A következő címkéjű bejegyzések mutatása: General Press. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: General Press. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. december 16., péntek

Edgar Allan Poe: A ​Morgue utcai kettős gyilkosság + Nyereményjáték

Sziasztok!

A General Press kiadó egy új könyvsorozatot indított Krimikönyvtár néven, melynek az elsőként megjelent Edgar Allan Poe novelláskötetét mutatjuk be. Tartsatok bloggereinkkel, és ha velünk játszotok, a kiadó jóvoltából egy példányt is nyerhettek a könyvből.

Párizs, valamikor az 1800-as években. Egy szoba, amelynek az ajtaját és az ablakait belülről bezárták. Odabent egy brutális kegyetlenséggel meggyilkolt nő holtteste. Az udvaron egy másik áldozat: az édesanyja. Tanú rengeteg van, ám a vallomások ellentmondóak. A rendőrség tehetetlen.

Ekkor lép színre C. Auguste Dupin, a műkedvelő nyomozó, aki remek megfigyelő és a logikus következtetés mestere. E képességei vannak a segítségére abban, hogy megoldja a szokatlan ügyet, miközben az olvasót is lépésről lépésre végigvezeti a folyamaton.

Edgar Allan Poe életműve valódi mérföldkő a krimiirodalom kibontakozásában. Jelen kötet a detektívtörténetek közé sorolható három novelláját, A Morgue utcai kettős gyilkosságot, a Marie Roget titokzatos eltűnését és Az ellopott levelet tartalmazza.


Általánosságban véve elmondható rólam, hogy szeretem úgy jellemezni magam könyvmolyként, hogy nagyjából mindenevő vagyok az irodalom területén. De ha őszinte akarok lenni magammal, ez korántsincs így. Persze, igyekszem a lehető legszélesebb körből meríteni az olvasmányaimat és tényleg rengeteg műfajban képviseltetem magam, de egyes zsánerek esetében tagadhatatlanul és vitathatatlanul le vagyok maradva. Például nagyon kevés önsegítő irodalmat olvasok és legalább ilyen ritkán veszek a kezembe memoárokat is. Szégyen ide, szégyen oda a krimik világa is eddig ebbe a szürke zónába tartozott. A környezetem a megmondhatója, nem utálom én a műfajt, csak valahogy soha nem alakult úgy, hogy teljesen elmélyedjek ebben a világban. Azzal még együtt tudok élni, hogy nem olvasok sok önsegítő könyvet, de a krimik világából nem szeretnék kimaradni. Ezt erősítve pedig boldogan és lelkesen jelentkeztem a General Press legújabb sorozatának, a Krimikönyvtárnak az első kötetének az elolvasására. 

Edgar Allan Poe egy amerikai költő, novellista, szerkesztő és kritikus, a romantika korának egyik legfontosabb szerzője. A leginkább misztikus, hátborzongató történetei révén ismert Poe az első amerikai novellisták egyike volt, emellett őt tartják a detektívregény „feltalálójának” is (forrás: Wikipedia). A krimi műfajának kedvelőinek megkerülhetetlen a neve, így természetesen nem maradhatott el az én listámról sem. Bevallom hősiesen, eddig csak névről ismertem őt, illetve egy novellájából készült filmet láttam eddig (A Stonehearst Elmegyógyintézet), de eddig valahogy teljesen a látóteremen kívül esett. Ezzel a kötettel most ezt a nagy lemaradásomat szerettem volna pótolni és végérvényesen is nyitni a műfaj irányába. 

A Morgue utcai kettős gyilkosság kötete tulajdonképpen három novellát tartalmaz. A címadó novellán kívül a Marie Roget titokzatos eltűnése és Az ellopott levél kapott helyet. Mindhárom novellának C. Auguste Dupin a narrátora és főszereplője, aki egy kitalált karakter. Dupin először Poe 1841-es A ​Morgue utcai kettős gyilkosság című novellájában jelent meg, amelyet széles körben az első detektívregénynek tartottak. Egy rendkívül éles eszű karakter, aki a logika segítségéve oldja meg a rendkívül furcsa, hátborzongató és nehezen megoldható ügyeket. 

Bevallom, kicsit bajban vagyok az értékeléssel. Eddig csupán a filmélményre tudtam támaszkodni Poe munkásságát tekintve és mivel az adaptáció nagyon tetszett, így biztos voltam benne, hogy a műveit is imádni fogom, hiszen a könyv mindig sokkal jobb, mint a film (legalábbis nekem ez az általános hipotézisem). Bár a szóban forgó novella nem szerepelt a kötetben, de azt gondoltam, hogy biztos szuperizgalmas és letehetetlen olvasmányélménnyel fogok gazdagodni. Oké, oké..végül tényleg letehetetlennek bizonyult a kötet, de azért meg kellett küzdenem azért, hogy így legyen. Rendkívül nehezen rázódtam bele az olvasásba, a nyelvezet kicsit idegen volt és a sok francia kifejezés is zavart egy kicsit. Nem jött túl könnyen a flow, az eleje kifejezetten nehézkes volt számomra. Ahogy azonban beindult a történet, és végre Dupin okfejtését olvastam, konkrétan leesett az állam. Azokat a részeket imádtam, csak úgy faltam a lapokat. Egy igazi analitikus elme, aki előtt nem maradhat semmi titokban.

A Morgue utcai kettős gyilkosság, ahogy a neve is sejteti egy olyan írás, melyben két áldozatot talál a rendőrség. A haláluk nagy kegyetlenséget sejtet, a rendőrök azonban sehogy sem jutnak egyről a kettőre. Dupin azonban az ész és a logika segítségével könnyedén megoldja a rejtélyt és ezt rendkívül izgalmas módon tárja az olvasó elé. Az ügy megoldása eléggé elképesztett, sok mindenre számítottam, de arra, hogy mi történet a két hölggyel, a legvadabb álmaimban sem gondoltam. 

Marie Roget titokzatos eltűnése egy kicsit hosszabb lélegzetvételú novella, a másik két írás szinte eltörpül mellette. Majdnem a kötet felét teszi ki. Marie Roget egy fiatal lány, aki egyszercsak eltűnik. Az édesanyja aggódni kezd érte, ezért a rendőrség is nyomozni kezd. Néhány nap volt a Szajnában egy holttestet találnak. A kérdés már csupán annyi, hogy a fiatal nő holtteste vajon az eltűnt lányé-e. Vajon hova tűnhetett Marie Roget? Mit csinált az eltűnése előtt? Ki állhat a dolgok hátterében? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ Dupin a választ. Érdekes és izgalmas volt itt is olvasni a meglátásait, de bevallom ez a novella egy kicsit untatott. Egy idő után többször hátralapoztam, hogy még mennyi van belőle. Kissé hullámzó volt számomra az olvasása. Az okfejtegetések nagyon tetszettek, azokkal rengeteget haladtam, máskor pedig kényszeríteni kellett magam a haladáshoz. A rejtélyt amúgy egy valós eset ihlette, ennek tudatában talán még érdekesebb olvasni a novellát. 

Az ellopott levél volt a kedvencem a három közül. Ez egy igazán könnyed írás volt, mely sokszor mosolyra fakasztott. Olyan volt, mint egy izgalmas és humoros nyomozói anekdota. Imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. A történet szerint egy titokzatos levél rossz kezekbe kerül, és mivel zsarolás alapját képezheti, ezért rendkívül fontos, hogy visszajusson a tulajdonosához. A levelet mindenki tudja, hogy ki tulajdonította el, azt is feltételezik, hogy merre rejtegeti, de mégsem akad a rendőrség a nyomára. Dupin azonban ismét bebizonyítja, hogy a logika az ő műfaja és kenterbe veri ismét a rendőrséget. Szerintem tökéletes zárása volt a kötetnek, én nagyon szerettem. 

Bár ez a kötet nem lett akkora szerelem, mint amire számítottam, mégis biztos vagyok benne, hogy olvasok majd még Poe-tól. Rendkívül érdekes volt a stílusa, szeretnék még ismerkedni egy kicsit vele. Abszolút értem, hogy miért olyan népszerű az emberek körében, nekem azonban még ezzel a kötettel nem jött el az igazán nagy szerelem érzése. A borító minimalizmusa nekem nagyon bejön, kíváncsi vagyok a sorozat többi kötetére is. Ha szeretitek a krimiket, akkor mindenképpen érdemes beszerezni a kiadó sorozatának eddig megjelent köteteit. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.


