A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent az Aranyfonó duológia befejező kötete, Cursed - Átkozottak címmel. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Serila, Arany és a Lidérckirály történetének folytatását, melyből kiderül, hogy vajon a szerelem képes-e felülkerekedni a bosszúvágyon és az átkokon.Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát!
Serilda és Arany képtelen megtörni az őket Adalheid kísértetjárta kastélyához kötő átkot. Örökre csapdába estek. A végtelen hold éjszakáján a Lidérckirály el akarja kapni a hét isten egyikét, hogy visszahozza a szerelmét, Perchtát, akit korábban száműztek az alvilágba.
De hamar világossá válik, hogy a Lidérckirály bosszúvágyát nem csillapíthatja egyetlen kívánság, és a valódi céljai végzetes hatással lehetnek a halandók világára.
Serilda és Arany mindenáron meg akarja akadályozni, hogy a király végrehajtsa a tervét. Közben próbálják kideríteni, mi Arany valódi neve, és igyekeznek felszabadítani a sötét szerzeteket szolgáló szellemeket is. Úgy tűnik, egyedül a szerelmük erejére számíthatnak, miközben a gonoszok csatarendbe állnak…
„Nem igaz, suttogta volna legszívesebben. Előre akart hajolni, a fiú halántékához nyomni az arcát. A falhoz préselni, hozzásimulni. Nem lettem az övé. Sosem leszek az övé.”
A bestsellerszerző Marissa Meyer kísérteties, tündérmese ihlette Gilded – Aranyfonó duológiájának izgalmas záróakkordja, mely a régi és az új rajongókat egyaránt magával ragadja.
Hagyd, hogy elvarázsoljon!
Viszonylag ritkán tudom megengedni magamnak azt a luxust, hogy ilyen gyorsan el tudjam olvasni egy kötet folytatását. Évek távlatából mindig nehéz felidézni az első/előző részek cselekményét, így hihetetlenül hálás voltam a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy ilyen gyorsan megjelentették a második részt.
Az első rész elolvasása után nagyon kíváncsian vártam a duológia második felét. Bár az első rész nem lett nálam óriási kedvenc, mégis nagyon érdekelt, hogyan alakul majd Serilda és Arany története. Az utolsó oldal elolvasása után úgy éreztem, hogy a történet java még hátravan és biztos voltam benne, hogy az írónő komoly meglepetéseket és fordulatokat tartogat az olvasójának. Ebben pedig szerencsére nem tévedtem, a Cursed, vagyis az Átkozottak című regény jócskán bővelkedik érdekes és meglepő pillanatokban. Egy igazán érdekes és izgalmas olvasmány, ami bár számomra alulmúlta a Holdbéli krónikák sorozatot, mégis jobban tetszett az első résznél.
A folytatásban sem felejtkezett meg az írónő a hátborzongató atmoszféra fenntartásáról, de ebben a részben már jócskán bővelkedünk az izgalmakban. Már az előző részt is kissé sötétnek és komornak éreztem, de Marissa Meyer a folytatásban emelt a téten. A Grimm mesei alap és a német mitológiai világ tökéletes elegyet alkotnak. Egy kicsit sötét és misztikus az atmoszférája, a hangulata pedig most is teljesen magával ragadott és egy másodpercig sem eresztett. A kissé horrorisztikus jelenetek és képek hihetetlenül jót tettek a regénynek, igazán lebilincselő olvasmányélményben volt részem.
A cselekmény nagyon érdekes és izgalmas. Bár a történet kissé lassan indul de, de egy idő után már csak kapkodtam a fejemet. A történet szerint Serilda és Arany mindent megtesz annak érdekében, hogy valahogy megtörjék az átkot és végre szabadon elhagyhassák az adalheidi kastélyt és megakadályozzák, hogy a Lidérckirály visszahozhassa Perchtát, a szerelmét. Egy idő után azonban rájönnek, hogy talán ez csak az első lépes és valami még szörnyűbbet forgat a Rémkirály a fejében. Vajon miért van szüksége az ősi istenekre és hogyan akadályozhatja meg az elkerülhetetlennek tűnőt két csapdába esett lélek?
