Ashley Elston: 10 ​vakrandi, hogy megtaláld a nagy Őt + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Maxim Kiadó gondozásában jelent meg Ashley Elston 10 ​vakrandi, hogy megtaláld a nagy Őt c. könyve tavaly év végén. A szívmelengető történetben a 17 éves, szakításon túlesett Sophie-nak a családtagjai szerveznek 10 vakrandit a karácsonyi körüli napokban, hogy jobban érezze magát. A randik alkalmával a lánynak nemcsak arra nyílik lehetősége, hogy magát ismerje meg jobban, hanem családjával is újra szoros kapcsolatot alakíthat ki. Ha felkeltettük érdeklődéseteket, tartsatok velünk, és játsszatok a kiadó által felajánlott példányért.

Egy ​összetört szív, tíz vakrandi és egy kész bolondokháza! A tizenhét éves Sophie már alig várja, hogy az idei karácsonyt a barátjával, Griffinnel töltse édes kettesben, ám egy buliban fültanúja lesz annak, hogy a fiú szünetet szeretne tartani a kapcsolatukban. A lány szakít vele, majd autóba ül, és meg sem áll Shreveportig, hogy a karácsonyt az olasz-amerikai családja körében töltse, mialatt a szülei az anyai örömök elé néző nővérét látogatják meg. Miután Sophie beszámol a történtekről a nagymamájának, Nonna kitalálja, hogy elküldi őt tíz vakrandira, és ezeket más-más családtag szervezi meg neki. Köztük a drágalátos unokatestvére, Sara, aki egy zártkörű földalatti partiba küldi el Sophie-t egy nagyon helyes sráccal. Vagy éppen az őrült nagynénje, Patrice, aki iskolai betlehemezésben szán főszerepet neki egy síró kisbabával a karjában, ráadásul egy olyan fiú oldalán, aki a válláig ér. Amikor Griffin váratlanul felbukkan, hogy egy újabb esélyt kérjen, Sophie csak jobban összezavarodik. Merthogy talán, de tényleg csak talán gyengéd érzelmeket ébresztett benne valaki… Valaki, aki határozottan nem szabad.

Lehet, hogy ez lesz Sophie legrosszabb karácsonyi szünete? Vagy talán mégsem?

Bevallok Nektek valamit, a romkomok a gyengéim, abszolút a guilty pleasure kategória nálam, egyszerűen imádom őket nézni. Ezek azok a típusú filmek, amiket a lányok nem azért néznek, mert komoly filmesztétikai és filmművészeti értékeket várnak az alkotástól, hanem egyszerűen csak simogatja az ember lelkét a történet. Mióta aktív Netflix felhasználó lettem teljesen új dimenziók nyíltak meg előttem. Néha jól esik csak úgy bekuckózni a Stitch-es takarómmal a kanapén és elindítani egy kedves kis romantikust. Nem mondom, hogy Miklós mosolya ilyenkor őszinte, de hát ez van, néha kell az ilyen is. A karácsonyi időszakban ez a rajongásom teljesen új szintre emelkedik, mert élek-halok a karácsonyi romantikus történetekért, valahogy mindig melegséggel és boldogsággal töltik el a kis szívemet. Amikor megláttam Ashley Elston regényének fülszövegét, azonnal beleszerettem, tudtam, hogy nekem ezt a kötetet egyszerűen muszáj elolvasnom. Általában a nehéz témájú könyveket részesítem előnyben, de néha kibújik a rózsaszín királylányos énem, és valami kedves, aranyos romantikus történetre vágyom. Régóta megfogadtam, hogy minden karácsonykor időt szánok az ünnepi történetekre is, így ezt a regényt is két ünnep között olvastam el. Bevallom, kicsit féltem, mert mire sorra kerítettem a 10 ​vakrandi, hogy megtaláld a nagy Őt című könyvet túlvoltam az idei évem legnagyobb csalódásán, amit egy karácsonyi történetnek csúfolt rettenet okozott. Nagyon szerettem volna végre egy jó kis karis sztorit olvasni, mert az a másik könyv nagyon lehozott az életről és igazán nehezen hevertem ki a dolgot. Féltem, hogy ennél a kötetnél sem lesz máshogy és izgatottsággal vegyes aggodalommal nyitottam ki a könyvet. Na de nem is húzom tovább a mézesmadzagot előttetek és kimondom kerek perec, hogy minden félelmem alaptalannak bizonyult. Ashley Elston regénye egy végtelenül bájos, kedves és szerethető olvasmány, az olvasás minden másodpercét imádtam. Az egyik legjobb romantikus írás volt, amit mostanában olvastam, engem teljesen levett a lábamról. 

A történet szerint a tizenhét éves Sophie már alig várja, hogy az idei karácsonyt a barátjával, Griffinnel töltse édes kettesben, ám egy buliban fültanúja lesz annak, hogy a fiú szünetet szeretne tartani a kapcsolatukban. A lány szakít vele, majd autóba ül, és meg sem áll Shreveportig, hogy a karácsonyt az olasz-amerikai családja körében töltse, mialatt a szülei az anyai örömök elé néző nővérét látogatják meg, akinek a várandóssága sajnos nem éppen leányálom. Az ott töltött idő, azonban nem várt fordulatot vesz. A lány kicsit sem szolid, de cserébe rendkívül hangos és mindenlébenkanál családja úgy dönt, hogy nem engedik búslakodni őt, az ott töltött idő alatt 10 vakrandit szerveznek neki, hogy kicsit elfelejtkezzen a szakításról. Minden egyes randevút más és más családtag szervez, ahogy haladunk előre a történetben, úgy lesz mindenki egyre izgatottabb és lelkesebb. Mindenki szeretne a másikon túllicitálni, no meg persze a családi chat csoportos fogadások is szép lassan felszínre törnek. Egyre őrültebbnek tűnik az egész család, de semmiképpen sem ijesztő, inkább olyan bájosan szerethető módon. Az olvasás alatt mi is azt érezzük, hogy bárcsak ismerhetnénk őket és bárcsak részesei lehetnénk ennek az egész őrületnek. 

A történet előrehaladtával szép lassan kibontakozik előttünk az is, hogy a családnak miért is olyan fontos, hogy Sophie kiemelten jól érezze magát náluk. A fiatal lány az elmúlt időszakban nagyon elhanyagolt mindenkit, csupán az iskolai barátaival és Griffinnel foglalkozott, ritkán látogatta meg őket. Gyerekkori barátaival (két unokatestvérével és a szomszéd sráccal) sem tartotta már a kapcsolatot, pedig régen mindenki úgy hívta őket, hogy a Fantasztikus Négyes. Elválaszthatatlannak tűntek, de aztán ahogy nőttek, úgy lett egyre mélyebb az árok közöttük. Az új helyzet és a lány szívfájdalma azonban ismét közelebb hozta Sophiet a családjához és szép lassan rájön arra, hogy az elmúlt években sokkal több mindent veszített el, mint azt ahogy eddig gondolta. A 10 vakrandi alatt nem csak a kedve lesz jobb, hanem a családjához fűződő viszonya is erősebbé válik. 

És ha már a randiknál tartunk. Hogy én mennyire szerettem mindegyiket, a maga módján mindegyik igazán emlékezetes volt. Néhány találkozó remekül sikerült, de persze olyanok is akadnak, melyek a katasztrofálisnál is katasztrofálisabbak voltak. Rengeteget nevettem és mosolyogtam olvasás közben, egyszerűen imádtam a regény koncepcióját. Persze megvolt a titkos favoritom is, a történet előrehaladtával egyre jobban drukkoltam egy bizonyos karakternek...ezt azonban nem fejteném ki, nehogy véletlenül elszóljam magam, csupán annyit mondok, hogy nagyon örültem a végkifejletnek. :)

A karakterek nagyon szerethetők, Nonna, de az egész család úgy ahogy van a szívem kuglófjának egyetlen szem mazsolájává vált. Nagyon megszerettem mindenkit. A kedvencem mégis a Fantasztikus Négyes volt (Sohpie, Olivia, Charlie és Wes). Szerettem ahogy újra összeállt a csapat és szívmelengető volt látni, hogy mennyire szívükön viselek Sophie sorsát. A másik nagy kedvencem, Margot volt, aki csupán online lehetett részese az egész kalandnak, a veszélyeztetett terhessége miatt. Az üzenetváltásaik viccesek voltak, ráadásul imádtam, hogy még ha csak távolról is, de mennyire kivette ő is a részét a mókából. Persze nem kellett noszogatni a többieket, mindenki lelkesen posztolt kínosabbnál kínosabb képeket a találkozókról, de persze a vicces és jó pillanatokat is megörökítették számára. 

