Lois Duncan: Locked in Time - Időbe zárva + Nyereményjáték

Sziasztok!

Mindörökké fiatal és mindörökké gonosz? A tizenhét éves Nore Roberts mostohaanyja kétségkívül tele van titkokkal... Tarts a Blogturné Klub bloggereivel, és éld át te is a lehengerlő Lois Duncan varázst! A turné végén egy példányt ki is sorsolunk a könyvből!

Éreztétek már azt, hogy legszívesebben megállítanátok az időt? Az idő a lét alapkategóriája, mint ahogyan a mozgás is. Az ember időbeli létezőként ismer magára, bontakozik ki, érik meg fizikailag és pszichikailag egyaránt. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy vajon mennyi idő adatott meg nekünk. Mindenkinek csak egy élete van, melyet szeretne a lehető legjobban kihasználni. A mai könyv arra próbál rávilágítani, hogy az ember meddig képes elmenni annak érdekében, hogy megőrizze azt az időt, ami neki adatott.

De miről is szól a könyv? Lássuk.

Nore Roberts soha nem vágyott új életre. Édesanyja halála után nem sokkal édesapja újranősült. Ő és új családja Árnyasligetben, egy polgárháború korabeli kúriában él. Hozzájuk érkezik a nyári szünetben Nore. Amikor találkozik a mostohaanyjával, Lisette-tel, rögtön szembetűnik neki a nő fiatalsága és szépsége. Bár a mostohatestvérei barátságosak, később egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy titkolnak előle valamit. Nore kutatni kezd a múltjukban, és miután kiderül néhány döbbenetes furcsaság, rájön, hogy a megérzése nagyon is megalapozott. Vajon sikerül-e felfednie a mostohaanyja sötét titkát, mielőtt ő maga is a gonosz varázslat áldozatává válik?

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én az utóbbi időben nagyon szeretek kilépni a komfortzónámból. Tudatosan törekszem a sokféleségre, ezért nagy lelkesedéssel ugrottam neki a könyvnek, annak ellenére, hogy nagyon messze van az én stílusomtól. Elöljáróban csak annyit mondanék, hogy nagyon jól döntöttem, mindenképpen megérte elolvasni ezt a könyvet.

Az Időbe zárva című remekül egyensúlyoz a drámai vonal mentén, a természetfeletti vonal pedig rendkívül jól illeszkedett a történetbe. Az írónő a feszültségteremtés nagy mestere, ebben a könyvben ugyanis végig szinte tapinthatóvá válik az a nyomasztó hangulat, mely tulajdonképpen a cselekményt viszi folyamatosan előre. A könyv legelső mondataitól kezdve lehet érezni, hogy itt valami nagyon nem stimmel, és az olvasót arra készteti, hogy Nore-val együtt járjon utána a titokzatos rejtélynek.

A szereplők rendkívül érdekesek és kidolgozottak. Nore egy igazán szimpatikus főhős. Vele együtt szedegettem én is össze az információmorzsákat, melyek egyre közelebb és közelebb vittek a rejtély megoldásához.

A két legérdekesebb szereplő szerintem Josie és Lisette volt, így róluk szeretnék egy kicsit írni.

Josie volt az, aki a leginkább küzdött a regényben felmerülő konfliktussal. Kiskamasznak lenni soha nem könnyű, az ember tele van haraggal és fájdalommal. Ilyenkor dühösek vagyunk az egész világra, úgy érezzük, hogy minden összeesküdött ellenünk. Az ember ilyenkor úgy érzi, hogy sehova nem tartozik igazán…már nem gyerek, de még nem is felnőtt. Nem könnyű bennrekedni egy ilyen élethelyzetben.

Lisette, vagyis a mostoha egy igazán érdekes karakter. Kezdetben rendkívül kedves Nore-val, de aztán szépen lassan minden megváltozik. Igazából ő mindennek az alfája és omegája, a tettei nagyon komoly morális kérdéseket vetnek fel. Fontos kiemelnem, hogy egy másodpercig sem éreztem őt gonosznak. Nem mondanám, hogy szívesen beszélgetnék vele egy kávé mellett, de értettem (és nem megértettem), hogy mit miért tesz. Lisette és a családja nem gonosz, csupán olyan emberek, akik rossz dolgokat tesznek annak érdekében, hogy élhessenek és megvédjék egymást. A család mindennél fontosabb, tudják, hogy csak egymásra számíthatnak. Ők hárman komoly és megbonthatatlan egységet alkotnak. Bár Gabe és Josie nem értenek egyet édesanyjuk döntéseivel, tudják, hogy csak így garantálhatják saját maguk számára a normális életet.

Összességében el kell mondanom, hogy lényegében nagyon élveztem a könyv olvasását, szinte abbahagyhatatlan volt, mindig azon pörgött az agyam, hogy milyen újabb rejtély vár a következő oldalon. A könyv témája az ember időhöz és elmúláshoz való viszonya, melyet egyfajta misztikus köntösbe csomagolt az írónő, és remekül állt neki! A karakterek motivációi érthetőek, remekül ki vannak fejtve, lelki küzdelmeik nagyon jól vannak ábrázolva. Véleményem szerint a végéből talán egy kicsit többet ki lehetett volna hozni, a regényben uralkodó folyamatos nyomasztó hangulat szerintem egy kicsit nagyobb katarzist kívánt volna. Szerintem mindenképpen olvassátok el!

Értékelés: 5/4

Ha esetleg az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Fülszöveg

A fiatalság titkáért meg kell halni.

Nore Roberts nem vágyott új életre, de miután az édesanyja meghalt, az apja pedig újranősült, Árnyasligetben kell új otthonra lelnie egy régi, polgárháború korabeli kúriában, ahol az új családja él. Amikor találkozik a mostohaanyjával, Lisette-tel, rögtön szembetűnik neki a nő fiatalsága és szépsége. Bár a mostohatestvérei barátságosak, később egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy titkolnak előle valamit. Nore kutatni kezd a múltjukban, és miután kiderül néhány döbbenetes furcsaság, rájön, hogy a megérzése nagyon is megalapozott. Vajon sikerül-e felfednie a mostohaanyja sötét titkát, mielőtt ő maga is a gonosz varázslat áldozatává válik?

 Számomra mindig is Lois Duncan jelentette az egyik legnagyobb inspirációt. Tizenévesen faltam a regényeit, újra meg újra elolvastam őket, holott közben a hideg futkosott a hátamon. Duncan a feszültségkeltés mestere, ezért számís rá, hogy te is a hatása alá kerülsz, és rád is a frászt hozza majd.

/Sara Shepard, a Hazug csajok társasága című könyvsorozat szerzője/

Oldalszám: 216

Kötéstípus: kartonált

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Eredeti cím: Locked in Time

Fordító: Hajdú Beáta

Nyereményjáték

A könyv hősnője, Nora azzal szembesül, hogy édesanyja halála után az apukája hamar újranősült. Lisette pedig bármennyire is bájos, valami nem stimmel vele...

A mostani játékunk során (gonosz) mostohákat keresünk. Minden állomáson találsz egy képet, írd meg, hogy melyik filmből szedtük a (gonosz) mostohákat!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

10.19. - Sorok Között

10.21. - Hagyjatok! Olvasok! extra állomás

10.23. - Könyv és más

10.25. - Sorok Között extra állomás

10.27. - Csak olvass!

