Natalie Haynes: Ezer ​hajó - Trója története (extra állomás) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A ókori görög történelem szerelmesei újabb nagyszerű regényt tarthatnak a kezükben. Mindannyian hallottunk már a trójai háborúról. Azt azonban nem tudjuk, mi lett a sorsuk azoknak a lányoknak, nőknek és asszonyoknak, akikre általában az események mellékszereplőiként gondolunk. Az Ezer hajó az ő szemszögükből meséli el a háború történetét. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Natalie Haynes regényét és merüljünk el együtt a ebben a lenyűgöző történetben. 

Az Akhilleusz dala rajongóinak

Ez nem egy vagy két nő története. Ez mindannyiuk története.

Az éjszaka közepén Aineiasz felesége, Kreúsza arra ébred, hogy szeretett városa, Trója lángokban áll. A tíz éve tartó háborúnak vége, a görögök győztek. Az asszony kétségbeesetten próbál menekülni a tűz elől, hogy elérje a városkaput, és reményei szerint találkozzon kedves férjével és kicsi fiával. Az utcákat azonban már ellepték a görög katonák. Vajon sikerül Kreúszának elkerülnie őket... és a végzetét?

Mindenki hallott már a trójai háborúról. Azt azonban jóval kevesebben tudják, mi lett a sorsuk azoknak a lányoknak, nőknek és asszonyoknak, akikre általában az események mellékszereplőiként gondolunk. Mi várt rájuk a háború után? Miért küzdött meg az amazon hercegnő Akhilleusszal? Hogyan cselezte ki Pénelopeia a férje trónjára áhítozó kérőit?

Az Ezer hajó az ő szemszögükből meséli el a nyugati világ egyik legnagyszerűbb és legmeghatóbb történetét.

Natalie Haynes író és rádiós műsorvezető. Íróként több műfajban is kipróbálta már magát: krimi és ismeretterjesztő könyvek is fűződnek a nevéhez. Regényeiben, valamint saját rádióműsorában előszeretettel foglalkozik az antik szerzőkkel és műveikkel. 2015-ben a klasszikus irodalom szélesebb körben való megismertetéséért a Classical Association Prize díjjal jutalmazták. Az Ezer hajó a harmadik regénye, amely szerepelt a Women's Prize for Fiction 2020-as rövid listáján.

Rengeteget gondolkodtam azon, hogy milyen extra írással tudnék jelentkezni, végül arra jutottam, hogy írok egy kicsit a trójai háborúról, hátha néhány dologra nem emlékeztek és igyekszem izgalmas és kevésbé ismert tényeket is megemlíteni ezzel kapcsolatban.

A görög hőskorszak mondakörei közül kétségkívül a leghíresebb és legnagyobb hatású volt az, mely a görög hősöknek Trója ellen indított közös hadjáratáról szólt. A trójai háború - a trójai és a mükénéi görög királyság közötti bronzkori konfliktus - története az ókori Görögország történelmével és mitológiájával jár, és inspirálta az ókor legnagyobb íróit Homérosztól, Herodotustól és Sophokleustól Virgiliusig.

A történet szerint a háború azután tört ki, miután Parisz, Trója hercege elrabolta Helenét, Menelaosz spártai király feleségét. Homérosz műve, az Iliasz a csata meghatározó momentumait mutatja be.

Forrás: Disciplina Kiadó

De mit is érdemes tudni a trójai háborúról?

Kasszandra megjósolta, hogy a születendő gyermek (aki maga Parisz) Trója vesztét okozza, majd születésekor ugyanezt Aiszakosz is megjövendölte. Ezért csecsemőként egy pásztorra bízták, hogy végezzen vele, de az felnevelte saját fiai közt. Parisz is pásztor lett, szép, erős és bátor, társai védelmezője és az istenek kegyeltje lett. Ő volt az, aki eldöntötte, hogy kié legyen Erisz aranyalmája a három istennő közül. 

No de ki Erisz és mit lehet tudni róla? 

Erisz a viszály és veszekedés gonosz istennője a görög mitológiában. Folyton áskálódott, és legszívesebben viszályt keltett emberek és istenek között. Arész egyik legjobb barátja és kísérője volt, aki a hadisten kérésére szinte bárhol háborúig tudta fokozni a haragot és viszálykodást. Megjelenése baljóslatú és aljas volt.A viszály magvát mindig egy aranyalmával vetette el, amely oly fényes volt, mint Héliosz szekerét húzó lovak sörénye. Ha barátok közé gurította be aranyalmáját, akkor bármilyen jó barátságnak azonnal véget vetett. Ha pedig ellenségek közé tette le, akkor ott elkerülhetetlen volt a vérontás, a háború. Az ő aranyalmája indította el a trójai háború kibontakozását is: azzal a felirattal gurította be az Olümposzra, hogy „a legszebbnek”. Ezen az olümposzi istennők összevesztek, és a viszály még a földre is legyűrűzött. 

 

Visszatérve Pariszhoz, a három vetélkedő istennő közül Parisz Aphroditénak ítélte a díjat, mert az a legszebb földi nő, Helené szerelmét ígérte neki. (A két mellőzött istennő, Héra és Pallasz Athéné ezért lett a nagy háborúban a trójaiak ellensége s a görögök támogatója). Oinóné figyelmeztette, hogy ne menjen el jutalmáért, Helenéért, mert tragédia lesz belőle. Ezután közölte Parisszal, hogy ha bármi baja történne, őt keresse fel, mert csak ő képes meggyógyítani a sérüléseit. Hamar fény derült Parisz származásának titkára is, a királyi udvarba került, (noha ekkor húga, Kasszandra ismét megjósolta, hogy városának pusztulását idézi elő), majd elhajózott Spártába, hogy az ígért nőt megszerezze. A vendégjogot durván megsértve megszöktette Menelaosz király feleségét, Helenét, s mikor Trójába értek, feleségül vette. A nagy háború alatt többet vitézkedett felesége hálótermében, mint a csatatéren, pedig ügyes nyíllövő volt, Akhilleusz halálát is az ő nyílvesszeje okozta.

Menelaoszt kihívta ugyan párviadalra, de csúfosan megfutamodott, s csak Aphrodité mentette meg a haláltól. Végül őt is nyíl ölte meg, Philoktétészé, amely azonban Héraklésztől eredt, és a Hüdra epéjével lévén bekenve, feltétlenül halált okozott. Parisz hiába kereste fel elhagyott feleségét, Oinónét az Ída-hegyen, hogy segítsen, az nem volt hajlandó meggyógyítani. 

Ahogy már emlíettem Homérosz költeményében a háború kiváltó oka Szép Helené elrablása volt. Mivel Helené Meneláosz felesége volt, így ennek megtorlására vonult az egyesített görög hadsereg Trója ellen, hogy a becsületsértést megtorolja. Azonban tízéves küzdelem után sem sikerült a megerősített várost elfoglalniuk. Nagy szerepet játszott ebben, hogy Priamosz apja, Laomedón alatt Poszeidón és Apollón építették a városfalak nagy részét, azok a szakaszok, amelyeket ők építettek, bevehetetlenek voltak. Hasonló szerepe volt a városvédő Pallasz Athéné szobrának, a Palladiónnak. Ezen felül maguk az istenek is beavatkoztak a háborúba, ki ezen, ki azon az oldalon.

Forrás: hir.ma

Odüsszeusz egy napon látta, amint egy szolgáló falovat faragott fiának. Innen merítette az ötletet, ami alapján megépítették a görögök a híressé vált óriási, fából készült lovat (trójai faló), amelyben a harminc legbátrabb görög harcos rejtőzött el. A falovat a csatamezőn hagyták, majd hajóikkal visszavonulást színleltek. Kasszandra és a pap Laokoón figyelmeztetése ellenére a trójaiak bevontatták a falovat a városba. Az éjszaka leple alatt a görög harcosok kimásztak a faló belsejéből, megnyitották a város kapuit és a beáramló seregek végül elfoglalhatták Trója városát. Innen származik a mondás: „félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is”, illetve a „trójai ló” fogalom. Egy másik változat szerint a falovat olyan nagyra építették a görögök, hogy nem fért be a város kapuján, ezért saját lakói ütötték ki a városvédő falat, hogy a vélt ajándékot a városba húzhassák.

A háborúban több ókori görög hős is részt vett. 

Kalkhasz, Agamemnón látnoka azt jósolta, hogy a görögök Akhilleusz részvétele nélkül nem győznek Trója alatt. Thetisz, Akhilleusz anyja azonban tudta, hogy fia ebben a háborúban életét veszti, ezért elbújtatta: lánynak öltöztette. Odüsszeusz és Diomédész leplezték le: kereskedőként érkeztek és felismerték, amikor fegyvereiket vizsgálta, mivel egy riadót fújó trombita hangjára nem menekülni kezdett, hanem lándzsát fogott, így lelepleződött. Ezután nevelője, Phoinix és legjobb barátja, Patroklosz kíséretében elindult Trója felé.