A borítót egyszerűen imádom, nekem nagyon tetszik ez a minimalista rózsaszín cukiság, tökéletesen passzol a regényhez. 

Az egész történetet egy varázslatos karácsonyi őrület lengi körül, a hangulata csillagos ötös, egyszerűen letehetetlen volt számomra. Ha valami szerethető, bájos, romantikus történetre vágysz, akkor semmiképpen se hagyd ki, csak ajánlani tudom mindenkinek. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunkban karácsonyi, romantikus ifjúsági könyvekből idézünk minden állomáson. A feladat, hogy megfejtsétek, mely könyvből származik az idézet, és beírjátok a könyv szerzőjét és címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

IDÉZET

“– Az emberek úgyis azt fogják gondolni, ami jólesik nekik. És nekem ezt el kell fogadnom – mondja. – Harcolhatok ellene, de nincs értelme, és csak kimerülök. Megsértődhetek és szenvedhetek, de az sem tesz jót. Vagy gondolhatok az egészre úgy, hogy az ő bajuk, ha kizárnak az életükből.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

01.10. Könyvvilág

01.12. Csak olvass!

01.14. Sorok között

01.16. Dreamworld

Read More

Suzanne Redfearn: Egyetlen ​szempillantás alatt + Nyereményjáték

Sziasztok!

Újabb szívszorító bestsellert olvashatunk a Libri Kiadó által, amely során egy fiatal lány szemszögén keresztül nézhetünk végig egy sorsfordító balesetet és a vele járó következményeket. Tartsatok velünk, hiszen most tiétek lehet egy nyereménypéldány, amelyet a kiadó ajánlott fel!

Megrendítő ​történet veszteségről és szeretetről a Komfortos mennyország és a Hatalmas kis hazugságok rajongóinak.

A családjával síelni induló, tizenhat éves Finn Miller számára az élet egyetlen szempillantás alatt véget ér, amikor a lakóautó, amelyben utaznak, lezuhan a havas szikláról. Finn tehetetlenül, két világ között lebegve szemléli, ahogy azok, akiket szeret, a túlélésért küzdenek. A döntések, amelyeket ebben a lehetetlen helyzetben hoznak, az egész életükre kihatnak. És nem csak abban az értelemben, hogy egyetlen jó vagy rossz döntés az életet vagy a halált jelentheti. A túlélés ugyanis sokszor fájdalmasabb és nehezebb, mint maga a halál…

Az Egyetlen szempillantás alatt szívszorító és felemelő történet egy család pusztító tragédiájáról és annak utóhatásairól. Suzanne Redfearn regénye – amelyet gyakran hasonlítanak Alice Sebold Komfortos mennyország című könyvéhez – arra emlékeztet bennünket, hogy bár mindannyian esendők és sebezhetők vagyunk, a szeretet végső soron mégis megmenthet bennünket.

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják a szívünket, lelkünket és többé el nem ereszti. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelen vagyunk kiverni őket a fejemből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. Az Egyetlen szempillantás alatt egy rendkívül izgalmas és megrendítő regény életről, halálról, szeretetről, haragról, túlélésről és megbocsátásról. Szívszorító és felemelő történet egy család pusztító tragédiájáról és ennek utóhatásairól. Arról, hogy minden döntésünknek következménye van, és ezekkel együtt kell élnünk akár akarjuk, akár nem és vannak sebek, amiket az idő nem gyógyít be.

Mindannyian szeretnénk azt hinni, hogy jó emberek vagyunk. Átadjuk a helyünket a tömegközlekedésen, támogatjuk a rászorulókat, cipősdobozt állítunk össze karácsonyra, vagy éppen felvesszük más elejtett pénztárcáját/mobiltelefonját és megkeressük az internet segítségével a jogos tulajdonosát. Minden egyes jó cselekedet után elégedetten nyugtázzuk, hogy minden rendben és nyugodtan hajtjuk álomra a fejünket azzal a biztos tudattal, hogy jó emberek vagyunk. De vajon egy igazán éles helyzetben, ahol talán az életünk a tét, képesek vagyunk morálisan helyesen cselekedni, vagy az ilyen helyzetekben a túlélés ösztöne kerülne ki győztesen és csupán magunkra tudnánk gondolni? Akkor is, ha esetleg egy gyermek élete a tét? 

Ezzel párhuzamosan felmerült még egy kérdés bennem olvasás közben (a szerző jegyzete pedig csak további okot adott arra, hogy elmerengjek ezen). Az ember rendszeresen vigyáz mások gyermekére. Simán benne van a pakliban, hogy több család összefog és közösen utazik valahova, és amíg a szülők elszaladnak valahova, nyugodt szívvel hagyják ott a gyermeket a többiekkel, hiszen tudja, jó kezekben van. De az is könnyen előfordulhat, hogy egy család a gyermek legjobb barátját hívja meg egy utazásra, vagy éppen egy jó mókának ígérkező programra. A szülőknek meg sem fordul a fejében, hogy bármi baj lehet, hiszen felelősségteljes embereknek ismerte meg őket és bízik abban, hogy úgy figyelnek, mintha a saját gyermekükről lenne szó. De vajon tényleg így van? Egy igazán éles szituációban az ember képes arra, hogy a gondjaira bízott gyermekre ugyanúgy figyeljen, mint a sajátjára? És itt visszakanyarodnék az első kérdésre. Egy igazán éles helyzetben, ahol minden döntésünknek súlya van és egy jó, vagy rossz döntés az életet és a halált jelentheti, képesek vagyunk morálisan helyesen cselekedni és mindenkire egyformán figyelni? Ki számít jó embernek? Akire egész életében azt mondják, hogy mintapolgár mert látszólag mindent megtesz az emberekért és mindig a jó ügy mellé áll? És mi van akkor, ha valaki, akit jónak ismerünk, egy éles helyzetben teljesen kivetkőzik magából és megbocsáthatatlan dolgokat művel? Mi történik akkor, ha valaki, akire mindenki azt mondja, hogy jó ember semmit nem tesz másokért, csupán magával és családjával törődik nem foglalkozván azokkal, akik elméletben közel állnak hozzá? Kárhoztathatunk valakit azért, mert a saját gyermekét előbbre helyezi, mint a másikat? Ebben az esetben megszűnik jó embernek lenni? Elítélhetünk valakit azért, mert egy éles helyzetben képtelen morálisan helyesen cselekedni? Amikor a túlélés a tét, akkor létezik egyáltalán morál? Ilyen és ehhez hasonló kérdések keringenek a fejemben mióta letettem a könyvet és egyszerűen képtelen vagyok szabadulni a sok gondolattól. Talán nincsenek is jó, vagy rossz válaszok, hiszen sokkal árnyaltabb ez a téma, mint ahogy az ember elsőre gondolná. Természetesen elítélendő, ha valaki nem segít a másiknak, főleg akkor, ha képes lett volna rá. Ugyanakkor kérdéses, hogy egy ilyen helyzetben az ember képes-e felmérni az adott szituációt, vagy a pánik hatására csak túlélési ösztöneinek tud engedelmeskedni. A gyenge ember vajon egyenlő a rossz emberrel? Egyes döntések egyértelműen elítélhetők, de néhányat sokkal nehezebb értékelni. A könyvben rengeteg ilyen szituáció van és egyszerűen nem tehetünk semmit, csupán sodródunk az árral és reménykedünk, hogy az élet fog győzedelmeskedni a halál helyett. 

A történet szerint a családjával síelni induló, tizenhat éves Finn Miller számára az élet egyetlen szempillantás alatt véget ér, amikor a lakóautó, amelyben utaznak, lezuhan a havas szikláról. Finn tehetetlenül, két világ között lebegve szemléli, ahogy azok, akiket szeret, a túlélésért küzdenek.

Szemtanúja lesz minden jó és rossz döntésnek, a túlélésnek és a halálnak. Ott van minden kétségbeesett és reményvesztett pillanatnál, de a megmenekülésnek is a tanúja. Az élet azonban sokszor nehezebb a halálnál. Mindenki rengeteg látható és láthatatlan sebet szerzett a baleset során, Finn elvesztése komoly és mély trauma volt mindenki számára. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre fojtogatóbbá és fájdalmasabbá az egész helyzet. Ottmaradni és küzdeni a halállal és a veszteséggel mindenki számára nehéz feladat. 

