A következő címkéjű bejegyzések mutatása: General Press. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: General Press. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. december 23., csütörtök

Veronica Henry: Karácsony ​vidéken


Sziasztok!

Az idei év nálam a háborús és történelmi regényekről szólt, rengeteg nehéz témájú kötet akadt a kezem közé, így az év vége felé közeledve úgy éreztem, hogy szükségem lenne egy könnyedebb olvasmányra. Alapjáraton is imádom a karácsonyi történeteket, ezek mindig melegséggel és boldogsággal töltik el kis szívemet, így nagyon kíváncsi voltam Veronica Henry regényére. Az írónő eddig teljesen ismeretlen volt számomra, de a fülszöveg rendkívül ígéretesnek tűnt, így adtam egy esélyt a regénynek. Lelki szemeim előtt egy családi dráma kezdett el kirajzolódni, mely egy kicsit ugyan nehezebb témát sejtet, mint amire előzetesen vágytam, de aztán arra jutottam, hogy végtére is ez még jól is elsülhet, hiszen imádom a komolyabb hangvételű könyveket. Mielőtt azonban rátérnénk az értékelésemre, nézzük meg miről is szól pontosan a kötet.  

Töltsd ezt a karácsonyt az angol vidéken, ezzel a felemelő történettel!
Házi forralt bor, gőzölgő gümölcsös piték, igazi ünnepi hangulat… Miközben a karácsonyi ebédet tervezi a szerettei számára, Lucy Liddiard nem sejti, miféle dráma fog lejátszódni a sült pulyka mellett. Azt ugyan tudja, hogy az egykor szebb napokat látott családi vállalkozás, a Honeycote-i Sörfőzde évről évre egyre rosszabbul teljesít. Azzal is tisztában van, hogy a férje, Mickey minden nőnek teszi a szépet. Ám alaposan meglepődik, amikor rájön, hogy a karácsonyi ajándékok átadása mellett sokéves titkokra és hazugságokra is fény derül a fa alatt. Vajon sikerül megoldania a családi problémákat, vagy ebben az évben elmarad a felhőtlen ünneplés?



Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Ilyenkor együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Nos ez a regény nem ilyen. Alig várom, hogy elfelejtsek mindent, amit olvastam és remélem soha többet nem kerül a kezembe a kötet. Ritkán írok ilyet és szerintem ennyire negatív kritikát még soha nem olvashattatok tőlem, de én ezt a regényt úgy utáltam, hogy erre nincsenek szavak. (Most előre meg is ragadnám az alkalmat és szeretnék elnézést kérni mindenkitől, aki számára ez kimagasló irodalmi alkotásnak minősül, vagy csak szimplán tökéletes bekuckózós olvasmánynak ítélte meg. Az értékelésem semmilyen szinten nem minősít senki, csupán az én érzéseimet és gondolataimat közvetíti.)

Az elmúlt évek alatt, mióta rendszeresen írok az olvasmányaimról talán még soha nem néztem be ennyire egy könyvet sem, mint a Karácsony vidéken című kötetet. Nem is értem mit ronthattam el, hiszen minden egyes alkalommal kisebb kutatómunka veszi kezdetét, mikor felfigyelek egy ígéretesnek tűnő műre. A szokásokhoz híven most is csekkoltam a könyvet és mivel egészen jó értékeléseket olvastam róla, nem teketóriáztam és lelkesen lecsaptam a kötetre. Már az első oldalakon éreztem, hogy valami nem gömbölyű, a kokainos jelenet után pedig már a saját épelméjűségemet is kétségbe vontam. Ez volt az a pillanat, amikor még egyszer rákerestem a könyvre és rezignált állapotban vettem tudomásul, hogy valamit nagyon félrenéztem, mert én egy teljesen másik karácsonyi kötet adatlapját olvastam el anno. Valószínűleg összekevertem valamivel a címét és egy sokkal szerethetőbb történetre bukkantam, így téves elvárásokkal és túlságosan is szép reményekkel vágtam bele az olvasásba. Ezt követően azonban rájöttem, hogy hát ez van, ezt kell szeretni, innen már nincs menekvés, így végigrágtam magam a könyvön és saját magamat nem kímélvén teljesen elolvastam a regényt. Őszinte leszek veletek, még soha nem szenvedtem így az olvasás alatt, de erőt vettem magamon és minden egyes idegszálammal arra koncentráltam, hogy egyszer csak jobb lesz (spoiler: nem lett) és egyszer csak elkezdem élvezni a mű olvasását (spoiler: nem kezdtem)

Rengeteget gondolkodtam azon, hogy milyen formában tárjam elétek a véleményemet, mert nem akartam olyan kritikát írni, amiben csupán az én keserűségem jelenik meg. Nem szeretek lehúzni regényeket, mert az a szép az olvasásban és a könyvek szeretetében, hogy mindenki szívének más és más műfaj kedves. Van, aki él hal a romantikus ponyváért, mert egyszerűen kikapcsolja és ellazítja, mások pedig képtelenek elviselni azt. Ez pedig pontosan így szép és jó. Bevallom, kicsit féltem attól, hogy megbántok másokat a véleményemmel, de aztán rájöttem, hogy az értékelésem minden egyes mozzanatát alá tudom támasztani egy példával, így egyáltalán nem légből kapott, ész nélküli kritikát írok nektek. Nem vagdalkozom, nem minősítek senkit, csupán leírom az érzéseimet és őszinte véleményemet. Ez pedig talán az egész bloggerség és írás fő esszenciája, hiszen fontos, hogy ne hazudjak az olvasóimnak. Ha nem tetszik egy könyv, recenziós példány ide, recenziós példány oda, kutya kötelességem megosztani veletek a tapasztalatomat, hisz ez tesz engem hitelessé. Szóval ismét kérek mindenkit, aki idáig eljutott és tetszett neki a könyv, ne bántódjon meg a véleményemen. Vonja meg a vállát és gondoljon arra, hogy hát igen...ízlések és pofonok.

Azt hittem, hogy egy elbűvölő és lebilincselő olvasmányban lesz részem (hiszen a borító is ezt hirdette) de hamar rá kellett jönnöm, hogy a Barátok közt vagy éppenséggel egy brazil szappanopera cselekménye sírva könyöröghetne a receptért. Kicsit olyan volt ez az egész számomra, mintha a jól ismert Családi titkok, Veled is megtörténhet, A gyanú árnyékában című magyar trash sorozatokból (amelyeknek bűnös élvezeti értéke amúgy vitathatatlan, én is imádom ezzel zsibbasztani az agyamat) kiválasztották volna a legrosszabb és legfelszínesebb részeket összegyúrták volna és az olvasó elé hányták volna, hogy nesze neked romantikus drámai karácsonyi történet. 

Rengeteg dolog hiányzott a műből (kompetens karakterek, erős jellemábrázolás, mélység, logika, szerethető cselekmény), de azzal egyáltalán nem lehet megvádolni, hogy dráma híján lenne. Rengeteg komoly és fontos probléma (alkoholizmus, megcsalás, hazugságok, boldogtalanság, anorexia) jelenik meg a kötetben, melynek megfelelő ábrázolása esetén komoly és mély családi drámával találhattuk volna szemben magunkat. Mindegyik téma egyenként is komoly és mély traumaként szőheti át egy család mindennapjait, együtt azonban garantáltan olyanok, mint egy érzelmi hurrikán és cunami. Teljesen letaglózó elemi elővel bírhatnak és nyomorba döntheti az olvasó szívét és lelkét. Egy jól megírt mű képes arra, hogy érzelmeket váltson ki az olvasójából, hogy együtt nevessen és sírjon a karakterekkel, a Karácsony vidéken azonban képtelen volt erre. Mérhetetlenül felszínes, képtelen megragadni a dolgok esszenciáját és egyáltalán nem tudott hatni rám. Az olvasás alatt végig azt éreztem, hogy borzalmas emberek tesznek borzalmas dolgokat a borzalmasan naiv társaikkal, akik ezt megelégelvén borzalmasan idegesítően kezdenek el viselkedni, majd borzalmasan gyenge módon megoldják borzalmas életük borzalmas problémáit. Komoly és mély emberi érzelmeket csak nagyítóval (vagy még azzal sem) találhatunk. A karakterek egyáltalán nem erősek, vagy kompetensek, sokkal inkább szánalomra méltók. Egyszerűen képtelen voltam velük és problémáikkal azonosulni, távoliak és merevek voltak számomra. Persze mondhatnánk azt, hogy de pontosan ettől emberi és igazi az egész. Hiszen pontosan ettől szép az élet. Olykor elesünk és felállunk, nem cselekszünk mindig jól, de az előttünk álló át során a mellettünk álló szeretteink és barátaink segítségével képesek lehetünk arra, hogy ismét a helyes úton járjunk. Ez azonban jelen esetben sajnos nem állja meg a helyét. Persze mindig jó, ha az ember nem túlidealizált karakterekkel találkozik, hiszen azokkal sem lehet könnyen azonosulni, de ez számomra már a másik véglet. A szereplők minden logikát nélkülöznek, képtelenek arra, hogy normálisan viselkedjenek és olykor még seggfejek is egymással. Egyesek gyenge jellemről tesznek tanúbizonyságot, mások meg annyira vakon élnek a nagyvilágba, hogy azt is kétségbe vonja az ember, hogy egyáltalán képesek egyedül életben maradni a földön. A családi életet nem lehet egyik pillanatról a másikra helyreállítani ahogy az anorexia sem gyógyul meg attól, ha a szívünk szerelme ránk mosolyog és biztosít minket az érzéseiről. A megcsalást nem lehet egyik pillanatról a másikra elfelejteni és az ember nem dönt úgy teljesen random, hogy mégis visszafogadja a feleségét annak ellenére, hogy mástól szült gyereket. Az ilyen dolgok mögött komoly és mély lelki okok húzódnak, és csak ezek konzekvens ábrázolásával lehet megérteni a szereplők cselekedeteit mozgató érzelmi szálakat. De ezeket az írónő olyan szinten és mértékben tiszteletben tartotta, hogy még véletlenül sem lépett rá arra az ösvényre, mely során ezeket kibonthatja. Egy teljesen kiüresedett masszává volt így számomra az egész történetet, melynek tényleg minden egyes másodperce kész szenvedés volt számomra. Nagyon sajnálom, mert amúgy nagyon tetszett a könyv alapgondolata és alapkonfliktusa, kár, hogy hiányzott belőle a mélység. 