Read More

Connie Glynn: Beépített ​hercegnő

Sziasztok!

Ti is gondoltatok arra kiskorotokban, hogy hercegnők szeretnétek lenni? Nyilván sokan vagytok, akik felhorkantok olvasás közben és azt mondjátok, hogy ááá… Soha! Viszont biztosan vagytok jópáran, akik elgondolkodtok azon, hogy milyen jó is volt az óvodában, vagy otthon a takarókból épített titkos búvóhelyben gondtalanul arról ábrándozni, hogy milyen lehet egy igazi hercegnő élete. Előkerestétek otthon a legszebb ruhátokat, koronát tettetek a fejetekre és a plüss mackók, Barbie babák és a többi játék birodalmában a földkerekség legszebb, legokosabb és legbűbájosabb hercegnőinek képzeltétek magatokat.

Néha eszembe jut, hogy milyen furcsa az élet. Az óvodában annyira igyekeztünk felnőni. Nem akartunk délután aludni és igazi iskolások akartunk lenni. Aztán szépen lassan rájöttünk, hogy felnőni nem olyan kellemes érzés, mint ahogy 5 évesen gondoltuk. Hiába akartunk masiniszták, kukások, űrhajósok színészek(nők), balerinák, hercegnők lenni…. ma már a realitások talaján élünk. Visszagondolva rá kell jönnünk, hogy azok voltak az igazi aranyidők.

De miről is szól a történet? Lássuk!

Lottie Pumpkin egy teljesen átlagos lány, akinek minden vágya az volt, hogy hercegnő lehessen. Édesanyjának tett ígéreteképpen mindent megtett azért, hogy a hőn áhított iskolába kerülhessen. Munkája meghozta a gyümölcsét, felvételt nyert ösztöndíjasként a Rosewood Hall nevű előkelő bentlakásos iskolába.

Ellie Wolf egy igazi hercegnő, aki másra sem vágyik, minthogy átlagos lehessen. Szüleit sikerült meggyőznie, így ő is megkezdhette a tanévet a Rosewood Hallban. Az ő célja azonban teljesen más, szeretné elodázni királyi kötelezettségeit, melyek Maradova trónörököseként várnak rá. Amikor a sors szeszélye folytán szobatársak lesznek, szinte kínálja magát a lehetőség és személyiséget cserélnek – ám valaki tudja a titkukat, és Rosewoodban többé semmi sem az, aminek látszik…

A történet egy modern Koldus és királyfi mesébe bújtatott rózsaszín habos Disney hercegnős sztori, melyre nagy hatással voltak a Harry Potter könyvek is.

A karakterek kedvesek, aranyosak, mindenki igazán kedvelhető egyéniség.

Lottie Pumpkin egy végtelenül naiv, igazán kedves és tüneményes lány (tuti Hugrabugos lenne), aki nagyon szeretne hercegnő lenni. Imádja a meséket, egy igazi jókislány. Őszintén szólva annyira naiv, hogy néha nem is tudtam mit kezdeni vele. Mindenkiben csak a jót látja, néha olyan érzésem volt, mintha tényleg egy másik bolygón élne. (Egyébként most esett le, hogy akár Hamupipőke átirat is lehetne a Pumpkin vezetéknév miatt…csak itt nem kell éjfélre hazaérnie és nincsenek se egerek, se tök, se pedig hintó.) Ezek a kis dolgai amúgy abszolút nem irritálóak, csak furcsák. Én speciel nagyon szeretnék magamnak egy olyan barátot, mint Lottie. 😊

Ellie Wolf egy igazán kemény, belevaló csajszi, akiről első látásra soha nem feltételeznéd, hogy hercegnő. Rendkívül jól kiegészítik egymást Lottieval. Nekem ők ketten abszolút megtestesítik a jinget és a jangot. Kicsit furcsa volt számomra az ő egymásra találásuk. Túl gyors volt, és nagyon hamar vált igazán intenzívvé ez a kapcsolat. Nekem ez kevésbé volt életszerű.

Jamie volt az egyik nagy kedvencem. Az élettörténete, a személyisége rendkívül szimpatikus volt számomra. Nagyjából így tudom amúgy elképzelni Mr. Darcyt a Büszkeség és balítéletből tizenévesen.

A három fiatal triója szerintem nagyszerűre sikeredett, néha azonban igazán zavarban éreztem magam. Az az igazság, hogy én nem tudtam eldönteni, hogy ki-kivel szimpatizál ebben a könyvben. Néha olyan volt, mintha Ellie és Jamie múltjában lenne valami, amiről nem számoltak még be Lottie-nak. Aztán Lottie, bár magának sem vallaná be, de szimpatizál Jamie-vel és kétségbeesetten küzd a fiú elismeréséért. Ha pedig ez nem lenne elég, néha pedig olyan érzésem volt, mintha a két lány között is kialakulóban lenne valami. Teljes a káosz a fejemben. Szerencsére annyira nem hangsúlyos ez a szál, nem is lenne túlságosan hiteles. Egy 14-15 évesekről szóló könyvben nem is baj, ha nem a romantikus, szerelmi szál van a középpontban.

A konfliktus kellően érdekes és izgalmas, szóval abszolút szerethető a könyv. Nagy csavarokat és oltári kalandokat azért ne várjatok, tényleg úgy éreztem magam, mintha egy Disney hercegnős sztorit olvasnék. Ez persze nem baj, sőt….kifejezetten élveztem. A hercegnők hatalmas kedvenceim nekem is, szóval már nagyon régóta esedékes volt számomra ennek a könyvnek a beszerzése és elolvasása. Kíváncsi vagyok mi sül ki ebből az egészből, engem nagyon érdekel a folytatás.

A leírások nagyon tetszettek, határozottan állíthatom, hogy bár egyáltalán nem én vagyok a célközönség, de még így közel harmincévesen is élvezhető a történet. Connie Glynn nagyon jó írói stílusról tesz tanúbizonyságot, igazán örülök, hogy végre nekiálltam ennek a könyvnek. Bár nem ismerem Connie munkásságát, de a képről, amit a könyvben találtam róla igazi hercegnős leányzónak tűnik. A Beépített hercegnő olvasása során végig az volt az érzésem, hogy az író pontosan olyan leányzó volt kiskorában, aki hercegnő szeretett volna lenni. Azt kell mondanom, hogy abszolút hiteles tőle ez a történet.

A borító mellett sem lehet elmenni szó nélkül. Egyszerűen csodásan ez a könyv. Az egyik legszebb borító, amit mostanában láttam.

A Beépített hercegnő összességében egy igazán kedves és bájos történet, melyben a karakterek szerethetőek a cselekmény pedig kellően izgalmas és fordulatos. A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet haladni vele. Rosewood Hall abszolút a szívem csücskévé vált, bármikor szívesen ellátogatnék oda. Aki szereti a Disney meséket, vagy azon gondolkodik, hogy milyen könyvet vegyen a család fiatal tizenéves lányának, az nem lőhet mellé ezzel a kötettel.