Finn tökéletes narrátor, egyszerűen zseniális ötlet volt az írónőtől, hogy a fiatal lány legyen a "mesélő". Egyrészről rendkívül személyessé válik általa a történet, hiszen minden szereplőhöz kötődik valamilyen szinten, másrészről a megváltozott, éteri állapotának köszönhetően mindent lát, így mégis képes arra, hogy árnyalttá és morálisan nehezen értékelhetővé tegye az adott szituációkat.

A többi szereplő rendkívül emberi, ezáltal esendő és olykor nehezen érthető. Mindenki máshogyan próbálja feldolgozni a helyzetet és az esetek nagy részében mindenki a lehető legrosszabb módját választotta a továbblépésnek. Nem is csoda, hogy képtelenek megmaradni egy légtérben, ahelyett, hogy összetartanának, még inkább elsodródnak egymástól. De ahogy minden mélypont után felfelé vezet az út, úgy a család számára is van még remény. Szép fokozatosan rájönnek arra, hogy csupán egymásra számíthatnak, beindul közöttük a kommunikáció és végre képesek lesznek elindulni a gyógyulás útján. Persze már soha nem lesz ugyanolyan az életük, de egymás segítségével képesek lehetnek arra, hogy megtanulják kezelni a veszteséget. A könyv egy igazi fejlődéstörténet, ahol a szereplők újra talpra állnak, maguk mögött hagyják a sötét és fájdalmas múltat és megpróbálnak együtt élni azzal, amit a sors rájuk mért. Mindenkinek vannak sebei és hegei, csak vannak, akik azt jobban rejtegetik. Az élet soha nem könnyű, egy valami azonban biztos, muszáj kihoznunk belőle a legtöbbet. Nem tarthatnak vissza minket a félelmeink és fájdalmunk, hiszen tartozunk önmagunknak azzal, hogy talpra állunk és megteszünk mindent annak érdekében, hogy éljünk. A fájdalom soha nem múlik el igazán, lényünk egy darabja együtt hal azokkal, akiket elveszítettünk, de menni kell tovább és megtanulni együtt élni a hiánnyal. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják és nem eresztik az olvasót. Persze vannak benne sokkoló szituációk, néha pedig csak úgy kapkodtam a fejemet a történések miatt, de valahogy nem ezek maradtak meg bennem. Azt gondoltam, hogy majd néhány délután alatt elolvasom, de igazából egy fél nap sem kellett hozzá. Egyszerűen mágnesként vonzott a történet és bár néha félre kellett tennem, hogy vegyek egy mély levegőt, mert képtelen voltam abban a pillanatban folytatni az olvasást, mégis fél perc után visszatértem és ugyanúgy faltam a lapokat. Bevallom hősiesen egy kicsit pityeregtem, óriási hatással volt rám ez a regény és bár azóta elolvastam már 2 másik kötetet, még mindig ez a könyv jár a fejemben. Ez volt az idei évem első olvasményélménye és kétségtelenül rendkívül magasra tette azt a bizonyos lécet. 

Az Egyetlen ​szempillantás alatt egy igazán nagyszerű és felejthetetlen történet, mely komoly és mély témákat dolgoz fel. Nem egyszerű olvasmány, de higgyétek el, megéri elolvasni. Egy rendkívül izgalmas és megrendítő regény életről, halálról, szeretetről, haragról, túlélésről és megbocsátásról. Szívszorító és felemelő történet egy család pusztító tragédiájáról és ennek utóhatásairól. Arról, hogy minden döntésünknek következménye van, és ezekkel együtt kell élnünk akár akarjuk, akár nem és vannak sebek, amiket az idő nem gyógyít be. Nem könnyű olvasmány, de érdemes esélyt adni neki, én csak ajánlani tudom nektek.

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Az Egyetlen szempillantás alatt című könyvben nagy szerepe van egy karakter halálának. Mostani játékunkban olyan könyvekből idézünk, amelyek hasonlóképpen körbejárják a gyász témáját. Nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába annak a könyvnek a címét, amelyikből idéztünk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

„Arra jövök rá, hogy nem az számít, mit hozol el magaddal, hanem, hogy mit hagysz ott magadból.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

12. 30. - Fanni’s Library

01. 02. - Könyv és más

01. 05. - Utószó

01. 08. - Csak olvass!

Read More

Veronica Henry: Karácsony ​vidéken

Sziasztok!

Az idei év nálam a háborús és történelmi regényekről szólt, rengeteg nehéz témájú kötet akadt a kezem közé, így az év vége felé közeledve úgy éreztem, hogy szükségem lenne egy könnyedebb olvasmányra. Alapjáraton is imádom a karácsonyi történeteket, ezek mindig melegséggel és boldogsággal töltik el kis szívemet, így nagyon kíváncsi voltam Veronica Henry regényére. Az írónő eddig teljesen ismeretlen volt számomra, de a fülszöveg rendkívül ígéretesnek tűnt, így adtam egy esélyt a regénynek. Lelki szemeim előtt egy családi dráma kezdett el kirajzolódni, mely egy kicsit ugyan nehezebb témát sejtet, mint amire előzetesen vágytam, de aztán arra jutottam, hogy végtére is ez még jól is elsülhet, hiszen imádom a komolyabb hangvételű könyveket. Mielőtt azonban rátérnénk az értékelésemre, nézzük meg miről is szól pontosan a kötet.  

Töltsd ezt a karácsonyt az angol vidéken, ezzel a felemelő történettel!

Házi forralt bor, gőzölgő gümölcsös piték, igazi ünnepi hangulat… Miközben a karácsonyi ebédet tervezi a szerettei számára, Lucy Liddiard nem sejti, miféle dráma fog lejátszódni a sült pulyka mellett. Azt ugyan tudja, hogy az egykor szebb napokat látott családi vállalkozás, a Honeycote-i Sörfőzde évről évre egyre rosszabbul teljesít. Azzal is tisztában van, hogy a férje, Mickey minden nőnek teszi a szépet. Ám alaposan meglepődik, amikor rájön, hogy a karácsonyi ajándékok átadása mellett sokéves titkokra és hazugságokra is fény derül a fa alatt. Vajon sikerül megoldania a családi problémákat, vagy ebben az évben elmarad a felhőtlen ünneplés?

Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Ilyenkor együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Nos ez a regény nem ilyen. Alig várom, hogy elfelejtsek mindent, amit olvastam és remélem soha többet nem kerül a kezembe a kötet. Ritkán írok ilyet és szerintem ennyire negatív kritikát még soha nem olvashattatok tőlem, de én ezt a regényt úgy utáltam, hogy erre nincsenek szavak. (Most előre meg is ragadnám az alkalmat és szeretnék elnézést kérni mindenkitől, aki számára ez kimagasló irodalmi alkotásnak minősül, vagy csak szimplán tökéletes bekuckózós olvasmánynak ítélte meg. Az értékelésem semmilyen szinten nem minősít senki, csupán az én érzéseimet és gondolataimat közvetíti.)

Az elmúlt évek alatt, mióta rendszeresen írok az olvasmányaimról talán még soha nem néztem be ennyire egy könyvet sem, mint a Karácsony vidéken című kötetet. Nem is értem mit ronthattam el, hiszen minden egyes alkalommal kisebb kutatómunka veszi kezdetét, mikor felfigyelek egy ígéretesnek tűnő műre. A szokásokhoz híven most is csekkoltam a könyvet és mivel egészen jó értékeléseket olvastam róla, nem teketóriáztam és lelkesen lecsaptam a kötetre. Már az első oldalakon éreztem, hogy valami nem gömbölyű, a kokainos jelenet után pedig már a saját épelméjűségemet is kétségbe vontam. Ez volt az a pillanat, amikor még egyszer rákerestem a könyvre és rezignált állapotban vettem tudomásul, hogy valamit nagyon félrenéztem, mert én egy teljesen másik karácsonyi kötet adatlapját olvastam el anno. Valószínűleg összekevertem valamivel a címét és egy sokkal szerethetőbb történetre bukkantam, így téves elvárásokkal és túlságosan is szép reményekkel vágtam bele az olvasásba. Ezt követően azonban rájöttem, hogy hát ez van, ezt kell szeretni, innen már nincs menekvés, így végigrágtam magam a könyvön és saját magamat nem kímélvén teljesen elolvastam a regényt. Őszinte leszek veletek, még soha nem szenvedtem így az olvasás alatt, de erőt vettem magamon és minden egyes idegszálammal arra koncentráltam, hogy egyszer csak jobb lesz (spoiler: nem lett) és egyszer csak elkezdem élvezni a mű olvasását (spoiler: nem kezdtem). 