Megnyugtató a tudat, hogy a Karácsony vidéken című könyv Veronica Henry egyik első (de az is lehet, hogy a legelső) regénye, mely eredetileg 2002-ben jelent meg, így talán az elmúlt évek alatt fejlődött az írói stílusa. Mindenesetre én nem hiszem, hogy próbát teszek a többi regényével, ez az egy örökre elvette tőle a kedvemet. 

Karácsonyi hangulatot csak elvétve találunk benne, a középpontban inkább a családi dráma áll, nem pedig a szeretet ünnepe. Ha csak azért szeretnétek megvenni, mert tetszik a címe és a borító, akkor semmiképpen se dőljetek be a látszatnak, mert nem egy könnyed és aranyos karácsonyi kötetről van szó. A borító nagyon kis csinos, de pontosan ezért veszélyes is. Ne essetek bele ugyanabba a csapdába, amibe én.  Persze semmi baj azzal, ha a fülszöveg felkeltette az érdeklődéseteket, simán lehet, hogy nektek az általam felsorolt dolgok teljesen másodlagosak lesznek és képesek lesztek élvezni az írónő stílusát és eme regényét. Összességében sajnos azt kell mondanom, hogy sikeresen kifogtam az idei év legrosszabb könyvét (legalábbis számomra). Nekem nagyon nem jött be ez a regény, napokra volt szükségem, hogy helyre jöjjek a megrázkódtatástól.  Őszinte leszek veletek, igazából senkinek nem ajánlom a könyvet, mert nem...de ha ismeritek és szeretitek Veronica Henry munkásságát, vagy a hasonló típusú regényeket, akkor nyugodtan tegyetek vele egy próbát. Ahogy láttam molyon rendkívül megosztó a kötet, így számos pozitív értékeléssel is találkozhat az érdeklődő. 

Értékelés: 5/1,5

Ha szeretnétek próbát tenni a könyvvel, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni. 












2021. december 7., kedd

Freya Sampson: Az ​utolsó könyvtár + Nyereményjáték


Sziasztok!

Új szerző mutatkozik be a General Press Kiadónál. Freya Sampson története abba a világba viszi el olvasóját, ahol harcolni kell a helyi hatalmasságokkal a közösségi könyvtár fennmaradásáért. Ha követtek minket és a szerencse is pártotokat fogja, tiétek lehet e csodálatos könyv egy példánya.


June még sohasem hagyta el az álmos angol kisvárost, ahol felnőtt. A zárkózott és félénk harmincéves könyvtáros minden idejét olvasással tölti, amikor azonban megtudja, hogy a munkahelyét bezárják, kimerészkedik az olvasókuckójából, hogy megmentse a helyi közösség lelkét jelentő könyvtárat. Sokan a segítségére sietnek, és June – az édesanyja halála óta először – újra megnyílik az emberek felé. Így találkozik megint a régi iskolai barátjával, Alexszel is. Hamarosan az egész kisváros észreveszi, mit érez a segítőkész ügyvéd a nő iránt, csak épp June nem, aki nem hiszi el, hogy bárki is randizni szeretne vele. Ahhoz, hogy megmentse a szívének oly kedves könyveket, June-nak változtatnia kell az élethez való hozzáállásán. Elhatározza hát, hogy küzdeni fog a könyvtárért, és ezzel talán a boldogsághoz is közelebb kerül egy lépéssel…



Mindig balzsam a léleknek olyan könyvet olvasni, amelyet átitat a történetek iránti mély szenvedély és az olvasás szeretete. Minden történet fontos és hozzánk ad valamit. "Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet.", mondja George R. R. Martin és talán ez az egyik legnagyobb egyetemes igazság ami tökéletesen jellemzi a könyvmolyok életét. A könyvek hű barátaink, amikor minden összeomlik körülöttünk. Amikor már nincs mit mondani, mikor az ember némán mered maga elé, mert úgy érzi kezdi elveszíteni önmagát, akkor van a legnagyobb szükség a szavak erejére. Az ismerős mondatok, az unalomig ismételt memoriterek, az elhasználódott szamárfüles könyvtári példányok vagy éppen kedvenc hőseink képesek még a legnagyobb letargiából is kirángatni minket. Sokszor mondják azt, hogy az olvasás terápia, ez a mondat pedig talán még soha nem volt olyan aktuális számomra, mint most. Nem igazán vagyok a helyzet magaslatán, szóval igyekszem a lehető legjobban elterelni a gondolataimat. Mostanában rengeteget írok és olvasok, igyekszem az agyamat a lehető legjobban lefoglalni. Az utóbbi időben rengeteg háborús és fájdalmas regényt olvastam, de néha jól esik csak úgy bekuckózni és a romantika világába merülni, így került a látóterembe Az utolsó könyvtár című kötet is. A fülszöveg és a cím azt sugallta, hogy June története nagyszerű kikapcsolódás lesz számomra, biztos voltam benne, hogy tudok majd azonosulni a karakterével. Lelki szemeim előtt egy igazi introvertált főszereplő jelent meg, az első pillanattól kezdve bíztam benne, hogy egy olyan főhőst ismerhetek meg a lapokról, aki akár az én legjobb barátom is lehetne, hiszen biztosan hasonlítunk egymásra. 

Óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba és szerencsére egyáltalán nem bántam meg, hogy esélyt adtam ennek a kötetnek. Az az igazság, hogy nagyon tetszett és szerintem új kedvenc zsánert találtam magamnak, kiderült, hogy imádom a könyvmolyos történeteket. Az utolsó könyvtár egy olyan történet, mely tökéletesen bemutatja azt, hogy a hétköznapi emberek is képesek arra, hogy igazán nagy tetteket hajtsanak végre és azt, hogy a könyvek szeretete milyen erős kapocs lehet egy közösségben. Egy rendkívül szerethető regény a barátság és a közösség erejéről és arról, hogy soha nem késő az embernek újrakezdeni. Egy könnyed, mégis szívmelengető olvasmány, mely elvarázsolja az olvasóját és egy óvatlan pillanatban elrabolja a szívét is. A cselekmény igazán érdekes és élvezetes, a szereplők pedig egytől egyik szerethető karakterek, akiket összeköt a könyvtár és az olvasás szeretete. Nem mondom, hogy hibátlan alkotás, de engem levett a lábamról. A könyv teljesen lekötött, jókat mosolyogtam rajta és bevallom, néhány könnycseppet is elmorzsoltam. Freya Sampson regénye nagyszerű választás egy kellemes kikapcsolódásra. Rengeteg könyves utalás volt benne, az már pedig csak hab a tortán, hogy June egyik kedvence a Büszkeség és balítélet, ami számomra is rendkívül kedves történet.

A történet szerint Chalcot kisvárásnak a könyvtárát bezárás fenyegeti, hiszen az egész országban érezhető a megszorítások hatása. A tanács nem akarja/nem tudja tovább finanszírozni ezeket az intézményeket, így a költségcsökkentés jegyében több könyvtárat is szeretnének bezárni. Az intézmény azonban sokkal több, holmi könyvekkel teli épületnél. Az emberek rengeteg célból járnak oda nap mint nap. Vannak, akik a foglalkozások, mások a társaság, az informatikai háttér és a csend miatt látogatnak el minden nap a könyvtárba. Sokak számára olyan, mint egy második otthon, ezért a közösség úgy döntött, hogy nem adja fel harc nélkül és küzd a bezárás ellen. Mindenre elszánt nyugdíjasok és egy rendkívül introvertált segédkönyvtáros kerül a harc középpontjába és már csak egy kérdés marad, vajon a kisváros lakói győzedelmeskednek, vagy könyvtár nélkül maradnak. Vajon egy maroknyi ember és egy könyvtár képes arra, hogy harcoljon a rendszer ellen?

