorolni, ami tetszett. Szerettem nagyon a felvonultatott témákat, szerettem Sky élettörténetét és érdekes és izgalmas volt látni a helyzet pszichológiáját. De ezek csak részben tudták feledtetni velem a problémákat. 

Azt nem mondom, hogy utáltam de ha visszamehetnék az időben, nem hiszem, hogy sorra keríteném. Nem érzem, hogy túlságosan hozzáadott volna az életemhez. És simán érthető lett volna a Finding Cinderella enélkül is. Mindenestre ne haragudjatok a vélemény miatt és ne is érezzetétek úgy, hogy le akarlak titeket beszélni róla. Ez csak az én véleményem, ettől még nektek természetesen lehet a kedvenc olvasmányotok. :)






2023. november 5., vasárnap

Colleen Hoover: Reminders ​of Him – Emlékek róla + Nyereményjáték

By    november 05, 2023 // No comments

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Colleen Hoover: Reminders of Him - Emlékek róla regényét, melyben egy tragikus kimenetelű baleset okozójának, Kennának a történetét meséli el a népszerű szerző. Vajon börtönbüntetése után szabadulva láthatja-e még ez a fiatal nő a nevelőszülőknél élő kislányát? Sikerül megbocsátást és bizalmat nyernie azoktól, akik öt éve gyűlölettel gondolnak rá? Kövesd  a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában. 

Kenna Rowan öt évet töltött börtönben egy végzetes kimenetelű hiba miatt, és most visszatér a városba, ahol az élete félresiklott, abban a reményben, hogy találkozhat négyéves lányával. De a hidakat, amiket Kenna felégetett maga mögött, lehetetlen újjáépíteni. Lánya életének fontos szereplői mind távol akarják tartani a gyerekétől, bármennyire keményen dolgozik is azon, hogy bizonyítson.
Az egyetlen, aki nem zárta be előtte az ajtaját, az Ledger Ward, a helyi kocsma tulajdonosa, aki szinte az utolsó reménye, hogy utat találhat a lányához.
Ha azonban bárki is rájön, hogy Ledger lassan Kenna életének fontos részévé válik, mindketten elveszíthetik a számukra legfontosabbak bizalmát.
A nehézségek ellenére Ledger és Kenna között kialakul valami, és ahogy az érzéseik erősödnek egymás iránt, úgy nő a kockázat is. Kennának módot kell találnia arra, hogy vezekeljen a múlt hibáiért, hogy a reményre és a gyógyulásra alapozva új jövőt építhessen.

Egy fiatal anya azért küzd, hogy visszatérhessen a lánya életébe – de vajon lesz számára hely?

Összességében kedvelem Colleen Hoover munkásságát, még akkor is, ha az adott kötet nem feltétlenül válik kedvenccé, ezért minden egyes újabb és újabb megjelenés kíváncsisággal és várakozással tölt el. A Reminders ​of Him – Emlékek róla című kötet azonnal felkeltette az érdeklődésemet és két kifejezetten nagy csalódás után, bíztam benne, hogy végre új nagy kedvencet avathatok az írónő könyvei közül. 

Colleen Hoover legtöbb könyve (legalábbis azok, amiket eddig olvastam) nem a kedves és aranyos romantikus cselekményeiről ismertek. A fájdalom és olykor a kilátástalanság érzése pont ugyanannyira jellemzi történeteit, mint a szerelem és boldogság tündérporos ösvénye. Semmi sem egyszerű, vagy magától értetődő, a szereplőknek meg kell küzdeni a boldogabb és kiegyensúlyozott jövőért. Mivel szeretem a fájdalmasabb történeteket, ezért kíváncsian vártam, hogy mivel vesz le a lábamról az írónő. 
A Reminders of Him (Emlékek róla) is pontosan egy ilyen kettősséggel megáldott kötet. Egyrészről ott sebzi meg az ember lelkét és szívét, ahol nem szégyelli, másrészről viszont egy nagyon szép történet arról, hogy még a legsötétebb, legfájdalmasabb pillanatok után is eljöhet számunka a feloldozás. 
A Reminders of Him egy igazán mély és erős történet a gyászról, az újrakeztésről és arról, hogy meddig kell egy embernek bűnhődnie a tetteiért.

