Serena Valentino: A ​különös nővérek (Gonosztevők 6.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Serena Valentino Gonosztevők c. sorozatának legújabb kötete, A különös nővérek. Ennek örömére a Blogturné Klub tagjai bemutatják ezt a sötétséggel, váratlan fordulatokkal és fájdalommal teli történetet, melyből végre kiderül, kik is valójában a sorozat középpontjában álló különös nővérek. Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

Mindannyian ismerjük a Gonosz Mostoha, a Szörnyeteggé vált Herceg, Ursula, a tenger boszorkánya és Demóna, a Sötét Tündér legendás történetét. Ám kezdetben egyikük sem volt gonosz. A három különös nővérnek – Lucindának, Rubynak és Marthának köszönhetően azonban megváltozott az életük. Hiszen akiket ezekkel az átkozott boszorkányokkal összehozott a sorsuk, azok minden idők leghíresebb és legaljasabb gonosztevőivé váltak az idők során. A különös nővérek szörnyeteggé változtattak minden ártatlan lelket, és amerre jártak, káoszt hagytak maguk után. A sok szenvedés után mindenki az igazságra áhítozik. Ám ha kiderül ezeknek az ördögi perszónáknak a titka, az mindent fenekestül felforgat.

Nagyon vártam már Serena Valentino legújabb magyarul megjelenő kötetét, kicsit úgy érzem, hogy rendesen addiktív ez a sorozat, még úgy is, hogy az ember nem feltétlenül esik szerelembe a történetekkel. Minden alkalommal óriási lelkesedéssel állok neki és ez jelen esetben sem történt máshogy. Sőt az az igazság, hogy talán ezt a részt vártam a legjobban, hiszen ahogy haladunk előre, úgy lettem egyre kíváncsibb a kattant különös nővérek történetére. 

A nővérek az első résztől kezdve fontos szereplői a sorozatnak. Minden gonosztevő életére óriási hatással voltak, bár az esetek nagy részében ez egyáltalán nem valami pozitív kapcsolódási pontot jelent. Ahogy haladunk előre a sorozatban egyre több és több dolgot tudunk meg az életükről. Mivel a hatodik rész az ő nevüket viselte, így nagyon sokat vártam ettől a résztől. Abban bíztam, hogy végre jobban megismerhetem őket, ezáltal egy kicsit tudok majd kapcsolódni a karaktereikhez. A várva várt érzés sajnos elmaradt, a kattant nővérek valahogy nem tudtak közelkerülni a szívemhez. Ennek talán a legfontosabb oka, hogy nagyon kevés plusz információt tudhattunk meg róluk és a történetüket és kurtán furcsán zárta le az írónő. Bár összességében nem váltotta be a regény a hozzá fűzött reményeimet, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. 

A kötet nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni, de valahogy nem éreztem elég kidolgozottnak. A cselekmény érdekes és izgalmas, a végét pedig egyszerűen büntetni kellene. A cliffhanger fog egyszer engem a sírba tenni, de tényleg. Annyi minden történt ebben a részben, hogy ilyen keretek között egyszerűen nem tudta az írónő megfelelően súlyozni és kidolgozni a történetet. Pedig azért voltak ötletek és óriási fordulatok bőven. 

Már egy ideje tisztában voltam vele, hogy a Gonosztevők sorozat első kötetei a kattant nővérekre koncentrál, emiatt rengeteg helyzetben láthattuk már őket és rengeteg információtmorzsót sikerült összeszedni róluk. Az előző rézben a nővérek az álmok birodalmába kerültek, és bármennyire is szerettek volna, de nem tudtak kitörni onnan. Kirké árgus szemmel figyelte őket és kitűzte célnak maga elé, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy helyrehhoza a szülei bűnét. De vajon képes lesz rá? Milyen árat kell fizetnie azért, ha szeretné őket is megmenteni? Képes Hófehérkével megtalálni a megoldást a problémára?

Ebben a részben több karakter is visszatér, az előző részből megismert Jákobról például nagyon fontos információk derülnek ki és az is, hogy milyen módon kapcsolódik a kattant nőszemélyekhez. Pepecseky asszony már Gothel történetében is a szívem csücskévé vált, így jó volt ismét látni őt. Ráadásul ismét bepillantást nyerhetünk a tündérek világának a működésébe. Érdekes amúgy, hogy az írónő mennyire antipatikussá tette a legtöbb tündért. Pedig ha belegondolunk, a mesékben általában mindig kedves és szerethető karakterek. A Gonosztevők sorozatban azonban nem tökéletesnek vannak ábrázolva, hanem ugyanolyan esendőnek és emberinek, mint bármely másik karakter. 

Nagyon kíváncsian várom a sorozat további részeit, de nem igazán tudom, hogy mit is szeretnék valójában. A kötet lezárása nem tetszett, szóval remélem, hogy a jövőben várhatunk némi információmorzsát a nővérek és Kirké helyzetével kapcsolatban, de mivel tudom, hogy a többi kötet már nem koncentrál a kattant nővérekre, így azért kicsit tartok tőle, hogy nem fejti ki a jövőben sem, hogy mi is történt velük. Ez viszont nagyon idegesítő lenne, hiszen kissé elnagyoltra és kapkodósra sikerült a lezárás, a cliffhangerről pedig ne is beszéljünk. Valahogy úgy érzem, hogy ahhoz képest milyen fontos szerepet töltöttek be a kattant nővérek és Kirké, mégsem kapták meg a megfelelő tiszteletet az alkotújuktól. Ahoz képest, hogy mennyire fel lettem csigázva, valahogy nem éreztem elég erősnek ezt a részt. Bár érdekes és izgalmas dolgok derültek ki a kattant nőszemélyekről, de valahogy kevésnek éreztem. Mintha nem kaptak volna elég játékidőt. Mindenesetre bárm is lesz, tuti el fogom olvasni a következő részeket is, mert nagyon kívácsni vagyok a többi gonosztevő történetére is. 

Küllem szempontjából eddig ez a legjobb és legszebb kiadás. A borító egyszerűen zseniális, az illusztrációk pedig nagyon feldobják a könyvet. A fekete élfestést még mindig imádom, ráadásul ez a kötet mintha még csillogna is egy kicsit. Nagyon szépséges. 

Összességében érdekes és izgalmas olvasmány volt Serena Valentino legújabb kötete is. Ha a sorozat rajongója vagy, akkor semmiképpen se hagyd ki a különös nővérek történetét se, hiszen a hibái  ellenére is szerethető olvasmány. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 3,75

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a korábbi kötetek gonosztevőit. Minden állomáson találtok egy összekevert betűhalmazt, nektek pedig nincs más dolgotok, mint helyes sorrendbe rakni és az így kapott nevet beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

NÉV

MEDÓNA

a Rafflecopter giveaway

Állomások

03/12 Dreamworld

03/14 Csak olvass!