A görög csapat soraiban pestis ütötte fel a fejét. Khalkász azt jósolta, hogy ha Agamemnón saját ágyasát, Krüszéiszt visszaadja apjának, aki Apollón papja volt, azzal megbékíti az istent, így véget vethet a kórnak. Khalkász, mivel tudta, hogy szavait Agamemnón nehezen fogadja majd, Akhilleusz védelmét kérte. Agamemnón lemondott Krüszéiszről, de kárpótlást kívánt: így Akhilleusz kedvesét, Briszéiszt vette magához. Akhilleusz anyjához, Thetiszhez fordult segítségért, győzze meg Zeuszt, hogy addig hagyja a trójaikat nyerni a csatában, amíg jóvátételt nem kap. Ettől kezdve nem vett részt a csatában. Mivel Akhilleusz nem vett részt a csatában, a helyzet elmérgesedett a görög seregen belül. Ezért Patroklosz felvette barátja felszerelését és csatába indult. Hektór azt hitte, hogy Akhileuszzal van dolga, párviadalban legyőzte a görögöt és megszerezte felszerelését. Akhilleusz megfogadta, addig nem temeti el barátját, míg Hektórt meg nem öli. Egy Héphaisztosz által készített új felszereléssel állt ki ellene. Akhilleusz háromszor kergette körbe Trója körül, majd megölte. Ezután egy harcikocsihoz kötve háromszor körbehúzta Trója körül és megtartotta a tetemet. Hektór apja, Priamosz, Trója királya, személyesen kereste fel Akhilleuszt, hogy adja vissza neki fiát. Akhilleusz szíve végül megesett a királyon, visszaadta fiát, hogy illően eltemethesse. A gyászszertartás idejére 11 napnyi fegyverszünetet kötöttek a felek.

Hektór halála után Akhilleusz legyőzte az etiópiai Memnónt, a kolonai Kyknoszt és Penthesziliát, az amazonkirálynőt, akibe a halálos harc közben beleszeretett (néhány változat szerint szerelmi kapcsolat is volt közöttük). Akhilleuszt végül Parisz ölte meg, aki egy Apollóntól kapott mérgezett nyilat lőtt a görög hős sarkába. Akhileusz egyetlen sebezhető pontja volt ez (achilles-ín).

Akhileusz halála után Odüsszeusz és Aiasz, aki így a görögök elsőszámú hősévé vált, vitáztak Akhileusz fegyvereiért és felszereléséért. Végül Odüsszeusz nyerte meg a párharcot, Athéné istennő segítségével. A vereség miatt Aiasz tombolni kezdett és megtámadott egy báránycsordát, amit őrületében a görög seregnek vélt, annak vezérkosát pedig Odüsszeusznak. Miután újra észhez tért, szégyenében a saját kardjába dőlt.

Források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Erisz

https://hu.wikipedia.org/wiki/Tr%C3%B3jai_h%C3%A1bor%C3%BA

https://mult-kor.hu/cikk.php?id=966
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-okori-lexikon-CA894/t-CCE10/trojai-haboru-CD0D9/

Ha a kedvcsináló bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Ebben a játékban az ókori görög történelemre és kultúrára koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy kérdés, nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Mi a képen szereplő épület neve, és hol található?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

06.05.: Sorok között

06.08.: Csak olvass! (extra állomás)

06.11.: Olvasónapló

06.14.: Könyv és más

06.17.: Dreamworld

06.20.: Utószó

06.24.: Fanni's Library

06.26.: Csak olvass! (értékelés)

06.29.: Booktastic Boglinc

Read More

Marissa Meyer: Winter (Holdbéli krónikák 4.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából végre elolvashatjuk a Holdbéli krónikák sorozat záró kötetét, és ennek örömére bloggereink egy igazán hosszú és izgalmas turnéval készültek nektek! Tartsatok velünk, ismerjétek meg Winter történetét, és derítsük ki együtt, hogy Levana uralma megdönthető-e. 

Még a jövőben is egységben az erő…

Luna népe rajong a bájos, kedves Winter hercegnőért, és csodálják a kecsességét. Szépségét még az arcát csúfító sebek ellenére is lenyűgözőbbnek tartják, mint a mostohaanyjáét, Levana királynőét.

Winter megveti a mostohaanyját, és tudja, hogy Levana sosem fogadná el a gyerekkori barátja, a jóképű palotaőr Jacin iránt táplált érzelmeit. De Winter nem olyan gyenge, mint amilyennek Levana hiszi, már évek óta dacol a mostohaanyja kívánságaival. A kiborg műszerésszel, Cinderrel és a társaival akár még egy lázadást is képes kirobbantani, hogy megnyerje a túl régóta dúló háborút. De talán mindent elveszítenek…

Legyőzheti-e Cinder, Scarlet, Cress és Winter a gonosz űrbéli királynőt, hogy aztán boldogan éljenek, míg meg nem halnak?

Nem az a mese, amire emlékszel. De az biztos, hogy sosem felejted el!

Nagyon nehéz szívvel ültem le megírni az értékelésemet, mert azzal, hogy ezeket a sorokat pötyögöm egyre inkább tudatosul bennem, hogy az egyik kedvenc sorozatom végül lezárásra került. Az elején kicsit szkeptikusan álltam hozzá a történethez, sokáig esélyt sem adtam Cindernek és társainak, de aztán meggyőzött a rengeteg méltatás, beadtam a derekamat és néhány oldal után teljesen szerelembe estem. Az idejét sem tudom, hogy mikor ragadott ennyire magával egy könyvsorozat. 

Érdekesen alakult a fantasy világgal a kapcsolatom. Sokáig nem olvastam semmi mást a Harry Potteren kívül, mert egyszerűen úgy éreztem, hogy soha semmi nem fogja elérni ugyanazt a hatást nálam. 4 évvel ezelett kezdtem el az Instagram oldalamat, ahol a többiek hatására egyre többször léptem ki a saját komfortzónámból (ami nem más a történelmi és szépirodalmi regények) és mára elmondhatom, hogy nagy fantasy rajongó lettem. Persze óriási lemaradásaim vannak, de már levetkőztem minden előítéletemet és szívesen vetem bele magam a különböző kitalált világok történeteibe. Bár egyre több és több ilyen típusú történettel találkozom, tiszta szívvel állíthatom hogy a Holdbéli krónikák az egyik legjobb, amit az utóbbi időben olvastam. Az egyik legnagyobb kedvencemmé vált és jelenleg el sem tudom képzelni, hogy valaha letaszítsák a dobogóról. 

A Cress című kötet befejezése után felemás érzésekkel álltam neki a folytatásnak. Egyik oldalról legszívesebben rekordsebességgel végigszántottam volna a lapokat és addig fel nem keltem volna az ágyamról, amit ezt a 700 oldalt el nem olvasom. Másrészről azonban szerettem volna kis dózisokban adagolni, mert úgy éreztem, hogy még nem állok készen arra, hogy elengedjem a szereplők kezét. Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el, újra és újra átélnénk a különböző kalandokat és azt érezzük, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt az ez a kötet és úgy összességében az egész sorozat is. A Winter című kötetben Marissa Meyer nagyon odatette magát. Mivel nem tudok (és őszinte leszek veletek) nem is igazán tudok rosszat mondani a sorozatról, ezért most készüljetek a tömény fangirling élményre. Én ezt a részt úgy imádtam, ahogy van és biztos vagyok abban, hogy a többi rajongó is szeretni fogja. Nem egy könnyed olvasmány a maga 736 oldalával, de a könyv minden oldala aranyat ér. Remek lezárása egy nagyszerű sorozatnak, egy szavam sem lehet. Néha felmerül a könyves közösségben az a kérdés, hogy a hosszú, vagy a rövidebb történeteket szeretjük-e. Én mindig azt mondom ilyenkor, hogy néha egy rövid könyv is rém hosszúnak tűnik, ha nem tetszik és egy nagyon hosszú kötet is rövidnek érződhet, ha az ember imádja. El kell mondanom nektek, ha ez a könyv még több száz oldalon keresztül hozta volna azt a minőséget, amit a 700 oldal alatt kaptunk, még akkor is kevésnek érezném. Egy igazi kalandregény a szó legnemesebb értelmében. Néha talán sok is volt az izgalmakból, de én egyszerűen imádtam, hogy mindig történik valami a főszereplőkkel. Én tövig rágtam a körmöm, nagyon izgultam és aggódtam mindenki testi épségéért és életéért. 

A cselekmény érdekes és izgalmas, egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben, csak úgy faltam a lapokat. A könyvben nincsenek üresjáratok, az írónő végig fenntartja az ember érdeklődését és persze gondoskodik a vérnyomás szintentartásáról is. Rengeteg izgalmas fordulat és csavar teszi még élvezetesebbé az olvasást, egyszerűen zseni ez a nő. Bevallom nektek, én az érzelmek teljes skáláját átéltem olvasás közben. Izgultam, drukkoltam, kiakadtam, pityeregtem, szomorkodtam, ujjongtam, mosolyogtam....reménykedtem a pozitív végkifejletben és abban, hogy minden szívemnek kedves szereplő elnyeri azt a happy endet, amit igazán megérdemel. 