Read More

Adam Bray - Lorraine Cink - Melanie Scott - Stephen Wiacek: Minden ami Marvel + Nyereményjáték

A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent a Minden ami Marvel. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere bemutatja a Marvel-képregények mozgalmas világáról szóló, teljes körű útmutatót hősökről, gonoszokról, járművekről, bolygókról és sok egyéb, izgalmas témáról.Tartsatok velünk, merüljetek el a szuperhősök univerzumában, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott két nyeremény példány egyikét.

Őszintén bevallom nektek, én soha nem voltam hatalmas képregényfan és el kell mondanom, hogy nagyjából az életem első 23 évét teljesen elvonultan éltem a Marvel, DC és egyéb képregények világától. Azt sem tudtam, hogy mi a különbség a két világ között és a szuperhősösök sem hatottak meg túlságosan. Aztán a sors összehozott egy igazi rajongóval, szóval össze kellett szednem magam és képbe kellett kerülnöm a témával kapcsolatban. Az érdeklődésem egészen odáig fajult, hogy elkezdtem olvasgatni a témában és szimpatizálni kezdtem a karakterekkel. Nagyon örültem a Minden ami Marvel könyvnek, hiszen innentől kezdve megállíthatatlan leszek a témával kapcsolatban és tele leszek Marvel fun fact-tel.

De milyen is a könyv? Lássuk! 

A Minden ami Marvel tulajdonképpen tényekkel és izgalmakkal teli utazásra hív a negyvenes és ötvenes évek első nagy Marvel-hőseitől, gonosztevőitől, cowboysztárjaitól és képregényszereplőitől a hatvanas évek ikonikus szuperhősein és -gonoszain át napjainkig. Mindeközben bepillantást enged a karakterek szuperereje, az általuk használt technológia és a főhadiszállásaik titkaiba.

A könyv egyik legizgalmasabb része a különböző karakterekhez készült idővonalak tömkelege, amelyek bepillantást nyújtanak a szereplők történetébe egészen a kezdetektől. Ahogy olvasgattam ezt a kötetet, tényleg úgy éreztem, hogy mindent meg fogok tudni az egész Marvel univerzumról. A név- és tárgymutató segítségével könnyen kezelhető a könyv. Ha valaki szeretne minél több információt megtudni, teszem azt Bruce Banner-ről, akkor a tárgymutató segítségével az összes olyan oldalt gyorsan meg lehet találni, ahol a fent említett úriember meg van említve.

Ez a könyv egyszerűen zseniális! Minden elismerésem a készítőknek, ilyen széleskörű áttekintést még nem fogtam eddig a kezemben. A könyv egyik legnagyobb erőssége, hogy a „kezdő” és a „profi” rajongók is örömüket lelhetik az olvasás során. Biztos vagyok benne, hogy még a legelvetemültebb Marvel rajongók is találnak benne némi újdonságot majd.

Fontos kiemelni azt is, hogy a kötet egy hihetetlenül igényes és csodás munka, mely tele van szebbnél szebb oldalakkal. Igazán minőségi, fényes papírra nyomtatott, keménytáblás lexikon, mely számos hasznos információval szolgál. A képek nagyszerűek, igazán ízlésesen lettek összerakva. Már a könyv lapozgatása is hatalmas élmény. Őszintén szólva nem tudom, hogy az igazán nagybetűs rajongóknak milyen élményt nyújt a könyv, de én bevallom…szinte faltam az oldalakat. Nagyon sok érdekes és új információt tanultam az egész univerzumról. Hihetetlenül élveztem a könyv lapozgatását, bár egy idő után kicsit megfájdult a csuklóm. Nem könnyű egy ilyen méretű könyvet kényelmesen olvasni. :D

Összességében határozottan állítom nektek, hogy ez a kötet egy tökéletes összefoglalója az egész univerzumnak. Ha szeretitek a képregényeket, vagy a filmeket, akkor biztosan nektek lett kitalálva ez a könyv. Bátran ajánlom mindenkinek.

Értékelés: 5/5

Ha esetleg az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Fülszöveg

„Csináljunk valami őrültséget… mondjuk mentsük meg a világot!” (Vasember)

Ha az olvasók meglátnak egy Minden ami Marvel című könyvet, talán eltűnődnek rajta, mi lehet benne – biztosan nem minden a Marvel-képregények Multiverzumáról!

Tényleg lehetetlen vállalkozás lenne mindent egyetlen kötetbe gyűjteni, ezért lássuk, hogy mire nem vállalkozik ez a könyv. Nem mutatja be a cég történetét, és nem is egy teljességre törekvő karakterenciklopédia. Sokkal inkább kalauz a fősodorbeli Marvel-univerzumhoz, annyi, felbukkanásának időrendjében szereplő karakterrel, helyszínnel, járművel, fegyverrel és varázstárggyal, amennyi csak elfér 320 oldalon.

A Minden ami Marvel tényekkel és izgalmakkal teli utazásra hív a negyvenes és ötvenes évek első nagy Marvel-hőseitől, gonosztevőitől, cowboysztárjaitól és képregényszereplőitől a hatvanas évek ikonikus szuperhősein és -gonoszain át napjainkig, miközben bepillantást enged a karakterek szuperereje, az általuk használt technológia és a főhadiszállásaik titkaiba.

Fordította: Sepsi László
Oldalszám: 320 oldal
ISBN: 9789634374039
Kiadó: Kolibri

Szerők: Adam Bray - Lorraine Cink - Melanie Scott - Stephen Wiacek

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Marvel univerzumot. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni mindegyikre a helyes választ, és máris esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott két könyv egyikét.

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Bruce Banner minek köszönhetően mutálódott Hulkká?

a Rafflecopter giveaway
Állomások:

10/17 Olvasónapló

10/18 Utószó

10/19 Csak olvass!

10/20 Dreamworld

10/22 Könyv és más
10/23 Sorok között

10/24 Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Ezeket olvastam szeptemberben

Sziasztok!

Lezárult a szeptember, így most leírom nektek, hogy mit is olvastam ebben a hónapban és röviden értékeltem is nektek a könyveket.

Ebben a hónapban 5 könyvet sikerült elolvasni. Van még 3 folyamatban lévő olvasmányom is, de ezeket sajnos nem tudtam ebben a hónapban befejezni. Nagyon szerencsés vagyok, hiszen most is remek könyveket sikerült választanom. Egyikben sem csalódtam, mindegyik nagyszerű olvasmány volt.

Nagyon nehéz ebben a hónapban sorrendet állítani, hiszen az 5 elolvasott könyv közül csak háromról beszélhetek nektek. A másik kettőt a megjelenésig balladai homály fogja fedni. 😊 A helyzetet tovább nehezíti, hogy ha tehetném, akkor ebből a 2 könyvből választanám ki a havi kedvencemet. No de abból főzünk, amink van...nem panaszkodom, lássuk is, hogy mi lett szeptember hónap könyve.

A hónap könyve számomra: Stephanie Garber: Caraval

Mindezek után pedig lássuk akkor röviden, hogy miket is olvastam szeptemberben:

Stephanie Garber: Caraval

Engem teljesen elbűvölt Caraval világa. A kezdeti nehézség után teljesen beszippantott és alig tudtam letenni. A sok titok, a nyomozás és az egész játék hatalmas hatással volt rám. Én imádtam! Alig várom már, hogy mit hoz nekünk a folytatás. Ha pedig arra gondolsz, hogy te is elolvasnád a könyvet, csak gondolj arra, hogy „Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!”