03/16 Utószó

Read More

Jen Calonita: Tükröm, ​tükröm + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent a Sorsfordító történetek legújabb kötete, a Tükröm, tükröm. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják, mi történik akkor, ha a Gonosz Királynő a herceget mérgezi meg. Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

Mi lett volna, ha a Gonosz Királynő a herceget mérgezi meg?

Hófehérke királysága szeretett édesanyja halálát követően a nép által csak "a Gonosz Királynőként" emlegetett mostohaanyjához kerül. A fiatal hercegnő igyekszik észrevétlen maradni a kastélyban, hogy ne okozzon kellemetlenséget az új királynőnek.Amikor azonban a megöletésére kiötlött terv félresikerül, Hófehérke élete gyökeresen megváltozik. Egy csapat, eleinte bizalmatlan törpe, egy kedves, de szinte ismeretlen herceg, és egy titokzatos múltbeli ismerős segítségével merész küldetésre indul, hogy megállítsa a Gonosz Királynőt, és visszaszerezze a királyságát. Vajon képes legyőzni egy ellenséget, aki minden lépéséről tud, és eltökélte, hogy - akár Hófehérke és szerettei életének árán is - megtartja nehezen megszerzett hatalmát?

Hófehérke története soha nem volt a kedvencem, mindig is idegesített a karaktere. Jó persze, tudom én, hogy az ő története egészen 1937-ig nyúlik vissza, de valahogy soha nem lett a szívem csücske. (Apropó, tudtátok, hogy ez volt az első egész estés Disney-rajzfilm?). 

No de vajon honnan is származik a mese? A történet ma legismertebb verziója a Grimm testvérek gyűjtéséből maradt fenn. Először 1812-ben jelent meg a Gyermek- és családi mesék című kötetben.  A német változatban szerepelnek a törpék és a varázstükör, a nem német típusokban a törpék helyén általában rablók szerepelnek, míg a beszélő tükröt egy, a nappal vagy a holddal folytatott párbeszéd pótolja. A mese rengeteg formában látott napvilágot, az én fejemben is többféle változat keveredik. Van olyan történet, amelyben csupán a mérgezett alma kap szerepet, más írásokban egy elátkozott fésű és fűző is helyet kap. 

Hófehérke soha nem volt a kedvencem, mindig is idegesített a karaktere és a személye. Egy életképtelen, unalmas lány, aki majdnem feldobta a talpát egy almadarab miatt. Persze értem én, hogy az akkori világban viszonylag kevés és ritka erős és kompetens női szereplőt és karaktert ismert a világ, és egy adott alkotást az aktuális korszellem alapján szabad csak értékelni, de engem egyszerűen irritál a gyengesége. És ezen az sem segít, hogy tulajdonképpen egy aranyos és kedves kislányról van szó. Valahogy idegesített és azóta sem zártam a szívembe. Emiatt is vártam annyira nagyon lelkesen Jen Calonita regényét, hiszen abban bíztam, hogy az ő változatában hátha jobban megkedvelem Hófehérkét, és ha kedvenccé nem is válik, de jobban megbarátkozom majd vele.

Minden egyes olvasást úgy szokásom kezdeni, hogy még a kötet beszerzése előtt lecsekkolom az adott művet GoodReadsen. A Tükröm, tükröm értékelése bár nem érte el a 4,0 értéket de úgy voltam vele, hogy:

1. Nagyon csípem a Sorsfordító történetek sorozatot és azt hiszem az értékelések szerinti legkevésbé tetszetős művet már úgyis olvastam, így nagy baj nem történhet. 

2. Jen Calonita mások két könyvét kifejezetten kedveltem és 4,5 csillagra értékeltem, szóval erőteljesen bíztam abban, hogy olyan rossz dolgot csak nem ad ki a kezei közül. Mondjuk ez volt azt hiszem az első regénye a sorozatban, de én azért töretlenül bíztam az írásmódjában. 

Szóval ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal vettem a kezembe a kötetet. Ugyan egy idő után éreztem, hogy nem lesz a kedvencem, de azért kíváncsian vártam nagyon, hogy mit is hoz ki az írónő ebből az érdekesnek és izgalmasnak ígérkező helyzetből. 

A Tükröm, tükröm azzal az alapgondolattal nyit, hogy mi lenne, ha a Gonosz Mostoha a herceget mérgezné meg az almával. Nagyon érdekes ez a nyitás, hiszen így alapjaiban rengeti meg a történetet. Hófehérke mindig is egyszerű lélek volt a szememben, és nagyon izgalmas volt az a gondolat, hogy esetleg erős és kompetens női karakter válhat belőle. 

Az alapkoncepció nagyon tetszett, és remek ötlet volt, hogy Hófehérke kicsavart története mellett bepillantást nyerhetünk a Gonosz Mostoha életébe is. Jobban megismerhettük őt, ezáltal kicsit összetettebb karakter vált belőle is. Ahogy az eredeti mesében, úgy Jen Calonita regényében sincs könnyű élete a fiatal lánynak. Mostohája rendkívül féltékeny rá, ezért minden vágya az, hogy megszabaduljon tőle. A puszta gonoszsága azonban itt árnyalva van és folyamatos kétségek gyötrik. Nekem nagyon hasonlít amúgy az élettörténete Serena Valentino könyvében Gothel életére. Kezdetben Ingrid (a Gonosz Mostoha) is ragaszkodott testvéréhez és szoros kötelék fűzte őket össze, ám elméje erősen megbomlott a tükör és becsvágy hatására. Egy idő után már csak a hatalom érdekelte. Bármilyen alávaló dolgot művelt, mindent meg tudott önmagának magyarázni. Hófehérke ahogy haladunk előre a történetben úgy válik egyre erősebbé, és szép lassan a nép vezetőjévé válik. Persze nem lesz belőle Jeanne d'Arc , de önmagához képest rengeteget fejlődik. Kicsit csalódott vagyok, mert bár vitathatatlan, hogy nem egysikúak a karakterek (kivéve a herceg, szegény csak biodíszlet volt, túl sokat nem tett hozzá a történethez), mégis van egy kis hiányérzetem velük kapcsolatban. Egy kicsivel több mélységet el tudtam volna még képzelni. 