Nyereményjáték

Asszociáció a játékunk neve. Minden állomáson találtok egy képet, amely egy-egy híres Poe-novella címére utal. A ti dolgotok az, hogy kitaláljátok mire gondoltunk, majd a helyes megfejtést beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő rubrikájába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP
A képen edény, tároló, hordó látható

Automatikusan generált leírás
a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

12.16. Csak olvass!
12.18. Szaffi polca
12.20. Könyv és más
12.22. Hagyjatok! Olvasok!

2022. november 16., szerda

Colleen Mullaney: Gin ​Austen + Nyereményjáték


Sziasztok!

A General Press kiadó egy csodás koktélos könyvvel kedveskedett a Jane Austen-rajongóknak, így teljes mértékig átélhetjük az írónő világát, miközben finomabbnál finomabb koktélokat szürcsölgetünk. Tartsatok velünk, és fedezzétek fel eme színes italok izgalmas világát, hiszen a kiadó felajánlásából egy példányt is nyerhettek a kötetből.

Általánosan elismert igazság, hogy annak a személynek, aki eme jó könyvet a kezében tartja, szüksége lesz egy italra.

Jane Austen hat örökérvényű regényében megragadta a tizenkilencedik századi Anglia szeszélyeit és gyöngéit, ez a könyv pedig az írónő műveiben bemutatott piknikeket, ebédeket, vacsoravendégségeket és fényes bálokat ünnepli. Tudd meg, mit ihatott ő és a szereplői, és hogy milyen eszközökre, poharakra, hozzávalókra, technikákra van mindenképp szükséged! Emeljük Hot Barton Rummal vagy Elinorange Blossom koktéllal teli poharunkat az Értelem és érzelemre! Koccintsunk egy Salt & Pemberley koktéllal, Fizzy Miss Lizzie-vel vagy Cousin Collinsszal a Büszkeség és balítéletre! A sokatmondó idézetek Austen regényeiből és leveleiből, a gyönyörű fotók, a korhű dizájn és a whistnél jóval szórakoztatóbb játékok gyűjteménye minden igazi Austen-rajongó számára nélkülözhetetlenné teszi ezt a részegítő könyvecskét!

Nagyon szeretem Jane Austen regényeit, lassan eljutok oda, hogy a teljes életművét elolvasom és megismerem. Mindig is szerettem az angol irodalmat, a Büszkeség és balítélet pedig óriási kedvencem. Azon kevés kötetek egyike, amelyet már számtalanszor elolvastam. A mű Jane Austen második regénye. Az írónő a történet első változatát 1796–97-ben írta meg, akkori címe Első benyomások (First Impressions) volt. A regény végleges változata azonban csak  1813-ban jelent meg Büszkeség és balítélet címmél. Magyarországon először 1958-ben jelent meg a könyv. 

Biztos vagyok benne, hogy ehhez hozzájárul anyum rajongása, igazából miatta néztem meg anno az 1995-ös BBC feldolgozást. Addig még csak nem is tudtam a történet létezéséről. Azonnal elvarázsolt a történet. Emlékszem mennyire örültem annak, hogy a két szerelmes nem omlott azonnal egymás karjába. Lassan, fokozatosan alakultak ki az érzelmeik, az elején még csak nem is szimpatizáltak egymással. Üdítő változatosság volt számomra, hiszen rentegeg olyan filmet láttam akkoriban, ahol a főszereplők azonnal egymásba szerettek, az első pillanattól kezdve tudták, hogy őket egymásnak teremtette az ég. Jó volt látni, hogy itt nem ez a helyzet. Számomra sokkal hitelesebb volt így a történet. A film után azonnal elolvastam a könyvet is, a rajongásom pedig azóta töretlen. 

Amikor megláttam a Gin Austen című kötetet, nagyon megtetszett. Bár én nem fogyasztok alkoholt, de nagyon kíváncsi voltam a kötet koncepciójára. Az Austen - regények cselekménye jelentős részben társasági eseményen zajlik. Az ilyen típusú eseményeken pedig természetesen olykor alkoholt, különböző ítalokat is fogyasztanak az emberek. A könyvben pedig ilyen típusú italokat ismerhetünk meg. 

A kötet elején a különböző György kori italokról és a koktélkészítés különböző eszközeiről is olvashatunk egy keveset. Megtudhatjuk, hogy milyen koktélos poharak léteznek, megismerhetjük a különböző hozzávalókat és a szirupokat. A bevezető után pedig belecsapunk a lecsóba és az egyes könyvek mentén különböző koktélok elkészítésébe nyerhetünk bepillantást. A koktélok között az adott könyvhöz kapcsolódó idézeteket találhatunk, melyek segítségével még inkább az adott Austen kötetben érezhetjük magunkat. Ahogy olvasgattam a koktélokat, elképzeltem, hogy én is egy családi vacsorán ülök, és kortyolgatom a finom kis koktélomat, melyet a kedvenc hőseim ihlettek. 

A kötet címe csillagos 5-ös, egyszerűen zseniális, és mérhetetlenül kreatív. Nekem a koncepciója is nagyon tetszik, nagyon sajnálom, hogy nem ihatok, mert így kimaradt nekem a kóstolás. Szóval nagyon várom, hogy végre olyan vendég jöjjön hozzám, aki fogyaszt alkoholt, mert akkor meglepem egy izgalmas koktéllal majd. Ahogy végiglapoztam a könyvet és elolvastam a koktélokat az jutott eszembe, hogy mindenki találhat benne kedvencet a saját szájíze alapján. Van benne vodkás, rumos, de gin alapú recept is. Mivel nekem a Büszkeség és balítélet a kedvencem, így először ezeket a koktélokat olvastam át. Ezt követően persze mindegyiket megnéztem és számtalan izgalmas receptet olvastam. Ha ihatnék alkoholt, akkor a Fizzy Miss Lizzie nevezetűt készítettem volna el, mely bodzalikőrből, vodkából, baracknektárból és habzúborból  áll. Ami igazán menőség, hogy a könyv végén ivós játékok találhatók. Egy irodalmi témájú vacsorapartira például tökéletes kis mókás játék lenne mindegyik. Az én kedvencem az idézetfelismerés volt, de mindegyik kifejezetten ötletes volt.

Nagyon tetszett, hogy a kötet tele volt képpel, így az adott receptet azonnal tudtam valamihez kötni. A borító egy igazi csoda, nekem nagyon tetszik. 

Összességében nagyon érdekes és izgalmas volt ez a regény, koktél rajongó Jane Austen fanok számára kötelező darab, de azok is szeretni fogják, akiket csak simán a koktélok érdekelnek. Biztos vagyok benne, hogy majd rengeteget forgatom és egy következő házi buliban tuti elkészítek néhány receptet a barátaimnak. Ha egy remek koktélos könyvet kerestek, akkor ezt csak ajánlani tudom nektek. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 


Nyereményjáték

Híres koktélok hozzávalóiból adtuk meg pár alapanyagot, a ti dolgotok az, hogy kitaláljátok melyik receptre gondoltunk!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY

fehér rum
kókusz szirup
ananászlé

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

11.16. Csak olvass!
11.18. Könyv és más
11.20. Hagyjatok! Olvasok!
11.22. Olvasónapló

2022. október 15., szombat

Julien Sandrel: A ​nap felé + Nyereményjáték

Sziasztok!

Julien Sandrel, A csodák könyve című kötet írójának most egy újabb regényét ismerhetik meg a magyar olvasók. A nap felé című kötet egy rendkívül szerethető, ugyanakkor szívfacsaró utazást tár elénk, melyben megismerhetjük Tess, Sacha és Sienna nem mindennapi történetét. Tartsatok velünk, ismerjétek meg ezt a különleges regényt, ha pedig nektek kedvez a szerencse nyerhettek is egy példányt a kötetből. 

Egyetlen fénysugár is eloszlatja a sötétséget

2018-ban Tess Toscanába indul, hogy a lányához, Siennához és annak színész nagybátyjához, Sachához csatlakozva pár feledhetetlen napot töltsenek el együtt. Útközben meglátogatja a legjobb barátnőjét Genovában, a viszontlátásnak azonban nem sokáig örülhetnek. A genovai autópályahíd leszakad, Tesst a tragédia után eltűntnek nyilvánítják.

Amikor Sacha tudomást szerez a katasztrófáról, a Tess-szel közösen felépített világuk is a darabjaira hullik. Mindössze pár órája van arra, hogy meghozza élete legfontosabb döntését, amely nemcsak a saját, hanem a kislány életét is meghatározza majd. A helyzetét nehezíti, hogy Tessről kiderül, talán még Sachánál is jobb színész, mindenesetre közel sem az a nő, akinek mutatta magát.

Julian Sandrel nem mindennapi története nagyon is mindennapi üzenetet hordoz. Pontosabban olyat, ami átsegít a mindennapokon – toszkán utazás lélektől lélekig.