A kötet nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni (kivéve akkor, ha az ember akkora rajongó, hogy néha csak azért félre teszi, hogy néhány nappal meghosszabbítsa az olvasás élményét). Ebben a részben kicsit jobban megismerhetjük Winter hercegnőt, azt a fiatal lányt, aki kénytelen együtt élni a palotában Levana királynővel. A fiatal lány tévképzetek és hallucinációk gyötrik, sokan dilisnek tartják, de csak Jacin a palotaőr (akit már az előző részben megismerhettünk és talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy sokan nem zártuk őt a szívünkbe), a hercegnő bizalmasa az, aki látja, hogy valójában milyen erős a lány. Hófehérke soha nem tartozott a kedvenc meséim közé, Winter mégis teljesen elrabolta a szívemet. Nagyon megkedveltem a tisztaszívű és mély érzésű lányt, aki mindig másokat helyezett előtérbe, önmagát nem kímélve vállalt részt a lázadásból is. Kulcsfontosságú lesz a karaktere, az egyetlen kérdés csak az, hogy sikerül-e letaszítani Levana királyntő a trónról. 

Azt hiszem, ez volt az első olyan kötet, ahol egy kicsit bepillantást nyerhettünk a királynő múltjába is. Nagyon örülök annak, hogy egy teljes, különálló kötetet szentelt neki az írónő (ahogy néztem ez a 3,5 rész), hiszen a negyedik rész után mindenképpen szeretném azt is sorra keríteni majd. Ahogy általában ez lenni szokás, ő sem született eredendően gonosznak. Ám a múltjában történt sorozatos fájdalmak eltorzították a lelkét és végül teljesen kifordult önmagából. A lelke mélyén azonban csupán egy kislány maradt, aki szeretetre vágyik. Annyira vágyik arra, hogy elismerjék és szeressék ,hogy képes egy egész világot leigázni ennek érdekében. Annyira vágyik mások szeretetére, hogy nem válogat az eszközök között és gondolkodás nélkül gyilkol, ha a helyzet éppen úgy kívánja. Nem ismeri fel a különbséget a kikényszerített hűség és őszinte odaadás között, vagy talán felismeri, de nem számít neki. Amíg követi őt a nép (és az mindegy, hogy önszántukból, vagy félelemből), addig ő boldog. Bár ebben a részben nem kapott igazán mélységet a karaktere, de végre felvillant valami a múltjából és remélhetőleg a Fairest című kötet segítségével még jobban megismerhetjük őt. 

Minden egyes oldalon úgy éreztem, hogy kiszakad a szívem egy darabja, amikor valami váratlan baleset, vagy nehezítő tényező akadályozta a főszereplőket a terveik megvalósításában. Mindenkit régi kedves ismerősként köszöntöttem, Cinder, Kai, Scarlet, Farkas, Cress, Thorne, Winter, Jacin és persze Iko is a szívem csücske, így amikor valaki az életükre tört, vagy éppen megsebesítette, azt személyes sértésnek fogtam fel. Egyre jobban és jobban gyűlöltem a holdbéli arisztokrata népet, és egy idő után egy Trónok harca idézet villogott az agyamban: "Burn them all!" Nagyon aggódtam mindenki testi épségéért, néha a sírás szélére sodródtam, de végül összességében azt kell mondanom, hogy nagyszerű lezárást kapott a történet és már alig várom, hogy az új novellát elolvassam, ami az esküvőről szól és ahogy láttam az olvasó is aktív szerepet játszik majd a történet alakításában. 

A kedvenceim Cress és Thorne, imádom a párosukat és a személyiségüket. Már az előző rész óta drukkoltam nekik, és bíztam abban, hogy végre egymásra találnak. Azt persze nem árulom el, hogy mi történik velük, de azt megsúgom, hogy a rajongók vélhetően elégedettek lesznek. 

A borító meseszép, tökéletesen illik Winterhez és az egész történethez. Nekem nagy kedvenc, örülök, hogy ebben a kiadásban jelenteti meg a Kiadó. 

Rengeteg dolgot tudnék mondani a regényről, de azt hiszem, hogy ez az pont, ahol megálljt parancsolok magamnak. Akárhogy csűrhetem, csavarhatom a dolgokat, a lényeg az, hogy én imádtam a könyvet, imádom a sorozatot és tényleg minden ismerősömnek csak ajánlani fogom. (És ha most néhány olyan barátom is olvassa ezt a bejegyzést, akik már ezer éve ígérik, hogy elolvassák a könyveket most érezzék magukat megszólítva.) Csak szuperlatívuszokban tudok mesélni a sorozatról. Igazán kiemelkedő, hogy 4 részen keresztül megtartotta az írónő ezt a magas szintet. Egyik kötetnél serm éreztem, hogy a minőség csökkent volna. Egyre jobbak és jobbak lettek a részek, a végén pedig egy hatalmas tűzijáték kíséretében elvarrt minden egyes szálát. Én bevallom, azért őszintén remélem, hogy az összes kiegészítő kötet megjelenik majd kis hazánkban is és azt, hogy majd valamilyen csoda folytán még olvashatunk kedvenc szereplőinkről. Addig is, olvassátok és szeressétek Winter történetét. Szívből remélem, hogy nektek sem okoz majd csalódást és ugyanolyan lelkesen meséltek majd róla, mint amilyen lelkesen írtam nektek.

Értékelés: 5/5

(Vagy éppen 5555555555555555555555555555555555555555555555555555végtelenszer5csillag)

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Mivel a kötet jelentős része a Holdon játszódik, így most a játékunk is ehhez az égitesthez kötődik. Minden állomáson elrejtettünk egy képet a Holdról, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni azt a szót, ahol megtaláltátok. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomások

06.05.: Sorok között

06.07.: Csak olvass! - értékelés

06.09.: Csak olvass! - könyvjelzők

06.11.: Booktastic Boglinc - borítók

06.13.: Csak olvass! - fanartok

06.15.: Booktastic Boglinc - értékelés

06.17.: Hagyjatok! Olvasok! - idézetek

06.19.: Kelly és Lupi olvas

06.21.: Readinspo

06.23.: Hagyjatok! Olvasok! - értékelés

06.25.: Fanni's Library

Read More

Adam Silvera: Mindketten meghalnak a végén + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően Magyarországon is megjelent Adam Silvera sikerkönyve, ami a TikTokon is óriási sikert aratott. A történet során a két főhősünk, Mateo és Rufus életének az utolsó napjába nyerhetünk betekintést, miközben a két fiú lassan egymásba szeret. Tarts velünk a blogturnén, ismerd meg a regényt, és ha szerencséd van, a kiadó jóvoltából egy példányt meg is nyerhetsz!

"Mi, az Utolsó Barát Zrt. csapata, borzasztóan sajnáljuk, hogy elveszítünk. Őszinte részvétünk mindazoknak, akik szerettek, és azoknak, akik már sosem ismerhetnek meg téged. Reméljük, ma értékes, új barátra lelsz, és vele töltöd végső óráidat."

Szeptember 5-én, kicsivel éjfél után a Halál-Hírek felhívja Mateo Torrezt és Rufus Emeteriót. Rossz hírei vannak számukra: még aznap meghalnak. Mateo és Rufus nem ismerik egymást, és más-más okokból ugyan, de mindketten szeretnének egy új barátot találni a Végnapjukon. A jó hír: erre is létezik egy alkalmazás, a neve: Utolsó Barát. Rufus és Mateo ennek segítségével akarnak találkozni, hogy együtt még egy utolsó, nagyszerű kalandban legyen részük - egyetlen nap alatt akarnak leélni egy egész életet.

Adam Silvera bemutatkozó regényét a New York Times komoly, érzékeny műként jellemezte, most pedig itt az elismert író újabb virtuóz alkotása, a felemelő és megsemmisítő, elbűvölő és megragadó Mindketten meghalnak a végén. Ez a történet emlékeztet rá, hogy halál nélkül nincs élet, veszteség nélkül nincs szeretet - és egyetlen nap alatt is megváltoztathatjuk az egész világunkat.

Mióta anno Instagramon megláttam a könyvet azóta vágytam arra, hogy végre én is a kezembe foghassam Mateo és Rufus történetét. Bár Adam Silvera neve már nem volt ismeretlen számomra, azonban még soha nem olvastam az írótól. Bevallom, kicsit aggódtam a nagy hype miatt, de szerencsére minden félelmem alaptalannak bizonyult, a Mindketten meghalnak a végén elvarázsolt, magába szippantott és többé nem eresztett. 

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják a szívünket, lelkünket és többé el nem ereszti. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. A Mindketten meghalnak a végén egy igazán szívszorító és nagyszerű ifjúsági regény, mely a címe a szomorú végkifejlet ellenére sokkal inkább az élet himnusza. Felemeli az olvasóját és arra ösztönöz mindenkit, hogy úgy élje az életét, mintha az lenne az utolsó nap számára. Rendkívül inspiráló, de mérhetetlenül fájdalmas történet. Adam Silvera tulajdonképpen, fogja az ember lelkét, csordultig tölti a fiúk által érzett szimpátiával és szeretettel, majd egy jól irányzott mozdulattal a földhöz vágja és ott hagyja a szívünket védtelenül, sajogva. 