Dion Leonard Találkozás Góbival

Nekem nagyon tetszett a könyv. Igazi könnyed olvasmány, melyben végig izgul az ember, hogy Góbi végre ott lehessen, ahova igazán tartozik, Dionnal és feleségével. Szívet melengető, megható, kedves történet, mely az egész világot megmozgatta. Góbi az én szívemet is elnyerte. Nemsokára film készül a könyvből, így még több ember megismerheti majd a nem mindennapi kiskutya utazásának igaz történetét. Mindenképpen olvassátok el, én csak ajánlani tudom.

Tapodi Brigitta: A hajtű

Összességében a kötet végig fenntartotta az érdeklődésemet. Jó kis történet, mely kiragadja az olvasóját a hétköznapok szürkeségéből. Az ember olvasás közben a Balatonhoz vágyik, meg is jött a kedvem egy keszthelyi kiruccanáshoz. Izgalmas és szerethető olvasmány mely kedvelhető karaktereket vonultat fel. Igazán kellemes meglepetés volt számomra, nagyon örülök annak, hogy elolvashattam. Itt megragadnám még egyszer a lehetőséget és szeretném megköszönni az írónőnek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a könyvet. A dedikálásért pedig nagyon hálás vagyok, igazi meglepetés volt számomra.

A két olvasmány, amiről nem beszélhetek még nektek:

Alexandra Christo: To Kill a Kingdom - Egy birodalom végzete

Martha Hall Kelly: Orgonalányok

Nos..ezek voltak az én szeptember havi olvasmányaim. Remélem Ti is rengeteg jó könyvet olvastatok és nem rázott olyan mélyen meg titeket az iskolakezdés. 😃

Read More

Dion Leonard: Találkozás Góbival

Sziasztok!

A kutya az ember legjobb barátja. Rengeteg idézet szól arról a hűségről és odaadásról, amit csak egy eb tud nyújtani a gazdájának. Csodálatos teremtmények. Mindig megérzik az ember lelkiállapotát. Nem árulok el nagy titkok nektek azzal, hogy világéletemben kutyás voltam. Egy hatalmas álmom vált valóra 4,5 éve, mikor Vinnie az életünkbe csöppent. A családomnak mindig is volt kutyája, amióta az eszemet tudom…de Vinnie az első önálló saját kutyám. Mindig különleges helyet fog elfoglalni a szívemben. Ő a szívem kuglófjának egyetlen mazsolája. (Bocsi Miklós…te tudod…maradjunk a prioritásoknál. :D ) Mióta velünk van minden egyes nap egy igazi csoda. El sem tudnám képzelni nélküle az életemet. Hiszem, hogy közös választás volt, amennyire mi szerettük volna őt, ő is pont annyira szeretett volna hozzánk tartozni. Nagyszerű lény. Ha beteg, vagy szomorú vagyok el sem mozdul mellőlem. Kitartóan őriz akkor is, ha legszívesebben a kedvenc egerével játszana, vagy futkározna a lakásban. Minden reggel odabújik hozzám, hogy ébredés előtt kapjon egy kis dögönyözést.

Mindig is érzékeny ember voltam, de mióta Vinnie velünk van még komolyabb hatással vannak rám az állatos történetek. Hatchi, Egy kutya négy élete…stb…konkrétan zokogok ezeken a filmeken. Igen igen….felmerül az a kérdés, hogy akkor mért nézem…igazán egyszerű a válasz. Azért mert szeretem ezeket a történeteket.

Mikor Góbi történetét megláttam a könyvesboltban azonnal beleszerettem és nem kellett sok idő ahhoz, hogy a könyvespolcomra kerüljön. Van egy nagyszerű tulajdonságom a könyvek terén. Soha nincsenek elvárásaim a történetekkel kapcsolatban. Lehet akármekkora hype egy könyv körül, soha nem úgy állok neki az olvasásnak, hogy bármilyen prekoncepció megfogalmazódna bennem. Góbi története elsőre megfogott, de nem voltak elvárásaim. Nem lebegett lelki szemeim előtt az Egy kutya négy élete, vagy az Egy kutya hazatér című könyv, ha már nagyon gondolkodni kellene valami hasonló történeten, akkor nekem az Atticus nyomában című csoda jut az eszembe. Na de elég ebből a hosszú bevezetőből…beszéljünk a könyvről.

2016-ban Dion Leonard, a tapasztalt ultramaraton futó váratlanul belebotlott egy kóbor kiskutyába, amikor részt vett egy 155 mérföldes versenyen a Góbi-sivatagban. A kutya azonnal Dion mellé szegődött és vagy 80 mérföldön keresztül követte a férfit a sivatagban. Apró lábaival úgy ment Dion után, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Hatalmas szíve és kitartása minden futó számára igazi követendő példa lett. Dion a versenyt követően úgy érezte, hogy ez az aprócska jószág, aki mellesleg a Góbi nevet kapta, valamit megváltoztatott benne. A múltban mindig arra összpontosított, hogy nyerjen, hogy a legjobb legyen. A verseny alatt azonban minden más lett. Kiemelten fontos lett számára, hogy  kis barátja biztonságban legyen, etessék és itassák. Bár Dion nem lett az első, mégis úgy érezte, valami sokkal nagyobbat nyert, és megfogadta, hogy Góbit magával viszi az Egyesült Királyságba, új családtagnak. Ezzel vette kezdetét az utazás, s egyikük sem fogja elfelejteni a hullámvasútszerűen alakuló drámát, a bánatot, a szívfájdalmat, az örömöt és szeretetet, amely örökre megváltoztatta mindkettőjük életét.

Nos, el kell mondanom, hogy én ezt a könyvet nagyon szerettem. Góbi a remény, az alkalmazkodóképesség és a barátság alaptörténete. A könyv megmutatja, hogy milyen változásokat hozhat az ember életébe egy kisállat. Dion története nagyszerű, a kiskutyával való találkozása sorsszerű. Szükségük volt egymásra, tulajdonképpen egymás életét mentették meg.

A történet két fő részre osztható. Az első részben főleg Diont ismerjük meg és a verseny szakaszait követhetjük végig.  A múlt darabkáinak segítségével pontos képet kaphatunk a férfiről. Gyermekkori nehézségeinek bemutatása és a futáshoz fűződő viszonya mind, mind hozzájárul ahhoz, hogy szimpatizálni kezdjünk a férfivel. Megtudjuk, hogy honnan jött neki a futás szeretete és megismerjük a feleségét is.

A verseny igazán izgalmas, hihetetlenül csodáltam őt és a többi indulót is. Az ultramaraton brutális és igazán embert próbáló műfaj, izgalmas volt olvasni ezekről az élményekről. Ahogy Góbi megjelent, abszolút elvitte a show-t. Az ő jelenléte nem csak Dion számára volt üdítő a táborban, a többi futó is nagyon megszerette a kiskutyát. A verseny után a férfi elhatározta, hogy hazaviszi a kóbor ebet, de hogy mennyi nehézséggel fog ez járni, arra senki nem számított.