Rengeteget gondolkodtam azon, hogy milyen formában tárjam elétek a véleményemet, mert nem akartam olyan kritikát írni, amiben csupán az én keserűségem jelenik meg. Nem szeretek lehúzni regényeket, mert az a szép az olvasásban és a könyvek szeretetében, hogy mindenki szívének más és más műfaj kedves. Van, aki él hal a romantikus ponyváért, mert egyszerűen kikapcsolja és ellazítja, mások pedig képtelenek elviselni azt. Ez pedig pontosan így szép és jó. Bevallom, kicsit féltem attól, hogy megbántok másokat a véleményemmel, de aztán rájöttem, hogy az értékelésem minden egyes mozzanatát alá tudom támasztani egy példával, így egyáltalán nem légből kapott, ész nélküli kritikát írok nektek. Nem vagdalkozom, nem minősítek senkit, csupán leírom az érzéseimet és őszinte véleményemet. Ez pedig talán az egész bloggerség és írás fő esszenciája, hiszen fontos, hogy ne hazudjak az olvasóimnak. Ha nem tetszik egy könyv, recenziós példány ide, recenziós példány oda, kutya kötelességem megosztani veletek a tapasztalatomat, hisz ez tesz engem hitelessé. Szóval ismét kérek mindenkit, aki idáig eljutott és tetszett neki a könyv, ne bántódjon meg a véleményemen. Vonja meg a vállát és gondoljon arra, hogy hát igen...ízlések és pofonok.

Azt hittem, hogy egy elbűvölő és lebilincselő olvasmányban lesz részem (hiszen a borító is ezt hirdette) de hamar rá kellett jönnöm, hogy a Barátok közt vagy éppenséggel egy brazil szappanopera cselekménye sírva könyöröghetne a receptért. Kicsit olyan volt ez az egész számomra, mintha a jól ismert Családi titkok, Veled is megtörténhet, A gyanú árnyékában című magyar trash sorozatokból (amelyeknek bűnös élvezeti értéke amúgy vitathatatlan, én is imádom ezzel zsibbasztani az agyamat) kiválasztották volna a legrosszabb és legfelszínesebb részeket összegyúrták volna és az olvasó elé hányták volna, hogy nesze neked romantikus drámai karácsonyi történet. 

Rengeteg dolog hiányzott a műből (kompetens karakterek, erős jellemábrázolás, mélység, logika, szerethető cselekmény), de azzal egyáltalán nem lehet megvádolni, hogy dráma híján lenne. Rengeteg komoly és fontos probléma (alkoholizmus, megcsalás, hazugságok, boldogtalanság, anorexia) jelenik meg a kötetben, melynek megfelelő ábrázolása esetén komoly és mély családi drámával találhattuk volna szemben magunkat. Mindegyik téma egyenként is komoly és mély traumaként szőheti át egy család mindennapjait, együtt azonban garantáltan olyanok, mint egy érzelmi hurrikán és cunami. Teljesen letaglózó elemi elővel bírhatnak és nyomorba döntheti az olvasó szívét és lelkét. Egy jól megírt mű képes arra, hogy érzelmeket váltson ki az olvasójából, hogy együtt nevessen és sírjon a karakterekkel, a Karácsony vidéken azonban képtelen volt erre. Mérhetetlenül felszínes, képtelen megragadni a dolgok esszenciáját és egyáltalán nem tudott hatni rám. Az olvasás alatt végig azt éreztem, hogy borzalmas emberek tesznek borzalmas dolgokat a borzalmasan naiv társaikkal, akik ezt megelégelvén borzalmasan idegesítően kezdenek el viselkedni, majd borzalmasan gyenge módon megoldják borzalmas életük borzalmas problémáit. Komoly és mély emberi érzelmeket csak nagyítóval (vagy még azzal sem) találhatunk. A karakterek egyáltalán nem erősek, vagy kompetensek, sokkal inkább szánalomra méltók. Egyszerűen képtelen voltam velük és problémáikkal azonosulni, távoliak és merevek voltak számomra. Persze mondhatnánk azt, hogy de pontosan ettől emberi és igazi az egész. Hiszen pontosan ettől szép az élet. Olykor elesünk és felállunk, nem cselekszünk mindig jól, de az előttünk álló át során a mellettünk álló szeretteink és barátaink segítségével képesek lehetünk arra, hogy ismét a helyes úton járjunk. Ez azonban jelen esetben sajnos nem állja meg a helyét. Persze mindig jó, ha az ember nem túlidealizált karakterekkel találkozik, hiszen azokkal sem lehet könnyen azonosulni, de ez számomra már a másik véglet. A szereplők minden logikát nélkülöznek, képtelenek arra, hogy normálisan viselkedjenek és olykor még seggfejek is egymással. Egyesek gyenge jellemről tesznek tanúbizonyságot, mások meg annyira vakon élnek a nagyvilágba, hogy azt is kétségbe vonja az ember, hogy egyáltalán képesek egyedül életben maradni a földön. A családi életet nem lehet egyik pillanatról a másikra helyreállítani ahogy az anorexia sem gyógyul meg attól, ha a szívünk szerelme ránk mosolyog és biztosít minket az érzéseiről. A megcsalást nem lehet egyik pillanatról a másikra elfelejteni és az ember nem dönt úgy teljesen random, hogy mégis visszafogadja a feleségét annak ellenére, hogy mástól szült gyereket. Az ilyen dolgok mögött komoly és mély lelki okok húzódnak, és csak ezek konzekvens ábrázolásával lehet megérteni a szereplők cselekedeteit mozgató érzelmi szálakat. De ezeket az írónő olyan szinten és mértékben tiszteletben tartotta, hogy még véletlenül sem lépett rá arra az ösvényre, mely során ezeket kibonthatja. Egy teljesen kiüresedett masszává volt így számomra az egész történetet, melynek tényleg minden egyes másodperce kész szenvedés volt számomra. Nagyon sajnálom, mert amúgy nagyon tetszett a könyv alapgondolata és alapkonfliktusa, kár, hogy hiányzott belőle a mélység. 

Megnyugtató a tudat, hogy a Karácsony vidéken című könyv Veronica Henry egyik első (de az is lehet, hogy a legelső) regénye, mely eredetileg 2002-ben jelent meg, így talán az elmúlt évek alatt fejlődött az írói stílusa. Mindenesetre én nem hiszem, hogy próbát teszek a többi regényével, ez az egy örökre elvette tőle a kedvemet. 

Karácsonyi hangulatot csak elvétve találunk benne, a középpontban inkább a családi dráma áll, nem pedig a szeretet ünnepe. Ha csak azért szeretnétek megvenni, mert tetszik a címe és a borító, akkor semmiképpen se dőljetek be a látszatnak, mert nem egy könnyed és aranyos karácsonyi kötetről van szó. A borító nagyon kis csinos, de pontosan ezért veszélyes is. Ne essetek bele ugyanabba a csapdába, amibe én.  Persze semmi baj azzal, ha a fülszöveg felkeltette az érdeklődéseteket, simán lehet, hogy nektek az általam felsorolt dolgok teljesen másodlagosak lesznek és képesek lesztek élvezni az írónő stílusát és eme regényét. Összességében sajnos azt kell mondanom, hogy sikeresen kifogtam az idei év legrosszabb könyvét (legalábbis számomra). Nekem nagyon nem jött be ez a regény, napokra volt szükségem, hogy helyre jöjjek a megrázkódtatástól.  Őszinte leszek veletek, igazából senkinek nem ajánlom a könyvet, mert nem...de ha ismeritek és szeretitek Veronica Henry munkásságát, vagy a hasonló típusú regényeket, akkor nyugodtan tegyetek vele egy próbát. Ahogy láttam molyon rendkívül megosztó a kötet, így számos pozitív értékeléssel is találkozhat az érdeklődő. 

Értékelés: 5/1,5

Ha szeretnétek próbát tenni a könyvvel, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni. 

Read More

V. S. Alexander: Az ​előkóstoló + Nyereményjáték

Sziasztok!

V.S.Alexander könyve Az előkóstoló egy nagyon különleges történetet mesél el a náci Németország diktátoráról. Magda Ritter, Hitler előkóstolójaként belelát a Führer életébe, és a híres Berghofban található pihenőhely mindennapjaiba. A lány veszélyes munkát végez, de a munkáján kívül is sok veszély leselkedik nem csak rá, hanem mindenkire, aki itt él és köze van a Führerhez. Magda izgalmas életéről és kalandjairól most három bloggerünk mesél nektek. Tarts velünk te is a turnén, ahol ha jól válaszolsz a kérdésekre, akkor neked is esélyed van megnyerni a Maxim Kiadó által felajánlott Az előolvasó regény egyik példányát.