Ahogy az író az utolsó oldalakon írja, az egyik legfurcsább dolog az életben, ha a könyv címe elárulja a történet végét. De olykor nem az számít, hogy mi található az út végén, hanem az, hogy milyen módon jutunk oda. Bár nem sok idő adatott meg a fiúknak, mégis kihozták a legtöbbet a helyzetből. Halál nélkül nincs élet, veszteség nélkül nincs szeretet, mondja a fülszöveg. Nagyon furcsák vagyunk, mi emberek. Sokszor addig nem értékeljük az életünket, a körülöttünk lévő embereket, amíg meg nem csap minket a veszteség szele. Mindent természetesnek érzünk és olykor képtelenek vagyunk kilépni a saját csigaházunkból. Mindig van holnap, gondoljuk. Újabb nap, újabb lehetőség, szól a mondás. De mi van akkor, ha nincs több holnap és elfogynak a lehetőségek? Nem várhatjuk ölbe tett kézzel, hogy az idő elrohanjon mellettünk. Élnünk kell, hogy elmondhassuk, hogy itt voltunk és jelen voltunk. Emlékeket hagyunk, hogy szeretteink mosolyogva idézhessék fel a közösen eltöltött perceket. Ezt adhatja meg mindenkinek a Halál Hírek. Maga a gondolat és az ötlet nagyon érdekes. Egy kicsit furcsának és talán morbidnak tűnik, hogy mindenki tudja, hogy aznap eltávozik az élők sorából. Nincsenek hibák, nincsenek véletlenek. Akit felhívnak, az biztos lehet abban, hogy tényleg elérkezett életének a végéhez. Azt persze homály fedi, hogy ki milyen módon leli halálát, de az biztos, hogy nem éri meg az illető a másnapot. Egyesek talán azt gondolják, hogy ez kínzás. Jobb a tudatlanság, nem jó, ha valaki rettegésben tölti a napot. De az is biztos, hogy azzal, hogy tudatják mindenkivel, hogy elérkezett az utolsó napjuk, ezek az emberek kapnak egy lehetőséget arra, hogy elbúcsúzzanak és éljenek, mielőtt meghalnak. Ez a közös élmény hozza össze a fiúkat is, így applikáció segítségével. 

Vannak emberek, akik másodpercek alatt képesek felforgatni az egész világunkat. Akikkel ha találkozunk úgy érezzük, hogy olyan, mintha mindig is ismertük volna. Mateo és Rufus a két legszimpatikusabb könyves karakter, akikről mostanában olvastam. Hihetetlenül szerethetők és emberiek, az ember legszívesebben csak megölelgetné őket. Olvasás közben izgultam, drukkoltam, kiakadtam, mosolyogtam, szerettem és a mélybe zuhantam...az érzelmek teljes skáláját átéltem, és az utolsó másodpercig reménykedtem a pozitív végkifejletben és abban, hogy valami csoda folytán a cím még sem válik valóra. Hiszen az nem lehet, hogy ez a két fiú, aki most talál egymásra, csupán 1 napot tölthessenek együtt. Az nem történhet meg, hogy két ilyen szerethető karakter nem kapja meg azt a happy endet, ami járna nekik. Az nem lehet, hogy tényleg meghalnak, hiszen élniük kell. Az élet viszont sajnos sem a valóságban, sem pedig a könyves univerzumban nem igazságos. Azt szokták mondani, hogy mindig a jók mennek el. Ez persze nem teljesen igaz, mert rossz emberek is távoznak az élők sorából, de az vitathatatlan tény, hogy a jó emberek elvesztése mindig sokkal fájdalmasabb. Ők azok akik mélységesen mély űrt hagynak maguk után, akiknek a hiányát nem lehet elfogadni, csupán megtanulunk együtt élni vele. Mateo és Rufus is pontosan ilyen ember. Persze nem hibátlanok. Követtek el hibákat az életük során. Mateo sokáig a szobájában ült, mert félt kilépni a nagyvilágba. A halálának híre és Rufus társasága azonban kimozdította a komfortzónájából és ezalatt az egy nap alatt annyit élt, mint mások egy egész élet alatt. Rufus egy rendes srác, aki bármire kész azokért, akiket szeret, de egy családi tragédia beárnyékolja az életét. Nem feltétlenül hozott mindig jó döntéseket, de a szíve helyén van. Kettejük kapcsolatának alakulása simogatja az olvasó lelkét. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy kerül egyre közelebb és közelebb egymáshoz a két fiú. Egymás támaszaivá válnak és olyan mérhetetlenül erős kapocs alakul ki közöttük, mely talán a túlvilágon is összeköti majd őket. Szeretnénk, hogy együtt öregedjenek meg, egymás mellett tapasztalják meg az igaz szeretet és szerelem csodáját, de tudjuk, hogy hiába ábrándokat kergetünk. Hiszen ahogy a cím is mutatja, mindketten meghalnak a végén. Az olvasó azonban ritkán racionális lény. Bízik a csodában és várja, hogy talán mégis van remény a fiúk számára, ez a csalóka remény pedig még jobban összetöri az ember szívét és lelkét. Nem véletlen az a zsebkendő, az előfizetőknek. Nagyon nehéz pityergés nélkül elolvasni a regényt. Bevallom hősiesen, az utolsó fejezetnél többször is elsírtam magam. 

A könyv felépítése nagyon érdekes és izgalmas. Nem csak a fiúk fejébe nyerhetünk bepillantást a váltakozó fejezetek segítségével, hanem a különböző mellékszereplők gondolatait is megismerhetjük néhány oldal erejéig. Ettől lesz igazán mélysége ennek a történetnek. Nagyon tetszett, hogy az író nem csak a fiúkra koncentrált, hanem minden egyes karakter kapott néhány oldalnyi szerepet a könyvben a saját jogán is. A különböző kapcsolódási pontok, baráti viszonyok még nagyobb súlyt kapnak a történetben. Nem csak azt láhatjuk, hogy a fiúk hogyan élik meg az utolsó napjukat, hanem azt is, hogy a körülöttük élők hogyan gondolkodnak. Bepillantást nyerhetünk a halál hírét hozó emberek fejébe, a legjobb barátokába, vagy az ellenségekébe. Minden összefügg mindennel, hatás és kölcsönhatás jellemzi karakterek hálóját. A könyv hátuljában egy nagyszerű ábra is készült ehhez.

A cselekmény egy napot ölel fel, mely alatt rengeteg dolog történik a fiúkkal. Bár minden kétséget kizáróan rengeteg izgalmas és veszélyes dolog történik velük, a fókusz mégis inkább az érzéseken és különböző érzelmeken van. Rendkívül erős mondanivalóval bír, tiszta és világos üzenetet hordoz minden olvasó számára. 

A kötet végén az író szavain és a karakterek kapcsolódási ábráján túl megismerhetjük az író noteszének a fénymásolatát is, ami igazi kuriózumnak számít. Láthatjuk honnan indult a történet, milyen apróságokat jegyzett fel Adam Silvera az írás előtt és hogyan alakult a karaktere neve és jelleme. 

Az a helyzet, hogy egyszerűen nem tudok (és persze nem is akarok) rosszat mondani erről a regényről. Teljesen elrabolta a szívemet és a lelkemet, úgy érzem még sokáig velem marad Mateo és Rufus története. Ha egy tanácsot megfogadtok tőlem, az utolsó részt ne olvassátok nyilvánosan, és legyen kéznél elegendő papírzsepi. Ha szeretitek a hasonló történeteket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt Adam Silvera regényének, ha pedig nem, akkor is. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A Mindketten meghalnak a végén a Menő Könyvek gondozásában jelent meg. A mostani játékunk során a kiadó által kiadott könyvekből találsz idézetet, a feladatod pedig, hogy kitaláld mely könyvből idéztünk, és beírd a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"– Nem kell túl gyorsan végigrohanni az életen! Adj időt magadnak, hogy kitaláld, mi is az, amit igazán szeretnél!"

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

05.27. - Sorok Között

05.30. - Fanni's Library

06.02. - Hagyjatok! Olvasok! Blog

06.03. - Csak olvass

06.05. - Utószó

Read More

Paige Toon: Ha bárhová mehetnél + Nyereményjáték

Sziasztok!

Paige Toon ötödik magyarul megjelent kötete Olaszországba kalauzolja az olvasókat. Szép táj, egy ízig-vérig olasz család és egy kis szerelem… Kell ennél több egy jó kis kikapcsolódáshoz? Tartsatok bloggereinkkel, hiszen most tiétek lehet egy, a kiadó által felajánlott nyereménykötet!

…te ​hová utaznál?

Angie egész életében arra vágyott, hogy világot lásson. Mégis, a harminchoz közeledve még sohasem hagyta el az ausztrál sivatagban lévő kis bányászvárost, ahol születésétől fogva a nagyszüleivel élt. Amikor azonban a zárkózott, de melegszívű lány véletlenül talál egy levelet, amelyet az anyja az ő sohasem látott apjának címzett, Angie elhatározza, hogy megkeresi az egyetlen élő rokonát – még ha ehhez a világ másik végére kell is eljutnia. Az apja ugyanis olasz, és Rómában él! Angie egyik napról a másikra egy teljesen más világba csöppen: a szenvedélyes, pezsgő Itáliába, ahol a sajátjától gyökeresen eltérő temperamentumú emberekkel ismerkedik meg. Köztük a jóképű, de megközelíthetetlen Alessandróval, akinek a lelkét súlyos titok nyomja. Vajon lehet-e közös jövője két ennyire különböző embernek, és ki tudnak-e lépni a múlt árnyékából?