Julien Sandrel neve már nem volt ismeretlen számomra, nagyjából két éve olvastam már az egyik regényét, melynek A csodák könyve volt a címe. Összességében kedveltem az író ezen írását, így kíváncsian vártam, hogy mi újat tartogat számomra ebben a művében. A fülszöveg nagyon gyorsan felkeltette az érdeklődésemet, így rendkívül izgatottan vágtam bele az olvasásba. 

A nap felé című könyv egy igazán szerethető történet a szeretet erejéről és arról, hogy az ember mi mindenre képes azért, akit szeret. Igazából kétféle család létezik, az egyikbe beleszületünk, a másikat viszont választjuk. A regény megmutatja, hogy milyen erős lehet a kapocs két ember között még úgy is, ha esetleg nincsen vérségi kötelék közöttük. 

A kötet vázát és fő konfliktusforrását a 2018-as genovai autópályahíd leszakadás adja. Nagyon szeretem azokat a történeteket, amelyek az életet és az élni akarás fontosságát hirdetik. Ez a regény, pedig pontosan ilyen volt számomra. Egy igazán szerethető olvasmány, mely megmutatja nekünk, hogy még a legsötétebb órákban sem szabad elhagyni magunkat, mindig van remény. Mindig küzdeni kell és menni kell tovább, mert mindig van miért felállni és továbbmenni. 

A regény főszereplői rendkívül furcsa módon keresztezték egymás útját, de a hosszú évek alatt elkezdtek szép fokozatoan összekovácsolódni. Tess és Sacha is komoly és mély sebeket rejteget, de ahhoz, hogy igazi családdá váljanak meg kell ismerni és el kell fogadniuk a másik múltját is. Nincs könnyű dolguk, hiszen rendkívül nehéz sorsuk volt, de talán képesek lesznek együtt a gyógyulás útjára lépni. Amikor Tess eltűnik a balesetben, Sacha választás elé kerül. Vagy visszabújik a saját, biztonságos odújába, vagy pedig megrázza magát és megtesz mindent annak érdekében, hogy Sienna (Tess kislánya) boldogságra leljen. 

Azt kell mondanom, hogy a fülszöveg kissé csalóka. Legalábbis bevallom, én teljesen más történetre számítottam. Leginkább Tess múltjával kapcsolatban voltam teljesen eltévedve. A fülszöveg alapján valami egészen más dologra számítottam, de az a helyzet, hogy egy rossz szavam sem lehet, mert így, ebben a formában nekem sokkal jobban tetszett a történet. Azt hittem, hogy valami rendkívül komoly és szégyenteljes titok lengi majd őt körbe, hogy valami olyan dolgot tett, ami miatt esetleg összetűzésbe keveredett a törvénnyel, de erről szó sincs. Egy teljesen más élettörténet bontakozik ki a lapokon keresztül, melyet bár csak a különböző elbeszéléseken keresztül ismerhetünk meg, mégis hatással van valamilyen szinten az olvasóra. Én úgy érzem, hogy jót tett volna a regénynek, ha kicsit jobban belelátunk Tess régi életébe, vagy esetleg az ő visszamlékezéseiből éljük újra a múlt ezen szegletét, hiszen így sokkal személyesebbé és fájdalmasabb válhatott volna az élettörténete és így még inkább magába szippantott volna a regény. 

Tess egy hős a szememben, aki nem csak a múltját volt képes maga mögött hagynia, de a baleset idejében is megmutatja, hogy milyen fából is faragták őt. Bár a regényben kevés szerepet kapott, inkább csak elbeszélések alapján ismerhetjük meg, mégis az olvasás közben kedves ismerősként gondolunk rá és minden idegszálunkkal annak drukkolunk, hogy élve találják meg őt a romok alatt. Sajnáltam, hogy nem kapott elég teret, hogy jobban megismerhessük őt, de ennek ellenére is igazán szerethető olvasmányélménnyel gazdagodtam. 

Vitathatatlan, hogy a történet leginkább Sacha útjáról szó, mind metaforikus, mind pedig fizikai formában. Ahogy a toszkán tájakon utazik a kislánnyal, a vicces és furcsa nagybácsiból igazi apafigurává növi ki magát, ez pedig rengeteget segít azon, hogy végre valami célt adjon az életének. Az út, amelyre vállalkozott nem veszélytelen, hiszen egy rossz mozdulat is elég ahhoz, hogy soha többet ne láthassa Siennát. Mégis, félelmet nem ismervén megy előre, hogy együtt maradhasson a kislánnyal és hogy senki se válassza őket szét egymástól. 

A történet nem hibátlan, nekem sokszor hiányzott belőle Tess karaktere, de az tény, hogy Sacha és Sienna személye és a szerethető mellékszereplők elvarázsolják olvasás közben. A kislányt nagyon megkedveltem és imádtam, hogy milyen rendületlenül hisz az általa elképzelt jövőképben. Jókat mosolyogtam azon, hogy mennyire imád főzni és nagyon kis aranyos volt, hogy mennyire szerette a L'ecsó című animációs rajzfilmet. 

Imádtam a helyszínt, Toszkána rendkívül varázslatos világot és biztos vagyok benne, hogy valamikor a jövőben sort kerítek én is egy lenyűgöző utazásra a könyvben szereplő tájakon. Természetesen bízom abban, hogy az én utazásom apropója sokkal kellemesebb és eseménytelenebb lesz, de már nagyon várom, hogy megismerjem jobban a vidéket. 

Összességében nagyon kedveltem Julen Sandrel legújabb magyarul megjelenő regényét. Bár új kedvencet nem avattam, mégis szívembe zártam Sacha, Tess és Sienna karakterét. Ha szerettétek az író előző könyvét, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt ennek a történetnek is. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Julian Sandrel regénye a toszkán tájakra repít minket, így ebben a játékban Toszkánáé a főszerep. Minden egyes állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes megfejtést. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Toszkána közigazgatásilag hány megyéből áll? 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

10.15.: Csak olvass!
10.17.: Kelly és Lupi olvas
10.19.: Könyv és más

2022. szeptember 10., szombat

Shelby Van Pelt: A boldogságnak nyolc karja van + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ha eddig nem szeretted a polipokat, akkor azért, ha pedig szeretted, akkor azért olvasd el Shelby Van Pelt vadonatúj regényét, mely a General Press Kiadó jóvoltából jelent meg magyarul. A boldogságnak nyolc karja van ugyanis bebizonyítja, hogy a boldogság és a szeretet a legváratlanabb helyről is felbukkanhat! Tarts bloggereinkkel, és ha velünk játszol, megnyerheted a könyv egy példányát is!

Elbűvölő, szellemes és letehetetlen történet barátságról, számvetésről és reményről, középpontjában egy özvegy és egy óriáspolip valószínűtlen kapcsolatával.
A hetvenéves Tova Sullivan mindig is azt vallotta, hogy az a legjobb terápia, ha az ember elfoglalja magát. Így hát amikor a férje meghal, ő takarítói állást vállal a Sowell Bay-i Akváriumban. Úgy érzi, az akvárium néma lakóinak a társaságában megnyugszik a lelke.
Az egyik esti műszak alkalmával Tova megmenti a tartályából rendszeresen kiszökő, mérhetetlenül kíváncsi csendes-óceáni óriáspolipot, Marcellust. A polip és az asszony barátságot köt, és Marcellus, aki a fogságban töltött évek során remek megfigyelőképességre tett szert, elhatározza, hogy fényt derít Tova múltjának legnagyobb rejtélyére: a fia eltűnésére. Vajon sikerül felszínre hoznia az igazságot, mielőtt túl késő lenne?


Shelby Van Pelt regényének fülszövege azonnal levett a lábamról. Nagyon szeretem azokat a köteteket, melyekben valamilyen állat is főszerepet kap. Eddig főleg kutyás és macskás történetekkel találkoztam, így Marcellus, a polip jelenléte üdítő újdonságként hatott. Nagyon  kíváncsi voltam, hogy milyen módon szövi bele majd az írónő, hogy milyen szerepet kap majd a cselekményben. Reménykedtem, hogy Marcellus a lehetőségekhez képest aktív szereplő lesz és nem csupán biodíszletként jelenik majd meg. Egy igazán kedves és bájos regényre számítottam és elöljáróban szeretném is leszögezni, hogy szerencsére nem is csalódtam. Az ember óhatatlanul is nagy elvárásokat támaszt egy regénnyel, ha azt olvassa róla a hátoldalon, hogy az Amazon 2022 eddigi legjobb könyvei listájának első helyén szerepel. Ezért talán kicsit szigorúbban is álltam neki az olvasásnak. Nálam ugyan nem lett az utóbbi idők kedvenc olvasmánya, de összességében megkedveltem a karaktereket és mindennél jobban bíztam a pozitív végkifejletben. 