June, a könyv főszereplője egy igazi könyvmoly, aki egy meglehetősen introvertált és szorongó személy. Nincs önbizalma és teljesen begubózott a saját kis csigaházába. Édesanyja halála után megrekedt és képtelen kilépni a saját árnyékából. Elvesztette önmagát és az álmait. A könyvtár az egyetlen menedék számára, úgy tekint rá, mint az anyukája hagyatéka, hiszen ő is ott dolgozott, így minden négyzetméteren érzi az ő jelenlétet. Amikor veszélybe kerül a könyvtár, June-nak döntenie kell. Folytatja tovább a biztonsági játszmáját, vagy végre valami olyat tesz, ami alapjaiban rengeti meg a világát. Szép lassan rájön arra, hogy ahhoz, hogy megmentse a szívének oly kedves könyveket, változtatnia kell az élethez való hozzáállásán. Elhatározza hát, hogy küzdeni fog a könyvtárért, még akkor is, ha ezzel az állását is veszélybe sodorja. Az a helyzet, hogy én nagyon megkedveltem az ő karakterét. A fájdalmával és szorongásával is teljes mértékben tudtam azonosulni és számomra teljesen érthető és átérezhető volt, miért is nem szeretne aktívan a közösség része lenni. Sokszor én is azt érzem, hogy csak azért kedvesek velem az emberek, mert jólneveltek, de amúgy a hátuk közepére sem kívánnak, egyszerűen csak nem akarnak velem szemtől szemben gorombák lenni. Sokszor én sem érzem magam kiemelkedőnek, vagy fontosnak és bevallom én sem szeretek megnyilvánulni mások előtt. June azonban óriási változáson meg keresztül, szép lassan kinyílt, maga mögött hagyta a fájdalmát és képes volt végre új életet kezdeni. 

A könyvtár megmentéséért küzdő karakterek rendkívül szerethető és szimpatikus szereplők, egyszerűen imádtam őket. Mrs. Brasworth egy igazán vagány, idős hölgy (aki az idős jelzőért konkrétan megverne) aki rengeteg tüntetésen volt már az élete során, mindig kész kiállni a jó ügy érdekében. Nem fél a következményektől, csak megy előre, hiszen tudja, csak az érhet el sikereket, aki odateszi magát 100%-osan az ilyen helyzetekben. Stanley, az idős úr szintén fontos szereplő, nélküle minden elveszett volna. Az élete nem volt habostorta, rengeteg hibát követett el, de bebizonyítja, hogy az igazán gazdag ember az, akinek nem a pénztárcája, hanem a szíve van tele. Alex, June régi iskolatársa pedig egy rendkívül kedves és szimpatikus fiatalember, akinek az első pillanattól kezdve drukkolunk és mantrázzuk, hogy a lány végre vegye észre az érdeklődését iránta. 

A borító nekem nagyon tetszett, nagyon jól visszaadta a könyv hangulatát. A regényt pedig bármikor megnézném filmen is, biztos nagyon jó kis adaptációt lehetne belőle készíteni. 

Összességében nekem kifejezetten tetszett ez a könyv, kellemes időtöltés volt, abszolút nem bántam meg az elolvasását. Egy igazi könnyed, mégis szívmelengető romantikus regény, mely elvarázsolja az olvasóját. Az utolsó könyvtár egy szerethető történet a barátság és a közösség erejéről. Könyvmolyként teljes mértékben tudtam azonosulni June karakterével. Bár fele annyira sem vagyok szorongó, mint főszereplőnk, számomra sem ismeretlen a dolog, így még közelebb éreztem magam hozzá. Ha szeretitek a hasonló történeteket, mindenképpen olvassátok el az Egy könyvmoly életét, ha pedig ti is óriási lelkesedéssel faljátok a lapokat, akkor nem hiányozhat a polcotokról ez az olvasmány. 


Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.



Nyereményjáték

Nyereményjátékunk természetesen a témához kapcsolódik. A turné minden állomásán egy-egy könyvtár rövid leírását találjátok, a feladatotok az, hogy kitaláljátok melyik neves intézményre gondoltunk, és a választ beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

RÖVID LEÍRÁS

Londonban található a világ pillanatnyilag legnagyobb könyvtára. Az 1753-ban alapított és 1973-ban a British Museumból kivált intézményben 170 millió tétel tartanak számon.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

12.07 - Csak olvass!
12.09 - Kelly és Lupi olvas

2021. szeptember 17., péntek

Beth O'Leary: Útitársak + Nyereményjáték

Sziasztok!

Beth O'Leary harmadik magyar nyelven megjelenő könyvét hozta el az olvasóknak a General Press Kiadó. Legyetek útitársaink blogturnénk során, s ha a szerencse is mellétek áll, tiétek lehet a Kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Addie és a nővére épp Skóciába tartanak egy barátjuk esküvőjére, amikor egy autó beléjük hajt hátulról. A vétkes kocsi sofőrje nem más, mint Addie volt barátja, Dylan, akit a lány a két évvel korábbi, meglehetősen traumatikus szakításuk óta kerül.
Dylan és a legjobb barátja ugyanarra az esküvőre hivatalos, mint ők, és mivel az autójuk totálkáros lett a balesetben, Addie-nek nincs más választása, mint hogy felajánlja: menjenek velük. Az autó egyhamar megtelik csomagokkal és titkokkal, Addie és Dylan pedig nem tehet mást az előttük álló hosszú úton, mint hogy szembenéz a kapcsolatuk zűrzavaros történetével.
Vajon időben odaérnek az esküvőre? És ami még fontosabb… ez az utazás tényleg a közös útjuk végét jelenti?




Beth O'Leary neve mér nem ismeretlen számomra. Ez a harmadik regénye, ami megjelent magyarul, én pedig nagy lelkesedéssel várom, hiszen az első két írását is szerettem az írónőnek. Az Útitársak című regény alapkoncepciója már az első pillanattól kezdve levett a lábamról, kíváncsian vártam Addie és Dylan történetét. 

Azért szeretem az írónő könyveit, mert a romantikán túl komoly és fontos dolgokkal is foglalkozik az írásaiban. Ez az Útitársakban sem volt máshogy. A történet szerint Addie és Dylan a szakításuk óta nem beszéltek egymással, egy véletlen baleset következtében azonban teljesen összezavar mindent és fiatalok kénytelen sérelmeiket félre tenni és közös autóval elindulni az esküvő helyszínére, ahova hivatalosak mindketten. Az első pillanattól kezdve vágni lehet a feszültséget, ám csak fokozatosan derül ki, hogy mi vezetett a kapcsolat megromlásához. 

A könyv tulajdonképpen két részre a múlt és jelen idősávra, azon belül pedig váltott szemszögű elbeszélésre osztható. A múlt kirakósait egymáshoz illesztvén megértjük, hogy mi is vezetett a fiatalok szakításához. Megismerkedésük történetétől kezdve egészen odáig követhetjük végig az eseményeket, hogy elváltak útjaik egymástól. A jelenben pedig a kínos, néha kissé groteszk, de az olvasó számára rendkívül szórakoztató utazás körülményeit ismerhetjük meg. 

A múltból kiderült, hogy Addie egy fiatal és élettel teli lány, aki elhatározza, hogy kitör a láthatatlanság béklyójából és végre nem ő lesz az az ember, akinek mindenki elfelejti a nevét. Fontos számára a családja, mind a szüleivel, mind pedig a nővérével nagyszerű viszonyt ápol. Rendkívül felelősségteljes lány, aki egyensúlyra törekszik az élet minden területén. Dylan ezzel szemben az a típus, aki nem tudja, hogy mit kezdjen az életével. Sokszor érzi azt az olvasó, hogy csak úgy lóg a levegőben, céljai ködösek, nem képes arra, hogy egyértelműen elkötelezze magát Édesapjával rendkívül rossz a kapcsolata, képtelen elfogadni, hogy a fiú nem az általa kijelölt úton szeretne végigmenni. Nem egy erős személyiség, könnyen befolyásolható és teljesen éretlen. Legjobb barátja Marcus rendkívül káros hatással van rá, a fiú mindent megtesz annak érdekében, hogy megkeserítse Dylan és Addie kapcsolatát, igyekszik elidegeníteni a fiatalokat egymástól. Marcus és Dylan kapcsolata egyáltalán nem hétköznapi és sajnos egyáltalán nem is normális. Hihetetlenül káros hatással vannak egymásra, ahelyett, hogy támogatnák és felemelnék a másikat, inkább lehúzzák egymást a mocsárba. Marcus az első pillanattól kezdve ellenségesen viseledik Addie-vel és bár van némi sejtésünk, hogy mi lehet a fiú viselkedésének az oka, mégsem érezzük elég indoknak, hogy emiatt akarja szétválasztani a szerelmeseket. Marcus ragaszkodása egy idő után betegesség és mániákussá válik, bebeszél magának, hogy meg kell mentenie a barátját a lánytól és mindent megtesz annak érdekében, hogy a fiatalok szakítsanak egymással. Mivel Dylan könnyen befolyásolható, ezért sokszor nincs is nehéz dolga a fiúnak. Játsszi könnyedséggel éri el, hogy őt válassza mindig, éket ver közéjük és megmérgezi a kapcsolatukat. Ahogy egyre inkább elhatalmasodik az őrület Marcuson, úgy válik egyre bizonytalanabbá a két fiatal kapcsolata. Addie képtelen elfogadni, hogy párja mindig a legjobb barátját választja, egyre többször érzi azt, hogy képtelen megbírkózni azzal a helyzettel, hogy Dylan mellé Marcus is a csomag része.

