Az Aranyhaj és a nagy gubanc (eredeti cím: Tangled) egy 2010-ben bemutatott rajzfilm, amely az 50. Disney-film. A főszereplője Aranyhaj (Rapunzel), aki egy magas toronyba zárva él Pascallal, a kaméleon barátjával az egész világtól elzártan. Semmit sem tud a származásáról, látszólag szeretetben neveli őt édesanyja, Gothel. Egy nap azonban találkozik Flynn Riderrel a sármos tolvajjal és az egész élete megváltozik. Aranyhajnak csak egy vágya van, látni akarja a lebegő fényeket. Azonban arról fogalma sincs, hogy milyen módon kötődik az ő élete a lámpásokhoz és Gothel nem az, akinek mondja magát. A mesét Az aranyhajú leány, vagy Galambbegy című Grimm-mese ihlette.
Liz Braswell regénye, az Ami enyém volt rég 2021-ben jelent meg, és ahogy láttam ez az írása fut a legjobban az írónőnek, eddig ez kapta a legmagasabb százalékot. Bevallom, eddig nem tartozott a kedvenceim közé, Jen Calonita és Elizabeth Lim regényei jobban elnyerték a tetszésemet, de ennek ellenére óriási lelkesedéssel vártam az írónő legújabb, magyarul megjelenő kötetét, hiszen Aranyhaj az egyik személyes kedvencem. Imádom magát a mesét is, szerintem ezerszer láttam már és talán soha nem is fogom megunni. Szerencsére végre nem kellett csalódnom és bár a kötet nem lett akkora szerelem, mint például Mulan története, de határozottan állíthatom, hogy Liz Braswell regényeit tekintve magasan ez sikerült szerintem a legjobban.
Az Ami enyém volt rég egy teljesen kicsavart Aranyhaj történet, ahol arra a kérdésre kaphatunk választ, hogy mi történt volna akkor, ha a királynő nem az aranyvirág főzetét issza meg. A regény teljesen új irányba viszi ezáltal a történetet, rengeteg új helyzetet és karaktert ismerhetünk meg általa. Nem hittem volna, hogy Aranyhaj történetében ennyi csavar rejlhet, de magam is meglepődtem azon, hogy mennyire élveztem a kötet olvasását. Bár az aranyvirággal is erős és szerethető történetet kaptunk, de a holdvirág megjelenésével még izgalmasabbá válik a cselekmény. Minden kedvelt és utált karakter helyet kapott az írásban, csupán kicsit más szerepet szánt nekik az írónő.
Már a regény kiindulópontja is érdekesen alakul, hiszen kiderül, hogy a történetnek van egy narrátora, aki ráadásul nem is a mesei, hanem a való világhoz kötődik. A történet apropója, hogy Daniella a fiatal 16 éves lány betegség miatt kórházi kezelésre kényszerül. Aranyhaj története a legnagyobb kedvenc számára, ezért napjában többször is megnézi és ha valaki fel akarna olvasni neki, akkor is ezt a történetet kéri. Egy nap azonban Brendan (Daniella testvére) úgy dönt, hogy visz egy kis csavart a történetbe és most teljesen újszerűen meséli el a történetet. Érdekes és izgalmas irányt adott ezáltal a történetnek, melynek célja, hogy szórakoztassa testvérét és elterelje a kezelésről a figyelmet. Ne aggódjatok, a kórházi részek nem megterhelők lelkileg, nem megy bele az írónő a betegség mélyebb részleteibe, csupán egy újszerű keretet biztosít ezáltal a történetnek. A kötet utolsó odalain kiderül, hogy az írónő számára sem ismeretlen a betegség és a testvérének a támogatása, így az jutott eszembe, hogy lehet, hogy emiatt lett olyan kiemelkedő ez az írás az eddigi regényeit tekintve. Látszik, hogy sokat jelent számára a közeg, amibe beleemelte és az is, hogy érti és tudja, hogy milyen az, ha valaki elveszíti a haját és micsoda erő rejlik abban, ha csak paróka segítségével, de ismét birtokolhatja azt. Ehhez a tapasztalathoz, pedig tökéletesen illeszkedik Aranyhaj története, aki tényleg olyan, mint egy igazi, két lábon járó hajtömeg.
A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, bár nyomokban tartalmazza a főbb pontokat és a karaktereket mégis teljesen új és más irányt kapott a történet. Ahogy a fülszövegen is olvasható, az Aranyvirág helyett a Holdvirágot issza meg a királynő, így a lánygyermek nem a gyógyítás, hanem valami egészen más képességre tett szert. A királyság biztonsága érdekében Rapunzel hercegnőt egy nagytudású boszorkány, Gothel asszony gondjaira bízzák, és egy toronyba zárva éli az életét.
Rapunzel tizenkilenc évet tölt a torony falai között. Elfogadja, hogy az embereket meg kell védeni mágikus hajától. Gothel többször is azt érezteti vele, hogy ő egy veszélyes lény, akinek nincs keresnivalója az emberek között. Hazugsággal láncolja magához, a fiatal lány pedig egyre jobban elmerül a káros és abuzív kapcsolatban. Egy nap azonban elszánja magát, hogy végre megnézhesse közvetlen közelről a lebegő fényeket, ezzel pedig mozgása lendülnek az érdekesebbnél érdekesebb szálak a történetben. Két társa Gina, a feltörekvő törvényen kívüli, a másik pedig Flynn Rider, a körözött bűnöző. Rapunzel ráébred, hogy a története, a mágikus haja és a jövője sokkal több meglepetést tartogat, mint azt valaha képzelte és talán még sem olyan veszélyes, mint azt eddig mondták neki.