A boldogságnak nyolc karja van című kötet egy igazán kedves és bájos olvasmány a reményről, a szeretetről, a veszteségről és a barátságról. A történet két főszereplője Tova, az idős asszony, aki néhány éve vesztette el férjét egy betegség miatt. Annak érdekében, hogy ne legyen egyedül takarítói állást vállalt a Sowell Bay-i Akváriumban. És Cameron a 30 éves fiatal fiú, aki tulajdonképpen sehol sem találja a helyét. Édesanyjával régen megszakadt a kapcsolata, édesapját pedig nem is ismerte. Egy furcsa nyom vezeti őt Tova kisvárosba, célja az édesapjának a felkutatása, de az élet teljesen kiszámíthatatlan. Ahogy haladunk előre a történetbe, úgy válik egyre érdekesebbé és izgalmasabbá kettejük kapcsolata. A két főszereplő mellett megismerhetjük Marcellus, a polip szerepét is. Érdekes és izgalmas volt, ahogy az intelligenciáját megcsillogtatta. Kezdetben furcsák voltak a fejezetei, néha úgy éreztem, hogy megtöri a lendületemet, de később az ő részeit vártam a legjobban. Lenyűgöző módon próbálta egyengetni Tova életét. Kettejük barátsága rendkívül sorsszerűnek tűnhet, hiszen a polip ismeri Tova legnagyobb fájdalmának kulcsát. Az idős hölgy fia, mikor 18 éves volt eltűnt és azóta sem lehet semmi biztosat tudni hollétéről. Marcellus egy ideje már fogságban él az akváriumban, ám szabadon töltött napjaira is élénken emlékszik még. Vajon ő ismeri Tova fiának történetének a végét? Tudja mi történt vele?

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. A kötet szereplői nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Tova személye bevallom, semleges volt számomra Cameron pedig kifejezetten idegesített kezdetben. De aztán ahogy haladtunk előre a történetben kicsit jobban megkedveltem mindkettejüket. Határozottan állíthatom, hogy nagy fejlődésen mennek keresztül. Egyiküknek sem volt könnyű élete, de együtt talán végül talpra állhatnak és elindulhatnak a "gyógyulás" útján. Tova lelkén talán soha nem gyógyul be a fia eltűnése és férje elvesztése miatt keletkezett seb, de Cameron segíthet a gyógyulásában. A fiú pedig talán még magának sem ismerte be, de mindig arra vágyott, hogy legyen egy családja. Az idős növel kötött barátsága talán valami olyat hoz el neki, amire mindig is szüksége volt. Marcellus volt a kedvencem, szerettem, ahogy egyengette Tova és Cameron útját, de imádtam a szökési akcióit is. Bár bevallom, vélhetően soha nem merném megfogni, de azért távolról szívesen megcsodálnám őt. 

A borító hangulata nekem nagyon tetszik, igazából pontosan úgy képzelem el Marcellust, ahogy a képen ábrázolták. 

A kötet nem egy nehéz olvasmány, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. Óriási érzelmeket ugyan nem váltott ki belőlem, de azért melengette egy kicsit a lelkemet. Az olvasását egyáltalán nem bántam meg, kedves történetként marad meg az emlékezetemben. 

Ha szeretitek a hasonló történeteket és ha egy bájos és könnyed olvasmányra vágytok, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt Shelby Van Pelt regényének. 

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 


Nyereményjáték

Bár a polipok kevésbé, más kisállatok gyakran megjelennek a popkultúrában. Mostani játékunkban ezért arra vagyunk kíváncsiak, hogy felismeritek-e a híres állatokat! Ahhoz, hogy nyerjetek, nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy hogy hívják a képen látható állatot!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP



a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

09. 06. Utószó
09. 10. Csak olvass!
09. 12. Könyv és más
09. 14. KönyvParfé

2022. augusztus 31., szerda

Bella Ellis: Ördögi ​csontok (A Brontë nővérek nyomoznak 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A General Press Kiadónak hála megérkezett országunkba A Brontë nővérek nyomoznak sorozat második része. Bella Ellis regénye ismét a viktoriánus korba repít minket. Vészjósló babonák és ördögi történetek nehezítik a lányok nyomozását, de kitartó munkájuknak és éles eszüknek hála nem maradhat semmi sem rejtve előttük. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt ebben az izgalmas történetben és ha nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy példányt a kötetből. 


„Emlékezz a halálra!” – Zerubabbel Barraclough órásmester ars poeticája

A Brontë nővéreknek két szenvedélyük van: az írás és a nyomozás. Mivel az alkotói karrierjük háttérbe szorult, elérkezettnek látják az időt, hogy a való világban játszódó bűnügyi történetek helyett inkább a regényeikre összpontosítsanak, ám ekkor egy megdöbbentő felfedezésről hallanak. Az otthonukhoz közeli és meglehetősen rossz hírű Top Withens-farmház kéményében egy gyermek csontjaira bukkantak. A nővérek azonnal az ügy nyomába erednek, és ahogy többet megtudnak a ház lakóinak előéletéről, rémisztő megállapításra jutnak: talán nem is csak egy áldozat halálát kell felderíteniük.
A szálak egy árvaházba és a boszorkányság okkult szertartásainak világába vezetnek. Bármennyire is elborzasztják őket a nyomozás fejleményei, nem hátrálhatnak meg, hiszen nem sokkal a sötét hold előtt újabb fiatal fiú tűnik el a kisvárosból.

Bella Ellis ezúttal is fantasztikus időutazásra csábítja az olvasóit, amelyben a Brontë család valós életrajzi vonatkozásai mellett a romantika gótikus jellemzőit vegyíti a klasszikus bűnügyi történetek elemeivel úgy, hogy az nem csak a krimi kedvelőinek nyújt kikapcsolódást.

Ha jól emlékszem, akkor talán két éve találkoztam Bella Ellis munkásságával, amikor is a sorozat első részét, Az eltűnt hitvest olvastam. Bár alapjáraton nem vagyok a műfaj rajongója, a krimi egyáltalán nem az én műfajom, de olvasás közben rájöttem, hogy ezeket a viktoriánius kori rejtélyeket nagyon is szeretem, így óriási lelkesedéssel vártam a sorozat következő kötetét. 

Az Ördögi csontok című kötet egy igazán izgalmas és szerethető regény, mely nagyszerű kikapcsolódás minden krimi és Brontë nővér rajongó számára. Már az első részben is bizonyította számomra az írónő, hogy Charlotte, Emily és Anne karakterét rendkívül gondosan alkotta meg. Nincsenek a nővérek túlidealizálva, nem érződik karakteridegennek egyiknek sem a személyisége, pontosan olyanok, mint amilyennek képzeljük őket. Érződik a rengeteg kutatómunka, és a hölgyek munkássága iránti rajongás, igazából egy rossz szavam sem lehet, kifejezetten nagyszerű olvasmány volt. 

Charlotte a józan és intelligens testvér, aki ösztönesen tudja hogyan kell az emberekkel kommunikálni. Anne a szelíd és engedelmes, ő a legkisebb a családban, az előző részhez képest azonban óriási változáson megy keresztül. Egyre magabiztosabbá válik, egy igazi erős, független fiatal hölgy, aki igazi kompetens karakterré vágyik. Megtalálja a hangját, amellyel sokszor még a testvéreit is meglepi. 
Emily egy igazi nyughatatlan lélek, akit nem kötnek a konvenciók. Kiszámíthatatlan, olyan mint a forgószél és nem mellesleg szerintem az ő karaktere a legviccesebb. (Nem meglepő módon ő volt az abszolút kedvencem. ) Mindegyik fejezet az egyik nővérhez kötődik, így jobban megismerhetjük a gondolataikat. Nagyon tetszett, hogy szoros kötelék van közöttük. Szerették és támogatták egymást mindenben. Persze voltak apró-cseprő viták, de soha nem felejtették el, hogy a legfontosabb az, hogy ott vannak egymásnak. Bármi is történik, mindig számíthatnak egymásra. Együtt legyőzhetetlenek és bármire képesek. Renkívül eltökéltek, erős morális értékrenddel rendelkeznek és tudják, hogy az igazság mindennél fontosabb. Bár egy olyan világban élnek, ahol a nőknek nincsen sok szava a férfiakkal szemben, mégis minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy az igazság napvilágot lásson. Rendkívül erős és kompetens női karakterek, akik bármire képesek. Hatalmas kedvencekké váltak és tűkön ülve várom az újabb kalandjaikat. 