A cselekmény kissé kidolgozatlannak tűnt, kicsivel több izgalomba is keveredhetett volna Hófehérke. Olykor kissé sterilnek éreztem a történetet, némi kosz, jó adagnyi fortély, veszély és küzdelem még elfért volna azért a regényben. Minden adott volt, a Gonosz Mostoha akár az egész erdőt rájuk uszíthatta volna, az egész világot felperzselhette volna, hogy végre elkapja és példát statuáljon vele, de ő valamiért megelégedett az egyszerűbb és kevésbé hatékony módszerekkel. Ráadásul soha nem próbált meggyőződni arról, hogy sikerrel járt-e, majd mélyen meglepődött, amikor kiderült, hogy nem. 

Maga a csavar nagyon izgalmasnak tűnik, ugyanakkor úgy éreztem, hogy tényleg csak annyiban más ez a történet Hófehérke szempontjából, hogy nem őt mérgezik meg az almával. Oké, találkozik néhány falusival, elmond néhány buzdító szöveget pluszban, de nem éreztem, hogy alapjaiban rengetné meg a történetet. Én pedig talán ezt hiányoltam a legjobban belőle. Az ötlet izgalmas volt, de a kidolgozása laposra sikeredett. Mert persze, Hófehérke ebben a formában tényleg egy erősebb és kompetensebb karakter, aki végre kiáll abban, amiben hisz és nem csak úgy hagyja, hogy a dolgok megtörténjenek vele. De számomra még ebben a formában is kevésnek bizonyult az ő karaktere. Néha úgy éreztem, hogy a Gonosz Mostoha történetszála elviszi a show-t és sokszor érdekessebbnek és izgalmasabbnak éreztem az ő fejezeteit. Bár Jen Calonita mindent megpróbált, de a Gonosz Mostoha még ebben a kicsavart történetben is érdekesebb karakter, mint Hófehérke. 

A borító nagyon tetszik, az élfestést egyszerűen imádom, hihetetlenül jól mutatnak egymás mellett a színes könyvek. Az eddigi színek közül talán ez a legnagyobb kedvencem. 

Összességében igazán érdekes élmény volt számomra a Tükröm, tükröm című könyv olvasása. Őszinte leszek veletek, nem ez lett a kedvenc Sorsfordító történetem.  A karakterek  kidolgozottsága hagyott bennem némi hiányérzetet, ráadásul a cselekmény is túlságosan visszafogottra sikeredett. Határozottan úgy éreztem, hogy nem ez Jen Calonita legjobb írása, ugyanakkor talán az is elmondható, hogy nem volt könnyű dolga, hiszen az egyik legérdektelenebb (legalábbis az én véleményem szerint) hercegnőről írta a könyvét. A regény abszolút olvastatja magát, ha valaki nekikezd, akkor könnyen és gyorsan tud haladni az olvasással. Maga a kötet nálam a középmezőnyben helyezkedik el. Olvastam már jobb, de rosszabb írásokat is a Sorsfordítő történetek sorozatban. Ha szerettétek Hófehérkét, vagy kíváncsiak vagytok erre a történetre, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a kötetnek. 

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során ki másé is lehetne a főszerep, mint Hófehérkéé? Minden állomáson láthattok egy képet, melyen Hófehérke valamelyik megtestesülése látható, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megírni annak a filmnek vagy sorozatnak a címét, amiből származik. 

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk! 

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomások

10/18 Csak olvass!

10/20 Utószó

10/22 Sorok Között

10/24 Dreamworld

Read More

Soman Chainani: Jók ​és Rosszak Iskolája (Jók és Rosszak Iskolája 1.)

Sziasztok!

A Menő Könyvek jóvoltából ismét elmerülhetünk Soman Chainani méltán híressé vált regénysorozatának első kötetében, a Hercegnő és Boszorkányban. Gyertek és járjátok be velünk a Jók és a Rosszak Iskoláját, a tornyokat és a furcsa szobákat, barangoljatok velünk a kék minden árnyalatában játszó fák között a Végtelen-erdőben és fedezzétek fel velünk a mesék világát egy kissé más értelmezésben. Ismerkedjetek meg Agathával, aki biztos volt benne, hogy a Rosszak közé kerül, illetve Sophie-val, aki eredendően Jónak tartja magát. Agatha mégis Végestelen lesz, Sophie pedig Végességes. Vajon hiba történt vagy a két lány nem is az, akinek feltételezi magát?

Ősidőknek erdejében

Két kastély áll, fej fej mellett;

Egy a Jónak, egy Gonosznak,

Együtt, de mind mást tanulnak.

Menekülnél, de nem lehet,

Kifelé csak mese vezet.

Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba.

Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.

Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha... túlélik.

Mindig is imádtam a meséket, a mai napig óriási lelkesedéssel nézek meg minden rajzfilmet, sőt az az igazság, hogy még 32 évesen is rajongok a hercegnőkért. Az utóbbi időben fedeztem fel magamnak a retelling típusú regényeket, melyek ismert mesékre támaszkodnak, de teljesen új köntösbe csomagolják kedvenc történeteinket. Az elmúlt évek során rengeteg újragondolt mesét olvastam, A szépség és a szörnyeteg történetőtől kezdve, A kis hableányon át egészen a Széttáncolt cipőkig, így jogosan mondhatom, hogy az egyik legnagyobb kedvencemmé vált a műfaj. Egyszer egy ismerősömmel arról beszélgettem, hogy mennyire csípem ezeket a regényeket, és ő kérdezte meg tőlem először, hogy a Jók és Rosszak iskoláját ismerem-e. Bevallom nektek nőiesen, csak pislogtam, mint hal a szatyorban, mert halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy miről beszél. Óriási lemaradásom van a fantasy könyvek terén, így értetlenségemet is betudtuk ennek. Bár azt mondta, hogy szerinte mindenképpen olvassam el, mert szerinte tetszene nekem, de nem igazán éreztem még azt, hogy megjött hozzá a kedvem. Aztán eltelt egy kis idő, kicsit jobban utánaolvastam a sorozatnak, és egyre kíváncsibb lettem. Mikor a Menő Könyvek oldaln megláttam, hogy csodaszép, új köntösben megjelenik a sorozat teljes egészében úgy éreztem, hogy ez egy jel, eljött végre az én időm és végre megismerhetem a Jók és Rosszak Iskolájának történetét én is. 

