Sziasztok!
#POV könyvek címmel indult el a Kolibri Kiadó új sorozata, amiben olyan Young Adult regények érkeznek magyarul, amelyeken keresztül az olvasó jobban megismerheti önmagát és a világ sokszínűségét. Az első három kötet, a Telihold volt aznap, a K-Pop: Szigorúan bizalmas és a Bocs, hadd bőgjem ki magam már meg is jelent. A Blogturné Klub bloggerek ezekről a regényekről mesélnek most.
"Még ilyen időkben is, mint ez a mostani, kell valaki, aki azt teszi, ami helyes. Egyszerűen azért, mert ez a helyes."
1945. április 28-án végre Penzbergbe, a bajor kisvárosba is elér a hír: közelednek a felszabadító amerikai csapatok. A városlakók fellélegeznek. A nácik hatalomra kerülésekor elűzött polgármester visszatér, maga köré gyűjti egykori híveit, akik nem hajlandók engedelmeskedni Hitler utolsó parancsának, és megakadályozzák a bánya felrobbantását.
Ez végzetes következményekkel jár. A fanatikus földalatti szervezet, a Vérfarkasok szerint ezek az emberek hazaárulók, és a telihold fényében bosszúra éhes falkákban indulnak levadászni őket.
De vajon születhet-e ilyen körülmények között őszinte szerelem?
A tizenöt éves Schorsch, annak a nácibarát rendőr őrmesternek a fia, aki Marie bujkáló apját keresi. A fiúnak mindennél fontosabb, hogy elnyerje Marie bizalmát, és amikor a városban elszabadul a pokol, Schorsch-nak döntenie kell, kinek az oldalára áll.
A regény megtörtént eseményeken alapul.
Ahogy a bevezetőben is olvashattátok, a Kolibri Kiadó egy teljesen új könyvsorozatot indított el #POV néven. A sorozat célja, hogy olyan könyvekkel kedveskedjen a 14 évesnél idősebb olvasók számára, amik a szerelemről, a barátságról és a közelgő felnőtté válásról szólnak. Továbbá erősen megjelenik a köteteikben a felelősség és az egyéni felelősségvállalás kérdése. Ebben a sorozatban kapott helyet a Telihold volt aznap című kötet, mely a náci Németországban kalauzol el bennünket. A megtörtént események alapján íródott regény Penzberg városának 1945. április 28-i véres éjszakáját jeleníti meg az olvasó előtt.
Gondolom már senki sem lepődik meg azon a tényen, hogy az oldalamon ismét egy történelmi regényről olvashattol. A Telihold volt aznap című regény azonnal levett a lábáról a fülszövegével, hihetelen lelkesedéssel vártam a recenziós csomagot, alig vártam, hogy végre kézbe vehessem és megismerhessem Kirsten Boie regényét. Amikor végül megérkezett és láttam milyn kis rövidke, egy kicsit csalódott lettem. Hogyan lehet 100 oldalba belesűríteni bármit is? Egy kicsit szkeptikusan álltam neki az olvasásnak, féltem, hogy felszínes és semmitmondó lesz a regény és végül semmilyen érzelmet nem vált majd ki belőlem. Aztán szép lassan rájöttem, hogy túlságosan előítéletes voltam és az írónő bebizonyította nekem, hogy 100 oldalban is lehet zseniálisat alkotni. Olyan erős érzelmeket váltott ki belőlem, hogy még mindig keresem a szavakat. Az utóbbi időben rengeteget olvasok a témában és még mindig úgy érzem, hogy vajmi keveset tudok. Egyrészről teljesen elborzaszt a háborúk brutalitása, másrészről viszont lenyűgöz az a bátorság, amikor valaki megmarad embernek a farkasok között.
A Telhold volt aznap a rövidsége ellenére egy igazán remek ifjúsági regény a második világháború egy kevésbé ismert éjszakájáról Peznberg városában. Az amerikai erők bevonulása előtt 2 nappal játszódik a történet. Amikor az emberek már elkezdtek hinni abban, hogy véget érnek a borzalmak és ismét biztonságos lesz a kisvárosuk. Az egykori polgármester visszatér, maga köré gyűjti a bizalmasait és megpróbálják megakadályozni a "Néró parancsot", mely értelmében a német hadseregnek minden a Birodalomhoz tartozó területet (legyen akár gyár, vagy bánya, vagy egy kisváros) le kell rombolni, hogy minél kevesebb dolog jusson az ellenségnek. A megszegése hazaárulásnak minősült. Penzberg volt polgársmestere és a támogatói a bánya felrobbantását akadályozták meg, és az egyetlen bűnük az volt, hogy hittek az amerikai erőkben és a közelgő szabadság hírének. A tettük azonban végzetes következményekkel járt. Hitler hő hívei és egy fanatikus földalatt szervezet, a Vérfarkasok a hazaárulok nyomába eredtek és egyesével levadászták őket.