Őszinte leszek veletek, nagyon sokat vártam ettől a történettől. Azt már tudom, hogy Colleen Hoover korábban íródott könyvei már nem valók nekem, egyszerűen idegesítenek a szereplők és olyan toxikus mozzanatokat fedezek fel, amelyek elég erőteljesen kiverik nálam a biztosítékot. Az újabb megjelenései azonban eddig nem okoztak még csalódást, így izgatottan álltam neki az olvasásnak. Azt nem mondom, hogy új kedvencet avattam, mert úgy érzem hogy az All Your Perfects című könyvét semmi sem fogja letaszítani a trónról. A Reminders of Him azonban szorosan a nyomában van. Egy hihetetlenül fájdalmas történet egy anyáról, aki bármire képes azért, hogy kapcsolatba kerülhessen a kislányával. Egy olyan fiatal nőről, akinek félresiklott az élete és még mindig vezekel a múltban elkövetett bűneiért.  

A történet rendkívül erős, komoly és mély érzelmeket vált ki az olvasóból. Nagyon nehéz témát dolgoz fel, a veszteség és a fájdalom az, ami minden oldalát átszövi. Kenna élete nagyon fiatalon kisiklott, egy múltbéli hiba miatt börtönben töltött néhány évet. Édesanyjával soha nem volt szoros a kapcsolata, barátai is elfordultak tőle, így teljesen egyedül maradt. Szabadulása után csak egyetlen cél lebegett a szeme előtt, hogy megismerhesse kislányát (Diemet). Diem gondviselői azonban hallani sem akarnak róla. A fiatal nő ugyan próbál bizonyítani, de úgy érzi, hogy folyton falakba ütközik. Egyetlen szövetsége Ledger, aki ellentétes érzelmeket táplál a lány iránt. A múltbéli események miatt sokáig megvetette őt, de ahogy egyre jobban megismeri, elkezd megváltozni a véleménye róla. Vajon ilyen zűrzavaros érzések és élethelyzet között, működhetnek közöttük a dolgok, vagy mindketten elveszítik azokat, akik igazán közel állnak a szívükhöz? 

Kenna karaktere az első pillanattól kezdve kedves volt a szívemnek. Egy másodpercig sem tudtam őt elítélni. Igen, végzetes hibát követett el, de alaposan megbűnhődött már érte. A baleset körülményei sokáig nem tisztázottak az olvasó előtt, de ahogy haladunk előre a történetben, úgy derül ki egyre több és több minden arról a bizonyos végzetes napról. Szép lassan megértjük, hogy ugyan Kenna hibázott, de igazából ő a rendszer áldozata. Megértjük, hogy nem egy gyáva, semmivel sem foglalkozó, undorító nőszemély, csak éppen olyan súlyosan kétségbeesetté, enerválttá és depresszióssá vált, hogy elveszítette önmagát és nem tudott védekezni. A baleset körülményei és az azt követő tárgyalások rendkívül zavarosak, csak senki nem figyelt rá, így magára maradt. 
Ledger nagyszerű társnak bizonyult, nagyon drukkoltam nekik, hogy végül a nehézségek ellenére, végül tényleg egymásra találjanak. Az ő karakterét ugyan kevésbé éreztem komplexnek, de nagyszerűen illeszkedett Kennához. De ha igazán őszinte szeretnék lenni, akkor nem is igazán vártam sokat tőle.

A könyv végét imádtam, tökéletesen zárta le az írónő a történetet. Talán eddig ez a lezárás tetszett nekem a legjobban. Egy másodpercig sem kételkedtem abban, hogy Kenna megérdemli-e, hogy tiszta lappal kezdhessen. Nagyon sajnáltam őt, és őszintén drukkoltam, hogy végül megbocsátást nyerjen. Rengeteg előítélettel találkozott szabadulása után, nem alakult egyszerűen az élete, de őszintén bíztam benne, hogy a kitartása és alázata meghozza a gyümölcsét.