Érdekes élmény volt a Jók és Rosszak Iskolájának az olvasása. Nem feltétlenül érzem azt, hogy új kedvencet avattam, és nem tudtam maradéktalanul elmerülni a történetben sem, ugyanakkor igazán gondolatébresztő és érdekes olvasmánynak bizonyult. A mű központi kérdése, hogy mit is nevezünk jónak és rossznak. Elég csupán, ha tettekkel bizonyítják jóságunkat, vagy szándékaink tisztasága is számít? Abban egyetérthetünk szerintem, hogy attól lesz valaki igazán jó, ha a kedvessége, vagy akár jótékonykodása után nem vár semmiféle viszonzást. Ugyanakkor érdekes kérdés, hogy a sok gonosz tettet elfeledheteti-e egyetlen önzetlen jócselekedet. A szépség, a báj még nem feltétlenül tesz valaki jóvá, ez csupán a külső máz. A lényeg az, amit a szívünk rejt igazán. De vajon a jók lehetnek rosszak? És a rosszak is viselkedhetnek néha jól? Mi van akkor, ha igazából nem is lehet élesen elkülöníteni egymást ezt a két dolgot egymástól. Hiszen az emberek sokrétűek. Nem lehet őket egyetlen egy tulajdonság alapján meghatározni. Olykor a jó emberek is hibáznak és tesznek rossz, vagy éppen nem túl kedves dolgokat és a rosszak is képesek arra, hogy jót cselekedjenek. Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáztak végig a fejemben, emiatt pedig biztos vagyok hogy még sokáig velem marad a történet és kíváncsi vagyok a folytatásra is. 

A műben számtalan példát láthatunk arra, hogy olykor a jók is tudnak gonoszkodni és a rosszak is képesek arra, hogy jók legyenek. A hercegnők kibeszélik azt, aki nem illik bele a sorba, kinevetik a háta mögött és galád jelzőkkel illetik. Ugyanakkor a rosszak esetében megmutatkozik a bajtársiasság és a ragaszkodás kérdése. 

A kötet alapgondolata rendkívül izgalmas. Adott egy iskola, ahol a jók és rosszak kitanulhatják a mesterségük fortélyait, hogy ezáltal bekerülhessenek a saját meséjükbe és megmutatkozzon a végzetük és saját mesét kapjanak. A jók természetesen a boldogan élnek, míg meg nem halnakban bíznak, a rosszak álma pedig az, hogy végre legyőzhessék a jókat. Elméletben az egyik nem élhet addig, amíg a másik létezik. Ez az egyensúlyt szolgálja, de vajon ez tényleg igaz? Miért ne lehetne barátnő egy hercegnő és egy boszorkány? Ki írja a történetet, maguk a diákok, vagy esetleg van valaki más is, aki kicsit rásegít a végzetre. 

A könyv két főszereplője Sophie és Agatha. A két lány tulajdonképpen olyan, mint a tűz és víz. Sophie meg van győződve arról, hogy ő egy igazi hercegnő, és minden cselekedét a belső jósága vezérli. Ezzel szemben Agatha egy kicsit magának valóbb, a többiek elkerülik a flauban, mindenki szerint ő lesz majd a boszorkány, és magával viszi majd a Gazgató a Rosszak iskolájában. A történet azonban váratlan fordulatot vesz és a két fiatal lány pont az ellentétes iskolában találja magát, mint amire tulajdonképpen számított. A kérdés már csak az, hogy valamilyen végzetes hiba történet, vagy egyszerűen csak semmi sem az, aminek látszik?

A lányok nem feltétlenül kerültek közel a szívemhez, de szerintem tökéletesen megtestesítették azt, ami az adott iskolába illik. Agatha egy rendkívül erős karakter, akinek komoly önértékelési gondjai vannak. A szíve azonban nem hazudik, így szép lassan kiderül, hogy ki is ő valójában. Olykor naivnak és logikátlannak éreztem, de tiszteletre méltó volt, ahogy Sophiehoz ragaszkodott. A kötet első egy harmadában bevallom, szívesen pofán vertem volna Sophiet egy péklapáttal, de aztán ahogy haladunk előre a történetben egyre lenyűgözőbbnek találtam őt. Egyszerűen hihetetlen, hogy milyen mesteri módon fordultak át benne a dolgok, a legegyszerűbb és legapróbb dolgokat is mélyen félreértelmezte . Aminek a megoldása nyilvánvaló volt, ő az egy nyilvánvalóan béna megoldást talált ki a dologora. Egyszerűen hihetetlen volt. Tényleg tanítani kellene ezt a magas szintű mellémagyarázását. 

A mellékszereplők szintén felkeltették az érdeklődésemet, remélem a folytatásban is majd helyet kapnak. Kiváltkáppen a herceg, mert most már kíváncsi vagyok rá. (Bevallom, az elején ő is idegesített, de a végére már megbékéltem vele annyira, hogy ne akarom agyoncsapni.)

A cselekmény érdekes és izgalmas, igazán olvastatja magát. A lendület csak úgy viszi magával az olvasóját, és a közel 600 oldal egy szempillantás alatt el is fogy. A rengeteg izgalmas jelenet garantálja, hogy az ember csak végszükség esetén tegye le a könyvet a kezéből. Egyszerűen tudni akartam, hogy mi fog történni a következő fejezetben. 

Az a helyzet, hogy semmiképpen sem bántam meg, hogy végre sikerült sorra kerítenem a sorozat első részét. Igaz, hogy új kedvencet nem avattam, de ez a többi kötet elolvasása után könnyen megváltozhat. Nagyon tetszik a könyv koncepciója és stílusa, szóval könnyen lehet, hogy később annyira magával ragad az író által megalkodott világ, hogy egyszerűen képtelen leszek szabadulni tőle. Ha eddig ti is csak szemeztetek a sorozattal, akkor bátran vágjatok neki, nemtől és kortól függetlenül, hiszen ezt az ifjúsági könyvet még én is élveztem a 32 évemmel. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a Jók és Rosszak nemezisei kerülnek fókuszba. Minden állomáson láthattok egy fotót, melyen vagy egy jó vagy antihős fog szerepelni, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a rafflecopter dobozba az adott karakter nemezisének a nevét. Pl.: ha Pongó és Perdita képét látjátok, akkor Szörnyella nevét kell elküldenetek.

(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

08/30 Dreamworld

08/31 Fanni’s Library

09/01 Spirit Bliss Sárga könyves út

09/03 Utószó

09/04 Könyv és más

09/06 Sorok Között

09/07 Kelly & Lupi olvas

09/08 Csak olvass!

Read More

Serena Valentino: Anyád ​a tét! (Gonosztevők) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Serena Valentino Gonosztevők c. sorozatának legújabb része, az Anyád a tét. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Gothel és nővérei történetét, a három boszorkányét, akik soha nem hagyták még el anyjuk, a Holtak királynőjének birodalmát.Tartsatok velünk, és ismerjétek meg Nyanya banya szívfájdító múltját, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát. 