Itt rá is térhetünk a könyv második részéhez, ami nem más, mint a hazahozatal. Temérdek papírmunkával és elintéznivalóval járó feladat, mely anyagilag is meglehetősen megterhelő vállalkozás. Dion és felesége a közösséget hívja segítségül, de álmukban sem gondolták volna, hogy a kiskutya ekkora figyelmet fog kapni. A kis Zenténél is láthattuk, hogy mekkora erő rejlik a közösségi adakozásban és a médiában. Minél több emberhez eljutott az infó a kisfiúról, annál szélesebb körben ismerték meg az ő történetét. Mindenki segíteni akart, a közös cél motiválta az embereket. Góbinál is abszolút ez tapasztalható. A média hatására olyan sok emberhez eljutott Góbi története, hogy szinte mindenki részese akart lenni a sikernek. Meghatotta az embereket a kiskutya kitartása és ragaszkodása, így örömmel áldoztak kisebb-nagyobb összegeket az eb utaztatására.

Az utazás abszolút nem volt zökkenőmentes, nagyon sok idő kellett ahhoz, hogy Góbi végre az újdonsült gazdájának kezében pihenhessen. Nem szeretnék nagyon spoilerezni, ezért csak annyit mondok el nektek, hogy nem a pénz jelentette a legnagyobb akadályt ebben a történetben. Az út rendkívül nehéz és ingoványos volt, sokáig kérdéses volt a kiskutya sorsa.

Nem mondanám kimondottan kutyás könyvnek ezt a történetet, inkább arról szól, hogy Dion élete mennyiben változott meg Góbinak hála. Bemutatja a küzdelmet, hogy mire képes az ember azért, hogy újdonsült barátját biztonságban tudja és hazavihesse otthonába. Bepillantást nyerhetünk abba, hogy mire képesek az emberek, ha egy biztos cél lebeg a szemük előtt. Góbi igazi példakép, aki bemutatta, hogy egy kis kutya is véghezvihet nagy dolgokat. Hogy mindenre képesek vagyunk, csak akarni kell. A verseny során nagyon sok futónak jelentett támaszt, hogy Góbi ott van velük. Amíg ő fut, addig ők is képesek erre. A kiskutya ragaszkodása és ereje mindenkit inspirált. Tényleg mindenki részese szeretett volna lenni a sikernek és annak, hogy Góbi végre otthon lehessen újdonsült gazdáival.

Nagyon tetszettek a képek a könyv közepén, de semmiképpen se azzal kezdjétek bármennyire is cuki a kiskutya, mert erőteljesen spoileres tartalmúak. Ha egy kis Góbira vágytok, kövessétek be Instán…hihetetlenül aranyos képek vannak róla megosztva. 😊💕(@findinggobi)

Összességében nekem nagyon tetszett a könyv. Igazi könnyed olvasmány, melyben végig izgul az ember, hogy Góbi végre ott lehessen, ahova igazán tartozik, Dionnal és feleségével. Szívet melengető, megható, kedves történet, mely az egész világot megmozgatta. Góbi az én szívemet is elnyerte. Nemsokára film készül a könyvből, így még több ember megismerheti majd a nem mindennapi kiskutya utazásának igaz történetét. Mindenképpen olvassátok el, én csak ajánlani tudom.

Read More

Tapodi Brigitta: A hajtű

Sziasztok!

Bár úgy nagyjából 9 éve Budapesten élek, de dunántúli gyerek vagyok. Életem első 20 évét Veszprémben, a Balaton közelében töltöttem. Mindig is imádtam a tó partján sétálni, figyelni, ahogy a lenyugvó nap lebukik a víz alá. A víz közelsége mindig nyugalommal tölt el. Ahogy leülök a partra, megmagyarázhatatlan béke önti el a lelkemet. Nincs is szebb a balatoni tájnál. A Balatont egy magyar embernek sem kell bemutatni. Közép-Európa legnagyobb tava, Magyarország vízrajzának meghatározó eleme. Könnyen felmelegedő, sekély vize kiválóan alkalmassá teszi a fürdésre és sportolásra, élővilága gazdag, a táj pedig rendkívül változatos. A Balatonra gondolva biztos vagyok abban, hogy sokatokban felsejlik egy-egy régi, vagy éppen új emlék. Aki egyszer megtapasztalta azt a békét és csodát, amit a Balaton vize rejt, többé nem tud elszakadni és a szíve mindig visszahúzza.

És miért is így kezdtem ezt a bejegyzést? Ismerjétek meg Tapodi Brigitta könyvét, A hajtűt!

A könyv cselekménye két szálon fut. Az egyik idősík 1944-ben játszódik. A németek megszállják Magyarországot. Stark Nóra szülésznő és családja, német katonákat köteles elszállásolni balatoni házukban. A férje Richárd, és gyermekkori barátja, Levente a fronton harcolnak, régóta nem adnak hírt magukról. A náluk lakó német őrnagy és a háborús helyzet váratlan eseményeket indít útjára. A maga módján mindenki a túléléséért küzd a háború forgatagában. A szálak rendesen összekuszálódnak. A szeretethiány, a fájdalom, a túlélni akarás olyan dolgokat indít el, amelynek nem várt következményei lesznek a nő életében.

A másik idősík a jelenben játszódik. Stark Emma, a fiatal festőművész, festményeinek kiállítási megnyitójára utazik haza Keszthelyre. A kiállításon a nagymamája idős, restaurátor barátjával, a nyári borünnepen pedig régi szerelmével, Erikkel találkozik. A férfi megvásárolta a balatonszentgyörgyi kastélyt, és most majorrá alakítja át. Emma és Erik találkozása rég elfeledettnek hitt érzelmeket hoz felszínre. A múlt és a jelen sorsszálai összefonódnak egymással. A jelen segítségével szépen lassan megismerjük a múltat és megértjük, hogy miért is játszik fontos szerepet a család életében az a bizonyos festmény.

A hajtű egy kedves és igazán magával ragadó történelmi és romantikus regény, ami magához bilincseli az olvasóját. Nagyon szeretem a leírásokat a könyvekben és szerencsére ez a kötet is bővelkedett benne. A megjelenített képeknek köszönhetően úgy éreztem, hogy én is ott vagyok és magamba szívom a balatoni, vagy éppen a weimari park idilli hangulatát. Kifejezetten tetszettek a megjelenített képek, metaforák és hasonlatok is. Nagyon szépen megírt könyv, tényleg élvezet volt olvasni.

A karakterek abszolút szerethetőek, de azért akadt némi hiányérzetem ezen a fronton.

A két főszereplő egyértelműen Nóra és Emma. (Ezen a ponton két dolgot akarok megosztani veletek. Egyes számú fun fact…Emma a kedvenc női nevem. Remélem lesz kislányom, mert nagyon szeretnék egy Emma babát. Kettes számú fun fact…a Stark vezetéknevet az elején folyamatosan „Sztárk”-nak olvastam. Pedig amúgy tudok németül. Ennek hatására pedig megjelent előttem az a zavaros kép, hogy a Vasember kergeti Arya-t, aki így felugrik az Éjkirály hátára és leszúrja azt. Fura dolgokat csinál néha az agyam, na….)