A történet sokkal jobban kibontja Gothel és Rapunzel kapcsolatát, mint a történet. Még így is akad némi hiányérzetem, de nagyszerűen ábrázolta az írónő a fiatal lány ragaszkodását. Rapunzel abban a hitben volt 19 éven át, hogy megölte a szüleit és Gothel örökbefogadta és neveli őt. Persze rengeteg bántalmazó momentumot tudna felsorolni az eltelt évek alatt és soha nem kapta meg azt a szeretetet és törődést amire vágyott, de ő az egyetlen anya, akit ismer. Furcsa és ellentétes érzelmek munkálkodnak benne. Egyrészről ragaszkodik a nőhöz, hiszen ő nevelte fel (még akkor is, ha nem sok pozitív dolgot köszönhet neki), állandóan mentegeti őt és úgy érzi, hogy megérdemelte a bánásmódot, amiben részesült, hiszen szerencsés, hogy valaki egyáltalán foglalkozik vele a veszélyessége ellenére. Másrészről azoban, ahogy haladunk előre, úgy látja meg a kapcsolatuk toxikus oldalát. Szép lassan elkezd töredezni a kép, amit Gothelről alkotott, a kérdés csupán annyi, hogy képes lesz-e kikerülni a nő uralma alól és mikor lehet a saját sorsának a kovácsa.
Rengeteg új helyzetet emelt be az írónő, a történet szerves részét képezik a haramiák és egyéb gaztevők jelenléte, de nem a Csúcs Kiscsacsa társaságából kerülnek ők ki, hanem valami sokkal súlyosabb és veszélyesebb csoportól. Aranyhaj, akarom mondani Ezüsthaj hajkoronája rengeteget ér, sokan szeretnék megszerezni maguknak, hogy fegyvert készíthessenek belőle. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá a fital lány és persze az olvasó számára is, hogy a különleges haja sokkal több mindenre képes, mint amire elsőre gondoltuk. Ahogy a hold, úgy az ereje is változhat. Vajon megismerheti a varázserő titkát? Vagy örökre abban a hitben marad, hogy a haja csak arra képes, hogy életet ontson?
Számomra hiteles volt látni, hogy Aranyhaj milyen kis tudatlan volt a való világgal szemben, hiszen 19 éven át egy toronyban élt, senki sem várhatja tőle, hogy ismerje a körülötte lévő világot. Jókat mosolyogtam azokon a jeleneteken, amikor az erdő állataival találkozott és azon, hogy milyen rosszul sikerült beazonosítani őket.
A szereplők rendkívül érdekesek és izgalmasak. Flynn hozta a formáját, ugyanakkor kicsit hiányoltama klasszikus serpenyős jelenetüket. Az az egyik kedvencem az egész meséből, így jó lett volna ebben a formában is látni, mindenesetre legalább a szívtiprót sikerült villantania. :) Gina egy igazán izgalmas és friss karakter, nekem kicsit olyan volt, mint a sorozatban Cassandra karaktere. Persze, az életük teljesen más, de a vagány és kalandor lányt pontosan úgy képzeltem el, mint őt. Még kinézetre is az ő arca jelent meg előttem. Pascal és Maximum nagyon érdekes és újszerű módon jelentek meg a történetben, nekem nagyon tetszettek ezek a csavarok a történetben.
Az elbeszélés sokszor tényleg olyan volt számomra, mintha valaki éppen mesélne nekem, így az számomra hitelesnek hatott. A mese korántsem volt tökéletes, de teljesen jól illeszkedett az adott szituációba, így egy másodpercig sem vártam tőle többet. Nagyon jót tett a történetnek a narrátor, úgy éreztem magam, mintha nekem is éppen mesélné valaki ezt a történetet. Bár imádom Aranyhaj meséjét, de bármikor megnézném Ezüsthaj kalandjait is. Akár egy mesesorozat formájában is.
Ha ismeritek az írónő munkásságát, akkor tudhatjátok, hogy nem áll tőle tála a sötétebb atmoszféra sem. Ebben a regényben úgy éreztem, hogy kevésbé volt jellemző rá ez a vonal, de azért néhány szereplő beemelésével és néhány szituáció leírásánál látszik, hogy nem tudott kilépni a cipőjéből. Nekem tetszettek ezek a szálak, érdekessé és izgalmassá tette a történetet.
Összességében úgy gondolom, hogy abszolút élvezhető lett Liz Braswell legújabb, magyarul megjelent regénye, számomra a Sorsfordító történetek élmezényőbe került. Nekem nagyjából a Jégvarázs szintjén van, így tényleg csak néhány kötet előzi meg az én egyéni és szubjektív sorrendemben. Ha szeretitek Aranyhaj történetét és nem ijedtek meg egy kis csavartól akkor bátran ajánlom nektek az Ami enyém volt rég című kötetet, érdekes és izgalmas olvasmány. Olvassátok, szeressétek!