A ​második világháború viharában egy fiatal német nő kétes menedéket talál, mely közelebb van a veszély forrásához, mint azt valaha gondolta volna. Amíg a hitleri diktatúra nyújtotta kiváltságokat élvezi, megismeri a rendszer kegyetlenségét is. 1943 elején záporoznak Berlinre a szövetségesek bombái, ezért Magda Rittert szülei a bajorországi rokonaikhoz küldik, remélve, hogy így biztonságban lesz. Magdát a Berghofba, Hitler hegyi pihenőhelyére osztják be, ahol azon fiatal nők egyike lesz, akik előzetesen megkóstolják Hitler ételét, és ha kell, feláldozzák magukat, hogy a Führert megóvják a mérgezéstől. A bajor Alpokban fekvő Berghof mintha egy másik világban lenne, távol a háború kegyetlen valóságától. Magda eleinte retteg, de később fokozatosan hozzászokik veszélyes foglalkozásához, bár tudja, hogy nem szabad hangot adnia a háborúval kapcsolatos ellenérzéseinek. De miután beleszeret egy ellenálló SS-tisztbe, és egyre többet tud meg a Birodalom rémtetteiről, Magda is belekeveredik egy összeesküvésbe. A biztonságért és szabadságért folytatott küzdelem során minden leleményességére szüksége lesz, hogy bosszút állhasson.

Az előkóstoló a háború erkölcsi kérdéseit boncolgatja egy nagyszabású és erőteljes, rendkívül bátor tettekről mesélő történetben.

Rengeteg háborús és történelmi könyvet olvastam az utóbbi időben, így lassan joggal mondhatom, hogy ez a kedvenc zsánerem. Rajongok az ilyen típusú regényekért és mindenért, ami segít abban, hogy megérthessem a múlt azon szeletét, amely emberek millióinak tette tönkre az életét. Minden egyes alkalommal, amikor ilyen típusú regényt veszek a kezembe kettős érzések kezdenek el kavarogni bennem. Egyrészről nagyon izgatott vagyok, másrészről azonban ott motoszkál bennem az a kérdés, hogy vajon meddig hatnak majd rám elementáris erővel az ilyen típusú könyvek? Mikor jön el az a pont, amikor már nem tudnak újdonsággal szolgálni? Hasonló gondolatokkal vettem kézbe V. S. Alexander regényét is. A fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésemet, hiszen úgy éreztem a kötet segítségével a második világháború egy olyan szeletét ismerhetem meg, melyről eddig csak keveset hallottam. Az elmúlt időszakban leginkább csak holokauszt történeteket olvastam a témában, így az újdonság erejével hatott rám a kóstolók világa. Ezek a fiatal lányok Hitler szolgálatában álltak és egyetlen egy feladatuk volt, megkóstolni minden ételt, mielőtt a Führer elé kerülnek, hogy senki ne mérgezhesse meg őt. 

Az előkóstoló egy érdekes és izgalmas történelmi regény, mely a múlt egy olyan szeletét tárja az olvasója elé, ami eddig talán kevésbé ismert az olvasó számára. A mű teljes mértékben az írói szabadság szüleménye, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy valós személyek és konkrét történelmi események ihlették. Két történelmi alakot szeretnék kiemelni az írásom során, az egyik Constanze Manziarly, a másik pedig Margot Woelk. Constanze a Führer utolsó ismert szakácsa volt, ő gondoskodott Hitler étkeztetéséről az utolsó években, a kötetben ő inspirálta Séf karakterét. A másik pontos történelmi tény a kötetben a kóstolók világát idézi. 14 fiatal nőt kényszerített az SS a második világháború alatt arra, hogy Adolf Hitler kóstolói legyenek, de közülük csak Margot Woelk élte túl a szolgálatot. Kicsit olvasgattam a hölgyről és egyértelműen ő inspirálta Magda karakterét, rengeteg párhuzam figyelhető fel a két életút között. 

A regény cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas. A kötet kifejezetten olvasmányos, így könnyen és gyorsan lehet vele haladni. Bevallom, nálam nem lett elsőszámú kedvenc, de még így is élveztem az olvasását. A kötet E/1-ben íródott, így rendkívül személyesnek hat, az előszó és az utószó pedig rátesz erre az érzésre egy lapáttal. Azt sugallja, hogy egy memoárral van dolgunk és Magda valódi, hús-vér karakter. Ettől még intenzívebbé válhat az élmény és még jobban elmerülhetünk a második világháború borzalmaiban a fiatal lány tolmácsolása által. Az elbeszélése azonban rám nem hatott elemi erővel, nem bénultam le a mérhetetlen fájdalmától és kétségeitől, számomra nem volt elementáris erejű, a személyes hangvétel ellenére úgy éreztem, hogy végül kívül helyeződtem a történeten. Egyáltalán nem volt rossz a könyv, és tényleg élveztem az olvasást,  de nekem valami mégis hiányzott belőle. 

A történet szerint 1943-ban járunk Németországban, amikor is egyre jobban elkezdett gyengülni Hitler és az ország ereje. Egyre többet bombázzák az országot, ráadásul a szövetségesek is egyre nagyobb erőre tesznek szert. Berlin és a többi nagyváros egyre veszélyesebbé válik, így Magdát, a fiatal német lányt a szülai vidékre küldik. Berchtesgadenben azonban kissé más irányt vesz a lány sorsa, mint amire számított. A rokonok nem akartak egy koloncot a nyakukba, nem akartak egy újabb éhes szájat etetni, így hozzásegítik őt egy munkához. A fiatal lány előtt sokáig teljesen homályos, hogy mit is kell majd csinálnia, de szép lassan rájön, hogy komoly és veszélyes munka vár rá, Hitler kóstolója lesz. Magda szemén keresztül bepillantást nyerhetünk a Führer életébe, és mindennapjaiba. Történetünk főszereplője eleinte retteg a rá váró munka miatt, de később fokozatosan hozzászokik veszélyes foglalkozásához. Kétségek gyötrik és nincs teljesen meggyőződve a hitleri ideológiáról, de tudja, hogy nem szabad hangot adnia a háborúval kapcsolatos ellenérzéseinek, mert az egyenlő lenne a biztos halállal. Miután beleszeret egy ellenálló SS-tisztbe, és egyre többet tud meg a Birodalom rémtetteiről, Magda is belekeveredik egy összeesküvésbe. A biztonságért és szabadságért folytatott küzdelem során minden leleményességére szüksége lesz, hogy bosszút állhasson. De vajon az ellenállók képesek lesznek arra, hogy Hitlert és társait eltöröljék a föld felszínéről? Visszatérhet még Németország a régi kerékvágásba? Mire képes az ember azért, hogy végre hű legyen az eszméihez és vajon mi ennek az ára?

A karakterek rendkívül érdekesek és számomra roppant hitelesek voltak. A háború sokféle hatással lehet az emberekre, egyesek öngyilkos küldetésbe menekülnek, mások pedig a végsőkig kitartanak. Nem mindenki képes kivárni és az utolsó pillanatig küzdeni. V. S. Alexander nem fukarkodott a háborús jelenetekkel, olvasás közben több olyan kép is megelevenedik az olvasó lelki szemei előtt, melyek sajnálatos módon elengedhetetlen részeit képezik a háború súlytotta övezeteknek; értelmetlen gyilkosságok, öngyilkosságok, nemi erőszak. Ezeknél a pillanatoknál az ember a legszívesebben becsukná a szemét, de sajnos nem tehetjük meg. Az emberi kegyetlenség sokszor nem ismer határokat és akár akarjuk, akár nem, sajnos ez is részét képezi a történelemnek. Nem csak a nagy harcokra kell ilyenkor emlékezni, hanem fontos figyelembe venni az átlagember szenvedését is, hiszen nem csak a harctéren folyt a küzdelem, hanem az utcákon is. A háború mindenki életére hatással volt, lehetetlen volt előle elmenekülni. 