A jelen ezzel szemben teljesen más, a szakítás óta eltelt idő látható jó hatással volt mindkét fiúra. Kiegyensúlyozottabbnak és magabiztosabbnak tűnnek, mint azelőtt. Már csak pár kérdés marad számunkra. Vajon az ember képes megváltozni? Szakmai segítséggel át tudunk lépni saját korlátainkon és képes vagyunk a fejlődés útjára lépni? A seggfejek örökké seggfejek maradnak, vagy van remény a változásra?  És talán ami a legfontosabb...végül eljutnak az esküvőre és képesek lesznek maguk mögött hagyni a múlt árnyait?

A történet rendkívül érdekes és szerethető volt, egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. Nagyon szeretem a "road trip" típusú történeteket, mindig érdekes és izgalmas történetet kerekednek ki az utazások apropóján. Ez ennél a kötetnél sem volt máshogy. A szereplők néha abszurd, olykor pedig nagyon nevetséges helyzetbe keveredtek az út során. Olvasás során sokszor eszembe jutott, hogy bárcsak lenne ebből a történetből film is, tökéletes barátnős mozizós élmény lehetne. 

A váltott szemszögű írásokat mindig is kedveltem, így pontosan beleláthattunk mindkét főszereplő fejébe. Érdekes volt látni, hogy Addie és Dylan mennyire máshogy látja a történeteket és a kapcsolatukat. Néha sajnáltam, hogy Marcus fejébe nem láthattunk bele. No nem azért, mert annyira szerethető, csupán érdekes lett volna látni, hogy mi játszódik le benne bizonyos események alatt. Talán jobban megérthettük volna az indokait és nem csak egy sekélyes és önző seggfejnek láttuk volna, hanem mellette megjelenhetett volna a védtelen és szeretetre éhes lelkületű fiatal férfi karaktere is. A borító nagyon hangulatos, tökéletes hozzá a "road trip" életérzést. 

Összességében bár tetszett az Útitársak című könyv, még sem ez lesz a kedvenc Beth O'Leary regényem. A kötet szórakoztató, mégis fontos mondanivalóval bír. Bár nem lett tökéletesen kibontva, mégis úgy gondolom, hogy rendkívül tanulságos történet a szeretetről és arról, hogy milyen mértékben meg tudja keseríteni az ember életét, ha  az embert a barátja csak saját magának szeretné kisajátítani. Megmutatja, hogy milyen az egészséges és egészségtelen baráti/rokoni kapcsolat és biztosít minket afelől, hogy mindig van esély és remény a változására. 


Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.



Nyereméyjáték

Ha Útitársak, akkor utazzunk! Térben, időben képletesen.
Blogturnénk minden állomásán egy-egy olyan könyv fülszövegéből találtok részletet, mely valamilyen formában az utazáshoz kapcsolódik. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a szerző nevét és a könyv címét.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


FÜLSZÖVEG RÉSZLET

Kétszáz évvel korábban történt szenvedélyes találkozásukkor a halálra szánt Jamie Fraser végül lovagiasan visszaküldte a gyermekével várandós Claire-t a saját idejébe, mert meggyőződése volt, hogy el fog esni az 1746-os véres cullodeni csatában.


a Rafflecopter giveaway

Állomások

09.17 - Csak olvass!

2021. augusztus 7., szombat

Abbi Waxman: Egy könyvmoly élete + Nyereményjáték

Sziasztok!

Könyvesboltba viszi olvasóját Abbi Waxman új romantikus története, mely magyar nyelven a General Press Kiadó gondozásában látott napvilágot. Tartsatok velünk ezen a csodálatos utazáson, s ha a szerencse is mellétek áll, megnyerhetitek a Kiadó által felajánlott könyv egy példányát.

Nina Hill igazi könyvmoly. A fiatal nő elképesztően magabiztos – a könyvek között. Az élete viszont pont olyan, amilyennek akarta: egy könyvesboltban dolgozik, emellett minden kvízkérdésre csípőből tudja a választ, tökéletesen szervezi a mindennapjait, és van egy Phil nevű macskája. Amikor a sosem látott apja meghal, Nina rádöbben, hogy a férfi hagyatéka nem más, mint számtalan nővér, fivér és unokatestvér – akik ráadásul mind a közelben laknak! És szívesen találkoznának vele! Neki pedig ezzel a rengeteg vadidegennel mind beszélnie kell. És ha mindez nem lenne elég: kiderül, hogy Tom, aki a kvízjátékokban Nina mindentudó ősellensége, a valóságban kedves, vicces srác, és szívesen randizna Ninával. Hát nem tudja, milyen szörnyű ötlet ez? És vajon lehet az élet olyan szép, mint a könyvlapokon?


Bevallok Nektek valamit, a romkomok a gyengéim, abszolút a guilty pleasure kategória nálam, egyszerűen imádom őket nézni. Ezek azok a típusú filmek, amiket a lányok nem azért néznek, mert komoly filmesztétikai és filmművészeti értékeket várnak az alkotástól, hanem egyszerűen csak simogatja az ember lelkét a történet. Mióta aktív Netflix felhasználó lettem teljesen új dimenziók nyíltak meg előttem. Néha jól esik csak úgy bekuckózni a Stitch-es takarómmal a kanapén és elindítani egy kedves kis romantikust. Nem mondom, hogy Miklós mosolya ilyenkor őszinte, de hát ez van, néha kell az ilyen is. Amikor megláttam az Egy könyvmoly élete című könyvet, azonnal tudtam, hogy nekem ezt a regényt egyszerűen muszáj elolvasnom. A fülszöveg és a cím azt sugallta, hogy Nina története nagyszerű kikapcsolódás lesz számomra, biztos voltam benne, hogy tudok majd azonosulni a karakterével. Lelki szemeim előtt egy igazi introvertált főszereplő jelent meg, az első pillanattól kezdve bíztam benne, hogy egy olyan főhőst ismerhetek meg a lapokról, aki akár az én legjobb barátom is lehetne, hiszen biztosan hasonlítunk egymásra. 

Óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba és szerencsére egyáltalán nem bántam meg, hogy esélyt adtam ennek a kötetnek. Az az igazság, hogy nagyon tetszett. Egy igazi könnyed, romantikus regény, mely elvarázsolja az olvasóját. A cselekmény összességében nem bonyolult és kiszámítható, a karakterek sem annyira összetettek, mégis minden másodpercét imádtam az olvasásnak. 
Az Egy könyvmoly élete egy tipikus chick lit könyv. Tudjátok, az a típus amikor nem kell gondolkodnod az eseményeken, csak kellemesen sodródsz az árral. A történet egyetlen célja a szórakoztatás, ezt a funkcióját pedig maximálisan betöltötte. A könyv teljesen lekötött, jókat mosolyogtam rajta, sőt bevallom, néha hangosan felnevettem. Abbi Waxman regénye nagyszerű választás egy kellemes kikapcsolódásra. Rengeteg könyves utalás volt benne, a Harry Potteres részek pedig külön simogatták a lelkemet. 

Nina, a könyv főszereplője egy igazi könyvmoly, aki egy meglehetősen introvertált és szorongó személy. Fontos számára a tervezés és a napirend. Kissé rugalmatlan, nagyon nehezen tud a váratlan helyzetekhez alkalmazkodni, ilyenkor általában elbújik a csigaházába és addig elő sem jön, amíg nem ítéli meg biztonságosnak a helyzetet. Mikor megtudja, hogy az édesapja (akit soha nem ismert) meghalt és részt kell vennie a végrendelet felolvasásán teljesen szétesik, hiszen egy ismeretlen terepen találja magát, találkoznia kell újdonsült családjával. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy megismerkedik közelebbről Tommal, a rivális kvízcsapat játékosával. Sokáig úgy érzi, hogy egy romantikus kapcsolat nem fér bele az életébe, de ennek inkább a félelem az oka, mint a tényleges időhiány. Az a pár hét, amíg figyelemmel követhetjük Nina életét igazi kivetődés a komfortzónájából. Az új család, a munkahelyi problémák, a párkapcsolat óriási súlyként nehezedik a vállára, ahhoz, hogy megbirkózzon ezekkel a dolgokkal ki kell lépnie a csigaházából és meg kell tanulnia jobban kezelni az életét és szorongását. Nina az a típusú karakter, akivel minden könyvmoly könnyen és gyorsan azonosul. A lakása tele van könyvvel, imád olvasni, a betűk között érzi igazán biztonságban magát. Ugyanakkor nem minden tulajdonsága szimpatikus. Kicsit sznob, ítélkező és szemlátomást megveti azokat, akik nem az olvasás megszállottjai. Úgy érzi, hogy képtelen lenne egy olyan valakivel kapcsolatot kialakítani, aki nem mélyed el néhanapján egy nagyszerű kötetben. (Bár ne felejtsük el, hogy ez a személyiségjegy egy létező könyvmoly típus. Sokan gondolkodnak így.) Ninának van egy macskája, Phil, akivel olykor igazán komoly és mély beszélgetéseket folytat. Inkább aranyos, mint flúgos dolog, hiszen ha jobban belegondolok én is rendszeresen kommunikálok a kutyámmal otthon. 

