Sziasztok!
A Folyó a sötétben egy olyan férfi önéletrajza, akinek sikerült megszöknie a kegyetlen észak-koreai rezsimből. Az idén a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent könyvben Isikava Maszadzsi megrázó, szívszorító, ugyanakkor lebilincselő módon számol be a diktatúrában leélt éveiről, és arról, mi mindennel nézett szembe a szabadságért vívott küzdelmében. Tartsatok velünk a turné során, és játsszatok a nyereménykönyvért is!
Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mit is írjak a saját külön kis bevezetőmbe, mert ahogy megszokhattátok minden bejegyzésemet ugyanúgy építek fel. Szerettem volna írni Észak-Koreáról, Kim Ir Szenről, a fájdalomról, a nyomórságról és a lélek erejéről, de aztán rájöttem, hogy ezek a témák a törzsszövegbe kívánkoznak. Így nem is szaporítom tovább a szót, lássuk miről is szól a könyv pontosan!
Szívbe markoló igaz történet egy férfiról, aki megszökött Észak-Koreából, hogy hazatérhessen.
Félig koreai, félig japán emberként Isikava Maszadzsi egész életében úgy érezte, egyik országhoz sem tartozik. Ez az érzés akkor mélyült el benne igazán, mikor egy megtévesztés hatására a családja Japánból Észak-Koreába költözött, és az akkor tizenhárom éves Isikava a legalsó társadalmi kaszt tagjaként találta magát.
Ebben az életrajzi könyvben őszintén beszámol viharos gyermekkoráról, az elnyomó, totalitárius rezsimben eltöltött harminchat kegyetlen évről és arról, milyen nehézségekkel kellett szembenéznie, hogy visszatérhessen szülőhazájába, Japánba, miután sikerült megszöknie Észak-Koreából.
A Folyó a sötétben nemcsak az országban zajló élet részletes rajza, hanem az emberi lélek megingathatatlanságának és a méltóság megőrzésének testamentuma is.
„Kétségkívül ez a legjobb személyesen elbeszélt észak-koreai történet; ráadásul magával ragadó és kitűnően megírt kötet.” – Lo, goodreads.com
Ismerd meg egy zárt világ titkait!
Észak-Korea egy teljesen másik világ. A kényelmes nappalimban ülve el sem tudom képzelni, hogy mi is történik az országban valójában. Rengeteg menekült és túlélő számolt már be a nagyközönségnek az ottani rémuralomról. Ilyenkor mindig rájövök, hogy mennyire szerencsés vagyok. Európában, szabadon élhetek. Vannak jogaim, senki és semmi nem gátolhatja az én boldogulásomat. Persze nincs kolbászból a kerítés, de csak rajtam múlik, hogy mit is kezdek az életemmel. Nem egy fennálló rendszer dönti el önkényesen, hogy mit kell dolgoznom, hogy mehetek-e egyetemre, csak a készségeim és képességeim szabnak határt. Szabadon gondolkodhatok és létezhetek, nem kell félnem a besúgóktól és attól, hogy megbüntetnek azért, mert máshogy gondolkodom, mint ahogy a fejesek elképzelik.
Bevallom egyáltalán nem vagyok tájékozott ebben a témában. Bár rengeteget hallottam már Észak-Koreáról, a társadalmi berendezkedésről és Kim Dzsongun rémuralmáról, de még soha nem ástam bele magam mélyebben a témába.
Észak-Korea ugyanis a dzsucse-eszmét követi, amit az ország első vezetője, Kim Ir Szen (aki amúgy nem más, mint Kim Dzsongun drágalátós nagyapja) örökös elnök dolgozott ki.
A vezér szerint a dzsucse a „másoktól való függés megtagadása és az egyén erejének használata az ember saját erejébe vetett hitével és az önellátás forradalmi szellemének kimutatása”. A dzsucse Észak-Korea céljaihoz kapcsolódik: egy független külpolitikához, a gazdasági önellátáshoz és az önmagára támaszkodó hadsereghez. Az eszme kinyilatkoztatása 1955-ben az első lépés volt egy nagy, jól működő, Kim teljes befolyása alatt álló politikai hatalom felé. A dzsucse megalkotása a külföld felé érdeklődő személyek központi irányításból való eltüntetésének filozófiai eszköze, célja a Kína- és szovjetbarátok és a Kim-ellenesek eltüntetése volt. Kim Ir Szen ötvözte a koreai és a neokonfucianista hagyományokat a marxizmussal, a marxizmus–leninizmussal, a sztálinizmussal és a nacionalizmussal, ám az alapok egyértelműen a történelmi időkbe nyúlnak vissza.
Az országban élők helyzete nem volt könnyű, vagy fanatikus odaadással követték a vezér minden egyes szavát, vagy pedig kemény büntetéssel és megtorlással kellett számolniuk. Az emberekkel elhitették, hogy ez az egyetlen igaz eszme, és eszerint a berendezkedés szerint kellett megszerveni az életüket.