Összességében nekem kifejezetten tetszett V. S. Alexander regénye és bár új kedvencet nem avattam mégsem cserélném le másra az olvasás élményét. Határozottan úgy érzem, hogy szélesedett a tudásom  és biztosan olvasgatok még a témában. Ha szeretitek a hasonló regényeket, akkor mindenképpen olvassátok el ezt is. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték 

Az előkóstolóként dolgozó Magda Ritter munkája sok veszélyt rejteget, hiszen a lány feladata, hogy kiszúrja az ételekbe, vagy italokba rejtett mérgeket. A feladatod az lesz, hogy a bloggerek blogjain megtaláld a kiemelt betűket és megtudd, hogy milyen ételeket és italokat kellett Magdának megkóstolnia a munkája során. Ha a megfejtéseket helyesen beírod a Rafflecopter doboz megfelelő helyébe, akkor a turné végén megnyerheted V.S.Alexander regényét a Maxim Kiadó felajánlásából.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A turnéban résztvevő bloggerek

12.18. Zakkant olvas

12.19. Kelly és Lupi olvas

12.21. Csak olvass

Read More

Amanda Yee: Jóbarátok ​– A hivatalos szakácskönyv + Nyereménykönyv

Sziasztok!

Mindig is arra vágytatok, hogy megkóstoljátok Rachel különleges desszertjét, vagy a világ legfinomabb sajttortáját? Kíváncsiak vagytok hogyan készül Joey paradicsomszósza és Ross szendvicse? Akkor ezt a könyvet nektek találták ki! A könyvben különböző előételek, főfogások, italok és desszertek szerepelnek, melyek jól ismertek már a rajongók számára. Tartsatok velünk, legyetek részesei a különleges turnénak, ismerjétek meg velünk közösen a szakácskönyvet , és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyeremény könyvet. 

„A ​kőkemény Jóbarátok-rajongóknak muszáj beszerezniük!” – POPSUGAR

Trombitáld össze a jóbarátokat, és üdvözöljétek együtt ezt a több mint 100 receptet („Na, mi a helyzet?”), amelyet hőn szeretett tévéműsorotok ihletett.

Akár minden hájjal megkent chef vagy, mint Monica Geller, akár most indítasz catering céget, mint Phoebe Buffay, vagy régi vágású haspók vagy, mint Joey Tribbiani, a Jóbarátok – A hivatalos szakácskönyv egy sor különböző receptet kínál a különböző szakmai szinten levő chefeknek.

Előételek, főfogások, italok és desszertek – minden egyes fejezet olyan ikonikus csemegéket tartogat, mint Monica Hálabarát Lakomája, Rachel Hagyományos Angol Rakott Krémdesszertje, a Sült Krumpli – csakis Joeynak, a Chandler-féle „Tej, amit elrágsz”, Phoebe nagyijának csokitallérja és az elmaradhatatlan Hidratáló Szendvics.

Ez az elbűvölő szakácskönyv színes fotókat tartalmaz több mint hetven receptről, hasznos segédlet azoknak, akik otthon főzőcskéznek, és vicces homage a tévésorozatnak, amelyre mindig számíthatsz.

Szerintem ezt még nem meséltem nektek, de óriási sitcom és sorozat rajongó vagyok. Az olvasás mellett ez a másik olyan szabadidős tevékenység, ami teljesen ki tud kapcsolni. Az utóbbi időben csak arra tartjuk a tévét, hogy legyen min nézni a Netflixet és az HBO GO-t, nagyon ritkán nézünk olyan műsort, ami nem ezeken fut. A Jóbarátok sorozat volt az első olyan sitcom, amit teljesen együtt néztünk Miklóssal az elejétől a végéig. Nekem nem ez volt az első alkalom, régen több részt is láttam, de neki ez kimaradt az életéből és csupán néhány jelenetet ismert. Így tavaly fogtuk magunkat és ledaráltuk a teljes sorozatot. Hihetetlen élmény volt az egészet újra látni, és rájöttem, hogy minden egyes poén ugyanannyira megnevettetett, mint anno első alkalommal. A különbség csupán annyi, hogy felnőtt fejjel még jobban megértettem a szereplők vívódását és élethelyzetét. A rajongásom így teljesen új szintre emelkedett és egyre több Jóbarátokos kiegészítővel vettem körbe magam. Az eddig magyarul megjelent rajongói könyvek már a polcomat díszítik, így természetesen nem maradhatott ki a gyűjteményemből a hivatalos szakácsköny sem. 

A főzés a mindennapjaink része. Sokszor azonban inkább házimunkaként gondolunk rá, mintsem örömforrásként vagy a kreativitásunk kifejezésének eszközeként. Biztosan sokan vagytok, akik minden nap készítenek valami finomságot a családnak…és hogy őszinte legyek, hihetetlen módon felnézek rátok. Remélem, hogy ez örömmel tölt el benneteket és nem kényszernek élitek meg.

Ez az a pillanat, ahol be kell vallanom nektek egy fontos dolgot. Nem vagyok béna a konyhában, de azért a konyhatündérségtől olyan messze állok, mint Makó Jeruzsálemtől. Szeretném azt gondolni, hogy tudok főzni és Miklós nem hal éhen mellettem, de nagyon ritkán főzőcskézek. Hétköznap egyszerűen nincs időm rá, hétvégén pedig egyszerűen elkészíthető ételeket teszünk az asztalra. A Knorr alapok a legjobb barátaink, könnyű és gyors és megadja az embernek a főzés illúzióját. Sütni nagyon szeretek…de ha két ember lakik egy háztartásban nagyon nehéz hódolni ennek a kedvtelésnek. Az ember lelkének biztosan jó, ha egy tepsi sütemény áll az asztalon, de azért nem szeretnénk minden évben lecserélni a ruhatárunkat. J Emiatt ritkán sütök sajnos, de ha egyszer ráveszem magam, akkor szeretek kitenni magamért. Így történhetett az, hogy nem lacafacáztam és kiválasztottam azt a desszertet a kötetből, ami ezer éve birizgálja már a fantáziámat. Ez pedig nem más, mint az ominózus sajttorta, aminek ellopásától, vagy a földön történő elfogyasztásától sem riadtak vissza főhőseink. 

Forrás: Friends Fandom

Ezer éve ki akartuk már próbálni a receptet, ez a turné pedig remek alkalom volt erre. Mielőtt azonban rátérnék az elkészítés alatt szerzett tapasztalataimra mesélek egy kicsit a kötetről. 

A könyvben különböző fejezetek vannak, melyek jól elkülönülnek egymástól. A receptek rendkívül sokszínűek, találunk benne előételeket, főfogásokat, italokat és desszerteket, de vannak benne levesek, pizzák és szendvicsek is. A szakácskönyv rengeteg színes fotót tartalmaz, mely tökéles Jóbarátok hangulatot kölcsönöz a főzőcskézéshez. Az ételek egy része megjelenik a sorozatban (a kötet jelzi is az adott epizódot) másik részét azonban csupán a sorozat ihlette. Ez persze egyáltalán nem baj, csak az érdekesség miatt írtam le nektek.

Hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam a könyv olvasásába, alig tudtam választani a jobbnál jobb receptek közül. Az az igazság, már a kötet lapozgatása is óriási élmény volt. Kezdetben csapongtam az egyes részek között és a kedvenc jeleneteimben szereplő fogások elkészítését lestem meg. Többek között nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen az a szendvics, aminek az eltűnése miatt Ross úgy kiakadt, de Monica karácsonyi bonbonjai és Joey húsgombócos szendvicse is nagyon érdekelt, azonban bevallom Rachel Hagyományos Angol Rakott Krémdesszertje volt az első, amelyet elolvastam. Egy vagány pillanatomban biztosan elkészítem majd. 

No de térjünk is vissza a sajttortához. Az az igazság, hogy kicsit félve álltunk neki a receptnek, mert már az első olvasás után tudtuk, hogy nem fogjuk azt maradéktalanul megvalósítani. Néhány dolgot (például pekándió és mandula) kihagytunk belőle, de a többi hozzávaló esetében igyekeztünk hűek maradni a recepthez. Az elkészítési mód nem volt annyira nehéz, az instrukciók világosan és könnyen követhetők voltak, az eredmény pedig valami zseniális lett. Mindkettőnknek nagyon ízlett és azt hiszem, hogy új kedvencet avattunk. Nem akarok nagy szavakat használni, de szerintem én is megenném még a földről is. Érdemes bekalkulálni, hogy nem egy azonnal fogyasztható desszertről van szó, hiszen egy éjszakát hagyni kell állni a hűtében így ez nem az a torta, amit az ember gyorsan megsüt a vendégek érkezése előtt. 

Összességében nekem nagyon tetszett ez a kötet és biztos vagyok benne, hogy más dolgot is kipróbálok majd belőle. Én csak ajánlani tudom mindenkinek. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Jóbarátok sorozatot. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni, hogy kitől hangzik el az adott mondat a sorozatban. A játékban megtalálható egy bónusz kérdés is, ennek megválaszolásával tovább növelhetitek a nyerési esélyeteket a játékban. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Nem tudják, hogy mi tudjuk, hogy ők tudják, hogy mi tudjuk!”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

12.14.: Dreamworld 

12.16.: Pandalány olvas 

12.18.: Angelika blogja

12.20.: Csak olvass!