Ugyan az utóbbi időben több Colleen Hoover könyvben csalódtam, de a Reminders of Him című regény tényleg nagyon tetszett. Ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, akkor csak ajánlani tudom nektek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A regény beleolvasóját feltétlenül olvassátok el, ez alapján tudjátok megválaszolni az állomásokon feltett  kérdéseket. A helyes válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS
Ki rakta ki a fakeresztet, amit Kenna kiszed a földből?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

10.24 Readinspo
11.01 Readinspo - extra
11.03 Csak olvass! extra
11.05 Csak olvass! 

2023. július 2., vasárnap

Taylor Jenkins Reid: Evelyn ​Hugo hét férje + Nyereményjáték

By    július 02, 2023 // No comments

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje című regénye, mely óriási népszerűségnek örvend, világszerte számos irodalmi díjat nyert. Ha van kedved belemerülni Evelyn Hugo izgalmas szerelmi történetébe Hollywood aranykorából, tarts velünk, és a játékunk megfejtésével akár meg is nyerheted a könyv egy példányát. 

Egy szédítő hollywoodi karrier.
Egy mélyen eltemetett titok.

A legendás, de teljes visszavonultságban élő világsztár, Evelyn Hugo évtizedek óta először hajlandó interjút adni. A döntésénél már csak a választása meglepőbb: ragaszkodik egy fiatal, ismeretlen újságírónőhöz, Monique Granthoz.
Miért pont neki jut ez az álomlehetőség?

Aztán Evelyn emeli a tétet. Mert a szimpla sztárinterjú helyett sokkal többet ajánl. Mindent. A teljes igazságot csillogóan botrányos életéről. Semmit sem szépítve és semmit sem elhallgatva. Ahogy elkezdődik a munka, az újságírónő nemsokára sejteni kezdi: valamilyen módon összefonódik saját sorsa és Evelyn múltja. Ám ennek a titoknak nagy ára van.


Taylor Jenkins Reid neve már nem volt ismeretlen számomra, a Daisy Jones & The Six című regényét már olvastam. Nagyon szerettem azt a történetet, így nem is volt kérdés, hogy az Evelyn Hugo hét férjét is mindenképpen sorra kerítem majd. A várakozásaimat tovább fokozta, hogy a kötet egyszer már megjelent magyarul egy másik kiadónál, de miután elfogytak a kiadott példányok, nem lett újra nyomva a regény és az egekbe szökött az ára a kötetnek az egyes eladói fórumokon és oldalakon.  Bár úgy érzem, hogy összességében nem lett nálam akkora szerelem ez a kötet, mint az írónő másik magyarul megjelent regénye, mégis összességében csak pozitívan tudok róla nyilatkozni. 

A két elolvasott kötet után úgy érzem, hogy az írónő legnagyobb erőssége, hogy bár kitatált karakterekről ír, mégis hiteles és érdekes tud maradni. Egy másodpercig sem érzem, hogy a történet csupán a képzelet szüleménye, nem lepne megaz sem, ha rákeresnék Evelyn Hugo nevére és mindent szószerint megtalálnék róla egy Wikipedia oldalon. A fiktív karakterek nem akarnak görcsösen valódinak tűnni, egyszerűn minden erőlködés nélkül ízig-vérig valóságosnak látszanak. Olyan hitelességgel írt a színésznő életéről, hogy egy másodpercig sem lep meg az a tény, hogy egyes rajongók elhitték, hogy Evelyn Hugo valóságos személy. Abszolút megértem, hogy a Goodreads nevű külföldi oldalon ez a regénye a legnépszerűbb az írónőnek, én sem tudnám megfogalmazni, hogy miért nem lett nálam 5 csillagos olvasmányélmény. Nagyon szerettem, de valahogy mégsem tudok rá maximális pontszámot adni. Talán azért, mert bár érdekes és izgalmas olvasmány volt, mégis végig kívülállónak éreztem magam. Nem azt mondom, hogy nem szippantott be a történet, hanem inkább azt, hogy bár beszippantott, nem volt rám elemi hatással. Nem éreztem a bőrömön Evelyn vívódásait, és bár mélyen együttéreztem vele, mégsem érintett meg annyira lelkileg, mint amire számítottam. Olyan voltam, mint egy külső szemlélő, aki bár élvezte magát a történetet, de valahogy kívül tud helyezkedni a drámaiságon. 