Paige Toon neve nem volt már ismeretlen számomra, egyik legkedvesebb booksta és blogger barinőm, Fanni (Fanni"s Library) rengeteget áradozott nekem az írónő egy másik könyvéről, az Öt év múlva címűről, ezért nagy örömmel konstatáltam, hogy megjelenik az írónő egy újabb regénye magyarul. Már a címe is elgondolkodtatja az embert. Hova mennétek, ha megtehetnétek? Ha bárhova ellátogathatnátok, mi lenne az úticélotok? Nekem minden kétséget kizáróan az első utam Izlandra vezetne, majd visszamennék Spanyolországba, Olaszországba, ellátogatnék Londonba és még rengeteg mesés hely van a listámon. Szóval el kell mondanom, hogy jó érzésekkel álltam neki az olvasásnak, és ha összességében nem is ez lett életem legjobb és legmaradandóbb olvasmánya, mégis pozitív a véleményem a regényről és biztos vagyok abban, hogy ezentúl kiemelt figyelemmel követem majd az írónő munkásságát és bepótolom az eddig megjelent köteteinek az olvasását is. 

A Ha bárhova mehetnél egy nagyon szerethető történet az olasz életérzésről, gyászról, megbocsájtásól és újrakezdésről. Paige Toon regényére nem a kedves és aranyos romantikus cselekmény jellemző. A fájdalom és olykor a kilátástalanság érzése pont ugyanannyira jellemző erre a történetre, mint a szerelem és boldogság tündérporos ösvénye. Semmi sem egyszerű, vagy magától értetődő,a szereplőknek meg kell küzdeni a boldogabb és kiegyensúlyozott jövőért. Sem Angie, sem pedig Alessandro nincs a helyzet magaslatán. Mindketten óriási veszteséget éltek át, ám a gyász mindenkire teljesen máshogyan hat. Mindkettejüknek meg kell békélnie önmagával, maguk mögött kell hagyniuk a múlt sötét árnyait egy fényesebb és ragyogóbb jövő érdekében. Meg kell tanulniuk, hogy mindig van előre, csupán elég erősnek kell lenni ahhoz, hogy rátérjünk a megfelelő útra. 

A szereplők érdekesek voltak, Angie viselkedése bár talán sok embernek furcsának hathat, én mégis tudtam vele azonosulni. Van egy nagyon rossz szokásom (már ha ezt lehet rossz szokásnak nevezni) hajlamos vagyok arra, hogy mindig másokat helyezzek előtérbe magam helyett. Az önérvényesítő képességem nagyjából a béka segge alatt. Példának okáért, ha van egy utolsó szelet torta, és én imádom azt a tortát, de látom, hogy valaki más kéri, nem fogom elvenni. Vagy ha valakinek segítségre van szüksége, akkor is segítek, ha éppen nem fér bele az időmbe. De már arra is volt példa, hogy hitelben bevásároltam valakinek egy osztrák boltban, mert tudtam, hogy nagyon szeretne néhány terméket, én pedig szerettem volna mosolyt csalni az arcára. Igen, sokszor érzem azt, hogy palimadár vagyok, de közben meg képtelen lennék máshogyan viselkedni, kevésbé kedvesnek lenni, mert az már nem én lennék. Valahogy így van ezzel Angie is. Mérhetetlenül, szinte felfoghatatlanul kedves másokkal. Azt hiszem talán az altruista lenne rá a legmegfelelőbb kifejezés. Igazi támasz és saját vágyait háttérbe szorítva az ausztrál kisvárosban ragadt és csak képeslapok segítségével kalandozik a világban. Amikor azonban lehetősége lesz kirepülni a családi fészekből, lelkiismeretfurdalással vegyített izgalommal indul el az útra. Az embernek, ha sokáig az ápolás körül forog az élete, nehezen kezd új életet. Egyrészről várja, hogy új kalandokat éljen át, másrészről bántja a tudat, hogy ez egy végzetes és fájdalmas esemény hatására "szabadult" ki. Nincs nehezebb dolog annál az érzésnél, mikor az ember egyrészről megkönnyebbül, hogy már nincs óriási teher a vállán, másrészről pedig haragszik önmagára, hogy ez a gondolat megfordul egyáltalán a fejében. Nehéz ez a helyzet és igazán talán csak azok értik meg, akik voltak már hasonló helyzetben. Alessandro ezzel szemben teljes más kategória, ő a múlt sötét árnyait próbálja maga mögöt hagyni. Kicsit olyan ő, mint a hagyma. Ahogy haladunk előre az olvasásban egyre több és több réteget fejtünk meg a személyiségéből míg végül eljutunk oda, hogy megértsük a viselkedését és lássuk milyen szenvedésen is megy keresztül. A fájdalom és a gyász nagyon maga alá tudja gyűrni az embert, olykor elveszi a realitásérzékét is. Nehéz ilyenkor segíteni, hiszen az illető tudatosan elhatárolja magát másoktól, hogy ezzel is szenvedést okozzon magának, mert nem érdemli meg, hogy szeressék. Kettejük találkozása sorsfordító, már csak az a kérdés, hogy milyen mértékben tudnak segíteni egymáson. 

A cselekményt átjárja az ízig vérig olasz hangulat. Nagyon szerettem, meg is jött a kedvem egy itáliai kiruccanáshoz. Olvasás közben úgy éreztem, hogy én is ott vagyok, együtt szívom be a szereplőkkel az igazi olasz kávé illatát. Anno Miklóssal Olaszországba mentünk a nászútunkon, ezért mindig extra lelkesedéssel faltam azokat a lapokat, amelyek Róma, Velence szépségeiről szóltak. Kellemes élményt nyújtott, még ha nem is ez volt az év legjobb olvasmánya, egyáltalán nem bántam meg, hogy sorra kerítettem. A hangulata és úgy összességében az egész történet nagyszerű kikapcsolódásnak bizonyult. 

Fontos kiemelni, hogy egyáltalán nem hibátlan a regény, vannak kisebb-nagyobb hibái. A történet végével nem tudtam azonban megbarátkozni. Túlságosan gyorsan és egyszerűen oldódtak meg a dolgok, ezért nehezen barátkoztam meg vele. Természetesen vágytam a happy endingre, de mégsem tetszett az, ahogy elénk tárta az írónő. 

Összességében pozitív az első benyomásom az írónőről, és biztos vagyok abban, hogy nem most olvastam tőle utoljára. Ha szeretitek a hasonló történeteket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a Ha bárhova mehetnél című regénynek is. 

Értékelés: 5/4 (de ebből is az erősebb fajta)

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek Róma nevezetességeit. Minden bloggernél találtok egy képet egy helyszínről, a ti feladatotok pedig beírni az adott hely nevét a Rafflecopter megfelelő dobozába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

05. 28. – Fanni’s Library

05. 30. – Csak olvass!

06. 01. – Kelly és Lupi olvas

Read More

Emma Robinson: A férjem lánya + Nyereményjáték

Sziasztok!

Újabb rejtélyes Arany pöttyös kötet került be a Könyvmolyképző Kiadó repertoárjába, aminek nem tudtunk ellenállni. Tartsatok öt bloggerünkkel, hiszen tiétek lehet egy, a kiadó által felajánlott példány A férjem lányából!

Egy ​hideg péntek estén kevéssel tíz után csöngetnek Rebecca és a férje, Jack ajtajánál. Egy nő áll odakint, Cara, aki Jack exbarátnőjeként mutatkozik be. És egy reszkető, kék szemű, négyéves kislány kezét szorongatja. Aki az állítása szerint Jack lánya.

Rebeccát sokkolja a felfedezés, hogy a férjének gyermeke született az előtte való utolsó kapcsolatából – még ha erről a férfi maga sem tudott. Ugyanis a szülővé válás terve nem szerepel az életükben. Szeretik a gyerekeket, de ugyancsak szeretik a szabadságukat és azt, hogy zavartalanul tölthetik el együtt az idejüket; azt az életformát, hogy ha akarnak, egy szempillantás alatt azonnal készen állhatnak beutazni a világot.

Carának viszont szüksége van rájuk. Mert Carának van egy borzalmas titka, amit egyelőre senkivel sem oszthat meg. Még a kislányával sem. Egy olyan titok ez, aminek hatalmában áll megváltoztatni mindannyiuk életét.

Egy olyan titok, aminek következtében Rebeccának végül fel kell tennie a kérdést: rá bírja-e venni magát, hogy befogadja a férje gyermekét az otthonába és a szívébe?

Szívbe markoló regény szerelemről, barátságról és arról, mit jelent valójában szülőnek lenni. Tökéletes választás Jojo Moyes, Jodi Picoult és Kate Hewitt rajongóinak.

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják a szívünket, lelkünket és többé el nem ereszti. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelen vagyunk kiverni őket a fejemből az utolsó oldal elolvasása után is. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. A férjem lánya egy igazán szívszorító regény az anyaságról és arról, hogy olykor a legváratlanabb dolgok következtében történnek a legnagyobb változások az ember életében. Arról, hogy az igazi szeretet soha nem múlik el és hogy egy édesanya meddig képes elmenni azért, hogy biztonságban legyen a gyermeke. 