Mindenki jól ismeri a bűvös aranyvirágról szóló mesét, melyre egy vén boszorkány áhítozik, hogy segítségével fiatal és szép maradhasson. Ám az mégis egy beteg királynőé lesz, akinek aztán varázslatos hajú leánya születik. A boszorkány, aki nem hajlandó lemondani a virág varázserejéről, elrabolja a kis hercegnőt, majd egy toronyba zárja, és sajátjaként neveli fel. A hercegnő végül mégis rájön, hogy ki ő, és legyőzi a vén boszorkányt.

Ám ez csak a történet egyik fele. Mi a helyzet a vén Gothellel? Honnan jött? És hogy bukkant rá a varázserejű virágra? Íme, egy változat az ő történetéről, mely évszázadokig a homályban maradt… egészen mostanáig. Egy mese anyákról és lányokról, fiatalságról, és sötét mágiáról. Ez a Banya története.

Nagyon vártam már Serena Valentino legújabb magyarul megjelenő kötetét, kicsit úgy érzem, hogy rendesen addiktív ez a sorozat, még úgy is, hogy az ember nem feltétlenül esik szerelembe a történetekkel. Minden alkalommal óriási lelkesedéssel állok neki és ez jelen esetben sem történt máshogy. 

Az Anyád a tét különleges helyet foglalt el a szívemben, hiszen Aranyhaj meséje az egyik legnagyobb kedvencem. A Disney függőségem azt hiszem, hogy felnőtt koromra sem mérséklődött, így minden egyes újabb mese ugyanúgy levesz a lábamról, mint 6-7 éves koromban. Kislányként nagyon szerettem a klasszikus hercegnőket, akiket a szőke/barna/egyéb hajú herceg megment a fehér lován, de aztán ahogy idősödtem egyre jobban megszerettem azokat a hősnőket, akik tevékenyen tettek saját sorsuk alakulásáért. Aranyhaj számomra pontosan ilyen karakter. Képes volt kilépni a saját komfortzónájából és egy teljesen új világot fedezhetett fel a bátorságánának hála. Rengetegszer láttam a mesét, vannak párbeszédek, amelyet szó szerint tudnék idézni és van egy dolog, ami mindig is birizgálta a fantáziámat. Vajon kicsoda tulajdonképpen Nyanya Banya? Mi motiválta őt Aranyhaj elrablásában? Persze, értem én, hogy a virág kellő motiváció, de mindig is úgy éreztem, hogy valami van még a dolgok hátterében. Az Anyád a tét című kötet pontosan ezekre a kérdéseimre adott választ. Segítségével végre megismerhettem Mother Gothel karakterét és végre úgy érzem, hogy választ kaptam a kérdéseimre. 

Az Anyád a tét egy igazán érdekes olvasmány vágyakról, fájdalomról, magányról, a szeretetről és annak hiányáról. Arról, hogy mire képes az ember azért, hogy visszahozhassa azokat, akiket szeret, még akkor is, ha esetleg közben önmagát teljesen elveszíti. Gothel karaktere igazán érdekes és izgalmas. Serena Valentino története egy eddig teljesen ismeretlen módon meséli el a banya történetét, mellyel teljesen új megvilágításba kerül minden, amit tudtunk róla. Az eddigi tudásom szerint Mother Gothel egyetlen célja a fiatalságának megőrzése volt, ezzel pedig kissé egyszerű és sekélyes gonosztevőnek tűnt. Az írónő azonban teljesen új perspektívát adott neki, ezzel pedig némi mélységet kapott. A történet során meglátjuk, hogy nem csupán a külseje, hanem a testvérei iránt érzett szeretet, később pedig a hozzájuk kötődő beteges ragaszkodás vezérelte minden egyes tettét. 

A kötet nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni, nekem eddig talán ez a rész tetszett a legjobban. A cselekmény érdekes és izgalmas, a rövidsége ellenére eddig ezt éreztem a leginkább kidolgozottnak. Az eddigi részektől eltérően itt nem különül el markánsan a furcsa nővérek és a főszereplő története. Az egész könyv egy nagy egységként kezelhető. Üdítően hatott rám az a tudat, hogy a kattant nővérek végre nem foglalják el a köny felét. Persze az Anyád a tét! című kötetben is megjelennek, de a történetük szépen belesimul a cselekménybe, így teljesen Gothelé lesz a főszerep. A végén persze találunk némi utalást a kattant nővérek és Kirké kapcsolatára, de ez a történetszál nem került bővebben kifejtésre, azt hiszem, hogy várni kell még arra, hogy végre minden kirakós a helyére kerüljön ezzel kapcsolatban. 

Ahogy említettem, ebben a kötetben teljesen Gothelé a főszerep. A kötet első felében megismerhetjük őt és testvéreit és azt a szeretetlen közeget, amelyben nevelkedtek a holtak erdejében. A három lány nagyon ragaszkodik egymáshoz, de személyiségük élesen eltér egymástól. Gothel lelke kissé sötétebb, míg Azálea és Kankalin sokkal fényesebb lélekkel bír. Hármajuk egysége mégis sokáig megbonthatatlannak látszik. Amikor azonban édesanyjuk titkára fény derül és a lányok szembesülnek a sötét családi örökséggel, minden megváltozik. A kérdés már csak az, hogy képesek lesznek-e együtt megküzdeni a helyzettel, a két lány vajon a fényben tudja-e tartani Gothelt, vagy végérvényesen elveszik belőle minden jó. A magány és a fájdalom ritkán jó tanácsadó, a kattant nővérek megjelenése pedig soha nem jelenthet jót. De vajon hogyan jut el Gothel oda, hogy elrabolja Aranyhajat? És mi az igazi célja a gyermek felnevelésével?

A kötet felépítése nagyjából úgy néz ki, hogy az első háromnegyedben megismerhetjük Gothel előzménytörténetét egészen addig, míg a fiatal Aranyhajjal a toronyba költözik. Az utolsó negyedben pedig a már jól ismert mesét követhetjük végig a már jól ismert történet ikonikus mondataival. Imádtam, hogy az írónő beleszőtte ezeket a mondatokat az írásába, teljesen nosztalgikus hangulatba kerültem. Meg is kell néznem Aranyhaj meséjét azonnal!

A karakterek nagyon érdekesek, izgalmas volt megismerni Gothel életét és érdekes volt olvasni a testvéreihez fűződő viszonyáról. Azt hiszem, hogy nekem Kankalin volt a kedvencem, mert ő volt az, aki mindig igyekezett valami szépséget csempészni arra a sivár helyre, ahol éltek. A  másik pedig Pepecseky asszony volt, aki kedvességével és Aranyhaj iránt érzett szeretetével azonnal belopta magát a szívembe. 