Dráma pedig aztán volt dögivel. Ha csak arra gondoltunk, hogy Evelyn az élete során hét "férjet fogyasztott" el, akkor láthatjuk, hogy az élete egyáltalán nem volt unalmas. A történet szerint a 79 éves filmsztár, igazi ikonná vált. Ugyan már jócskán benne jár a korban, mégis a mai napig imádják és bálványozzák. Egy igazi hollywoodi csillag, akinek az alakja megkerülhetetlen. A legnagyobb vonzereje talán az, hogy misztikummá vált. Évek óta nem adott senkinek interjút, sokan tudni véltek róla sok mindent, de igazán senki sem ismerte őt. Egy nap azonban egy fiatal nő, Monique Grant lehetőséget kap, hogy megírja a színésznő életrajzát. De vajon miért őt választotta Evelyn? Milyen szálak köti őket össze? És nem utolsó sorban, vajon Evelyn hét férje lesz a legérdekesebb része az önéletrajznak, vagy valami teljes másra helyeződik majd a fókusz?

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy ismerjük meg Evelyn karakterét egyre mélyebben és jobban. Az élettörténete úgy épül fel, hogy a férjeit helyezi központba és így meséli el a teljes történetet. Megismerjük a kapcsolatait, a meztelen igazságot mindenféle sumákolás nélkül. Ahogy a szegény Ernie Diaz, az átkozott Don Adler, a hiszékeny Mick Riva, az okos Rex North, a nagyszerű, jószívű, megkínzott Harry Cameron, a csalódást keltő Max Girad és kellemes Robert Jamison karakterét megismerjük, úgy jelenik meg előttünk az igazság Evelyn életéről. Voltak benne jó és borzalmas pillanatok, lenyűgöző, hogy mennyit bír az ember, ha komoly cél lebeg a szeme előtt. Evelyn nagy akart lenni és el is érte, hogy ikonként nézzenek rá. Ahogy a színésznő hangsúlyozza, és én is egyet tudok ezzel érteni, ő nem egy jó ember. Sokkal inkább a mai divatos morally grey szó jellemzi őt a legjobb. Ahhoz, hogy kitörhessen arról a nyomorgó környékről, ahonnan származik komoly akaretrőre volt szüksége. Az akaraterő mellett azonban szüksége volt még egy hozzávalóra, ez pedig a teste. Az írónő kíméletlenül bemutatja, hogy Evelyn soha nem rettent meg attól, hogy a szexualitását használja az előrejutás érdekében. Nem esett kétségbe, ha egy férfit kellett elcsábítani, hogy előre törjön. Csúnya ezt mondani, de egy külső szemlélő számára, simán ráillene a számító ribanc kategória. De persze ő ennél sokkal több. Az egyes tettei erőteljesen megkérdőjelezhetők morálisan, ha megérteni nem is tudja őt az olvasó, de érteni véli a cselekedeteinek miértjét. A karrierje során súlyos titkokat őrzött, nem mindegyik házassága köttetett szerelemből, ezért óriáis rizikót vállal ezzel az életrajzzal. 

Érdekes volt látni a régi korok Hollywoodját. El tudom képzelni, hogy az írónőt valós személyek és ikonok ihlették. Biztos vagyok benne, hogy a női színészek kevesebbet értek és egy férfi miatt simán eltűnhettek a süllyesztőben. Ahogy a világ, úgy a filmipar is férfiorientált volt. A mai napig hallani, hogy egyes esetekben a női szereplők kevesebbek keresnek egy produkcióban, mint férfi társaik. Akkor gondoljunk csak bele, hogy az 1950-60-as években mekkora különbség lehetett a két nem között. Evelyn azonban fittyet hányot a konvenciókra és üstökösként tört előre. Ha kellett, akkor megállapodott, ha kellett tűrt, ha kellett titkolózott. Nem mondom, hogy szerethető karakter, mégis lenyűgöző az alakja. Már már sajnálom, hogy nem valóságos személy. Ha így lenne, tuti mindent is elolvasnék róla. Főleg az önéletrajza fényében. :)

Az én személyes kedvencem egyértelműen Harry Cameron volt, akivel mély barátságot ápolt. Jó volt látni, hogy milyen állandóságot biztosított Evelyn számára és szomorú voltam, hogy véget ért a közös életük. Fontos szereplő még a történet szempontjából Celia St. James is, aki a színésznő második legjobb barátja volt (Harry) után. Érdekes volt látni, hogy miként kapcsolódik össze két nő élete, szerettem ezt a történetszálat, még úgy is, hogy összességében nem éreztem mindig egészségesnek a kapcsolatukat. 