A könyv fülszövege már az elő olvasás után levett a lábamról és biztos voltam benne, hogy ezt a könyvet mindenképpen el szeretném olvasni. Éreztem, hogy meghatározó olvasmány lesz a számomra, hiszen az ilyen típusú történetek a gyengéim. Szerencsére már az első oldalak után éreztem, hogy nem tévedtem és Emma Robinson írása már az első pillanattól kezdve magával ragadott. 

Az, hogy mit jelent az anyaság és milyen érzés anyának lenni talán nem is igazán lehet szavakba önteni. Ezt az ember csak akkor fogja fel igazán, ha életet ad egy aprócska lénynek. Mindenkinek vannak elvárásai és különböző gondolatai, hogy milyen is lesz majd a szülői lét, de nagyon kicsi az esélye annak, hogy ezek az elképzelések ténylegesen megvalósulnak. Van amikor az anyaság egy csoda, de akár azt is érezheti az ember, hogy egy borzasztó rémálomba került. A szülői lét egy folyamatos tanulás, egy állandó készenléti állapot. Mindegy, hogy a gyerkőc 3 hónapos, 3, vagy esetleg 30 éves. Amint az a baba beteszi a lábát a családba, örökre a szüleinek a szeme fénye lesz. A férjem lánya című könyvben két teljesen eltérő személyiségű nővel, és tulajdonképpen anyával találkozunk. Rebecca az a típus, aki mindent előre tervez, a törölközők élére vasalva kerülnek a szekrénybe és semmi sem mozdíthatja őt ki a tökéletesen megreált komfortzónájából. Minden pontosan úgy és akkor történik, ahogy ő azt előzetesen kitalálta. Cara és Sophie megjelenésével azonban felfordul az egész élete. Alapjaiban remeg meg a világról alkotott képe. Soha nem szeretett volna gyermeket, élvezte a szabadságot és függetlenséget, ám mikor kiderült, hogy a féjének van egy gyermeke minden összezavarodott benne. Nehezen találja meg a közös hangot anyával és lányával és sokáig el sem tudja képzelni, hogyan is tudná beilleszteni a mindennapok sűrűjéba a kislányt. Vajon képes arra, hogy megváltozzon? Képes arra, hogy kötődni kezdjen a gyermekhez és egy teljesen új életformát alakítson ki? Ezzel szemben Cara imádja a kislányát és bármire képes azért, hogy megóvja őt. Anyatigrésként küzd azért, hogy Sophie számára megfelelő körülményeket tudjon teremteni, de egy idő után sajnos nem tudja már vállalni a gyermek egyedül nevelését, ezért egyszercsak minden előzmény nélkül megjelenik Jack (Rebecca férjének) az ajtaja előtt. Egy fájdalmas titkot őriz, az olvasó is sokáig csak sötétben tapogatózik, de valahol a szívünk mélyén azért sejtjük, hogy miről is lehet pontosan szó. 

Rengeteg nagyon érdekes és izgalmas kérdéssel operál a szerző. A tudatos gyermektelenség és az anyaság kérdése is megjelenik. Mindkető téma komoly érzelmeket vált ki az emberből. A tudatos gyermektelenség tulajdonképpen arról szól, hogy valaki eldönti, hogy bizonyos okok miatt nem szeretne gyermeket vállalni. A különböző egészségügyi okoktól kezdve, a szabadságérzés megtartásán át, a különböző traumatikus élményekig rengeteg féle indok merül fel az emberekben, mikor arról beszélnek, miért nem szeretnének gyermeket vállalni. Az utóbbi időben egyre többen hangoztatják, hogy a bolygó védelme érdekében szeretnének gyermektelenek maradni, vagy éppen úgy érzik, hogy erre a világra nincs értelme gyermeket szülni. Bármi is az indok, ez egy döntés, amit mindenkinek el kell fogadni. Nem való minden szülőnek, még akkor sem, ha a környezet, vagy éppen maga a társadalom megpróbálja változásra bírni ezen emberek gondolkodását. Az anyaságnak nem szabad egy kívülről kényszerített, megoldandó/kipipálandó feladatnak lenni, hanem egy belső késztetésnek kell lennie, amit az ember vagy érez, vagy nem. Én az a típusú nő vagyok, aki mindennél jobban szeretne gyermeket és epekedve várja azt az időpontot, amikor végre, nagy küzdelmek árán megfogan a gyermeke. Ugyanakkor soha, eszembe sem jutna elítélni azokat, akik erről a kérdésről máshogyan vélekednek. Persze beszélhetünk ennek a dolognak a társadalomra gyakorolt hatásáról és arról, hogy mi történik demográfiailag egy országban, ha nem születik elég gyermek (szociológusként órákat tudnék erről is beszélni) de van, hogy egyszerűen csak csendben kell maradni és elfogadni a másik döntését. Bár Cara mentalitásával nem tudok azonosulni, mégis érdekes volt látni az ő álláspontját. A különböző mellékszereplőkön keresztül megismerhettük az ilyen emberekre gyakorolt társadalmi nyomást is. Rengetegen próbálják megváltoztatni ezeknek az embereknek a gondolkodását és rendszeresen reklámozzák a szülőséget, vagy éppen arra próbálnak rávilágítani, hogy később majd biztosan megbánják a döntésüket. De miért elképzelhetetlen az, hogy valaki egyáltalán nem szeretne gyermeket? Miért nehéz elhinni, hogy vannak olyan párok, akik úgy érzik, hogy egy gyermek csak bonyolulttá és nehézkessé tenné az életet? A tudatos gyermektelenséggel szemben, pedig az anyaság van. Az anyaság egy rendkívül nehéz munka, folyamatos, 24 órás készültséggel. Sosem csupán móka és kacagás, néha az emberek a poklok poklát járják meg, kikészülnek, fáradtak és elcsigázottak. De a jobb napokon olyan mérhetetlen szeretetben van részük, amit soha nem cserélnének el semmiért. Ha már az anyaságnál tartunk, Emma Robinson érinti az anya és a mostohaanya szerepét is. Mérhetetlenül nehéz, amikor egy anya úgy érzi, hogy osztoznia kell a gyermekén egy másik nővel. Cara és Rebecca is nagyon nehezen hangolódik egymásra, kapcsolatuk egyáltalán nem indul zökkenőmentesen, Sophie érdekében azonban kénytelenek fokozatosan közeledni egymáshoz. 

A könyvben váltakozva ismerhetjük meg a két női főszereplő gondolatait. Ahogy haladunk előre a történetben egyre jobban megismerjük és megkedveljük őket. A kezdeti kellemetlen, vagy éppen rossz érzések fokozatosan megszűnnek, amikor pedig megérjük Cara viselkedésének a mozgatórugóit, vagy Rebecca folyamatos fejlődésének tanúi leszünk eljutunk oda, hogy kötődni kezdjünk a karakterekhez. Fokozatosan megismerjük a családi dráma minden részletét, és ezzel párhuzamosan az olvasó szíve is atomjaira hullik. Bevallom, olvasás közben olykor el is pityeredtem, a nagyon megható részeknél. Nagyon mélyen érintett a regény, teljesen összetörte a szívemet és vasmarokkal tartja a lelkemet. Az egyik legijesztőbb helyzettel szembesíti az olvasót, amivel valaha egy szülő találkozhat. Nem könnyű olvasmány, örülök, hogy nem tömegközlekedésen olvastam a nagy részét, biztosan furán néztek volna rám az emberek. 

Kicsit furcsa volt látni, hogy Jack, mellékszereplővé vált, azt hittem fontosabb szerepe lesz, mint apa, de az írónő határozottan a két női karakter köré építette fel a történetet. Érdekes és izgalmas lett volna látni a férfi vivódásait, jobb lett volna, ha hangsúlyosabban jelen van  a történet során.  Talán szerencsésebb lett volna, ha kicsit kidolgozattabb a karaktere és az írónő nem csak a két női főszereplőre koncentrál. 

Sophie a szívem csücske volt, egy rendkívül kedves és bájos kislány, aki szerencsére a legkevésbé sem nehezítette meg a felnőttek életét. Talán kicsit túl ideálisnak is tűnhet a viselkedése, de ez nem von le semmit abból, hogy az utóbbi idők legkedvesebb gyermek karakterévé vált a szememben. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet és bátran ajánlom mindazok számára, akik szeretik a drámaibb, szomorkásabb hangvételű írásokat. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Mennyire ismered a kiadó könyveinek borítóját? A mostani játékunk alkalmával tesztelheted! Minden állomáson találni fogtok egy Arany pöttyös könyvből kivágott borítórészletet, a feladatotok pedig, hogy kitaláljátok, melyik könyv borítójának a részletét látjátok az adott állomáson, és a könyv címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

05. 16. – Fanni’s Library

05. 19. – Kelly és Lupi olvas

05. 22. – Könyvvilág

05. 25. – Csak olvass!

05. 27. – Könyv és más

Read More

Elisabetta Gnone: Talányka (Olga, a papírlány 3.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Olga Papel különleges kislány. Ismeri a fák és az állatok titkait, rendkívül érzékeny a körülötte lévő világ rezdüléseire, de ami talán ennél is fontosabb, fantasztikus történeteket tud mesélni a barátainak. Meséinek egyik főhőse a szintén Olga névre hallgató papírlány, aki varázslatos utazásra indul, hogy hús-vér emberré válhasson. Tartsatok három bloggerünkkel, ismerjétek meg Elisabetta Gnone csodálatos könyvsorozatát, és nyerjétek meg a Móra Könyvkiadó jóvoltából az eddig megjelent három kötetet!