Nóra egy kedves, de mindenki által különcnek tartott nő. Egy igazán szerethető karakter, aki azonnal megkedvelteti magát az olvasóval. Az ő karakterének a segítségével komoly morális kérdésekre kaphatunk választ. Hogyan lehet feldolgozni a kitaszítottság kérdését? Mit tehet az a nő, aki elveszti gyermekét? Mi megengedett a háborúban annak érdekében, hogy az ember túlélje azt? Vajon a magány és meg nem értettség érzése milyen irányba tereli az embert?

Komoly kérdések ezek, melyekre az olvasó is nehezen ad választ. Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy nem volt részem ilyesmiben és őszintén remélem, hogy ezeket a borzalmakat soha nem is fogom megtapasztalni. A háborús időben nincsenek játékszabályok, az egyetlen cél a túlélés. Azokban az időkben, amikor  fájdalom vesz körül mindent, egy kedves szó, egy érintés többet jelent minden szónál. Nóra karaktere rendkívül emberi. Bár szereti Richárdot és hazavárja, mégis szüksége van arra, hogy valaki megértse és figyeljen rá. Mindenkinek másra van szüksége a túléléshez. Neki ez kellett ahhoz, hogy amikor a férje hazatér ne egy lelki roncsot találjon otthon.

Emma egy merőben más karakter teljesen más élethelyzettel. A fájdalmas emlékek miatt „elmenekül” Magyarországról, és meg sem áll Németországig, ahol illusztrátorként kezd el dolgozni. Rendszeresen hazajár Magyarországra, hiszen a lány egy festőművész, akinek műveiből rendszeresen tartanak kiállítást Keszthelyen. Emma kétlaki életet él. Mindkét országban rendszeresen megfordul, de egyik sem az otthona, ugyanis a lány sehol sem találja igazán a helyét. Igazán kitartó és szerethető személy, aki abszolút megérdemli a boldogságot. Az ő karakterén keresztül bepillantást nyerhetünk a sehova nem tartozás, a hontalanság érzésébe.

A többi karakterről keveset tudunk meg, pedig kifejezetten érdekesek lehettek volna. Őszintén szólva az én lelkem elbírt volna egy kicsivel több Christoph von Vogel-t. J  Amit sajnáltam, hogy Boriról kevés szó esett. Érdekes lett volna őt jobban megismerni a múltban és a jelenben is.

Anettet egyszerűen imádtam, már a Harry Potter-es beszólásával belopta magát a szívembe. Egy igazi nagyszájú, cserfes leányzó, akinek ami a szívén, az a száján. Nem tudom miért, de engem ő teljesen Harisnyás Pippire emlékeztetett. Teljesen odavoltam érte.

Erik szerintem egy jól eltalált karakter, én nagyon kedveltem őt végig. Az a típusú könyves pasi, akinek mindenki drukkol, hogy összejöjjön a főszereplő lánnyal.

Ahogy megismerjük a múltat és ahogy haladunk előre a jelenben szép lassan megértjük a festmény és a hajtű fontosságát is. A könyv lapjai egy komoly családi titkot rejtenek, melyben kiemelkedően fontos szerepet játszik mindkét tárgy. A történet igazán érdekes, hiszen az idő áll a középpontban. A jelen eseményei fokozatosan hozzájárulnak a múlt feltárásához. Az egykori régi események pedig komoly hatással vannak a jelenre. A történetben mindig akadt egy kis csavar, és az írónő a végére is tartogatott egy csattanót.

Összességében a kötet végig fenntartotta az érdeklődésemet. Jó kis történet, mely kiragadja az olvasóját a hétköznapok szürkeségéből. Az ember olvasás közben a Balatonhoz vágyik, meg is jött a kedvem egy keszthelyi kiruccanáshoz. Izgalmas és szerethető olvasmány mely kedvelhető karaktereket vonultat fel. Igazán kellemes meglepetés volt számomra, nagyon örülök annak, hogy elolvashattam. Itt megragadnám még egyszer a lehetőséget és szeretném megköszönni az írónőnek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a könyvet. A dedikálásért pedig nagyon hálás vagyok, igazi meglepetés volt számomra.

Read More

Könyvmolyképző raktárvásár... Az öt sereg csatája, Éhezők viadala, Roxforti csata és az Endgame összegyúrva

Sok helyen és sok embernél olvastam, hogy tegnap megjárta a Hadak útját, vagyis a Könyvmolyképző raktárvásárt. Nos….arra gondoltam, hogy megosztom én is veletek a tapasztalataimat. Elöljáróban bevallom nektek, hogy nagyon sok mindenre felkészültem, de amit ott tapasztaltam...arra nincsenek szavak. Kissé vegyes érzéseim vannak ezzel az egésszel kapcsolatban. Egyrészről nagyon örülök a könyveknek, amiket vettem...másrészről azonban nagyon mérges vagyok az emberekre.

Nekem hatalmas szerencsém volt, időben odaértem és az első hullámmal fel is jutottam a harmadik emeletre. Őszintén szólva teljesen kétélű a dolog. Egyrészről borzalmasan nagy butaság volt egyszerre ennyi embert felengedni a harmadikra, mert konkrétan lépni nem tudtam akkora tömeg lett odafent hirtelen. Másrészről azonban, ha megállítják előbb az embereket én sem jutok fel és biztos, hogy nem találom már meg azokat a könyveket, amikre lecsaptam.

Borzalmasan meleg volt fent, túl sok ember zsúfolódott be egy helyre és elfogyott minden levegő. Már az első másodperctől kezdve sokan odarohantak a matricás és nagyon olcsó könyvekhez és őrült módjára dobálni kezdték azokat. Voltak, akik válogatás nélkül pakoltak mindent a kosárba, mert öccá forintért a hülyének is megéri. Akkor is, ha nem olvassa el, majd eladja maximum a jófogáson vagy a moly.hu-n. Igyekeztem normálisan körbenézni, de annak ellenére, hogy Mardekáros zoknit és Éhezők viadalás karkötőt vettem fel..úgy söpörtek félre az útból az emberek, mintha nagyjából láthatatlan lennék. Többször is végignéztem kedvesen, hogy valaki az általam áhított könyvet elhalássza az orrom elől, mert nem akartam senki keze alól, vagy keze közül elrántani a szerzeményt. (Nevezzük nevén a dolgot…életképtelen voltam. 😀)

Nézelődni nagyon nehezen tudtam, mert ahogy megálltam egy másodpercre hárman négy oldalról próbáltak fellökni. Minden egyes könyv, amit találtam egy hirtelen és gyors pillanatnak köszönhető. Megláttam, felkaptam és mentem tovább. Nem tudtam pakolászni, vagy listát bogarászni, hogy az otthonmaradt barátaim milyen könyvnek örülnének. Nagyjából úgy tudtam érvényesülni a teremben, mint egy sasmadár…köröztem, köröztem, köröztem…majd lecsaptam. 😀

Nagyjából 45 percet töltöttem fent a harmadik emeleten, minden egyes másodperc konkrétan felért az Éhezők viadalával. Sokan kivetkőztek magukból. Dobálták a könyveket, ezért sok kötet megsérült. Nem is értettem, sokan teljesen megbolondultak a kedvezmények miatt. Értem én, hogy olcsón lehetett könyveket venni, de mindennek van határa.