Nagyon kíváncsian várom a sorozat további részeit, el sem hiszem, hogy ezt mondom, de most már tényleg a kattant nővérekre vagyok a leginkább kíváncsi. Szeretném tudni, hogy mi a helyzet velük és Kirkével, illetve azt, hogy végül hogyan is alakul az ő történetük. Ha jól láttam a külföldi oldalakon szerencsére már nem kell sokáig várnom, hiszen a sorozat hatodik része róluk szól. Én már nagyon be vagyok zsongva. Bár kissé idegesítenek azok a nőszemélyek, de most már nagyon szeretném tudni, hogy hogyan végződik a történetük. 

A borítót egyszerűen imádom, szerintem szavakkal le sem tudom írni, hogy mennyire jól el lett találva, eddig talán ez a kedvencem. Örülök, hogy a kiadó nem változtatott rajta. A fekete élfestés nagyon jól néz ki, tökéletesen illik a könyvhöz. 

Összességében érdekes volt Nyanya Banya története, ha szeretitek a sorozatot, akkor semmiképpen se hagyjátok ki ezt a kötetet sem. 

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során Gothel, Azálea és Kankalin triójához hasonló boszorkánynővéreket keresünk. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni a fotón látható három boszorkány nevét.

(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomások

09/04 Dreamworld

09/06 Csak olvass!

09/08 Utószó

Read More

Liz Braswell: Hol ​volt, hol nem + Nyereményjáték

Sziasztok!

Mi lett volna, ha…? Sokszor felmerül bennünk ez a mondat, de ha a saját sorsunk alakulásáról van szó, az ezen való agyalás nem vezet sok jóra. Ellenben közkedvelt, kitalált karakterek sorsával játszani sokkal szórakoztatóbb. A Sorsfordító történetek sorozatban a klasszikus Disney-hercegnők történetében változtatnak meg a szerzők egy-egy központi mozzanatot, és annak mentén gondolják újra a kalandjaikat. A sorozat legújabb tagja pedig Csipkerózsikáról szól, melynek magyar verzióját a Manó Könyveknek köszönhetjük.

Mi lett volna, ha Csipkerózsika mégsem ébred fel?

Olyan egyszerű volna – egy legyőzött sárkány, egy álomba merült hercegnő a kastélyban, és a herceg, aki megmenti… Ám amikor a herceg megcsókolja a lányt, őt is elnyomja az álom, így a mesének korántsincs vége. Hajnal hercegnő igyekszik elmenekülni a kastélyból, amelyet Demóna tart hatalmában, és kilépjen a veszélyes és lenyűgöző külvilágba. Egy elbűvölő herceg és régi barátok szegődnek társául. Ám Demóna minden mozdulatát követi, és Hajnal hercegnőnek minden erejét össze kell szednie, hogy megtudja, kik a barátai, és kicsoda ő valójában. Az idő pedig szalad. Felébred-e az alvó hercegnő a szörnyű álomból?

A Csipkerózsika egy mindenki által ismert tündérmese. A mese két legismertebb változata közül az elsőt Charles Perrault adta ki a Lúdanyó meséi című mesegyűjteményében 1697-ben, a másikat a Grimm fivérek jelentették meg 1812-ben a Gyermek- és családi mesék című gyűjteményükben. Az Aarne-Thompson - féle folklórbesorolásban 410 Csipkerózsika-típusú mesét találunk. Több rajzfilmfeldolgozása is született, köztük 1959-ben a Walt Disney-féle, melyben a szereplők nevet kapnak (a hercegnő Auróra, a gonosz tündér Demona (angolul Maleficent), a három tündér Flóra, Fauna és Fiona (angolul Merryweather). Az átok beteljesülését úgy akadályozzák meg, hogy a három tündér neveli fel Csipkerózsikát. A történetet 1952-ben kezdték készíteni, s 1959-ben mutatták be. 

Liz Braswell regénye, a Hol volt, hol nem még 2016-ban jelent meg, és ha nem tévedek ez volt az egyik első (talán az Aladdin feldolgozás előzte csak meg) ilyen típusú regény, így az írónőnek nem volt könnyű dolga, hiszen egy teljesen új műfaj, vagyis a Disney sorsfordító történetek egyik első fecskéje volt. Azt hiszem, hogy ez meg is látszik a regényen és a külföldi értékelések esetében is ez kapta az egyik legalacsonyabb értékelést. Ezzel azonban nincs is olyan nagy baj, hiszen innen szép fejlődni és ahogy a többi, később megjelent műveken is látjuk, az írók tanultak egymás hibáiból és egyre jobb és jobb regények születnek a sorozatban. A három írónő közül, akiktől eddig olvashattunk a Sorsfordító történetek világában elmondható, hogy talán nem Liz Braswell a legjobb író, de ahogy láttam a többi írása tényleg jobb értékeléssel fut, így bizakodóan állok a jövő előtt és várom a többi kötetet is. 

Liz Braswell regényében arra kaphatunk választ, hogy mi lett volna, ha Demónának lett volt egy B terve és Csipkerózsika mégsem ébredne fel a herceg csókjára. Sőt, helyette a herceg is mély álomba merül. A történet így tejesen új fordulatot vesz és számtalan izgalom vár még főhőseinkre, hogy végül megmentsék a királyságot és a benne élőket. 

A történet alapja nekem nagyon tetszett. Rendkívül érdekes gondolat, hogy Demóna az álomvilágban próbálja meg azt, amivel a való életeben kudarcot vallott. Az álmok birodalma teljesen máshogy működik mint a való világ, nagyon ötletes gondolat volt a rémálmokat is beemelni a regénybe. Nagyon tetszettek azok a problémák, amikkel a hercegnőnek meg kellett küzdenie. Az, hogy a szüleitől távol nevelkedett 16 éven keresztül óriási trauma a fiatal lány számára és örömmel konstatáltam, hogy ezt az írónő is feldolgozandó problémaként jeleníti meg. Érdekes látni azt is, hogy Auróra hogyan lép ki önmaga árnyékából és hogyan fejlődik oldalról oldalra. Eddig két regény alapján elmondhatjuk, hogy Liz Braswell nem a legjobb író, legalábbis az első regényei a sorozatban nem lettek túlságosan acélosak. Az azonban vitathatatlan, hogy remek ötletei vannak, csupán a megvalósítással áll hadilábon. Az írásmódon azonban lehet javítani, szóval őszinten bízom abban, hogy a többi írása jobban elrabolja majd a szívemet. Kicsit mérges is vagyok rá, hiszen az alapgondolatok alapján ez egy brutál erős retelling történet is lehetett volna. Az erő azonban szép fokozatosan fogyott, a cselekmény egyre kuszább és logikátlanabb a lett, a szereplők pedig egyre egyszerűbb és butácskább párbeszédekbe bonyolódtak. 