A cselekmény rendkívül szövevényes, egy másodpercre sem eresztett, csak úgy faltam a lapokat. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. A Bella Ellis által teremtett atmoszféra rendkívül erős, igazán érzékletesen ír az erdőről, és a regény különböző helyszíneiről. Babonák, ősrégi hiedelmek, őrület és boszorkányság itatja át az egész történetet, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket, hogy miféle helyzetbe is kerültek kedvenc hőseink. Egy idő kissé nehéz elkülöníteni a valóságot és misztikumot, de ahogy haladunk előre a történetben egyre inkább kirajzolódik és testet ölt a gonosz, minden kirakós a helyére kerül és megismerjük a csontok történetét. Bevallom, nagyjából a kötet közepétől kezdve volt egy rendkívül erős gyanúm, hogy kinek a jóvoltából kerültek a falba a gyermek csontjai, ami végül be is bizonyosodott. De az ilyen történetek esetében sokszor nem is az az érdekes, hogy ki követte el a bűntettet, hanem inkább, a nyomozás és a bűnhöz vezető út, a nagy miértek azok, amelyek lekötik az olvasót (vagy legalábbis engem). 

Bella Ellis írásmódja nagyszerű, igazán megszerettem az írói stílusát. A leírások, a humoros párbeszédek, a baljó és komor képek együttesen járultak hozzá ahhoz, hogy az ember egy nagyszerű olvasmányélménnyel gazdagodjon. Nem éreztem egy másodpercig sem mesterkéltnek a szöveget, teljesen hitelesnek érződött, nem lett a kor paródiája. Zseniális, ahogy a lányok személyiségét és gondolatait vegyíti az általuk megalkotott történetekkel, ezek az apró és finom utalások tették számomra még szerethetőbbé a történetet. Én már a sorozat első részét is nagyon szerettem, a második rész pedig talán még az elsőnél is jobban tetszett. Talán a hangulata volt, ami igazán megfogott. Lehet, hogy csak a közelgő őszi, bekuckózós időszak miatt, de nekem nagyon tetszett ez a komor és baljós hangulat. 

Nagyon tetszett, hogy a főszálon kívül rengeteg korabeli problémával ismerkedhettünk meg. Az ír bevándorlók, vagy éppen a katolikusok helyzete és a velük kapcsolatos előítéletek, az árvaházak és az utcagyermekek élete is megjelenik az írásban. Persze nem annyira hangsúlyosan, mint a nyomozás, de ez is elég arra, hogy az embert arra ösztönözze, hogy még inkább elmélyedjen a témában. Az biztos, hogy én a jövőben is szívesen olvasnék ilyesmit, hiszen az 1800-as és az 1900-as évek mindig is nagy érdeklődést váltottak ki belőlem. 

Az a helyzet, hogy valószínűleg a Netflix nem olvasta az előző bejegyzésemet, de még mindig úgy gondolom, hogy tökéletes sorozat lehetne Bella Ellis regényéből. Ahogy Enola Holmes (akit amúgy szintén imádok), úgy a Brontë nővérek is megérdemelnének egy adaptációt. 

Nem tudok elmenni szó nélkül a kötet borítója mellett. Egyszerűen csodálatos, és pontosan olyan érzés ránézni, mint amilyen olvasni is. Imádom a letisztultságát és a hangulatát.  

Össszességében nekem nagyon tetszett az Ördögi csontok című kötet, a kor szerelmesei és a Brontë nővérek rajongói szerintem nagyon fogják szeretni a történetet, de igazából bátran ajánlom mindenkinek, aki egy könnyed kis krimire vágyik. Olvassátok, szeressétek!


Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is tudsz olvasni. 

Nyereményjáték

A regény főszereplői a Brontë nővérek, így a mostani játékunk is hozzájuk kötődik. Minden kérdésen találtok egy kérdést, ami az életükhöz kötődik, nektek pedig nincs más dolgotok, mint válaszolni az adott kérdésre. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
A nővérek 1846-ban kiadták első könyvüket saját költségükre, azonban álnevet használtak. Milyen neveket használtak?  

a Rafflecopter giveaway

Állomások

08.31.: Csak olvass!
09.02.: Olvasónapló
09.04.: A Szofisztikált Macska


2022. június 26., vasárnap

Natalie Haynes: Ezer ​hajó + Nyereményjáték

Sziasztok!

A ókori görög történelem szerelmesei újabb nagyszerű regényt tarthatnak a kezükben. Mindannyian hallottunk már a trójai háborúról. Azt azonban nem tudjuk, mi lett a sorsuk azoknak a lányoknak, nőknek és asszonyoknak, akikre általában az események mellékszereplőiként gondolunk. Az Ezer hajó az ő szemszögükből meséli el a háború történetét. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Natalie Haynes regényét és merüljünk el együtt a ebben a lenyűgöző történetben. 

Az Akhilleusz dala rajongóinak
Ez nem egy vagy két nő története. Ez mindannyiuk története.
Az éjszaka közepén Aineiasz felesége, Kreúsza arra ébred, hogy szeretett városa, Trója lángokban áll. A tíz éve tartó háborúnak vége, a görögök győztek. Az asszony kétségbeesetten próbál menekülni a tűz elől, hogy elérje a városkaput, és reményei szerint találkozzon kedves férjével és kicsi fiával. Az utcákat azonban már ellepték a görög katonák. Vajon sikerül Kreúszának elkerülnie őket... és a végzetét?
Mindenki hallott már a trójai háborúról. Azt azonban jóval kevesebben tudják, mi lett a sorsuk azoknak a lányoknak, nőknek és asszonyoknak, akikre általában az események mellékszereplőiként gondolunk. Mi várt rájuk a háború után? Miért küzdött meg az amazon hercegnő Akhilleusszal? Hogyan cselezte ki Pénelopeia a férje trónjára áhítozó kérőit?
Az Ezer hajó az ő szemszögükből meséli el a nyugati világ egyik legnagyszerűbb és legmeghatóbb történetét.
Natalie Haynes író és rádiós műsorvezető. Íróként több műfajban is kipróbálta már magát: krimi és ismeretterjesztő könyvek is fűződnek a nevéhez. Regényeiben, valamint saját rádióműsorában előszeretettel foglalkozik az antik szerzőkkel és műveikkel. 2015-ben a klasszikus irodalom szélesebb körben való megismertetéséért a Classical Association Prize díjjal jutalmazták. Az Ezer hajó a harmadik regénye, amely szerepelt a Women's Prize for Fiction 2020-as rövid listáján.

A görög mitológia az ókori hellének vallásából származó mítoszok gyűjteménye. Ezeket a történeteket minden régi görög ismerte, és bár néhány korabeli filozófus megkérdőjelezte hihetőségüket, a hétköznapi emberek szertartásai és világnézete alapjául szolgáltak. A tulajdonképpeni imádat mindössze néhány isten, különösen a tizenkét olümposzi felé irányult. Az istenek rendkívül fontos szerepet töltöttek be az emberek életében. Problmáikkal, kéréseikkel, örömükkel és bánatukkal is feléjük fordultak. A görög panteon isteneinek emberi alakjuk van, ám legfőképpen ők az Univerzum megszemélyesített erői. Mint ilyenek, többé-kevésbé változatlanok. Míg néha úgy tűnik, van némi igazságérzetük, gyakran kicsinyesek vagy bosszúszomjasak. Az istenek kegyeit áldozattal és jámborsággal lehet elnyerni, de ez nem jelent garanciát, mivel hajlamosak a gyakori véleményváltoztatásra. A haragjuk kíméletlen és a szerelmük is legalább ilyen veszélyes lehet. A görög mitológia világa eléggé összetett. Tele van szörnyekkel, háborúkkal, intrikákkal és kotnyeles istenekkel.

A hőskorszak mondakörei közül kétségkívül a leghíresebb és legnagyobb hatású volt az, mely a görög hősöknek Trója ellen indított közös hadjáratáról szólt. A trójai háború - a trójai és a mükénéi görög királyság közötti bronzkori konfliktus - története az ókori Görögország történelmével és mitológiájával jár, és inspirálta az ókor legnagyobb íróit Homérosztól, Herodotustól és Sophokleustól Virgiliusig és tulajdonképpen Natalie Haynes írónőt is. 