Mit jelent magunk mögött hagyni a gyerekkort? Egyáltalán miért kell felnőnük? – kérdezi Olgát barátnője. A papírlány, hogy megnyugtassa a kétségektől gyötrődő Mimmát, elmesél neki egy olyan történetet, amelynek főhőse folyton menekül a valóság és a változás elől. A mesebéli lány végül mégis megtalálja helyét a világban úgy, hogy közben rájön, felnőni azt jelenti, hogy megőrizzük magunkban a gyermeket.

Ezzel a bejegyzéssel meg is érkeztem a sorozat harmadik és egyben legújabb megjelenéséhez. Olga Papel végérvényesen belopta magát a szívembe és többé nem is ereszt. Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el, újra és újra átélnénk a különböző kalandokat és azt érezzük, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt az ez a sorozat is. Nagy elvárásokkal álltam neki a harmadik résznek, és szerencsére egy kicsit sem csalódtam. Az első két kötethez hasonlóan, a Talányka című regény is a szívem csücskévé vált.  Nagyszerű, különleges és minőségi olvasmány, egy igazi kincs a gyermek és ifjúsági irodalomban.  Már az első két résznél sem találtam igazán a szavakat, és most is nagy bajban vagyok. Elvarázsolt, lenyűgözött, magával ragadott és azóta sem eresztett ez a könyvecske, azt hiszem, hogy új kedvenc sorozatot avattam a kategóriában. 

A Talányka című kötet szintén a middle grade korosztályt célozza meg, egy rendkívül érdekes, izgalmas és szerethető történettel, mely garantáltan belopja magát az olvasó szívébe. Egy nagyszerű kötet amely a felnövés kérdését és problematikáját járja körbe. Nem tudom ti hogy vagytok ezzel a témával, de az én kedvenc pizsimen ez a felirat található: "I'm done adulting! Let's be princesses!" magyarul talán így fordítanám: Belefáradtam a felnőtt létbe! Inkább legyünk hercegnők! Ez írja le talán a legjobban az életemet. A felnőtt élet végtelenül fárasztó tud lenni, néha legszívesebben elbújnék a saját kis ágyamba, és napokig elő sem bújnék. A szürkeséget muszáj ellensúlyozni némi játékossággal és fantáziával, ezért hajlamos vagyok arra, hogy elmerüljek a saját kis világomban. Az a típusú felnőtt vagyok, aki soha nem nő fel igazán, erre pedig mérhetetlenül büszke vagyok. A varázslatok színtere a gyermeki gondolkodás egyik sajátossága. A legkisebbek még nem tudnak különbséget tenni a lehetetlen és lehetséges között, így azt gondolják, hogy bármi megtörténhet, csak kívánni kell. A gyermeki gondolkodásmód mágikus elemekre és hiedelmekre épül, amelyeknek pontosan ugyanaz a szerepe, mint a babonáknak: tudás nélkül is képesek magyarázatot nyújtani. A hiányzó űrt a képzeletük segítségével töltik ki, így képesek arra, hogy lehetetlenebbnél lehetetlenebb magyarázatokat találjanak ki olyan egyszerű kérdésekre, mint például arra, miért riadunk fel éjszaka, vagy honnan érkezhet a hűvös szellő, mely miatt hirtelen megborzongunk. Felnőttként persze tisztában vagyunk a zord valósággal, ám ha egy kicsit visszalépünk saját gyermekkorunkba és teret engedünk a bennünk lakozó gyermeknek, akkor mi is megőrizhetünk valamit a gondolataink mindenhatóságából, hiszen a csoda mindenkiben ott lakozik. A fantázia világa nem csak a gyermekek kiváltsága, bár vitathatatlan tény, hogy olykor jobban boldogulnak ebben a mesés, kitalált univerzumban, mint mi, felnőttek. Soha nem szabad elfelejteni játszani és örökké őrizni kell azt a kislányt/kisfiút, aki a lelkünk mélyén lakozik. Ki mondta azt, hogy egy felnőtt nem merülhet el igazán a fantázia világában? Miért ne képzelhetnénk el, hogy egy kalózhajón utazunk, vagy éppen egy izgalmas felfedezésen veszünk részt? A határ a csillagos ég és csak rajtunk múlik, hogy a gondolatok erejével milyen kalandokban veszünk részt. 

A gyermekeket meg kell hagyni gyermeknek, a felnőtteknek pedig emlékezni kell arra, hogy egykor ők is voltak gyerekek. Ez volt az első gondolatom az olvasás után. Az egészséges gyermekkor része, hogy olykor elesnek, aztán felállnak. Hogy fára másznak, felvesznek egy szőlőszemet a földről és gyorsan a szájukba tömik. Hogy pocsolyákban ugrálnak és hogy hangosan nevetnek. Futkároznak, játszanak, énekelnek és hangoskodnak. Persze mindennek megvan a határa, fontos, hogy legyenek szabályok minden gyermek életében, de érdemes abba is belegondolni, hogy a túl sok szabály, olykor azt eredményezi, hogy a gyermekeink idejekorán felnőnek és nem tudják élvezni a gondttalan gyermekkor apró-cseprő örömeit. Soha nem szabad átesni a ló túloldalára, soha ne engedjük, hogy idejekorán kihunyjon a gyermeki fény, sőt, kérjük meg gyermekeinket, hogy segítség őrizni a saját fényünket. 

A cselekmény lebilincselő és roppant tanulságos, a szereplők szerethetők, a nyelvezet pedig rendkívül élvezetes. A három rész közül, talán ez volt a legizgalmasabb számomra. Olga az első részhez hasonlóan itt is egy összefüggő történetet mond el, amely különleges erővel bír. A nehéz helyzetben igazi menedék a kis csapat számára, segítségével könnyebben át tudják vészelni a veszélyt. Ez a könyv egy igazi kis csoda, egy gyémánt a gyermekirodalom égiszén. Tulajdonképpen mese a mesében, hiszen egyszerre két történet elevenedik meg lelki szemeink előtt. Olga, a kislány meséli el barátainak Talányka meséjét. 

 A történet során egy új szereplővel ismerkedhetünk meg, Mirinával, aki Mimma nagymamájánal van vendégségbe. Az előző részben egy levélből megtudhatjuk, hogy ő az a kislány, akivel Mimma megismerkedett a városban. A barátságuk jeleként pedig nyáron meghívta kis barátnőjét Balicóba egy rövid időre, hogy megismerkedhessen a vidéki élet szépségéfel és persze Olga történeteivel. A történet elején egy tipikus nyafka nebáncsvirág, aki képtelen elengedni magát a faluban. Nem ül le a földre, nem mászik fára, nem eszik a bokorról, tulajdonképpen minden meg van neki tiltva, ami az ott élő gyerekek számára mindennapos dolog. Ám ahogy haladunk előre a történetben, úgy változik meg a kislány gondolkodása is. A közösen átélt kaland és veszélyek közepette rátalált saját gyermeki énjére és szép lassan képessé válik arra is, hogy élvezze az egyszerű, mindennapi dolgokat. Már nem sír, ha egy állat megközelíti és a többiekkel is barátságosabban és empatikusabban kezd el viselkedni. Vele párhuzamosan, az Olga által mesélt történetben, Talányka és barátai is fontos tanulságot sajátítanak el. Rájönnek arra, hogy a felnőtté válás nem jelenti azt, hogy hátra kell hagynunk gyermeki énünket, sőt...pontosan ennek az ellenkezője az, meg kell őrizni a bennünk élő gyermeket. 

A történet végtelen kedves és szerethető. A nyelvezete hihetetlenül élvezetes, én még felnőtt fejjel is imádtam olvasni. Kétségtelen, hogy a fiatalabb korosztály a célközönsége, de bizton állíthatom, hogy ha esetleg esti meseként kerül a szülő kezébe, ő is élvezni fogja a mesét. Talán még az egy nap egy fejezet típusú szabályt is megszegné, mert Olga története egyszerűen minden korosztályt magával ragad. Én egyszerűen imádtam és már alig várom, hogy egy lelkes lurkó számára, végre felolvashassam ezt a bájos sorozatot. Nem tudom, hogy várható-e folytatás a kötetekhez, de én bármikor szívesen visszatérnék a falu lakói közé és akármikor meghallgatnék egy újabb mesét a kislánytól. 

Az első részhez hasonlóan itt is imádtam a könyvben megbúvó színes oldalakat, és azt kívántam bárcsak kicsit több lett volna belőlük, tökéletes élményt nyújtottak, bár néha kicsit összezavarodtam, mert a többségük nem ott kapott helyet, ahol a szövegben írtak róla. Ez persze nem vont le semmit a varázslat erejéből, vagy az olvasás élményéből, csak egy apró megfigyelés részemről. 