A történet abszolút valós eseményeken alapul, az írónő csupán néhány szereplőt emelt be a történetbe. Maria, Schorsch és Gustl személye csupán a képzelet szüleménye. Hármuk alakja mégis kulcsfontosságú a regényben, hiszen a három fiatal mentén érhetjük meg leginkább, hogy mennyire nehéz és bonyolult dolog volt abban az időben a bizalom kérdése. A szerelem az egyik legszebb és legtisztább emberi érzés, ugyanakkor kérdés az, hogy egy olyan világban, ahol talán senkinek és semminek nincs jövője, ahol a falnak is füle van és ember embernek a farkasa, rábízhatja-e valaki a lelkét és az életét egy másik emberre. Főleg akkor, ha esetleg ideológiailag más nézeteket vallanak. Egy ponton döntenie kell mindenkinek, hogy mi az, ami igazán fontos számára.
Ahhoz képest, hogy a regény mennyire vékony, minden benne van, amit az ember elvárna egy történelmi regénytől. Nagyon meglepődtem, de végül elégedetten és persze rendkívül idegesen és mérgesen csuktam be a kötetet. Mindig elborzaszt az emberi kegyetlenség, ráadásul még soha nem hallottam Penzberg városáról, így nagyon mélyen megrendültem. Persze, jogosan teszitek fel azt a kérdést, hogy ha ennyire mélyen érintenek és ennyire szétesek egy-egy ilyen regény olvasása után, akkor ugyan minek is kínzom magam. A válaszom roppant egyszerű. Vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem lehet és nem is szabad elfelejteni. Úgy érzem, ha megismerem ezeket a történeteket hozzájárulok ahhoz, hogy soha nem merüljön feledésbe az, hogy az ember micsoda kegyetlenségre képes. Továbbá ez egyfajta tiszteletadás részemről az áldozatok irányába. Nem felejtem el sem őket, sem pedig a szenvedésüket és a hősies hozzáállásukat (hiszen rengetegen vannak, akik nem csak passzíven tűrték a nácik embertelen viselkedését, hanem mindent megtettek annak érdekében, hogy javítsanak a sorstársai helyzetén). Valahogy küldetésemnek érzem, hogy ilyen módon is tisztelegjek a(z) (névtelen) áldozatok emléke előtt.
Összességében nagyon szerettem ezt a regényt és őszintén mondom, hogy csak ajánlani tudom mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik a második világháború iránt. Kirsten Boie-nek hála egy újabb szeletét ismerhettem meg a történelemnek. Ilyen típusú könyvet még nem olvastam és Penzberg városának története is ismeretlen volt előttem, így nem is kérdéses, hogy tud-e valami újat mutatni a regény. Rengeteget olvastam már a holokauszt és a gettókban élő emberekről és vitathatatlan, hogy ezek rendkívül fontos témák, hiszen nem csak a feldolgozást segítik, hanem talán biztosítják, hogy ilyen borzalom ne történhessen még egyszer a világban. De azokról a németekről, akik nem akartak behódolni Hitler parancsának és bízni mertek a felszabadításban és egy jobb világ eljövetelében még csak keveset. Ha szeretitek az ilyen típusú könyveket, mindenképpen olvassátok el Kirsten Boie regényét.
Értékelés: 5/5
Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
A Blogturné Klubnál örülünk a #POV könyveknek, már csak azért is, mert eddig is sok fiataloknak szóló könyvet olvastunk a Libri kiadócsaládnál, amiket nagyon szerettünk. A nyereményjátékunk során ezen korábbi kötetekből találtok idézeteket, a feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott könyv címét.
A szerencsés győztes pedig egy klassz POV könyves csomagot nyer, amiben egy menő vászontáska mellett könyveket is kapni fog. (Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
"– A kard fogva tart téged, Nimue. Tudom, hogy te is érzed. Én is éreztem. Arra kényszerít, hogy gyilkolj. Hogy legyőzz mindenkit. De ez az út a feledés felé vezet. A kardnak hatalma van, de válaszai nincsenek. A vezér ne csupán bátor legyen, de bölcs is."