Tom karaktere is kicsit visszás. Bár azt mondja, hogy mindent megtenne Nináért, mégis az első döccenő után visszavonulót fúj. Mindezek ellenére nagyon drukkoltam nekik, nagyszerűen kiegészítik egymást. Mellette kevésbé szorong a lány, sokkal nyugodtabb és lazább a társaságában. 

Nina újdonsült családja rendkívül érdekes és izgalmas. Nem mindenki fogadja őt tárt karokkal, vannak akik gyanakodva méregetik és azt latolgatják, hogy vajon csak a pénz érdekli-e. Szerencsére azonban nem mindenki ellenséges, vannak, akikkel azonnal megtalálják a közös hangot. 

A borító nekem nagyon tetszett, nagyon jól visszaadta a könyv hangulatát. A regényt pedig bármikor megnézném filmen is, biztos nagyon jó kis adaptációt lehetne belőle készíteni. A fordítás nagyjából tetszett, a párbeszédek lendületesek és viccesek voltak, ugyanakkor volt benne pár kifejezés, ami nagyon furcsán hatott. Szerintem, aki a Roxfortban a Hollóhátba tartozna az Hollóhátas, és nem Hollóháti. Kíváncsi Gyurkán pedig legalább 5 percig gondolkodnom kellett, mire rájöttem, hogy vélhetően Curious George-ról van szól. Ez a mese azonban Bajkeverő majomként fut náluk és George neve nincs lefordítva a rajzfilmben sem, szóval teljesen felesleges volt ezt magyarosítani. (Mondjuk én régebben láttam a mesét csak, szóval ha manapság már Gyurka, akkor természetesen tárgytalan a megjegyzésem.)

Összességében nekem kifejezetten tetszett ez a könyv, kellemes időtöltés volt, abszolút nem bántam meg az elolvasását. A cselekmény kicsit kiszámíthatható, de nincs ezzel semmi baj, hiszen pontosan azt adja, amit várunk tőle. Egy igazi könnyed, romantikus regény, mely elvarázsolja az olvasóját. Könyvmolyként teljes mértékben tudtam azonosulni Nina karakterével, én is hajlamos vagyok arra, hogy egy szociális esemény helyett inkább egy regény társaságát válasszam. Bár fele annyira sem vagyok szorongó, mint főszereplőnk, számomra sem ismeretlen a dolog, így még közelebb éreztem magam a főhőshöz. Ha szeretitek a hasonló történeteket, mindenképpen olvassátok el az Egy könyvmoly életét, ha pedig ti is óriási lelkesedéssel faljátok a lapokat, akkor nem hiányozhat a polcotokról ez az olvasmány. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy szeretnéd a könyvet mindenképpen a polcodon tuni, akkor ITT veheted meg a kötetet. 



Nyereményjáték

A történet hősnőjének macskája van, akivel időnként mélyreható párbeszédeket folytat. Nyereményjátékunk minden állomásán egy-egy olyan szerző nevét találjátok, akiknek valamelyik könyvében fontos szerepet kap egy macska. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a könyv címét. Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A SZERZŐ NEVE
James Bowen 


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

08.05 - Könyvvilág
08.07 - Csak olvass!

2021. május 14., péntek

Marianne Cronin: Lenni ​és Margot száz éve + Nyereményjáték


Sziasztok!

Lenni és Margot a nagy korkülönbség ellenére szoros barátságot kötött. Ketten együtt azt határozták el, hogy egy-egy festményben örökítik meg az életük sorsfordító eseményeit – száz év, száz kép, két élet. Munkájukkal pedig nem csak a kórház dolgozóinak, hanem bloggereink szívét is elrabolták. Ha kíváncsiak vagytok Marianne Cronin lenyűgöző történetére, akkor tartsatok velünk és ha nektek kedvez a szerencse, akkor meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 

„Gyönyörű ​regény: vicces, érzékeny… és tele van élni akarással” – Harper's Bazaar
Elbűvölő, szenvedélyesen életigenlő és lefegyverző humorral megírt regény a Csillagainkban a hiba és Jojo Moyes rajongóinak
Az élet rövid – senki sem tudja ezt jobban a tizenhét éves Lenninél, akinek egy gyógyíthatatlan betegséggel kell szembenéznie. Ő azonban úgy érzi, még rengeteg dolga van itt, a földön. Miután megismerkedik a nyolcvanhárom éves, lázadó szellemű Margot-val, aki életmentő szívműtétre vár, a nagy korkülönbség ellenére hamarosan szoros barátság szövődik köztük. Ketten együtt elhatározzák, hogy egy-egy festményben örökítik meg az életük sorsfordító eseményeit – száz év, száz kép, két élet. Ahogy haladnak a munkával, egy teljesen új világ nyílik meg előttük, ahol olyan kalandok várnak rájuk, amelyekről addig álmodni sem mertek.
Elragadóan szellemes, megható, de mindenekelőtt felemelő történetet tart kezében az olvasó – egy történetet, amely az élet egyedülálló ajándékát ünnepli, és hitet tesz a szeretet és a barátság végtelen ereje mellett, amikor a legnagyobb szükségünk van rá.

Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Számomra pontosan ilyen volt Lenni és Margot száz éve is, ami egy igazán szívfacsaró, hihetetlen mélységeket bejáró történet életről és halálról, barátságról és szeretetről. Nálam az első pillanattól kezdve óriási kedvenc lett, Lenni és Margot azonnal levett a lábamról, kettejük őszinte barátsága igazán szívet melengető, az egyik legszerethetőbb olvasmány, ami mostanában a kezembe került. Szavakkal el sem tudom mondani Nektek, hogy mennyire imádtam ezt a történetet annak minden örömével és fájdalmával. Olvasás közben sokszor mosolyogtam, néha csak meredtem magam elé, és hősiesen bevallom Nektek, jó pár könnycseppet is elmorzsoltam a szemem sarkában. Azt mondják, hogy amikor eltávozunk erről a világról, akkor az életünk lepereg előttünk. Lenni és Margot azonban nem bízta a véletlenre a dolgot és még életükben számba vették azokat a fontos életeseményeket, amelyek igazán meghatározók voltak számukra. 


A könyv cselekményének a nagyszerűsége annak egyszerűségében rejlik. Lenni egy fiatal tizenhét éves lány, aki gyógyíthatatlan betegségben szenved. A kórházban bóklászva próbálta megfejteni az élet, a létezés és a miértek értelmét. Egy pályázat jóvoltából a beteg számára megnyílt egy kreatív alkotó helyiség, ahol megismerkedett és közelebbi kapcsolatba keveredett az idős, nyolcvanhárom éves hölggyel, Margot-val. Miután megállapították, hogy ketten együtt éppen 100 évesek, elkezdték megfesteni életük legfontosabb eseményeit. Ahogy az emlékeket felidézik, úgy pillanathatunk be a két főszereplő életébe, megismerjük a jelenjüket és a múltjukat. Ez a történet az élet egyedülálló ajándékát ünnepli, bebizonyítja, hogy a szeretet és a barátság ereje nem ismer határokat. Lenni és Margot története megfogott és egyszerűen nem eresztett. A szívem közepéig hatolt és napokkal később is csak erre a kedves párosra gondoltam. Egyszerűen imádtam. 


Lenni, egy rendkívül szimpatikus és szerethető karakter. Nagyon megkedveltem a személyiségét és az egész lényét. Ahogy Margot, úgy az olvasó számára is hihetetlennek tűnik, hogy ez az élettől kicsattanó fiatal lány, gyógyíthatatlan betegséggel küzd. Egy igazi küzdő szellem, aki az utolsó pillanatig bátran nézett szembe sorsával. Arthur atyával, a kórház idős lelkészével már az első oldalakon jó barátságba került, Istenről és vallásról szóló beszélgetéseik, okfejtéseik nagyon tetszettek. A plébános nagyon különleges karakter volt, az első pillanattól kezdve tudta hogyan kell a fiatal lányt "kezelnie". Lenni sokszor gyermekien őszintén szemlélte a világot, de ha úgy hozta a helyzet igazán éretten és felnőttesen nyilvánult meg, legyen szó a betegségéről, vagy éppen a szüleivel való kapcsolatáról. Hiba ismerjük a diagnózist, hiába tudjuk, hogy gyógyíthatatlan beteg, mégis rendíthetetlenül bízunk abban, hogy valahogy mégis jóra fordulhat a dolog. Nem halhat meg valaki ilyen fiatalon, egy ilyen eleven, pezsgő személyiséget nem sorvaszthat el semmilyen betegség. Képtelenség belenyugodni és elhinni, hogy Lenni napjai meg vannak számlálva. 