A cselekmény és a szereplők viselkedése olykor logikátlanok voltak, bizonyos jelenetek rendkívül karakteridegenek voltak számomra, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a hirtelen változással. Az viszont kifejezetten tetszett, hogy az írónő nem félt bemocskolni a kezét és igyekezett egy sötétebb atmoszférát megteremteni. Az biztos, hogy ez nem egy gyermekbarát könyv. Eddig is mondtam, hogy a Sorsfordító történeteknek bár mesei az alapja, de egyáltalán nem kicsik kezébe való. Ennél a regénynél ez még inkább igaz, mint a többieknél. Bizonyos karaktereket elveszítünk, lesznek, akiket megkínoznak és természetesen a démonok és egyéb szörnyek sem túl gyermekbarát lények. Nem mondom, hogy az írónő tökéleteset alkotott, rengeteg hibája van a történetnek, de abszolút dicséretes a törekvése. 

A karakterek bár érdekesek voltak, de sajnos egyiket sem ismerhettük meg mélyebben. Néha úgy éreztem, hogy Csipkerózsika és Fülöp herceg karaktere is kissé egybitesre sikerült. Valahogy nem tudott az írónő erős karaktereket alkotni, és Auróra az én szememben egyszerűen nem tudott feljebb lépni az 1959-es Disney változat szintjénél. Bár rengeteg veszélyhelyzetben kellett helyt állnia, valahogy az ember mégsem egy igazán badass, harcos hercegnőt látott maga előtt. Mintha az írónő valahogy képtelen lett volna olyan szinten elmélyíteni az ő karakterét, hogy méltóképpen illeszkedhessen a szereplő a koncepciójához. Az ötlet nagyszerű volt, de valahogy hiányzott belőle az erő, az átgondoltság és a mélység. 

Nagyon kíváncsi lettem volna arra, hogy az írónő mivel magyarázza Demóna viselkedését. Többször is említésre kerül, hogy a probléma forrása, hogy nem hívták meg anno a keresztelőre. De vajon miért érezte annyira óriási problémának ezt? Sokat gondolkodtam azon, hogy vélhetően valamiféle kisebbségi komplexus szüli ezeket az érzelmeket és viselkedési formákat nála, de nagyon érdekelt volna, hogy ebben a teljesen újragondolt történetben hogyan mélyítik el az ő karakterét. Sokkal közelebb érezhette volna magához az olvasó, ha a hibái és problémái feltárásra kerültek volna, túlléphetett volna a csúnya főgonosz klisén és elgondolkodtathatott volna mindenkit, hiszen a gonosz nem születik, hanem úgy teremtik meg.

A könyvben többször is utalt az írónő az eredeti mesére, nagyon tetszett, mikor Fülöp herceg elmesélte a történetet úgy, ahogy szerinte történnie kellett volna, ez pedig megegyezett az eredeti mesével. Ahogy Csipkerózsika felidézte emlékeit az erdőben töltött évekről, vagy a találkozásokról szintén a Disney mesét juttatják az ember eszébe. 

A borító nagyon tetszik, az élfestést egyszerűen imádom, hihetetlenül jól mutatnak egymás mellett a színes könyvek. 

Összességében igazán érdekes élmény volt számomra a Hol volt, hol nem című könyv olvasása. Őszinte leszek veletek, nem ez lett a kedvenc Sorsfordító történetem.  A karakterek és a cselekmény kidolgozottsága hagyott bennem némi hiányérzetet, a különböző izgalmas események és ötletek pedig csak részben tudták feledtetni az előzők miatt érzett csalódásomat. Az viszont kifejezetten tetszett, hogy az írónő nem félt bemocskolni a kezét és igyekezett egy sötétebb atmoszférát megteremteni a regényében. A regény abszolút olvastatja magát, ha valaki nekikezd, akkor könnyen és gyorsan tud haladni az olvasással. Ha szerettétek Csipkerózsikát, vagy kíváncsiak vagytok erre a történetre, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a kötetnek. Ha nem úgy álltok neki, hogy ez lesz életetek legjobb könyve, akkor csalódni sem fogtok. 

Értékelés: 5/3,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Könyvünk a Sorsfordító történetek sorozat 6. tagja. Minden állomáson találtok egy idézetet, a feladatotok pedig, hogy kitaláljátok, a sorozat melyik tagjából származik a kiragadott részlet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"– Szóval… Az ősi varázslat szerint ő az egyetlen, aki élve kerülhet ki a barlangból. Igazi csiszolatlan gyémánt!"

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

06.26. Utószó

06.29. Csak olvass!

07.02. Dreamworld

07.05. Readinspo

Read More

Erin A. Craig: House ​of Salt and Sorrows – Só és bánat háza + Nyereményjáték

Sziasztok

A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően újabb retelling történettel gazdagíthatjuk a polcainkat. Tartsatok bloggereinkkel ezalatt az extrákkal tarkított turnénk során, hiszen tiétek lehet egy, a kiadó által felajánlott nyereménypéldány a Só és bánat házából!

Gondold ​meg, kivel táncolsz…

Ahogy gyönyörű testvérei titokzatos körülmények közepette életüket vesztik a szigeten, ahol magányos birtokuk áll, Annaleigh kénytelen fényt deríteni a családját kísértő átokra.

Annaleigh burokban éli az életét Highmoorban a nővéreivel, az apjával és a mostohaanyjával. Egykor tizenketten voltak, de most, hogy négy lány élete hirtelen véget ért, magány kísérti a pompás termeket. Egyik haláleset tragikusabb a másiknál – egy járvány, egy esés, egy fulladás, egy zuhanás –, és a környező falvakban azt pletykálják, hogy a családot megátkozták az istenek.

Annaleigh-t kísérteties látomások kínozzák, és egyre erősebben él benne a gyanú, hogy a nővérei nem balesetet szenvedtek. A lányok minden éjjel kiszöknek otthonról, hogy fényűző bálokra látogassanak el, hajnalig táncoljanak selyemruhájukban és csillogó cipellőjükben, és Annaleigh nehezen jut dűlőre, megakadályozza-e őket ebben, vagy csatlakozzon hozzájuk a tiltott találkozókon. Kivel – vagy inkább mivel – táncolnak valójában?

Amikor Annaleigh közelebb kerül egy titokzatos idegenhez, aki maga is titkokat őriz, versenyt kell futnia az idővel, hogy eloszlassa a családjára boruló sötétséget, még mielőtt őt magát ragadja el legközelebb.

Lebilincselő regény tele mágiával, fátyolselyem szoknyákkal és hosszú, sötét folyosókkal.

Hagyd, hogy magával ragadjon!