Mindig nehéz önéletrajzi könyveket értékelni, hiszen hogyan is mondhatnék véleményt valakinek a legbensőbb emékeiről és gondolatairól. Amikor a szerző elém teszi a lelkét és betekintést enged sorsának alakulásába egyszerűen képtelen vagyok objektívan értékelni az adott könyvet. A Folyó a sötétben egy rendkívül szívbe markoló igaz történet egy férfiról, aki megszökött Észak-Koreából, hogy hazatérhessen és valamilyen módon segíthessen a családján. A kötet segítségével jobban megismerhetjük ennek a rendkívül zárt országnak a működését. Olyan élethelyzeteket tár az olvasó elé, melyek mélységes döbbenetet és fájdalmat okoznak.
Masaji Ishikawa, a kötet szerzője a családjával költözött vissza Észak-Koreába a nagy visszatelepítések idején. A fiú és családja eredetileg Japánban élt (édesanyja japán, édesapja dél-koreai) rendkívül szűkös körülmények között. Az állandó nélkülözés mellett nem volt nehéz dolga a koreai brigádnak, szép szavakkal és ígéretekkel rávették a családot arra, hogy hátrahagyja az eddigi életüket és Észak-Koreában telepedjen le. Arra számítottak, hogy bőség és igazi jólét várja majd ott őket, de sajnos ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna.
Ahogy Észak-Koreába élnek megpecsételődik a sorsuk, az ígéretek ellenére rendkívül nyomorúságos körülmények közé kerülnek. A társadalmi hierarchia legalján helyezkednek el, megvetik őket, senki nem hajlandó barátságot kötni velük. Bár azt hitték, hogy kicsit könnyebben meg tudnak majd itt élni, de csakhamar rá kellett jönniük, hogy még rosszabb lesz a sorsuk, mint amilyen Japánban volt.
Masaji Ishikawa kendőzetlenül meséli el a családja életét és viszontagságait. A mérhetetlen nyomor, a nélkülözés, az éhezés mindennapos volt számukra. Nem tudtak egyről a kettőre jutni, mindig visszanyomták őket a porba és mocsokba. Nagyon megrázó volt olvasni a regényt.
A család életkörülményei mély szomorúsággal töltöttek el. A rozzant viskó, az ételek (amelyeknek jó része gyűjtögetés révén került az asztalra, sokszor mérgezőek voltak, de ha el akarták kerülni az éhhalált, akkor nem válogathattak), az emberek viselkedése igazán megrázó volt számomra. Eszembe jutott, hogy mennyire igaz az a mondás, hogy sokszor ember embernek a farkasa. Hihetetlen, hogy mennyire nem érdekelt senkit az ő életük (és sajnos családok ezrei élhetnek még most is így). Rendkívül méltatlan ez az egész, egy embernek sem lenne szabad így élni.
Ahogy a fülszöveg is írja A Folyó a sötétben nemcsak az országban zajló élet részletes rajza, hanem az emberi lélek megingathatatlanságának és a méltóság megőrzésének testamentuma is. Masaji Ishikawa a végsőkig kitartott, igyekezett egyben tartani a családját. Fontos volt számára, hogy jólétet biztosítson nekik, még akkor is, ha tudta, hogy ez egy igazi szélmalomharc. Hiába volt eszes diák, helyzetét tekintve egy egyszerű munkásnál soha nem lehetett több. Fizetésével még ő sem tudott jóllakni, így a család fenntartása igazán nehéz művelet volt. Sokszor lopással, guberálással és gyűjtögetéssel egészítettek ki a mindennapi betevő falatot. Ebben az életrajzi könyvben az író őszintén beszámol gyermekkoráról, az elnyomó, totalitárius rezsimben eltöltött harminchat kegyetlen évről és arról, milyen nehézségekkel kellett neki és a családjának szembenéznie.
Összeségében nagyon megrázó és szomorú történetet ismerhettem meg a Folyó a sötétben című kötet által. Segítségével jobban megérthettem és beleláthattam Észak-Korea működésébe. Nem egy mindennapi történet és bár rendkívül nehéz és fájdalmas a téma, de csak ajánlani tudom mindenkinek.
Értékelés: 5/5 (bár egy ilyen típusú könyvet mindig nehéz számszerűen értékelni)
Ha az értkelés után úgy érzitek, hogy ennek a kötetnek a polcon van a helye, akkor ITT tudjátok beszerezni, ITT pedig bele is olvashattok a történetben.
Az Észak-Koreáról szóló részek forrás: Wikipedia
Nyereményjáték
Ahhoz, hogy megnyerhessétek a Folyó a sötétben egy példányát, nincs más dolgotok, mint rájönni, melyik Észak-Koreáról, illetve az onnan való sikeres megmenekülésről szóló könyvekből származnak az idézetek.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
Észak-Koreában általában be kell magolni mindent; az esetek túlnyomó részében minden kérdésre csak egy helyes válasz van. Amikor a tanár megkérdezte, mi a kedvenc színem, vadul törni kezdtem a fejem, hogy eltaláljam a „jó választ”.