Azért a Lidérckirály nem semmi, sokszor az olvasót is meglepi a viselkedése és taktikai érzéke. Ahogy Serilda és Arany, úgy mi is jó pár lépéssel le vagyunk maradva és talán csak érthetjük meg a valós szándékait, amikor már túl késő.
Serilda karaktere még mindig nem került hozzám közelebb. Ami azért is fura, mert az írónő elmondása szerint Cress karakteréhez hasonlít a személyisége, aki amúgy a legnagyobb kedvencem a Holdbéli krónikákból. Néha viszont kifejezetten idegesített a viselkedése. Vitathatatlanul bátor (vagy inkább bolond), aki bármire képes azért, hogy megmentse azokat, akik kedvesek a szívének. Ugyanakkor logikálatlannak tűnt olykor a viselkedése és néha az is zavart, hogy sokszor nem törődött a következményekkel. Az első részben még nem tudtam megfogalmazni, de most már rájöttem, hogy mi is a problémám vele. Mindig is idegesítettek az olyan főszereplők, akik az egész világ fájdalmát és problémáját a hátukon akarják cipelni. Úgy érzik, hogy az ő hibájuk minden, legyen szó Voldemortról, az apokalipszisről, vagy éppen jelen esetben a Lidérckirályról, csakis ők felelősek egy személyben a kialakult helyzetért. Serilda pedig egy kicsit ilyen volt nekem. Mindig saját magában látta a hibát, és talán az volt vele a legnagyobb problémám, hogy sokáig képtelen volt áldásként tekinteni az erejére. Mindig átokként gondolt rá, így nem vette észre, hogy tulajdonképpen saját magát zárta így kelepcébe. Pontosan azért volt átok, mert ő így tekintett rá. Kicsit olyan ez, mint egy önbeteljesítő jóslat. Persze nem mondom, hogy nem volt néha nem alakultak szerencsétlenül a dolgok, de az tény, hogy mindig csakis a rosszatt látta. A lehetőséget csak nagyon ritkán. Pedig a történeteknek ereje van. Aki szövi, az akár a végét is megalkothatja.
Arany egy igazán szerethető karakter, de sokáig nem éreztem őt teljes értékű szereplőnek, jó ideig kissé súlytalan volt számomra. Oké ott volt, oké fonogatott, meg oké vágyakozott Serilda után és megpróbálta megóvni őt, de valahogy kevés volt számomra. Valahogy nem volt benne elég erő. Szóval nagyon izgultam, hogy végre ő is megmutathassa, hogy mire is képes igazán.
A regény befejezése nekem nagyon tetszett, szerettem, ahogy megoldódik a herceg nevének és múltjának kérdése is. Nagyon izgultam, hogy vajon mindenki megkapja-e azt a boldog befejezést, amire vágyik, de hogy így történik-e, vagy sem azt nem árulom el nektek. Izguljatok csak ti is, ahogy én tettem egészen az utolsó oldalakig. :)
A borító nekem nagy kedvencem, az éldekorálást pedig egyenesen imádom, szóval ha tehetitek akkor így szerezzétek be a kiadó oldaláról.
Összességében kifejezetten megkedveltem az Aranyfonó duológiát. Bár korántsem lett akkora szerelem, mint a Holdbéli krónikák, mégis remek olvasmányélménynek bizonyult. Ezt a sötét és komor oldalát még nem is ismertem az írónőnek, de le a kalappal előtte, hogy ebben a műfajban is helyt tudott állni.
Ha szeretitek a YA retelling típusú történeteket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a történetnek. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4,5
Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is olvashatsz a a történetbe.
Nyereményjáték
Mostani játékunk során olyan népmese-adaptációkat keresünk, amik itthon a Könyvmolyképző Kiadó kínálatában is megtalálhatóak. Minden állomáson láthattok egy borító részletet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, mi a könyv címe - angol és magyar címet is elfogadunk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)
BORÍTÓRÉSZLET
A turné állomásai
06/05 Dreamworld - Idézetek
06/06 Csak olvass! - Fanartok
06/08 Csak olvass!
06/10 Kelly és Lupi olvas - Interjúfordítás
06/12 Readinspo
06/14 Sorok Között
06/16 Kelly és Lupi olvas
06/18 Hagyjatok! Olvasok!
06/20 Dreamworld