Összességében én nagyon szerettem az egész sorozat és a harmadik részt is. Olgának bérelt helye lett a szívemben és innentől kezdve minden ismerősömnek ajánlani fogom ezt a szívmelengető, bűbájos regényt. Engem megvett kilóra, olvassátok és szeressétek. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Olga jól ismeri erdő-mező élőlényeit, ezért most ilyeneket keresünk mi is a nyereményjátékunkban. Minden bejegyzésben elrejtettünk néhány kiemelt betűt, melyeket helyes sorrendbe kell tennetek és beírni őket a rafflecopter-doboz megfelelő helyére. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

05.03. Könyv és más - A különleges utazás

05.06. Csak olvass! - A különleges utazás

05.09  Könyv és más - Jum, a sötét szerzet 

05.12. Csak olvass! - Jum, a sötét szerzet 

05.15. Könyv és más - Talányka

05.18. Csak olvass! - Talányka

05.21. Spirit Bliss Sárga könyves út - A különleges utazás

05.24. Spirit Bliss Sárga könyves út - Jum, a sötét szerzet 

05. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út - Talányka

Read More

Shunmyo Masuno: Nyugalom + Nyereményjáték

Sziasztok!

A 21. Század Kiadónak hála nemrég csodás kiadásban jelent meg Shunmyo Masuno NYUGALOM című könyve! A kerttervezőként is dolgozó japán szerzetes második magyarul megjelent könyvében segít olvasóinak megszabadulni felesleges félelmeitől, szükségtelen szorongásaitól. Tartsatok bloggereinkkel az elfogadáshoz vezető úton, és ne feledjétek, hogy a blogturné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a könyvet!

Félsz?

Tartasz ​valamitől?

Szorongsz?

Shunmyo Masuno könyvéből kiderül, hogy aggodalmaid többsége egyszerűen nem igazolódik be.

Gondolj bele: hányszor fordul elő, hogy a mindennapjaidat megmérgezi egy rossz sejtelem, de amitől féltél, végül nem következik be!

Az életedet jobbá, szebbé, élvezetesebbé teheted pusztán azzal, hogy megszabadulsz felesleges félelmeidtől.

• Ne hasonlítsd magadat másokhoz – a nyugtalanságod oroszlánrésze máris elillan;

• Szabadulj meg a felesleges dolgoktól, a lehető legegyszerűbb életet éld;

• Ne keresgélj, ne rohanj, ne hagyd, hogy megszállottságok legyenek úrrá rajtad;

• Értelmezd pozitívan a dolgokat – egyedül rajtad múlik a döntés, hogy boldog vagy, vagy boldogtalan;

• Ne áraszd el magadat túl sok információval;

• Szállj ki a versengésből – a zen így kerüli a stresszt;

• Aggódás helyett inkább cselekedj – ezáltal kétségtelenül jobbra fordulnak a dolgok.

Ez a könyv eszköz, amelynek 48 leckéje és csaknem 30 zen szólásmondása segít abban, hogy elfogadd magadat, és örömödet leld a korábbinál nyugodtabb, higgadtabb, pozitívabb énedben.

Nagyon fontosnak tartom a mentális egészséget, hiszen csak akkor élhetünk teljes életet, ha a fizikai jólétünk mellett lelkileg is jól vagyunk. Az utóbbi időben nem voltam annyira acélosan, teljesen elvesztem és úgy éreztem, hogy kicsúszott alólam a talaj. Összecsaptak a fejem felett a hullámok, frusztrált, stresszes és nyugtalan voltam. Rengeteg mindent kellett volna egyensúlyban tartanom munka/blog/magánélet, végül úgy jártam, hogy semmit sem tudtam megfelelően kézben tartani. A magánéleti krízisem szép lassan átvette minden felett az irányítást, és egy idő után minden más teendőmet elkezdtem hanyagolni, vagy legalábbis nem a már megszokott minőségben folytatni. 

Azt mondják, ha az ember lelkileg nincs jól, akkor fizikailag is lerobban. Ezt pedig a saját bőrömön is tapasztaltam. Egyre rosszabb lett a közérzetem, a fejem pedig egyre többet fájt, úgy éreztem, hogy szép lassan elveszítem önmagam. És ha ez nem lenne elég, az utóbbi időben ledöntött a lábamról a koronavírus és volt egy kisebb műtétem is. Azt hiszem, hogy teljes egészében kijelenthetem, nem életem legfényesebb időszakát élem. Elméletben nagyon jól hangzik, hogy pozitívan gondolkodjak és ne görcsöljek a múlton, vagy éppen a jövőmön, de összesséségében bitang nehéz dolog ez. Kicsit olyan ez, mint egy hullámvasút, egyszer fent..egyyszer pedig lent. Igyekszem motiváló kötetekkel és üzenetekkel körbevenni magamat, elhatároztam, hogy nem süllyedek el az önsajnálat végtelen mocsarában (ami vagy sikerül, vagy nem), tudomásul veszem a problémákat, és a szomorkodás helyett a megoldásra koncentrálok. A Blogturné Klubos pályafutásom egyik legnagyobb hibája volt, hogy nem vettem részt Shunmyo Masuno másik kötetének  (Az ​egyszerű élet művészete) a turnéján. Még egy hibát nem szerettem volna elkövetni, szóval óriási lelkesedéssel álltam neki a Nyugalom című kötet elolvasásának. 

Mivel az utóbbi időben a nyugalom és a kiegyensúlyozottság nem jár velem kéz a kézben, így nagy lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. Shunmyo Masuno kötete nem az a típusú írás, amit az ember a kezébe vesz és azonnal ledarál. Lapozgatni kell, ízlelgetni, meg-megállni egy pillanatra, elgondolkodni, továbbmenni, majd visszatérni. Vannak részei, amit többször is átolvastam, más részeket, gyorsan a hátam mögött hagytam. Nem tudom, hogy ti mennyire hisztek a különböző jelekben, vagy inkább mindent a véletlennek tudtok be...talán még én sem döntöttem el, hogy melyik csoportba tartozom. Mindenesetre nagyon érdekes, hogy minden esetben a 11. tanításnál nyílik ki a kötetem, amelynek a címe: Fogadd pozitívan a nehézségeket - Nem baj, ha néha padlóra kerülsz, csak állj talpra mielőbb. Azt hiszem, hogy ez az én fejezetem. Persze rengeteg más dolgot is tudok hasznosítani a könyvből, de ez az a rész, ami a legnagyobb hatással volt rám. 

A kötetben rengeteg érdekes és hasznos dolgot olvastam, legyen szó a (megfelelő) kapcsolatok ápolásáról, az időgazdákodásról, az elfogadásról, vagy éppen a megfelelő légzésről. Rengeteg minden van a világon, ami az embert megborítja, a szorongás és a félelem a rohanó világunk egyik legsajnálatosabb következménye. A kötet segít abban, hogy az ember egy kicsit lecsendesítse az elméjét és a jelenre fókuszájon. Hajlamos vagyok túlagyalni a dolgokat, még meg sem történt velem a dolog, de fejben már lejátszom a lehető legrosszabb forgatókönyveket, ez pedig nem csak az én, hanem a környezetem életét is megmérgezi. A zen gondolkodás egy kicsit segít abban, hogy egyszerűbben lássuk a dolgokat és egyszerűbben éljük az életünke. Ha sikerül megszabadulnunk a felesleges kétségek és aggodalmak súlyától, akkor egy sokkal élhetőbb környzetet teremtünk önmagunk számára. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem foglalkozunk semmivel és senkivel, sokkal inkább azt, hogy pontosan annyira foglalkozunk mindennel, mint amennyire szükség van. Se nem többet, se nem kevesebbet. 

A kötetben 48 lecke található, melyek 5 részre lettek elosztva. Kivétel nélkül minden lecke elgondolkodtatja az olvasóját. Számomra minden tanítás újdonság volt, hiszen kevés ilyen típusú kötettel találkoztam eddig. Rengeteget gondolkodtam és igyekeztem elraktározni magamban a dolgokat. Persze tudom, hogy nem megy egyik pillanatról a másikra a változás, de már az is óriási lépésnek számít, ha az ember elindul az úton. 

A könyvben található illusztrációk önmagukban is megállnák a helyüket, színvilágukkal nyugalmat árasztanak, számomra már az is gyógyító erejű, ha csak úgy lapozgatom és egy-egy mondatot elolvasok. Tökéletesen lecsendesítette az elmémet, és rengeteg pozitív gondolattal gazdagodtam. 

Összességében engem teljesen lenyűgözött Shunmyo Masuno kötete, biztos vagyok benne, hogy még sokszor leemelem a polcról, ha egy kis nyugalomra, vagy éppen erőre lenne szükségem a szürke mindennapok legyűréséhez. 

 Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Japán csodálatos ország telis-tele olyan helyekkel, amik örömöt és pihenést hoznak a szívünkbe, akkor is, ha csak képen nézzük őket. Minden állomáson találtok egy ilyen helyet (épületet, tavat, hegyet, etc.), és szeretnénk, ha kitalálnátok a várost vagy a prefektúrát, ahol található! Helyes válaszaitokat a rafflecopterbe várjuk! (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista 

[Blogturné Klub]

11 - Booktastic Boglinc

13 - Fanni's Library

15 - Csak olvass!

17 - Nem félünk a könyvektől

19 - Hagyjatok! Olvasok!

21 - Könyv és más

23 - Spirit Bliss Sárga könyves út

25 - Kelly és Lupi olvas 

27 - Readinspo

Read More