A borító zseniális, csodálatosan illik Evelyn karakteréhez, akinek a legemlékezetesebb ruhái ebben a színben pompáztak. 

Nagyon boldog vagyok, hogy a Kiadó felkarolta a szerzőnőt és minden könyve megjelenik majd szép lassan magyarul. Biztos vagyok benne, hogy nem most olvastam utoljára tőle, kíváncsian várom, hogy mivel kápráztat el legközelebb az írónő. Összességében csak ajánlani tudom nektek az Evelyn Hugo hét férjét. Nagyszerű olvasmány, egyszerűen imádtam, hogy az írónő bánt a szavakkal és a karakterével. Bár nekem nem lett akkora kedvenc, mint Daisy Jones karaktere, mégis csak pozitívan tudok nyilatkozni róla. Remélem meghoztam a kedveteket az olvasáshoz. Olvassátok, szeressétek!


Értékelés: 5/4,5

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 
 

Nyereményjáték

Négy állomás, négy híres színésznő, akiknek Evelyn Hugo akár kortársa is lehetett volna. Ismerjétek fel őket az ikonikus mozis képek alapján, és a nevüket írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

AZ ÉN SZÍNÉSZNŐM KÉPE


a Rafflecopter giveaway

Állomások

07.02. Csak olvass!
07.05. Sorok között

2023. június 19., hétfő

Colleen Hoover: It ​Starts With Us – Velünk kezdődik

By    június 19, 2023 // No comments

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Colleen Hoover: It Starts With Us - Velünk kezdődik regényét, mely az elsöprő sikerű Velünk véget ér regény folytatása. Kövesd végig bloggereinkkel Lily és Atlas sorsának alakulását a blogturné állomásain, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában. 

Mielőtt véget ért, Atlasszal kezdődött el.
Lily és a volt férje, Ryle éppen csak beleszokik a közös gyerekfelügyelet ritmusába, amikor Lily hirtelen újra összefut első szerelmével, Atlasszal. A csaknem két külön töltött év után Lily fellelkesül, hogy az idő most az egyszer az ő javukra játszik, és azonnal igent mond, amikor Atlas randevúra hívja.
Ám lelkesedését csírájában fojtja el a gondolat, hogy noha többé nem házasok, Ryle azért nagyon is része az életének, és gyűlölni fogja Atlas Corrigant, amiért jelen van a volt felesége és a kislánya életében.
A Velünk kezdődik ott veszi fel a fonalat, ahol a „lebilincselő, lüktető” bestseller, a Velünk véget ér elejtette azt. Egyre több részletre derül fény Atlas múltjából, és követhetjük a volt férjével hadakozó, közben pedig ismét az igaz szerelem lehetőségébe kapaszkodó Lilyt, mindezt olyan romantikával átitatva, amire csak Colleen Hoover képes. 

Nagyon kedvelem Colleen Hoover munkásságát, bár őszinte leszek, nem olvastam még az összes könyvét, de az elmúlt 2 évben megjelent regényeivel teljesen képben vagyok. Általában kedvelem az írásait, még akkor is, ha az adott kötet nem feltétlenül válik kedvenccé, ezért minden egyes újabb és újabb megjelenés kíváncsisággal és várakozással tölt el. Az egyik legnagyobb hiányosságaim közé tartozott az It Ends With Us című regénye, amit anno rengetegen ajánlottak nekem. Azt hiszem, hogy joggal írhatom, hogy ez az egyik legnépszerűbb CoHo regény. Tavaly végül sikerült sorra kerítenem, és bár nem lett a legnagyobb kedvencem, megértem miért rajonganak ennyire érte. Rám ugyan nem volt olyan elemi hatással, hiszen a bántalmazó kapcsolatok dinamikájával nem most találkoztam először, de Atlas karakterét én is a szívembe zártam. Emiatt hihetetlen lelkesedéssel vártam az It Starts With Us című regényt, mert kíváncsi voltam, hogy végül milyen sorsot szán az írónő Lily és Atlas karakterének. 