Margot egy lenyűgöző élettörténetet tudhat magáénak. Életének nyolcvanhárom éve alatt megjárta a legnagyobb mélységeket, és óriási magasságokba szárnyalt. Imádtam a visszaemlékezéseit és a történeteit. Kicsit olyan érzésem volt, mint amikor gyermekként leültem nagymamám szoknyája mellé és óriási lelkesedéssel hallgattam a történeteit. Az idős hölgy az első pillanattól kezdve egyenrangú partnerként kezelte Lennit. Az egyik legnagyobb ajándékot adta neki, amit egy beteg gyermek kívánhat, mellette normálisnak érezhette magát. Nem sajnálta, nem szánakozott rajta, egyszerűen csak mellette volt és támogatta. A közös projekt segítségével nagyon közel kerültek egymáshoz, igazi támasszá váltak egymás számára. Az idős hölgyre életmentő szívműtétre vár a kórházban, mely nem mentes a kockázatoktól, így nem lehet biztos abban, hogy a műtét után újra kinyithatja a szemét. 


Őszinte leszek veletek, valószínű erre a könyvre akkor is kíváncsi lettem volna, ha nem szeretek bele a fülszövegbe azonnal. Annyira meseszép, hogy képtelen voltam ellenállni neki. 

Összességében imádtam ezt a kötet és hihetetlenül hálás vagyok, hogy megismerhettem ezt a történetet.  A Lenni és Margot száz éve egy csodálatos olvasmány, melyet bár átjár a halál szelleme, mégis az életről és az életigenlésről szól.  Egy igazán szívfacsaró, hihetetlen mélységeket bejáró történet melynek a középpontjában a barátság és a szeretet áll. Megható, imádnivaló történet, melynek olvasása közben szem nem marad szárazon. Teljes szívemből ajánlom mindenkinek ezt a kötetet. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 



Nyereményjáték
Lenni és Margot ketten együtt száz évesek. Egy nap úgy határoztak, hogy egy-egy festményben örökítik meg életük fontos és sorsfordító eseményeit. Ebben a játékban követjük a példájukat. Minden állomáson találtok egy-egy  személyes kérdést, nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába írni a válaszotokat rá. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Mesélj el egy kedves gyermekkori emléket!


a Rafflecopter giveaway

Állomások

05.14.: Csak olvass!
05.15.: Könyv és más
05.18: Ambivalentina
05.21.: Fanni's Library
05.24.: Utószó







2021. május 7., péntek

Chris Carter: A ​nevem: Halál (Robert Hunter 7.) + Nyereményjáték


Sziasztok!

Robert Hunter, a Los Angeles-i rendőrség különleges egységének vezetője újabb vérfagyasztó esetet igyekszik megoldani. Ha kíváncsiak vagytok Chris Carter legújabb magyarul megjelent könyvére, akkor tartsatok velünk, merüljetek el a thrillerek-krimik világában és ha nektek kedvez a szerencse, akkor meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 

Volt már példa arra, hogy egy-egy könyvet nem én, hanem Miklós értékel a blogon. Mivel ebben a háztartásban ő a thriller/krimi fan, így erről a kötetről is ő készítette az ajánlót. Fogadjátok sok szeretettel az írását. 


El sem hiszem, hogy ez már a hetedik Chris Carter regény, amit kiolvastam. Robert Hunter és Carlos Garcia nyomozók az évek alatt a kedvenc nyomozópárosommá váltak, köszönhetően hihetetlen dinamikájuknak és kitartásuknak. A különböző történetekben lévő brutalitás könyvről-könyvre változik, amikor az ember azt hinné, hogy na ezt már tényleg nem lehet tovább fokozni, az író még akkor is rá tud tenni egy lapáttal markológéppel. A nevem: Halál c. könyv elhozta szerintem a sorozat eddigi legbotránkoztatóbb gyilkosát és vele együtt az eddigi legkegyetlenebb gyilkosságot. Tényleg csak erős idegzetűeknek tudom ajánlani. Nézzük, hogy miről is szól a könyv!

Hét nappal az elrablása után egy huszonkét éves nő holttestét találják meg a Los Angeles-i Nemzetközi Repülőtér melletti elhagyatott területen. Az áldozat a kinyújtott végtagjaival egy ötágú csillagot formáz. Vajon rituális gyilkosság történt? A boncolás során kiderül, hogy a nőt a halála előtt kegyetlenül megkínozták. Ezenkívül azonban a gyilkos egy meglepetést is szánt a rendőrség számára… Alighogy Robert Hunter, a Los Angeles-i rendőrség különleges egységének a vezetője megkapja az esetet, egy újabb holttest kerül elő. Hunter tudja, hogy nincs sok ideje, mielőtt a szörny lecsap a következő áldozatára. Egy igazi ragadozót üldöz ugyanis, akinek a múltja sötét titkot rejt, és aki nem tudja leküzdeni a brutalitás és a gyilkolás iránti vágyát.



Alapvetően úgy gondolom, hogy a történet nagyon gyorsan beindul és egyszerűen nem ereszt, tényleg sokszor csak kapkodtam a fejem az újabb és újabb fordulatok láttán. Érdekesség, hogy az eddigi könyvektől eltérően itt két szálon fut a cselekmény, melyek csak a legvégén egy hihetetlen csavart követő katartikus pillanatban kapcsolódnak össze. Ez a kétszálú cselekmény szerintem nagyon jót tett regénynek, nekem kifejezetten tetszett, hogy az író a korábbiakkal ellentétben ehhez az „eszközhöz” nyúlt. A nyomozás ugyanolyan érdekfeszítő, mint korábban, tényleg élmény volt olvasni, hogy a különböző bizonyítékokon, fejtörőkön át hogyan jutnak el a végén a gyilkos leleplezéséig. 

(Zárójeles megjegyzés: Be kell vallanom nektek az összes könyvben az egyik kedvenc részem az, amikor a boncolóorvos elvégzi az autopsziát. Mindig nagyon részletesen és érthetően, az orvosi szakkifejezéseket nem túltolva van megfogalmazva, illetve mindig izgalmas és meghökkentő dolgok derülnek ki ezalatt az áldozatokról, talán ezért is várom izgatottan minden egyes könyvben.)

Egyértelműen látszik, hogy Chris Carternek voltak korábban kriminálpszichológiai tanulmányai, nála jobban szerintem kevesen tudják, hogy mi rejlik egy gyilkos agyában. Ezek a hátborzongató gondolatok és élmények adják az alapját az összes könyvnek és ezeken keresztül értjük meg a gyilkos motivációját is, ez erre a történetre kifejezetten igaz. A tények birtokában az ember mindig máshogy látja a helyzetet. Ez a könyvsorozat is bizonyítja, hogy alapvetően nem születik senki sem gonosznak. Erre van egy nagyon jó angol mondás: „Evil is not born, it’s made” („A gonosz nem születik, hanem megteremtik”). Pontosan ezért nehéz sokszor az ilyen jellegű történetekben morálisan elítélni a gyilkost, miközben oldalról oldalra megismered a motivációit, megtudod, hogy mennyi mindenen ment keresztül az életében, és mit miért tett. Ebben az igen nehéz helyzetben nem szeretnék igazságot tenni, mindenki döntse el maga, hogy hogyan viszonyul ehhez a témához, mindenesetre szerettem volna erre is felhívni a figyelmet, hiszen alapvetően semmi sem szimplán fekete vagy fehér. 

Ez tipikusan nem az a könyv, ahol nagy jellemfejlődések várhatók a főbb karaktereknél, de Hunter és Garcia nyomozók abszolút hozzák a tőlük elvárható szerepeket és egy brutális gyilkossal kiegészülve érdekfeszítő hármast alkotnak ebben a könyvben is. Amit észrevettem, hogy mintha Garcia valamivel kompetensebb karakterré vált volna ebben a részben, a remek meglátásaival egyértelműen kezd felnőni intellektusban Hunter nyomozóhoz, ez az irány kifejezetten tetszik az ő karakterével kapcsolatban.

A borítók terén minőségi előrelépés történt az elmúlt évek során. A régi borítók abszolút nem nyerték el a tetszésemet, viszont az újak valami zseniálisak, tényleg nagyon tetszenek. A nevem: Halál című köteté kimondottan ütősre sikeredett. 

Összességében a legújabb Chris Carter regény sem tudott csalódást okozni, a figyelmemet végig lekötötte, és a könyv végén lévő csavar után csak pislogtam, hogy na ez egy zseniális húzás volt az író részéről. A nevem: Halál elhozta szerintem a sorozat eddigi legbrutálisabb gyilkosát és vele együtt az eddigi legkegyetlenebb gyilkosságot. Alapvetően minden erős idegzettel rendelkező krimi-thriller rajongónak őszintén tudom ajánlani, az izgalom és kegyetlenség garantált.

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.