12.22.: Sorok között

12.23.: Ambivalentina

Read More

Matt Haig: A ​fiú, akit Karácsonynak hívnak (A fiú, akit Karácsonynak hívnak 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Netflix filmet készített Matt Haig A fiú, akit karácsonynak hívnak című regényéből. Ennek alkalmából a Kolibri Kiadó megjelentette a történetet filmes borítóval is. Ezúttal hat bloggerünkkel követheted végig, hogyan lesz a kis Nikolaszból Karácsony apó, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

A regény alapján készült film a NETFLIX műsorának egyik legjobban várt meglepetése idén karácsonykor.

„A tornyon egy ablak sem volt. A vastag ajtó fából meg fémből készült. És persze őrizték is. Nikolas ott ült a dohos cellában, és úgy érezte magát, mint a légy, amelyik légypapírra ragadt. Odakint várta a világ erdőkkel, tavakkal, hegyekkel és reményekkel, de ez a világ már másoké volt, őt kizárták belőle. Innen egyszerűen nem lehet kijutni. Furcsa módon mégsem érzett elkeseredettséget. Egy kicsit talán félt, de a szíve mélyén reménykedett. Kuncogni kezdett magában.

Képtelenség.

Erre gondolt hát Topó apó, jött rá Nikolas.

Ez a varázslat lényege, nem igaz? Hogy a képtelenség elképzelhetővé válik.”

Vajon a Télapó is volt kisfiú? Kik voltak a szülei? És hogyhogy nem öregszik? Miért titokban oson be a házakba? És mióta repülnek a szarvasok?! Kik azok a koboldok, és egyáltalán, milyen egy Igazmondó Glimpi?

Ha ezek a kérdések régóta fúrják a te oldaladat is, ez a könyv neked szól. Végre mindent megtudhatsz, méghozzá a leghitelesebb forrásból! Készen állsz, hogy megismerd Nikolas kalandokkal, hóval, csupa lehetetlennek hitt dologgal (és még több hóval) teli történetét?

Akkor kezdődjék a karácsonyi varázslat!

Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Számomra pontosan ilyen volt A ​fiú, akit Karácsonynak hívnak is, ami egy igazán szívfacsaró, hihetetlen mélységeket bejáró történet a hit, a remény és a szeretet erejéről, a veszteségről, változásról és annak feldolgozásáról. Nálam az első pillanattól kezdve óriási kedvenc lett, Nikolas története, ami az egyik legszerethetőbb olvasmány, ami mostanában a kezembe került. Szavakkal el sem tudom mondani Nektek, hogy mennyire imádtam ezt a történetet annak minden örömével és bánatával. Olvasás közben sokszor mosolyogtam, néha csak meredtem magam elé, és hősiesen bevallom Nektek, jó pár könnycseppet is elmorzsoltam a szemem sarkában. Bár bevallom nem először olvastam a regényt, a teljes trilógia a polcomon csücsül, de nem tudtam ellenállni az új kiadásnak, így ismét átadtam magam ennek a lenyűgöző történetnek. Azt kell mondanom, hogy a mese ereje egy kicsit sem fakult meg, ugyanolyan gyermeki lelkesedéssel faltam a lapokat, mint anno első alkalommal. 

Matt Haig neve már jó ideje nem ismeretlen számomra, az elmúlt évek során az egyik legkedvesebb írómmá nőtt ki magát. Több regényét is olvastam már és egyszerűen odavagyok az írói stílusáért. Először a Miért érdemes életben maradni című könyve talált rám, azóta pedig falom a történeteit, nem számít, hogy gyermekeknek, vagy éppen felnőtteknek szóló írása kerül a kezembe, minden egyes alkalommal elveszek a lapok között. Alapjáraton hajlamos vagyok arra, hogy olykor kissé depresszíven és borongósan álljak hozzá a dolgokhoz és azt érzem, hogy Matt Haig is így van ezzel. 

A történt rendkívül érdekes, izgamas és roppant módon szerethető. Nikolas és édesapja nehéz anyagi körülmények között élt. Az életük sokszor kilátástalan volt. Nem tudtak egyről a kettőre jutni, a szegénység felemésztette őket. És bár mindenketten tudják, hogy az igazi gazdagság az, hogy ők ott vannak egymásnak, a kisfiú édesapja mégis érzi a nincstelenség súlyát. Ezért úgy dönt, hogy elindul a messziségbe néhány társával együtt a hófödte csúcsok irányába, kezébe veszi a saját sorsát és változtat a szerencséjükön. De vajon mi az ára ennek? Létezik még jóság a férfi szívében? 

A ​fiú, akit Karácsonynak hívnak nagyszerűen rávilágít arra, hogy milyen is a mi világunk. Az emberek (olykor a koboldok vagy a rénszarvasok is) hajlamosak arra, hogy rosszul viselkedjenek, vagy valamilyen rossz dolgot tegyenek, de mindenkiben benne lakozik a jóság lehetősége.

A történet egy másodpercre sem ereszti olvasóját, végig izgalmas, egy másodpercre sem válik unalmassá, vagy éppen vontatottá. Matt Haig nagyszerűen építette fel a regény cselekményét, szépen fokozatosan építkezett. A meseregény hangulata és atmoszférája lenyűgöző, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Az író egy olyan világot alkotott, ahova kicsik és nagyok egyaránt el tudnak menekülni a mindennapok zord valóságából. A ​fiú, akit Karácsonynak hívnak pontosan egy ilyen történet. Nem számít, hogy valaki 10, vagy 30 évesen olvassa, ugyanúgy rabul ejti a kötet bája és mondanivalója. Egy nagyszerű írás, mely minden olvasójára garantáltan hatással lesz. 

A ​fiú, akit Karácsonynak hívnak egy rendkívül szerethető, szívet melengető tökéletes karácsonyi olvasmány, de valahol tulajdonképpen egy fejlődéstörténet is. Egy olyan kisfiú története, aki bármire képes lett volna azért, hogy ismét az édesapjával legyen, amikor azonban minden a feje tetejére állt a szívére halgatván igyekezett a lehető legjobb döntéseket meghozni. A kis Nikolas az olvasó szeme előtt válik erős és kompetens felnőtté, a koboldok vezetőjéve, Karácsony apóvá, aki rövid idő elteltével meglelte életének célját is. 

A karakterek korántsem idealizált, romantikus hősök, nem mesebeli csodalények, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Gyermekként és talán felnőttként is könnyen lehet vele azonosulni. Nikolas az egyik legszerethetőbb főhős, akiről mostanában olvastam, egy rendkívül kitartó és jóravaló fiú, akinek a szívében mérhetetlen jóság lakozik. Édesapja sem rossz ember, csupán a kilátástalanság és a szegénység hatására egy kicsit eltévelyedett, ez pedig mindkettejük életére óriási hatással van. Az én személyes kedvencem az Igazmondó Glimpi (bár helyzeti előnyben vagyok azokhoz képest, akik csak most kezdtek ismerkedni Matt Haig sorozatával), már el is felejtettem, hogy milyen izgalmasan indult a kapcsolata Nikolassal. Koboldfalva mesés lehet, olyan szívesen ellátogatnék hozzájuk. Kipróbálnám az óhajtássóhajtozás, megkóstolnám a legfinomabb mézeskalácsokat és megvásárolnám Karácsony apó bestseller köteteit. 

Ahhoz, hogy ennyire élvezetes legyen a magyar kötet természetesen Magyari Andrea munkája is elengedhetetlen volt, aki  nagyszerűen ültette át az egyes kifejezéseket a nyelvünkre.  A rajzok nagyszerűen kiegészítették a történetet, Chris Mould illusztrációi remekül sikerültek. 