Colleen Hoover legtöbb könyve (legalábbis azok, amiket eddig olvastam) nem a kedves és aranyos romantikus cselekményeiről ismertek. A fájdalom és olykor a kilátástalanság érzése pont ugyanannyira jellemzi történeteit, mint a szerelem és boldogság tündérporos ösvénye. Semmi sem egyszerű, vagy magától értetődő, a szereplőknek meg kell küzdeni a boldogabb és kiegyensúlyozott jövőért. Az It Starts With Us egy kedves és szerethető történet az újrakezdésről és arról, hogy azok, akiket egymásnak teremt az ég, mindig visszatalálnak egymáshoz akkor is, ha az útjuk olykor elválik egymástól. Egy laza kis komfortolvasmány volt, ami tulajdonképpen azért íródott, hogy a két főszereplő végül megkapja azt a befejezést, amelyet olvasók százezrei kívántak. 

Az út persze nem egyszerű, az első pillanattól kezdve érezzük és érzékeljük, hogy Lilynek egyáltalán nincs könnyű dolga. Egy bántalmazó kapcsolatból soha nem könnyű kilépni. Ha sikerül, az ember legszívesebben maga mögött hagyná a múltját és soha vissza sem nézne. Lilynek azonban ez nem adatik meg, hiszen Rylenak és neki van egy közös kislánya, így a férfi mindig az életének a része marad. De hogyan húzhatná meg a határokat? Hogyan bízhatná rá  jó szívvel a kislányukat, ha minden egyes alkalommal attól fél, hogy esetleg őt is bántja majd? Hogyan kezdhet új életet, ha a múlt árnyai folyamatosan a fejük felett lebeg? És persze mi legyen Atlasszal? Vajon ott tudják folytatni, ahol tiniként abbahagyták? 

Már az It Starts With Us olvasása közben éreztem, hogy Atlas az egyik legszerethetőbb romantikus figura, akiről eddig olvastam. Azonnal levett a lábamról, így nagyon örültem, hogy kicsit jobban megismerhettük őt ebben a részben. A múltja még mindig elemi erővel hatott rám. Soha senkinek sem szabadna megtapasztalni azt a szeretet nélküli közeget, amiben ő felnőtt. Ugyan rossz dolgok történtek vele, mégis megrázta magát, továbblépett és nagyszerű emberré, tulajdonképpen igazi példaképpé vált. Érdekes látni őt és Ryle karakterét egymás mellett. Hiszen ha valaki, akkor Atlas tényleg elmondhatná magáról, hogy elcseszett gyerekkora volt, mégsem tudna bántani senkit, főleg nem azokat, akik fontosak a számára. Ezzel szemben Ryle komoly problémákkal küzd, amiket ugyan felismer, de mindig talál kifogást, hogy ezeken változtatnia kelljen. A kapcsolata Lilyvel az ő olvasatában nem azért ment tönkre, mert egy agresszív pöcs, hanem mert Atlas bekerült a képbe. Hihetetlen torz a világképe, és azt hiszi, hogy a manipulatív viselkedésével célbe érhet. Amúgy el sem tudom mondani, hogy mennyire ellenszenves nekem ez a srác. Soha, semmi nem lehet mentség azért, hogy valaki kezet emeljen a másikra. Nincs olyan, hogy valaki idegesít, vagy nem tetszik a viselkedése, ezért megvered, vagy lelököd a lépcsőn. 