Az Ezer hajó egy rendkívül érdekes történet, mely a már jól ismert történeket meséli el egy kicsit más szemszögből. Mindannyian hallottunk már a trójai háborúról. Azt azonban nem tudjuk, mi lett a sorsa azoknak a lányoknak, nőknek és asszonyoknak, akikre általában az események mellékszereplőiként gondolunk. Talán néhányan ismerik Briszéisz, Iphigenia, Kasszandra vagy éppen Kreúsza nevét. De vajon történetet is tudnak hozzájuk kapcsolni? Tudjuk, hogy mi várt rájuk a háború után? Vagy hogyan néztek szembe a végzetükkel? Azt hiszem sokan nemlegesen rázzák a fejüket és hazudnék, ha visszagondolva a könyv elolvasása előtti napokra én máshogy tettem volna, ha esetleg nekem szegezi valaki ezt a kérdést. Natalie Haynes ezt a csorbát szeretné kiküszöbölni. Összegyűjtötte a trójai háborúhoz köthető női karaktereket egy csokorba és megírta a történetet az ő szemszögükből. A jól ismert történetek egy teljesen másik oldalát ismerhetjük meg. Szemtanúi lehetünk a nők hősies viselkedésének, fájdalmának, vagy éppen kegyetlen bosszújának. 

Amikor az ember azt látja a borítón, hogy a kötetet Madeline Miller egyik regényéhez hasonlítják, vagy legalábbis a rajongóinak ajánlják, óhatatlanul is összehasonlítja a kettőt. Bevallom, az Akhilleusz dala nekem sokkal jobban tetszett, de ez nem jelenti azt, hogy az Ezer hajó ne lenne igazán érdekes, értékes és izgalmas olvasmány. A görög történelem és a különböző mítoszok a szívem csücskei, így óriási lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. Bár mást kaptam, mint amire számítottam, mégis elégedetten csuktam be végül a könyvet. Mindegyik fejezetben más női szereplővel és sorsának alakulásával ismerkedhetünk meg. Az egyes részek tulajdonképpen olyanok, mint a gyöngyök. Külön-külön és megállják a helyüket, de együtt egy meseszép gyöngysort alkotnak. A történetek elkülönülnek egymástól mégis tökéletesen összefüggnek. Rengeteg olyan szereplő van, akit nagyon megkedveltem és szívesen bújtam a bőrébe. Kasszandra az egyik nagy kedvencem lett, de igazán megkedveltem Andromakhé karakterét is. 

Nagyon tetszett Gaia és Themisz beemelése a történetbe egy teljesen új színt hozott a trójai háború kitörésének körülményeibe. Nagyjából 11 éves korunk óta tudjuk, hogy a háborút kiváltó legfontosabb tényező az a bizonyos aranyalma volt, amire azt írták, hogy a legszebbnek. De vajon hogyan kerülhetettt az aranyalma elsősorban Eriszhez? Mi lehetett vajon az igazi indíték? Vajon ki mozgatta a háttérből a szálakat? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre is választ kaphatunk a regényből. 

Az írás rendkívül egyedi, én az olvasás minden másodpercét imádtam. Ugyan nem varázsolt el annyira, mint vártam, de összességében elégedetten csuktam be a könyvet. Az Ezer hajó egy igazán újszerű értelmezése és átdolgozása a trójai háborúnak, nagyon tetszik, hogy a női karakterek szemén keresztül nyerhetünk bepillantást a különböző eseményekbe. Biztos vagyok benne, hogy a történet megírása nem volt egy könnyű feladat és becsülendő és tiszteletreméltó az a kutatómunka, amit az írónő belefeketett a regény megírásába. Míg egyes szereplőkkel biztosan nem volt nehéz dolga, mások esetében azonban igencsak bele kellett ásnia magát a különböző eposzok és mítoszok világába. Az egyes fejezetek a már jól ismert történeteket mesélik el, mások teljes mértékben az írónő fejéből pattantak ki. 

Talán sokan megkérdőjelezik a könyv létjogosultságát, hogy vajon van-e értelme a nő szereplőkről írni a trójai háború kapcsán. Hiszen a férfiak harcoltak, hogyan lehetnének hősök azok a nők, akik csupán mellékszereplőként kerültek megemlítésre. Miért kellene bármelyiknek is megjegyezni a nevét. Ez azonban óriási tévedés. Hősnek nem csak a csatamezőn lehet lenni. Hős az is, aki a félelemmel nem törődvén büszkén vállalja a végzetét. A hősiesség mindannyiunkban benne lakozik, ha a körülmények úgy hozzák, bárki képes arra, hogy igazi hőssé váljon. 

Óriási segítség a regény elején található névjegyzék. Bevallom én jónéhányszor előrelapoztam és meglestem, hogy pontosan kiről is van szó, mert nem mindenkinek a neve csengett ismerősen. A borító szerintem meseszép, én egyszerűen imádom. Tökéletesen illik a történethez. 

Összességében bár nem lett kedvenc számomra az Ezer hajó című kötet, mégis sokkal szegényebbnek érezném magam, ha kihagytam volna. Ha szeretitek a hasonló regényeket, mindenképpen adjatok neki egy esélyt. 

Értékelés: 5/4,5


Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 


Nyereményjáték

Ebben a játékban az ókori görög történelemre és kultúrára koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy kérdés, nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hol volt Akhileusz legérzékenyebb, legsebezhetőbb pontja?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

06.05.: Sorok között
06.08.: Csak olvass! (extra állomás)
06.11.: Olvasónapló
06.14.: Könyv és más
06.17.: Dreamworld
06.20.: Utószó
06.24.: Fanni's Library
06.26.: Csak olvass! (értékelés)
06.29.: Booktastic Boglinc

2022. június 8., szerda

Natalie Haynes: Ezer ​hajó - Trója története (extra állomás) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A ókori görög történelem szerelmesei újabb nagyszerű regényt tarthatnak a kezükben. Mindannyian hallottunk már a trójai háborúról. Azt azonban nem tudjuk, mi lett a sorsuk azoknak a lányoknak, nőknek és asszonyoknak, akikre általában az események mellékszereplőiként gondolunk. Az Ezer hajó az ő szemszögükből meséli el a háború történetét. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Natalie Haynes regényét és merüljünk el együtt a ebben a lenyűgöző történetben. 

Az Akhilleusz dala rajongóinak
Ez nem egy vagy két nő története. Ez mindannyiuk története.
Az éjszaka közepén Aineiasz felesége, Kreúsza arra ébred, hogy szeretett városa, Trója lángokban áll. A tíz éve tartó háborúnak vége, a görögök győztek. Az asszony kétségbeesetten próbál menekülni a tűz elől, hogy elérje a városkaput, és reményei szerint találkozzon kedves férjével és kicsi fiával. Az utcákat azonban már ellepték a görög katonák. Vajon sikerül Kreúszának elkerülnie őket... és a végzetét?
Mindenki hallott már a trójai háborúról. Azt azonban jóval kevesebben tudják, mi lett a sorsuk azoknak a lányoknak, nőknek és asszonyoknak, akikre általában az események mellékszereplőiként gondolunk. Mi várt rájuk a háború után? Miért küzdött meg az amazon hercegnő Akhilleusszal? Hogyan cselezte ki Pénelopeia a férje trónjára áhítozó kérőit?
Az Ezer hajó az ő szemszögükből meséli el a nyugati világ egyik legnagyszerűbb és legmeghatóbb történetét.
Natalie Haynes író és rádiós műsorvezető. Íróként több műfajban is kipróbálta már magát: krimi és ismeretterjesztő könyvek is fűződnek a nevéhez. Regényeiben, valamint saját rádióműsorában előszeretettel foglalkozik az antik szerzőkkel és műveikkel. 2015-ben a klasszikus irodalom szélesebb körben való megismertetéséért a Classical Association Prize díjjal jutalmazták. Az Ezer hajó a harmadik regénye, amely szerepelt a Women's Prize for Fiction 2020-as rövid listáján.

Rengeteget gondolkodtam azon, hogy milyen extra írással tudnék jelentkezni, végül arra jutottam, hogy írok egy kicsit a trójai háborúról, hátha néhány dologra nem emlékeztek és igyekszem izgalmas és kevésbé ismert tényeket is megemlíteni ezzel kapcsolatban.

A görög hőskorszak mondakörei közül kétségkívül a leghíresebb és legnagyobb hatású volt az, mely a görög hősöknek Trója ellen indított közös hadjáratáról szólt. A trójai háború - a trójai és a mükénéi görög királyság közötti bronzkori konfliktus - története az ókori Görögország történelmével és mitológiájával jár, és inspirálta az ókor legnagyobb íróit Homérosztól, Herodotustól és Sophokleustól Virgiliusig.

A történet szerint a háború azután tört ki, miután Parisz, Trója hercege elrabolta Helenét, Menelaosz spártai király feleségét. Homérosz műve, az Iliasz a csata meghatározó momentumait mutatja be.

Forrás: Disciplina Kiadó


De mit is érdemes tudni a trójai háborúról?