Persze voltak kedves és bájos pillanatok is, amikor a raklapnál guggoló emberek kiabáltak, hogy kinek kell ez…vagy kinek kell az…azért ilyenkor visszatért az emberiségbe vetett hitem.

A legnagyobb hibát akkor követtem el, amikor a lenti pénztárt választottam. Nagyjából 1,5 órát kellett várnom, hogy kifizethessem a könyveimet. Öreg hiba volt. 😀

Az eladók nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Vízzel kínálták az embereket, nehogy rosszul legyen valaki odafent.

Ja igen….egy másik gondolatfoszlány. Ne menjetek kisgyerekkel ekkora tömegbe! De tényleg! Soha! Nem az a baj, hogy nem lehet elférni a kocsiktól (bár vannak, akik emiatt hisztiztek)…hanem, hogy a nagy meleg és a fülledt levegő miatt én is majdnem rosszul lettem. Ha pedig egy felnőtt embert ennyire megviselt ez a helyzet, akkor egy kisgyerek még inkább veszélyeztetett egy ilyen helyzetben. Ne csináljatok butaságot. Egy 500 Ft-os Tej és méz kötet sem ér annyit, hogy egy gyerek rosszul legyen a tömegben.

Kinéztem ma is a vásárra, de nagyon kevés könyv volt. Ennek ellenére azonban abszolút megérte elmenni, mert 2 könyvvel lettem a mai napon gazdagabb és végre pár barátnak is tudtam mazsolázni.

Az érzéseim után beszéljünk egy kicsit arról is, hogy miket sikerült vennem. 

  

Mindegyik könyvnek nagyon örülök, és remek áron sikerült a beszereznem az összeset. A kötetek kívánságlistások voltak. Az SJM könyv és a Tej és méz nagyjából isteni csoda, nagyon hálás vagyok, hogy ilyen jó áron be tudtam szerezni ezeket. Az Ambrózy sorozat harmadik és negyedik részének is nagyon örültem. Mások is nagyon felpörögtek mikor meglátták a kezemben, többen is kérdezgetni kezdték, hogy hol találtam. A Hatalom trilógiának második része is zseniális fogás, csak azt sajnálom, hogy a harmadik részt nem sikerült megkaparintani. A Fél testben ép lélek az egyetlen könyv, amit kinéztem magamnak és sikerült is megvenni. A Gyűlölök és szeretek is nagyon kívánságlistás volt már egy ideje, így azonnal jött a kosaramba. Az őrület határán című könyv bár most nem szerepelt a listámon, de nagyon megörültem neki…régóta szemeztem vele, könnyed és rövid olvasmány, pont jó a reggeli metrózáshoz. Az Amikor búcsúzunk című könyv is nagyon régi vágyam volt, de kicsit kilóg a sorból, mert lejjebb találtam rá a kasszás sor alatt. A Sugar című könyvet nagyon szerettem volna megszerezni, így nagyon irigy voltam azokra, akik tegnap meg tudták venni. Kicsit szomorú voltam, mert nagyon rákészültem már erre a könyvre Helén írása miatt.

Ma azonban nagy szerencsém volt, mert találtam egyet, így már igazán teljesnek éreztem a kis kupacom, nagyon örültem, hogy sikerült vennem egy kötetet. Emellett a Kezünkben a jövőnk című könyvet vettem meg. Egy ideje már szemeztem vele, de úgy voltam, hogy ma lecsapok erre is.

A két nap alatt 11 könyvet vásároltam, nagyjából 10 ezer forint értékben. Anyagilag teljes mértékben megérte a vásár, azonban az emberek miatt idegállapotba jöttem sokszor. A meleg és a sok hülye beárnyékolta a shoppingot, de miután aludtam egyet az egészre azt mondom, hogy megérte ez a menet. Zseniális könyvekkel gazdagodtam és nagyszerű áron jutottam hozzájuk. Nem mondom, hogy jövőhéten ismét bevállalnék egyet, de a következőre is biztos, hogy menni fogok. (Remélem lesz még. )

Összességében nagyon örülök a lehetőségnek és annak, hogy azon szerencsés emberek között voltam, akik az elején bejutottak, mert így nagyszerű könyvek boldog tulajdonosa lettem.  Másrészről azonban kicsit mérges is vagyok az egészre. Az emberek viselkedése vállalhatatlan volt. Remélem lesz még ilyen lehetőség…de egy valamiben biztos vagyok…máskor vagy 2 órával hamarabb beállok a sorba…úgy látszik a 45 perccel korábbi érkezés már édes kevés a boldogsághoz.

Read More

Stephanie Garber:Caraval

Vannak könyvek az ember életében, amit megvesz és azonnal el is olvas. Amiknél egyszerűen nem képes halogatni az olvasást és azonnal beleveti magát a csodába. A Caraval is egy ilyen könyv szerintem…de nem nálam. Hogy mi történt? Egyszer megvettem a könyvet, de mivel olvasatlanul állt a polcomon ezért túl is adtam rajta. Aztán telt múlt az idő és rájöttem, hogy mekkora egy marha voltam. Ez a könyv mégis kell nekem, nem volt véletlen az első vásárlás sem. Szóval elzarándokoltam a legközelebbi boltba és újra lecsaptam rá. Nagyjából 2-3 hetet állt a polcomon, de végül nekikezdtem. És te jó ég? Mért nem olvastam el hamarabb.

A történet szerint Scarlett ​Dragna egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella felnövekedtek. A lányok apja egy kegyetlen, basáskodó és gonosz fráter, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy ne legyen kellemes és könnyű élete a lányainak. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának. Scarlett ugyanis már kiskora óta a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról álmodik, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat. A játékra a meghívó pont abban az évben érkezik, amikor a lány már nem számít rá, hiszen közelgő esküvőjére kell koncentrálnia. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt, Scarlett pedig szép lassan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja.

Bár Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő hajlamos bedőlni nagyjából szinte mindennek és mindenkinek. Egy valamit azonban biztosan tud, mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.

Nos…be kell vallanom nektek, az első pár oldalon abszolút nem rajongtam a történetért. Scarlett sokszor idegesít és mikor Donatella nevét olvastam minden egyes alkalommal Kiszel Tünde úszott el a lelki szemeim előtt a naptárját lobogtatva. De aztán szépen lassan beszippantott a sztori és Tünde is eltűnt a fejemből.

Miután a kezdeti nehézségeken túlléptem, egyszerűen imádtam a könyvet. Hihetetlenül részletgazdag Caraval világa. Egy igazi misztikus hely, ahova én is ellátogatnék bármikor (bár lehet, hogy csak néző mernék lenni). Igazán izgalmas fantasy könyv, egy idő után csak úgy kapkodtam a fejemet. Ugyanúgy, ahogy Scarlett elveszett a forgatagban…egy idő után már én sem tudtam, hogy mi igazi és mi valódi, kinek hihetek és kinek nem. Pontosan emiatt egy idő után már nem idegesített Scarlett mert rájöttem, hogy sokszor pont ilyen naiv és szerencsétlen lennék, mint ő.