És itt szeretnék egy kicsit reagálni azokra a videókra, amiben sokan mentegetni kezdték Ryle karakterét, vagy arról beszéltek, hogy esélyt kellett volna kapnia még Lilytől. Lányok (és persze fiúk), soha nem normális, ha a párotok meg akarja mondani, hogy mit vehettek fel, ahogy az sem, ha teljesen rátok telepszik, vagy kizsigerel. Nem normális, ha tojáshéjon kell lépkedned, hogy ne idegesítsd fel a párodat, vagy azt, ha patikamérlegen kell kimérned minden egyes kimondott szót, hogy ne bosszantsd fel. Nem normális, ha valaki birtokolni akar, nem normális, ha bántanak, vagy ha folyamatosan csak bírálnak. Az igaz szerelemben a felek mindig egyenlők. Adunk és kapunk, szeretünk és szeretve vagyunk. Ezt kérlek jegyezzétek fel. Nem romantikus, ha a másik annyira félt, hogy nem akar elengedni a barátokkal szórakozni ahogy az sem, ha óránként jelentkezni kell nála, utána pedig a telefonunkban turkál. Nem normális, ha valaki teljes függőséget alakít ki velünk szemben és azt sugallja, hogy csak ő tart minket életben, nélküle nem vinnénk semmire. Nem romantikus, ha valaki azonnal nekimegy annak, aki csak ránknéz. Az egészsséges féltékenységgel nincs baj, de ha ez fizikai tetteket von maga után, akkor arra egyszerűen nincs bocsánat. Egyszerűen nem normális az, ha valaki bánt. És ha kilépsz egy ilyen kapcsolatból, akkor az nem a te szégyened. Az emberek nem mindig tudnak megváltozni, főleg úgy, ha nem kérnek segítséget. Ha egyszer megütnek, akkor minden esély megvan arra, hogy ez megismétlődik majd. Nem szabad romantizálni egy ilyen toxikus kapcsolatot, ezért határozottan kijelentem nektek, hogy a legjobb dolog, amit Lily tehetett, hogy kilépett ebből a kapcsolatból. Az egyetlen dolog, amit sajnálok,  hogy soha nem tett feljelentést az ügyben. De az, hogy otthagyta azt a gyökeret az egyetlen olyan kimenetel, ami egy hasonló esetben elfogadható. Bárcsak mindenki képes lenne erre. 

No de vissza is a történethez. A cselekmény során Atlas és Lily egyre közelebb és közelebb kerül egymáshoz, de ahogy írtam, nincs könnyű dolguk. Lily folyamatosan aggódik Ryle reakciói miatt, ráadásul Atlas élete is fenekestül felfordult. Mindkettejüket próbára teszi a múlt és csak rajtuk áll, hogy miként küzdenek meg a fennálló helyzettel. Szerettem, hogy Lily nem ugrott bele azonnal a kapcsolatba, jó volt látni, hogy szép lassan közelítenek újra egymáshoz. Így vált igazán hitelessé az ő kapcsolatuk. 

Maga a történet tulajdonképpen két szálon fut, Atlas és Lily fejébe láthatunk bele. Szeretem az ilyen váltott nézőpontú történetet, hiszen mindig érdekes és izgalmas belelátni a főszereplők fejébe és gondolataiba. 

Az It Starts With Us szerintem egyáltalán nem egy nehéz olvasmány, bár természetesen CoHo most sem spórol a drámával, de valahogy ebben a kötetben mégsem éreztem olyan hangsúlyosnak ezeket. Bár nem kínálta tálcán a boldogságot a főszereplőknek, mégsem volt érezhető egy másodpercig sem az, hogy a kapcsolatuk veszélyben lenne. Így rám bevallom, ezek a helyzetek nem is voltam rám elemi hatással. Érdekesek voltak, színessé és izgalmassá tették a történetet, de még a drámai eseményekkel együtt is inkább egy jutalomjátéknak éreztem. Nem az a kérdés, hogy a két szereplő egymás mellett végzi-e, mert az első másodperctől kezdve érezhető, hogy nanáhogypersze. Inkább az, hogy az életükben felmerülő problémák milyen hatással lesznek rájuk. Mindezek miatt számomra egy tipikus egydélutános könyv volt. Nem éreztem, hogy nagy hatással lenne rám, ugyanakkor szerettem olvasni, hiszen mindig jó látni, ha két szereplő végül révbe ér. Bár azt hiszem, hogy nem fog ez a könyv a kedvenceim közé tartozni, de hihetetlenül sajnáltam volna, ha nem kerítem sorra. Atlas és Lily története így kerek, igazán remek lezárás. 

Összességében úgy gondolom, hogy aki szerette az írónő It Starts With Us című regényét, az semmiképpen se hagyja ki a folytatást. Egy igazán kedves és szerethető történet, melyet néhány drámai fordulat tesz igazán érdekessé. Nem mondom, hogy kedvenccé vált, de számomra így kerek ez a történet. Sajnálnám, ha a folytatás kimaradt volna. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4
Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is olvashatsz a a történetbe. 

Nyereményjáték

A regény izgalmas beleolvasóját feltétlenül olvassátok el, ez alapján meg tudjátok válaszolni az állomásokon feltett  kérdéseket. A helyes válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS
Milyen ételt akar adni Ryle a kislányuknak, amiről üzenetben kérdezi meg Lily-t?

a Rafflecopter giveaway 

A turné állomásai
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)