Kasszandra megjósolta, hogy a születendő gyermek (aki maga Parisz) Trója vesztét okozza, majd születésekor ugyanezt Aiszakosz is megjövendölte. Ezért csecsemőként egy pásztorra bízták, hogy végezzen vele, de az felnevelte saját fiai közt. Parisz is pásztor lett, szép, erős és bátor, társai védelmezője és az istenek kegyeltje lett. Ő volt az, aki eldöntötte, hogy kié legyen Erisz aranyalmája a három istennő közül. 

No de ki Erisz és mit lehet tudni róla? 

Erisz a viszály és veszekedés gonosz istennője a görög mitológiában. Folyton áskálódott, és legszívesebben viszályt keltett emberek és istenek között. Arész egyik legjobb barátja és kísérője volt, aki a hadisten kérésére szinte bárhol háborúig tudta fokozni a haragot és viszálykodást. Megjelenése baljóslatú és aljas volt.A viszály magvát mindig egy aranyalmával vetette el, amely oly fényes volt, mint Héliosz szekerét húzó lovak sörénye. Ha barátok közé gurította be aranyalmáját, akkor bármilyen jó barátságnak azonnal véget vetett. Ha pedig ellenségek közé tette le, akkor ott elkerülhetetlen volt a vérontás, a háború. Az ő aranyalmája indította el a trójai háború kibontakozását is: azzal a felirattal gurította be az Olümposzra, hogy „a legszebbnek”. Ezen az olümposzi istennők összevesztek, és a viszály még a földre is legyűrűzött. 
 
Visszatérve Pariszhoz, a három vetélkedő istennő közül Parisz Aphroditénak ítélte a díjat, mert az a legszebb földi nő, Helené szerelmét ígérte neki. (A két mellőzött istennő, Héra és Pallasz Athéné ezért lett a nagy háborúban a trójaiak ellensége s a görögök támogatója). Oinóné figyelmeztette, hogy ne menjen el jutalmáért, Helenéért, mert tragédia lesz belőle. Ezután közölte Parisszal, hogy ha bármi baja történne, őt keresse fel, mert csak ő képes meggyógyítani a sérüléseit. Hamar fény derült Parisz származásának titkára is, a királyi udvarba került, (noha ekkor húga, Kasszandra ismét megjósolta, hogy városának pusztulását idézi elő), majd elhajózott Spártába, hogy az ígért nőt megszerezze. A vendégjogot durván megsértve megszöktette Menelaosz király feleségét, Helenét, s mikor Trójába értek, feleségül vette. A nagy háború alatt többet vitézkedett felesége hálótermében, mint a csatatéren, pedig ügyes nyíllövő volt, Akhilleusz halálát is az ő nyílvesszeje okozta.

Menelaoszt kihívta ugyan párviadalra, de csúfosan megfutamodott, s csak Aphrodité mentette meg a haláltól. Végül őt is nyíl ölte meg, Philoktétészé, amely azonban Héraklésztől eredt, és a Hüdra epéjével lévén bekenve, feltétlenül halált okozott. Parisz hiába kereste fel elhagyott feleségét, Oinónét az Ída-hegyen, hogy segítsen, az nem volt hajlandó meggyógyítani. 

Ahogy már emlíettem Homérosz költeményében a háború kiváltó oka Szép Helené elrablása volt. Mivel Helené Meneláosz felesége volt, így ennek megtorlására vonult az egyesített görög hadsereg Trója ellen, hogy a becsületsértést megtorolja. Azonban tízéves küzdelem után sem sikerült a megerősített várost elfoglalniuk. Nagy szerepet játszott ebben, hogy Priamosz apja, Laomedón alatt Poszeidón és Apollón építették a városfalak nagy részét, azok a szakaszok, amelyeket ők építettek, bevehetetlenek voltak. Hasonló szerepe volt a városvédő Pallasz Athéné szobrának, a Palladiónnak. Ezen felül maguk az istenek is beavatkoztak a háborúba, ki ezen, ki azon az oldalon.

Forrás: hir.ma

Odüsszeusz egy napon látta, amint egy szolgáló falovat faragott fiának. Innen merítette az ötletet, ami alapján megépítették a görögök a híressé vált óriási, fából készült lovat (trójai faló), amelyben a harminc legbátrabb görög harcos rejtőzött el. A falovat a csatamezőn hagyták, majd hajóikkal visszavonulást színleltek. Kasszandra és a pap Laokoón figyelmeztetése ellenére a trójaiak bevontatták a falovat a városba. Az éjszaka leple alatt a görög harcosok kimásztak a faló belsejéből, megnyitották a város kapuit és a beáramló seregek végül elfoglalhatták Trója városát. Innen származik a mondás: „félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is”, illetve a „trójai ló” fogalom. Egy másik változat szerint a falovat olyan nagyra építették a görögök, hogy nem fért be a város kapuján, ezért saját lakói ütötték ki a városvédő falat, hogy a vélt ajándékot a városba húzhassák.

A háborúban több ókori görög hős is részt vett. 

Kalkhasz, Agamemnón látnoka azt jósolta, hogy a görögök Akhilleusz részvétele nélkül nem győznek Trója alatt. Thetisz, Akhilleusz anyja azonban tudta, hogy fia ebben a háborúban életét veszti, ezért elbújtatta: lánynak öltöztette. Odüsszeusz és Diomédész leplezték le: kereskedőként érkeztek és felismerték, amikor fegyvereiket vizsgálta, mivel egy riadót fújó trombita hangjára nem menekülni kezdett, hanem lándzsát fogott, így lelepleződött. Ezután nevelője, Phoinix és legjobb barátja, Patroklosz kíséretében elindult Trója felé.

A görög csapat soraiban pestis ütötte fel a fejét. Khalkász azt jósolta, hogy ha Agamemnón saját ágyasát, Krüszéiszt visszaadja apjának, aki Apollón papja volt, azzal megbékíti az istent, így véget vethet a kórnak. Khalkász, mivel tudta, hogy szavait Agamemnón nehezen fogadja majd, Akhilleusz védelmét kérte. Agamemnón lemondott Krüszéiszről, de kárpótlást kívánt: így Akhilleusz kedvesét, Briszéiszt vette magához. Akhilleusz anyjához, Thetiszhez fordult segítségért, győzze meg Zeuszt, hogy addig hagyja a trójaikat nyerni a csatában, amíg jóvátételt nem kap. Ettől kezdve nem vett részt a csatában. Mivel Akhilleusz nem vett részt a csatában, a helyzet elmérgesedett a görög seregen belül. Ezért Patroklosz felvette barátja felszerelését és csatába indult. Hektór azt hitte, hogy Akhileuszzal van dolga, párviadalban legyőzte a görögöt és megszerezte felszerelését. Akhilleusz megfogadta, addig nem temeti el barátját, míg Hektórt meg nem öli. Egy Héphaisztosz által készített új felszereléssel állt ki ellene. Akhilleusz háromszor kergette körbe Trója körül, majd megölte. Ezután egy harcikocsihoz kötve háromszor körbehúzta Trója körül és megtartotta a tetemet. Hektór apja, Priamosz, Trója királya, személyesen kereste fel Akhilleuszt, hogy adja vissza neki fiát. Akhilleusz szíve végül megesett a királyon, visszaadta fiát, hogy illően eltemethesse. A gyászszertartás idejére 11 napnyi fegyverszünetet kötöttek a felek.

Hektór halála után Akhilleusz legyőzte az etiópiai Memnónt, a kolonai Kyknoszt és Penthesziliát, az amazonkirálynőt, akibe a halálos harc közben beleszeretett (néhány változat szerint szerelmi kapcsolat is volt közöttük). Akhilleuszt végül Parisz ölte meg, aki egy Apollóntól kapott mérgezett nyilat lőtt a görög hős sarkába. Akhileusz egyetlen sebezhető pontja volt ez (achilles-ín).

Akhileusz halála után Odüsszeusz és Aiasz, aki így a görögök elsőszámú hősévé vált, vitáztak Akhileusz fegyvereiért és felszereléséért. Végül Odüsszeusz nyerte meg a párharcot, Athéné istennő segítségével. A vereség miatt Aiasz tombolni kezdett és megtámadott egy báránycsordát, amit őrületében a görög seregnek vélt, annak vezérkosát pedig Odüsszeusznak. Miután újra észhez tért, szégyenében a saját kardjába dőlt.

Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Erisz
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tr%C3%B3jai_h%C3%A1bor%C3%BA
https://mult-kor.hu/cikk.php?id=966
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-okori-lexikon-CA894/t-CCE10/trojai-haboru-CD0D9/

Ha a kedvcsináló bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 


Nyereményjáték

Ebben a játékban az ókori görög történelemre és kultúrára koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy kérdés, nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Mi a képen szereplő épület neve, és hol található?


a Rafflecopter giveaway

Állomások

06.08.: Csak olvass! (extra állomás)
06.11.: Olvasónapló
06.14.: Könyv és más
06.17.: Dreamworld
06.20.: Utószó
06.24.: Fanni's Library
06.26.: Csak olvass! (értékelés)
06.29.: Booktastic Boglinc

2022. május 30., hétfő

Paige Toon: Ha bárhová mehetnél + Nyereményjáték

Sziasztok!