A lányok közötti kötelék hihetetlenül erős és igazán irigylésre méltó. Nincs is csodálatosabb annál, amikor két testvért ilyen szoros szálak fűznek össze. A keserű és fájdalmas múlt csak megedzette őket és olyan erős kapcsolat alakult ki közöttük, ami a legnehezebb időkben is megsegíti őket.

Scarlett egy rendkívül megosztó karakter szerintem. Olvastam, hogy sokan nem szerették őt, idegesítőnek tartották a viselkedését. Egy ideig én is ezt éreztem, de bennem szépen lassan átfordultak a dolgok. Az erős ragaszkodás és oltalmazás a húga irányába abszolút érthető szerintem. Tella volt az egyetlen biztos pont az életében. Miután az édesanyjuk elment, csak egymásra számíthattak. Mivel nem egy biztonságos, támogató és szeretetteljes közegben nőttek fel, így abszolút érthető, hogy ez Scarlett legnagyobb vágya. Sokszor a saját érzéseit is háttérbe szorítja, hogy végre megszabaduljanak abból a pokolból, amiben eddig élni kényszerültek. Igazán komoly fejlődésen megy át szerintem a lány, szép lassan rájön, hogy élni és túlélni nem ugyanaz.

Tella egy igazi kalandvágyó karakter, akit leginkább csak Scarlett bemutatása alapján ismerünk meg. Nagyon várom már az új részt, amiben megismerhetjük igazán a lányt.

Julien egy érdekes karakter. Ő egy igazi csibész, akinek sokszor azt sem lehet elhinni, amit kérdez. Egy valami miatt ne aggódjatok…ha nektek is végig gyanús a fiú, akkor nem (csak) a ti gépezetetekben van a hiba. Folyamatosan gyanakodtam rá én is, nagyjából minden miatt. Mindezek ellenére egyszerűen imádtam a karakterét és azt, hogy egyre közelebbi kapcsolatba kerül Scarlettel. Nagyszerűen ellensúlyozta a lány személyiségét, így igazán szimpatikus páros lettek számomra.

Kicsit a szabaduló szobák izgalmát is hozta nekem a könyv. A sok titok, a nyomozás, a játék…úgy éreztem magam, mintha egy misztikus kijutós játékban lennék.

A könyv borítója csodálatos, az egyik legszebb könyv a polcomon. Nagyon szépen és igényesen kivitelezett kötet, hatalmas pirospont a kiadónak. Nagyszerű érzés, amikor egy csodálatos könyv igényes külsővel van megáldva.

A könyv bár vaskos, de senki ne ijedjen meg tőle, szupergyorsan lehet haladni. Egyrészről kevés szöveg van egy oldalon, másrészről pedig egy idő után úgy beszippant a játék, hogy le sem akarod majd tenni a kezedből a könyvet.

Összességében engem teljesen elbűvölt Caraval világa. A kezdeti nehézség után teljesen beszippantott és alig tudtam letenni. A sok titok, a nyomozás és az egész játék hatalmas hatással volt rám. Én imádtam! Alig várom már, hogy mit hoz nekünk a folytatás. Ha pedig arra gondolsz, hogy te is elolvasnád a könyvet, csak gondolj arra, hogy „Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!”

Read More

Christelle Dabos: Rejtélyes ​eltűnések a Holdvilágban

Sziasztok!

Képzeljétek….az utóbbi időben annyira nagyon utolértem magam az írással kapcsolatban, hogy már majdnem büszkeség tölti el a kis szívemet. Eljutottam oda, hogy csak néhány olyan könyv maradt, amit elolvastam, de még nem írtam róla semmit. Nagy boldogan nézegettem molyon az elolvasott könyveimet, amikor rájöttem, hogy tejóég….én még nem is írtam a Tükörjáró sorozat második részéről. Miután befirkantottam egy fekete pontot a képzeletbeli ellenőrzőmbe neki is láttam a dolognak, szóval lássuk is a medvét. 

A történet szerint Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést is jelenthet az ellenségei számára. Nincs más választása, le kell lepleznie az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat. Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette illúziók mögött.

Mint ahogy tudjátok, a történet egy mágiával átszőtt, széttöredezett világban játszódik, ahol a különböző világszilánkokon más-más szabályok és szokások uralkodnak. Ahogy ezek a szilánkok eltérnek egymástól, úgy különbözik egymástól a két főszereplőnk is. A Ophélie és Thorn kettőse számomra verhetetlen, nincs két náluk különbözőbb személyiség, ennek ellenére úgy érzem, hogy mégis tökéletesen kiegészítik egymást.

Őszintén szólva, nekem ez a könyv is nagyon tetszett. Bár az első kötet magasra tette a lécet, a második rész játszi könnyedséggel megugrotta azt. Aki az első kötetből hiányolta az izgalmat, az most jól megkapja a magáét. A történet fordulatos és izgalmas, a könyv konkrétan letehetetlen, a nagysága ellenére sem unalmas. Dabos szerintem egy zseni, nagyszerű és egyedi világot alkotott, méltán tett a könyv ekkora népszerűségre.

A karakterek sokrétűek és rendkívül szerethetőek. Ophélie sokszor kicsit esetlen, néha szerencsétlen, de egy igazán erős és céltudatos főszereplő, akinek helyén van a szíve és az esze. Soha nem adja fel, a végsőkig küzd. Ritkán szeretem a női főszereplőket, de ő egy üdítő kivétel számomra. Thorn-t egyszerűen imádom. Igazi mogorva remete, aki senkit nem enged közel magához. Egy igazi titok mindenki, még az olvasó számára is. (Az a bizonyos mondat a végén, azért az én kis szívembe is belopta magát. Nagyjából az első pillanattól kezdve vártam egy ilyesmit. ) Tetszett, ahogy a két főszereplő egyre közelebb és közelebb került egymáshoz. Imádom a párosukat.

Nagyon tetszett a könyv felépítése. Jó volt, hogy megismertük kicsit a múltat is. Faruk egy nagyon érdekes karakter, őt mindenképpen ki akartam még nektek emelni az értékelésben. Számtalan titok lappang még körülötte, nagyon kíváncsi vagyok hova fog majd az egész vezetni.

A mellékszereplők is rendkívül szerethetőek amúgy, ez egy igazán remek könyv tényleg, csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni.

A fordítás zseniális, a borító pedig meseszép. Igazi ékköve a polcomnak ez a könyv. Alig várom már, hogy megjelenjen a harmadik rész (ami október 31-én esedékes).

Összességében a sorozat második része is zseniális. A történet izgalmas és fordulatos a karakterek nagyszerűek és szimpatikusak. A felépített világ csillagos 5-ös, az írónő egy zseni. Ha a mérete miatt visszarettentetek eddig a sorozat elolvasásától, akkor megnyugtatlak titeket. Észre sem veszitek és már végeztetek is a könyvvel. Sajnálni fogjátok, hogy nincsen benne több fejezet. Nekem hatalmas kedvenc lett a Tükörjáró sorozat, mindenképpen olvassátok el!

Az első rész értékelőjét itt találjátok: https://csakolvassblog.blogspot.com/2018/04/christelle-dabos-tel-jegyesei.html

Read More