Mindig is imádtam a meséket, a mai napig óriási lelkesedéssel nézek meg minden rajzfilmet, sőt az az igazság, hogy még 30 évesen is rajongok a hercegnőkért. Az utóbbi időben fedeztem fel magamnak a retelling típusú regényeket, melyek ismert mesékre támaszkodnak, de teljesen új köntösbe csomagolják a már jól ismert történeteket. Kiskoromban imádtam a 12 táncoló hercegkisasszony (a Barbie változat még felnőtt fejjel is kedvenc, néha random meghallgatom a dalt a mese elejéről) történetét, még az ijesztő Grimm kiadás sem vette el a kedvemet. (Nem tudom, hogy ismeritek-e, de ha nem, akkor ezen a linken ITT tudjátok megnézni. Ne tévesszen meg titeket a cuki főcímdal. Az összes Grimm mese nagyon ijesztő ebben a verzióban.) Így nem is volt kérdés számomra, hogy adjak-e egy esélyt a Só és bánat háza című kötetnek. Amúgy nagyon vicces, képzeljétek el, hogy először csak bele akartam olvasni a könyvbe, hogy lássam nekem való a történet, mert ritkán olvasok ilyen sötétebb hangulatú köteteket, de aztán véletlenül befejeztem egy ültő helyemben. :D A turné utolsó állomásaként egy extra bejegyzéssel is érkezem majd, melyben szebbnél szebb fanartokat mutatok nektek és mesélek részletesen a mese eredetéről is. 

A történet alapját az átoktól való félelem, a babona és az ezeket éltető mentalitás és attitűd képezi. Főhőseink egy olyan világban élnek, ahol ezek a hiedelmek óriási hatással vannak a családjuk életére. A különböző balszerencsés halálesetek és a komor hangulat beárnyékolja a királyi család mindennapjait. 

De mit is jelent a babona és hogyan kötődik a családi átokhoz? A babona tulajdonképpen olyan, a világ mágikus szemléletéből fakadó hitet, vagy erre épülő tevékenységet jelent, ami (tévesen) közvetlen (ok-okozati) összefüggést tulajdonít ilyen viszonyban valójában nem álló dolgoknak, az események mozgatóiként sokszor természetfölötti erőket elképzelve. Tehát főként olyan hitekre alkalmazzák, amelyeknek nincs tudományos vagy logikus alapjuk. A királyi családban történt haláleset konkrétan borítékolja az életre szóló pletykát. Plusz gondoljunk bele...mennyire kényelmes magyarázat...sokkal egyszerűbb mindent az átokra fogni. Ha valami szerencsétlenség történik az emberrel, még ha nem is hisz benne kezdetben egy idő után akkor is azonosulni kezd a neki szánt szereppel. Pontosan ez történik Annaleigh karakterével. Egy idő után megkérdőjelezi saját racionalitását és előbb vagy utóbb kételkedni kezd a saját józan eszében is. Mint a gyerek akinek az iskolában azt mondják, hogy buta, rossz és amúgy sem képes semmire. Egy idő után már nem is próbákozik, minek...hiszen úgysem néznek ki sokkal többet belőle. Ember legyen a talpán, aki meg tudna küzdeni ezzel a nyomással, az egész család számára nehéz dolog ez, sokáig egyszerűen képtelenek legyőzni saját démonjaikat és gondjaikat, hiszen ott lebegett a fejük fölött a vélt, vagy valós átok. 

A könyvben végig tapintható a feszültség, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. Ahogy haladunk előre a történetben egyre több kérdés, konfliktus és bonyodalom kerül a középpontba. Szép lassan kibontakozik előttünk a teljes kép és végül persze rátalálhatunk a megoldásra is. A könyv atmoszférája rendkívül erős, a sötét hangulat végigkíséri az egész könyvet. Vannak benne kissé ijesztő jelenetek is, néha azért egy kicsit meg kellett állnom az olvasásban, mert borsózott a hideg a hátamon. Azt nem mondom, hogy álmatlan éjszakáim lettek, de azért erősen hatott rám a regény hangulata. 

Fontos kiemelni, hogy Erin A. Craig kötete egyáltalán nem hibátlan. Volt néhány dolog, ami egyáltalán nem, vagy csak kevésbé tetszett. Néha forgattam a szememet és úgy voltam vele, hogy bizonyos esetekben a kevesebb néha több, de összességében én nagyon élveztem az olvasást. Bónusz pirospont, hogy végre valami igazán érdekes és izgalmas újdonságot olvastam. Az utóbbi időkben rengeteg Szépség és a Szörnyeteg illetve A kis hableány retelling látott napvilágot és bár mindegyik mesét nagyon kedvelem, már szomjaztam valami más témára. A 12 táncoló hercegkisasszony nagyon hálás alapnak tűnik, ráadásul a sötét fantasy világ is adott, hiszen a Grimm testvérek történetei sokszor tűnhetnek horrorisztikusnak. 

Annaleigh egy szerethető karakter, aki komoly fejlődésen megy keresztül. Legyőzi a lelkében élő belső démonokat és ezzel nem csak testvéreit, hanem önmagát is megmentheti, őszintén drukkol az olvasó annak, hogy kilépjenek az átok sújtotta hétköznapok fogságából.

A könyv borítója csodaszép, engem azonnal levett a lábamról. Ráadásul tökéletesen visszaadja a regény hangulatát. Én egyszerűen imádom. Kicsit talán csalóka, mert az ember azt hinné, hogy sellős/szirénes történetről van szó, de persze a fülszöveg azonnal egyértelművé teszi, hogy jelen esetben teljesen más regényt tartunk a kezünkben. 

Összességében én nagyon kedveltem a Só és bánat háza című könyvet.  A cselekmény érdekes és izgalmas volt, a regény hangulata teljesen levett a lábamról. Nem hibátlan, kisebb-nagyobb problémáim nekem is voltak a történettel és bizonyos szituációkkal, de ezeket részben feledtette velem a lebilincselő hangulat. Szerintem mindenképpen érdemes esélyt adni a kötetnek, garantáltan izgalmas és az újdonság erejével bíró, egyedi retelling történetben lesz részetek. 

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is olvashatsz a a történetbe. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a borítókra fektettük a hangsúlyt. Mivel a Só és bánat házának borítóján is megjelenik a víz motívum, ezért minden állomáson találni fogtok egy-egy borítórészletet, amelyen szintén látható ez az elem. A ti feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik könyv borítójának a részletét látjátok az adott állomáson, és a könyv címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába. Egy kis segítség: csak a kiadó repertoárjából származnak a borítók.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

BORÍTÓRÉSZLET

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

04. 04. Fanni’s Library

04. 06. Csak olvass!

04. 08. Readinspo

04. 10. Utószó

04. 12. Csak olvass! extra

Read More