Nyereményjáték

A nevem: Halál című könyv már a hetedik része a Robert Hunter sorozatnak, így arra gondoltunk, hogy a mostani játékunkhoz az előző részeket hívjuk segítségül.  Mindegyik állomáson megtaláljátok egy korábbi kötet címét összekeverve. Nincs más dolgokat, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes címet.  (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A KÖTET CÍME

á s o b r z a á l h a l s z a


a Rafflecopter giveaway

Állomások

05.07.: Csak olvass!
05.09: Hagyjatok! Olvasok!

2020. november 14., szombat

Rachel Winters: Szerelem ​sokadik látásra + Nyereményjáték

Sziasztok!

Egy lány, két pasi, egy koraérett kislány és sok-sok gubanc. Felkeltettük az érdeklődésed? Ha igen, akkor kövess minket blogturnénkon, hogy megtudd, mit is gondolunk Rachel Winters Szerelem sokadik látásra című könyvéről. S ha velünk játszol, akkor kis szerencsével tiéd lehet a Kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Bevallok Nektek valamit, a romkomok a gyengéim, abszolút a guilty pleasure kategória nálam, egyszerűen imádom őket nézni. Ezek azok a típusú filmek, amiket a lányok nem azért néznek, mert komoly filmesztétikai és filmművészeti értékeket várnak az alkotástól, hanem egyszerűen csak simogatja az ember lelkét a történet. Mióta aktív Netflix felhasználó lettem teljesen új dimenziók nyíltak meg előttem. Néha jól esik csak úgy bekuckózni a Stitch-es takarómmal a kanapén és elindítani egy kedves kis romantikust. Nem mondom, hogy Miklós mosolya ilyenkor őszinte, de hát ez van, néha kell az ilyen is. 

Mikor megláttam a Szerelem sokadik felvonásra fülszövegét azonnal tudtam, hogy szeretném elolvasni, azonnal éreztem, hogy egy hamisítatlan romkomhoz lesz szerencsém. Az elmúlt időszak nem volt könnyű számomra, így azt éreztem, hogy szükségem van egy ilyen típusú könyvre is. 

No de lássuk miről szól pontosan a történet!

Evie Summersnek a munkája az élete. Épp ezért igencsak felzaklatja, amikor kiderül, hogy egyhamar búcsút mondhat az állásának, hacsak nem sikerül rávennie az ügynökség legfontosabb és legnehezebben kezelhető ügyfelét, Ezra Chestert, hogy fejezze be egy hollywoodi romantikus vígjáték forgatókönyvét. A gond csak az, hogy Ezra még el sem kezdett rajta dolgozni...

Az alkotói válságba került férfi csak akkor hajlandó nekilátni az írásnak, ha az egyedülálló Evie bebizonyítja, hogy szerelembe lehet esni úgy, ahogy a filmekben. Az online társkeresést elfelejtheti; Evie csak úgy ismerkedhet össze valakivel, ahogy Harry megismerkedett Sallyvel, vagy Hugh Grant... sokakkal. Evie elszántan lát neki a feladatnak, és egyik vicces romkomjelenetből a másikba kerül. De vajon lehet olyan az élet, mint a mozikban?


Vannak könyvek, melyeket az ember nem azért olvas, mert komoly és mély mondanivalót vár el tőle, hanem egyszerűen csak szórakozni és mosolyogni akar. Pontosan ezt adta nekem a Szerelem sokadik látásra című könyv is. A cselekmény elég egyszerű és kiszámítható, tipikus chick lit könyv. Tudjátok, az a típus, amikor nem kell gondolkodnod az eseményeken, csak kellemesen sodródsz az árral. 

Abszolút kedvelhető és szórakoztató történet volt, melynek minden lapját hatalmas lelkesedéssel olvastam. Nagyon szerettem a rengeteg utalást a különböző romkomokra, nagyjából ez volt az egész regénynek az alapja. Ahogy a fülszövegben is olvasható Evie szeretné bebizonyítani Ezra Chesternek, hogy egy romkom is lehet valóságos, szerelembe lehet esni a való életben is pontosan úgy, ahogy a filmekben. De vajon ez tényleg lehetséges? 

A válasz meglehetősen egyszerű, mégis abszolút bonyolúlt...nem lehet tudni. Egy egyszerű véletlen találkozás, egy közös buli, ahol bemutatják a két embert egymásnak, egy utolsó csomag pattogatott kukorica a boltban, amit egyszerre fognak meg, egy elhagyott pénztárca, egy kiömlött üdítő, egy  hosszú vonatút...nagyjából bármi lehet egy kapcsolat kezdete. Egy közös momentuma van az összes opciónak...mindegyik a véletlen műve (vagy a sors keze?). Nem tudhatjuk, hogy mit hoz a sors és mikor futunk össze álmaink párjával. Ezt mutatják a romkomok is, igazából bárhol, bármilyen helyzetben ránk találhat a szerelem. Lehetünk éppen a gödör mélyén, amikor azt érezzük, hogy nincs kiút, de lehetünk éppen sikeres nagymenők is. Ámor nyila bármikor eltalálhat minket. Ezért szeretjük ennyire a romantikus vígjátékokat is, mindannyian szeretnénk hinni a boldog befejezésben. Persze klisések és néha valószerűtlenül giccsesek, az ember néha forgatja a szemét, de mégis szeretnénk azt hinni, hogy velünk is megtörténhetnek ezek a dolgok. Nem csak Bridget Jones találhatja meg álmai férfiját, hanem mi is. Lehet, hogy nem elsőre, de talán sokadik látásra mi is megtalálhatjuk az igazit. 

A Szerelem sokadik látásra is egy ilyen típusú könyv volt. A történet teljes mértékben kiszámítható, talán egy kicsit klisés is volt, de ez egyáltalán nem probléma, ugyanis a regény egyetlen célja a szórakoztatás és talán egy kicsit a parodizálás, ezt a funkcióját pedig maximálisan betöltötte, teljesen lekötött, jókat mosolyogtam rajta. 

Nagyont tetszett, hogy a regény szerkezete kicsit hasonlított a forgatókönyvekéhez. Minden fejezet elején pontos hely és helyzetleírásokat olvashattunk, melyek nagyszerűen hozzájárultak ahhoz, hogy igazán beleélhessük magunkat a történetbe. Emellett azért is volt nagyszerű lépés ilyen formában megírni a könyvet, mert a regény alapja is egy leendő forgatókönyv, így a tartalom és a megjelenés nagyszerű egységet alkotott. 

Ahogy haladunk előre a történetben, Evie egyre kétségbeesettebben próbálja bebizonyítani a férfinak a romkomok valóságát. Egyre több romantikus, klisés „összetalálkozást” tervez, hogy megmutassa igenis meg lehet ilyen formában is ismerkedni másokkal. Legyen szó mások leöntéséről, a bajba jutott lány klisékről,  vagy éppen  liftes random beszélgetésről, Evie nem ismer akadályt. Az esetek úgy majdnem 100%-ában nem voltak működőképesek ezek a találkozások. Azt is mondhatjuk, hogy Rachel Winters egy kicsit talán ki is parodizálta ezeket a helyzeteket. Megmutatja, hogy nem minden habostorta, és ami egy romantikus filmben tökéletes működik, az a való életben egy kicsit bonyolultabb. 

Egy ilyen borzasztóan sikerült találkozás során ismerkedik meg Evie Bennel és kislányával. Ahogy haladunk előre a történetben egyre inkább a szívünkbe zárjuk őket. Meglehetősen furcsa számukra a lány viselkedése, de ahogy haladunk előre a történetben úgy kerülnek egyre közelebb egymáshoz. Ben és Anette volt a két kedvenc karakterem. Apa és lánya, akik minden vasárnap délelőttöt egy kávézóban töltenek. Nincs könnyű életük, komoly veszteséget szenvedtek el, de az Evie-vel való találkozás hatására fokozatosan visszatértek régi önmagukhoz. 

Evie amúgy nagyszerű szereplő, igazából pontosan olyan, mint egy tökéletes romkom karakter. Nagyon megszerettem. Igaz néha forgattam a szemem a reakcióit látva, de sebaj...minden jó, ha jó a vége. Komoly jellemfejlődésen megy keresztül. A regény végére végre eljut oda, hogy képes kiállni magáért és a munkájáért. Nem volt könnyű dolga, hiszen a munka és az "összatalálkozások" minden idejét elvette. Ráadásul a barátnőjének közeledett a lánybúcsúja és az esküvője, így minden adott volt ahhoz, hogy nagyjából semmi se úgy sikerüljön, ahogy szeretné. Amikor az embernek sok dolga van, valahogy minden elromlik, mert egyikre sem tud megfelelően koncentrálni. Valahogy így volt ezzel Evie is. Szerencsére azonban nagyszerű barátai vannak és minden botlása ellenére mellette maradtak és támogatták. 

A borító nekem nagyon tetszett, nagyon jól visszaadta a könyv hangulatát. A regényt pedig bármikor megnézném filmen is, biztos nagyon jó kis adaptációt lehetne belőle készíteni. 