Összességében én egyszerűen imádtam A ​fiú, akit Karácsonynak hívnak című könyvet, az egyik legkedvesebb karácsonyi kötetemmé avanzsálódott. Egy igazán szívet melengető, izgalmas történet a hit és remény fontosságáról, nem utolsó sorban pedig egy hihetetlen mélységeket bejáró mese a jóság és a szeretet erejéről. A Nikolas kalandjáról szólö történet, az egyik legszerethetőbb olvasmány, ami mostanában a kezembe került. A regény atmoszférája és egyedi hangulata egy másodpercre sem ereszti az olvasót. A történet érdekes és izgalmas, a karakterek pedig nagyszerűek. Én teljes szívemből ajánlom mindenkinek, remélem a Ti szíveteket is elrabolja majd ez a nagyszerű olvasmány. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Karácsony apó, Télapó, Mikulás… A különböző népek más és más néven nevezik azt a személyt, aki decemberben ajándékokat visz a gyerekeknek. A feladatotok ezúttal az, hogy megírjátok mely országokban nevezik a Nagyszakállút az adott állomáson található néven, és beírjátok a megfelelő országot a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

KÉRDÉS

Dedek Mraz

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

12.13 Veronika's Reader Feeder

12.15 Sorok között

12.17 Utószó

12.19 A Szofisztikált Macska

12.20 Csak olvass!

12.23 Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More

Hilary McKay: Hamarosan ​látjuk egymást + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg Hilary McKay Hamarosan ​látjuk egymást c. gyermekkönyve idén ősszel. A szívmelengető történet Clarry, Peter és Rupert felnőtté válásának rögös útját meséli el, akiknek életére az első világháború nehézségei is sötét árnyékot vetnek. Ha felkeltettük érdeklődéseteket, tartsatok velünk, és játsszatok a kiadó által felajánlott nyereménykönyvért. 

Clarry és a bátyja, Peter a nagyszüleik cornwalli házában töltik a nyarakat ellenállhatatlan unokatestvérük, Rupert társaságában.

Csakhogy megszokott életükre hamarosan egy szörnyű háború árnyéka vetül – és amikor Rupert beáll katonának és kimegy a frontra, Clarry úgy érzi, hogy a pacsirtadaltól hangos nyarak örökre véget értek.

De túléli-e a család ezt a rettenetes háborút?

A Costa „év gyerekkönyve” díj nyertese 2008-ban.

Két dolog van, ami azonnal levesz a lábamról, ha egy új regény adatlapját, vagy éppen fülszövegét kezdem el vizsgálni. Az egyik gyengém a fejlődés és felnövéstörténetek. Nagyon szeretem az ilyen jellegű könyveket, mind a felnőtté válás, mind pedig az identitáskeresés egy remek téma. Ez egy olyan időszak, ami mindenki számára ismerős, mindenki átesik ezen. Van valami csodálatos számomra abban, amikor egy számomra kedves karakter végre egyensúlyba kerül önmagával és rájön arra, hogy ki is ő valójában. Nagyon szép pillanatok ezek az olvasás során. A másik kedvencem pedig (ez valószínűleg nem lep meg senkit) a történelmi regények. Rengeteg háborús és történelmi könyvet olvastam az utóbbi időben, így lassan joggal mondhatom, hogy ez a kedvenc zsánerem. Rajongok az ilyen típusú regényekért és mindenért, ami segít abban, hogy megérthessem a múlt azon szeletét, amely emberek millióinak tette tönkre az életét. Minden egyes alkalommal, amikor ilyen típusú regényt veszek a kezembe kettős érzések kezdenek el kavarogni bennem. Egyrészről nagyon izgatott vagyok, másrészről azonban ott motoszkál bennem az a kérdés, hogy vajon meddig hatnak majd rám elementáris erővel az ilyen típusú könyvek? Mikor jön el az a pont, amikor már nem tudnak újdonsággal szolgálni? És vajon az ijfúsági kötetek is képesek arra, hogy elrabolják a szívemet? 

A Hamarosan látjuk egymást című könyv pontosan ezt a két, számomra kedves dolgot ötvezi. Egy rendkívül szerethető és szívmelengető történet a szeretet és a család erejéről és az elkerülhetetlen felnőtt válásról. A regény lapjain Clarry, Peter és Rupert életének rögös útja elevenedik meg lelki szemünk előtt. A három fiatalnak meg kell tanulnia boldogulni az első világháború zivataros időszakában. De vajon képesek együtt megküzdeni a felmerülő problémákkal? Túléli a család ezt a rettenetes háborút?

 

A regény cselekménye talán kicsit nehezen indul bele, az első fejezetek kevésbé varázsoltak el, de ahogy haladtunk előre, úgy zártam egyre inkább a szívembe a karaktereket. Az Clarry születésétől kezdve követhetjük végig a család életét és történét. Egy kisbaba születése általában áldás a családok számára, de ha valamilyen tragédia lengi körül a baba érkezését, akkor a dolgok olykor rosszra fordulnak. Születése megpecsételte a Penrose család életét, így a kislánynak és bátyjának a 3 évvel idősebb Peternek nem csak édesanyjuk hiányával, hanem apjuk közönyével is meg kellett küzdeni. A mindennapok egyhangúságát a cornwalli nyarak törték meg, amikor is a két gyermek a nagyszülőkhöz utazott és ott töltötték a nyári hónapokat Rupert, unokatestvérük társaságában. A fiú idősebb volt unokatestvéreinél, de még így is sülve-főve együtt töltötték ezt az időszakat. A családi élet azonban gyökerestül felfordul, amikor Rupert beáll katonának és a frontra utazik. Peter nehezen dolgozza fel, hogy egy baleset miatt képtelen teljesíteni hazafias kötelességét, ezért megpróbál olyan jövőt megteremteni magának, amiben hasznosnak érezheti magát. Clarry eközben szép fokozatosan okos és művelt fiatal hölggyé cseperedik, akinek nem csak a fiúk miatti állandó aggódással, hanem édesapja maradi gondolkodásával is meg kell küzdenie (mondjuk annyira nincs nehéz dolga, hiszen sajnálatos módon a férfi nem veszi ki túlzottan részét a gyermekek nevelésében és egyhangú közönnyel viseltetik irántuk). 

A háború komoly súllyal nehezedik a család és Rupert életére. A frontot töltött idő megpecsételi minden katona sorsát. A kórházba kerülő katonák közül néhányan képesek arra, hogy lerázzák magukról a fájdalom súlyát, mások elsüllyednek az emlékek mocsarában. Küzdenek saját belső démonjaikkal, melyet a túlélők bűntudata táplál. Ez az érzés tulajdonképpen része annak a tünetegyüttesnek, amit poszt-traumás stressz szindrómának neveznek. Az alapja az a mentális állapot, amikor egy katasztrófát, balesetet, vagy valamilyen más rettenetes eseményt túlélő egyén úgy érzi, hogy rosszat tett azzal, hogy ő életben maradt, mások pedig nem. Sokan nem is szeretnek beszélni az átélt borzalmakról, ezért elvesztik a kapcsolatot a külvilággal. Rupert is szép fokozatosan magába fordul, a levelei elmaradnak és egyre kevesebb kommunikál a családjával. Vajon visszafordítható ez a folyamat? Képesek az unokatestvérek még egymásra találni?

A karakterek igazán kedvesek és szerethetők. Mind a történet főszereplői, mind pedig a mellékszereplői különös gonddal megalkotott személyek, akik komoly és mély hatással voltak egymás életére. Clarry, Peter és Rupert mellett Simont és Vanessát szeretném megemlíteni. A fiatatal testvérpár baráti szállal kötődik a három főszereplőhöz, és óriási szerepük van az életükben. Mindketten kedvesek az ember szívének és az egyikőjükhöz köthető a regény egyik legszomorúbb pillanata is. 

A kötet nyelvezete rendkívül igényes és választékos, nagyon szerettem olvasni. A borító pedig tökéletesen tükrözi a regény hangulatát. 

Összességében nagyon kedveltem Hilary McKay regényét és bár új kedvencet nem avattam, egyáltalán nem bántam meg a kötet elolvasását. Egy rendkívül szerethető és szívmelengető történet a szeretet és a család erejéről és az elkerülhetetlen felnőtté válásról. A regény lapjain Clarry, Peter és Rupert életének rögös útja elevenedik meg lelki szemünk előtt. A három fiatalnak meg kell tanulnia boldogulni az első világháború zivataros időszakában. A regény cselekménye talán kicsit nehezen indul bele, az első fejezetek kevésbé varázsoltak el, de ahogy haladtunk előre, úgy zártam egyre inkább a szívembe a karaktereket. Mind a történet főszereplői, mind pedig a mellékszereplői különös gonddal megalkotott személyek, akik komoly és mély hatással voltak egymás életére. Ha valaki szereti a hasonló típusú regényeket, akkor nyugodt szívvel ajánlom ezt a történetet. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A játék során első világháborúval kapcsolatos kérdéseket fogtok találni minden állomáson. A Rafflecopter doboz megfelelő sorába a helyes válaszokat várjuk.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS

Ki követte el a szarajevói merényletet?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

12.13. Könyvvilág

12.16. Kelly és Lupi olvas

12.19. Csak olvass!

Read More