Paige Toon ötödik magyarul megjelent kötete Olaszországba kalauzolja az olvasókat. Szép táj, egy ízig-vérig olasz család és egy kis szerelem… Kell ennél több egy jó kis kikapcsolódáshoz? Tartsatok bloggereinkkel, hiszen most tiétek lehet egy, a kiadó által felajánlott nyereménykötet!

…te ​hová utaznál?
Angie egész életében arra vágyott, hogy világot lásson. Mégis, a harminchoz közeledve még sohasem hagyta el az ausztrál sivatagban lévő kis bányászvárost, ahol születésétől fogva a nagyszüleivel élt. Amikor azonban a zárkózott, de melegszívű lány véletlenül talál egy levelet, amelyet az anyja az ő sohasem látott apjának címzett, Angie elhatározza, hogy megkeresi az egyetlen élő rokonát – még ha ehhez a világ másik végére kell is eljutnia. Az apja ugyanis olasz, és Rómában él! Angie egyik napról a másikra egy teljesen más világba csöppen: a szenvedélyes, pezsgő Itáliába, ahol a sajátjától gyökeresen eltérő temperamentumú emberekkel ismerkedik meg. Köztük a jóképű, de megközelíthetetlen Alessandróval, akinek a lelkét súlyos titok nyomja. Vajon lehet-e közös jövője két ennyire különböző embernek, és ki tudnak-e lépni a múlt árnyékából?


Paige Toon neve nem volt már ismeretlen számomra, egyik legkedvesebb booksta és blogger barinőm, Fanni (Fanni"s Library) rengeteget áradozott nekem az írónő egy másik könyvéről, az Öt év múlva címűről, ezért nagy örömmel konstatáltam, hogy megjelenik az írónő egy újabb regénye magyarul. Már a címe is elgondolkodtatja az embert. Hova mennétek, ha megtehetnétek? Ha bárhova ellátogathatnátok, mi lenne az úticélotok? Nekem minden kétséget kizáróan az első utam Izlandra vezetne, majd visszamennék Spanyolországba, Olaszországba, ellátogatnék Londonba és még rengeteg mesés hely van a listámon. Szóval el kell mondanom, hogy jó érzésekkel álltam neki az olvasásnak, és ha összességében nem is ez lett életem legjobb és legmaradandóbb olvasmánya, mégis pozitív a véleményem a regényről és biztos vagyok abban, hogy ezentúl kiemelt figyelemmel követem majd az írónő munkásságát és bepótolom az eddig megjelent köteteinek az olvasását is. 

A Ha bárhova mehetnél egy nagyon szerethető történet az olasz életérzésről, gyászról, megbocsájtásól és újrakezdésről. Paige Toon regényére nem a kedves és aranyos romantikus cselekmény jellemző. A fájdalom és olykor a kilátástalanság érzése pont ugyanannyira jellemző erre a történetre, mint a szerelem és boldogság tündérporos ösvénye. Semmi sem egyszerű, vagy magától értetődő,a szereplőknek meg kell küzdeni a boldogabb és kiegyensúlyozott jövőért. Sem Angie, sem pedig Alessandro nincs a helyzet magaslatán. Mindketten óriási veszteséget éltek át, ám a gyász mindenkire teljesen máshogyan hat. Mindkettejüknek meg kell békélnie önmagával, maguk mögött kell hagyniuk a múlt sötét árnyait egy fényesebb és ragyogóbb jövő érdekében. Meg kell tanulniuk, hogy mindig van előre, csupán elég erősnek kell lenni ahhoz, hogy rátérjünk a megfelelő útra. 

A szereplők érdekesek voltak, Angie viselkedése bár talán sok embernek furcsának hathat, én mégis tudtam vele azonosulni. Van egy nagyon rossz szokásom (már ha ezt lehet rossz szokásnak nevezni) hajlamos vagyok arra, hogy mindig másokat helyezzek előtérbe magam helyett. Az önérvényesítő képességem nagyjából a béka segge alatt. Példának okáért, ha van egy utolsó szelet torta, és én imádom azt a tortát, de látom, hogy valaki más kéri, nem fogom elvenni. Vagy ha valakinek segítségre van szüksége, akkor is segítek, ha éppen nem fér bele az időmbe. De már arra is volt példa, hogy hitelben bevásároltam valakinek egy osztrák boltban, mert tudtam, hogy nagyon szeretne néhány terméket, én pedig szerettem volna mosolyt csalni az arcára. Igen, sokszor érzem azt, hogy palimadár vagyok, de közben meg képtelen lennék máshogyan viselkedni, kevésbé kedvesnek lenni, mert az már nem én lennék. Valahogy így van ezzel Angie is. Mérhetetlenül, szinte felfoghatatlanul kedves másokkal. Azt hiszem talán az altruista lenne rá a legmegfelelőbb kifejezés. Igazi támasz és saját vágyait háttérbe szorítva az ausztrál kisvárosban ragadt és csak képeslapok segítségével kalandozik a világban. Amikor azonban lehetősége lesz kirepülni a családi fészekből, lelkiismeretfurdalással vegyített izgalommal indul el az útra. Az embernek, ha sokáig az ápolás körül forog az élete, nehezen kezd új életet. Egyrészről várja, hogy új kalandokat éljen át, másrészről bántja a tudat, hogy ez egy végzetes és fájdalmas esemény hatására "szabadult" ki. Nincs nehezebb dolog annál az érzésnél, mikor az ember egyrészről megkönnyebbül, hogy már nincs óriási teher a vállán, másrészről pedig haragszik önmagára, hogy ez a gondolat megfordul egyáltalán a fejében. Nehéz ez a helyzet és igazán talán csak azok értik meg, akik voltak már hasonló helyzetben. Alessandro ezzel szemben teljes más kategória, ő a múlt sötét árnyait próbálja maga mögöt hagyni. Kicsit olyan ő, mint a hagyma. Ahogy haladunk előre az olvasásban egyre több és több réteget fejtünk meg a személyiségéből míg végül eljutunk oda, hogy megértsük a viselkedését és lássuk milyen szenvedésen is megy keresztül. A fájdalom és a gyász nagyon maga alá tudja gyűrni az embert, olykor elveszi a realitásérzékét is. Nehéz ilyenkor segíteni, hiszen az illető tudatosan elhatárolja magát másoktól, hogy ezzel is szenvedést okozzon magának, mert nem érdemli meg, hogy szeressék. Kettejük találkozása sorsfordító, már csak az a kérdés, hogy milyen mértékben tudnak segíteni egymáson. 

A cselekményt átjárja az ízig vérig olasz hangulat. Nagyon szerettem, meg is jött a kedvem egy itáliai kiruccanáshoz. Olvasás közben úgy éreztem, hogy én is ott vagyok, együtt szívom be a szereplőkkel az igazi olasz kávé illatát. Anno Miklóssal Olaszországba mentünk a nászútunkon, ezért mindig extra lelkesedéssel faltam azokat a lapokat, amelyek Róma, Velence szépségeiről szóltak. Kellemes élményt nyújtott, még ha nem is ez volt az év legjobb olvasmánya, egyáltalán nem bántam meg, hogy sorra kerítettem. A hangulata és úgy összességében az egész történet nagyszerű kikapcsolódásnak bizonyult. 

Fontos kiemelni, hogy egyáltalán nem hibátlan a regény, vannak kisebb-nagyobb hibái. A történet végével nem tudtam azonban megbarátkozni. Túlságosan gyorsan és egyszerűen oldódtak meg a dolgok, ezért nehezen barátkoztam meg vele. Természetesen vágytam a happy endingre, de mégsem tetszett az, ahogy elénk tárta az írónő. 

Összességében pozitív az első benyomásom az írónőről, és biztos vagyok abban, hogy nem most olvastam tőle utoljára. Ha szeretitek a hasonló történeteket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a Ha bárhova mehetnél című regénynek is. 

Értékelés: 5/4 (de ebből is az erősebb fajta)

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 



Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek Róma nevezetességeit. Minden bloggernél találtok egy képet egy helyszínről, a ti feladatotok pedig beírni az adott hely nevét a Rafflecopter megfelelő dobozába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP




a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

05. 28. – Fanni’s Library
05. 30. – Csak olvass!
06. 01. – Kelly és Lupi olvas