Összességében nekem kifejezetten tetszett ez a könyv. Új kedvencet nem avattam, de kellemes időtöltés volt, abszolút nem bántam meg az elolvasását. A cselekmény kicsit kiszámíthatható, de nincs ezzel semmi baj, hiszen pontosan azt adja, amit várunk tőle. Ha szeretitek a hasonló történeteket, mindenképpen olvassátok el. 

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés alapján úgy érzitek, hogy ennek a könyvnek a polcon van a helye, akkor ITT vásárolhatjátok meg. 



Nyereményjáték

A történet hősnője a filmvászon romantikus komédiáit utánozva próbál szerelembe esni, ezért játékunk is némiképp a filmekhez kapcsolódik. A turné minden állomásán egy rövid leírást találtok egy-egy olyan könyvről, melynek cselekményét - kisebb-nagyobb változtatásokkal - a filmvásznon is viszont lehet látni. A ti feladatotok az, hogy kitaláljátok melyik könyvre gondoltunk, címét és szerzőjének nevét pedig írjátok be a Rafflecopter megfelelő dobozába.
Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

LEÍRÁS

Titokzatos fiatal nő és lánya érkezik a franciaországi kis faluba, hogy megnyissa addig sosem látott finomságokkal teli boltját. A filmes változatban Johnny Depp is játszik.


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

11.14 - Csak olvass!
11.17 - Hagyjatok! Olvasok!
11.20 - Fanni’s Library

2020. november 11., szerda

Clare Pooley: Őszinte ​szavak

Sziasztok!

Az embernek rengeteg arca van, minden helyzetben és minden szituációban máshogyan viselkedünk. A munkahelyen, a családunk és a barátaink körében, a közösségi médiában más és más oldalunkat mutatjuk.  De kik is vagyunk mi valójában?

Vannak, akiket igazi határozott és céltudatos embernek látnak mások, miközben ők azok, akik éjszakánként órákon át azon aggódnak, hogy mit gondolnak róluk. Vannak, akiknek tökéletesnek és izgalmasnak tűnhet az élete a közösségi médiában, de igazából magányosan és kétségek között vergődve hajtják álomra a fejüket. Népszerűnek és nagyszerűnek tűnnek, de lehet, hogy betegesen függenek mások véleményétől, a lájkok éltetik csak őket. Lehet, hogy valaki igazi partiarcnak tűnik, de az igazság az, hogy csak a benne rejlő ürességet próbálja meg valahogy az alkohollal enyhíteni. 

Mindannyian szeretnénk a legjobb arcunkat mutatni, de Julien szavaival élve: "Mindenki hazudik a saját életével kapcsolatban. Mi lenne, ha inkább őszintén élne? Ha megosztaná másokkal azt a titkot, amely meghatározza magát, és értelmet ad minden másnak?

Ti mit írnátok le magatokról? Mi határozza meg az életeteket?

No de miért is volt fontos egy kicsit erről beszélni? Lássuk a mai könyvet. 

Julian Jessop, a hetvenes éveiben járó, különc művész úgy hiszi, hogy a legtöbb ember nem igazán őszinte sem egymással, sem önmagával. Az idős férfi azonban belefáradt már, hogy mások elől rejtegesse a mélységes magányt, amit érez. Így hát egy napon úgy határoz, hogy leírja az igazságot a saját életéről egy egyszerű, zöld jegyzetfüzetbe, és ott hagyja azt egy kávézóban. Arra azonban nem számít, hogy a kávézó tulajdonosa, Monica megkeresi őt, miután megtalálta a füzetet. Vagy hogy a nő is papírra veti a maga történetét, majd a szemközti borbárban hagyja a füzetet.

A zöld jegyzetfüzet hamarosan megtelik újabb és újabb szereplők vallomásaival – akiknek szép lassan a sorsa is egymásba fonódik, örökre megváltoztatva az életüket.


Mikor először megláttam ezt a kötetet a várható megjelenéseknél moly.hu-n, azonnal beleszerettem a fülszövegébe. Egy igazán különleges történet rajzolódott ki a lelki szemeim előtt, kicsit a Szavak kékben című könyv jutott először eszembe róla. Mindezek után nem is volt kérdés, hogy közelebbről is szerettem volna megismerkedni a regénnyel. 

Már az első oldalnál éreztem, hogy ez a kötet igazán különleges helyet foglal majd el a szívemben. Mindig is imádtam azokat a történeteket, amelyek különböző emberi sorsokat helyeztek előtérbe némi drámai hangulattal fűszerezve, az Őszinte szavak pedig pontosan azt adta, amit vártam. Clare Pooley regénye egy igazán különleges történet egy zöld jegyzetfüzetről, hat teljesen idegen emberről, akiknek az élete teljesen összefonódott egy teljesen átlagos zöld füzetnek hála. 

Alapvetően mindegyik szereplő más és más, nem is különbözhetnének jobban egymástól, egy valami azonban mégis összeköti őket. 

Julian egy idős, hetvenes éveiben járó művész, aki magányosan éli mindennapjait. Elindítja az Őszinte szavak könyvét, de vajon mennyire hiteles? Tényleg az a magányos idős ember, akinek gondoljuk?Monica egyedülálló és független nő, aki szerelemre és családra vágyik. De vajon tényleg olyan kétségbeesett, mint amennyire az írása alapján érezzük?  Hazard őrült és kicsapongó életet élő szingli férfi, akit az alkoholt és a drogokot sem vetette meg. Vajon képes arra, hogy megváltozzon, megtalálhatja azt a dolgot, ami a helyes útra tereli? Riley, a fiatal ausztrál fiú, aki szívesen utazgat. De vajon tényleg csak egy gondtalan kisfiú, vagy csak jól titkolja az érzéseit? Alica a fiatal anyuka, akinek látszólag megvan mindene. Sikeres influencerként emberek százezrei követik őt nap mint nap. Tényleg ennyire tökéletes az élete? Végezetül Lizzie, aki imádja a titkokat. Vajon mire derül fény általa?

Mindegyikükben egy meghatározhatatlan űr tátong. Bármennyire kétségbeesetten is próbálják eltitkolni az igazságot, mélyen legbelül tudják, hogy a róluk kialakított kép hazugság. Még ha úgy is tűnik, hogy teljesen meg vannak elégedve az életükkel, esténként mikor lehunyják a szemüket, szembesülnek a valósággal: nem boldogok. 

A füzet azonban egy kapaszkodót ad a kezükbe. Megtapasztalhatják, hogy nincsenek egyedül a világban. Az Őszinte szavak könyve arra készteti őket, hogy kiírják magukból legnagyobb félelmeiket, hogy kitárulkozzanak, ezáltal megszabaduljanak és feloldozást nyerjenek. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy ismerjük meg a szereplőket, fokozatosan tárul elénk az összkép. Mindegyik karakternek megvannak a maga hibái és problémái, ezeken túllendülve kell változtatniuk. Nem könnyű, kifejezetten rögös az út, de egymást segítve túljutnak mindenen, legyen szó függőségről, magányról vagy hazugságokról. 

A cselekmény érdekes és izgalmas. Nincsenek benne nagy fantasztikumok, vagy spirituális történések, mégis lebilincselő a maga módján. Olyan emberek történeteit ismerhetjük meg, akik akár a szomszédunkban is élhetnek. A problémáik hitelesek, mi magunk is hasonló gondokkal küzdünk nap, mint nap. Olvasás közben nagyon sokat gondolkodtam a történeten. Vajon én mit tennék, ha a kezembe akadna egy ilyen füzet? Folytatnám az írást? Egyáltalán mit írnék magamról? Mit gondolnék azokról az emberekről, akiknek elolvastam a történetét. Megkeresném őket? 

Sokat gondolkodtam az előítéletekről és arról a bizonyos első benyomásról is. Mi minden lehet a másikban, amiről nem tudunk. A mindig morcos pénztáros, aki csúnyán beszél a vevőkkel mi miatt viselkedhet így? Milyen teher nyomja a vállát? A legrátermettebb ismerősöm tényleg olyan erős, mint gondoltam?  Ahogy a bevezetőben írtam Julian Jessop nyomán, mindenki hazudik önmagáról. Elrejtjük igaz valónkat, hogy erősebbnek, gondtalanabbnak tűnjünk. Senki sem akar gyengének látszani. 

A borító nélkül sem szabad elmenni szó nélkül. Monica kávézójának a hangulatát árasztja. Én, mint bevallottam kávé és könyvfüggő nőszemély oda meg vissza vagyok érte. Remekül illik a történethez. 

Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet. Már az első oldalnál éreztem, hogy ez a kötet igazán különleges helyet foglal majd el a szívemben. Clare Pooley regénye egy igazán szerethető történet, hat  idegen emberről, akiknek az élete összefonódott egy teljesen átlagos zöld füzetnek hála. A karakterek igazán emberiek és hitelesek, olyanok, akikkel a lépcsőházban is összefuthatunk. A cselekmény érdekes és izgalmas, nagyszerű olvasmány. Bátran ajánlom mindenkinek. 

A recenziós példányt szeretném még egyszer megköszönni a General Press Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni.