Alix E. Harrow: Tízezer ajtó + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Agave könyvek jóvoltából idén nálunk is megjelent Alix E. Harrow világokon átívelő, mesés regénye. A 19-20. századba kalandozó portálfantasy nem csak a zsáner kedvelőit lesz majd képes elvarázsolni! Tarts bloggereinkkel, hogy jobban megismerhesd ezt a fantasztikus könyvet!

January ​Dudose nem hétköznapi története az 1900-as évek elején veszi kezdetét. A lány Cornelius Locke pártfogoltjaként éli mindennapjait a milliomos üzletember vermonti birtokán, miközben apja régészeti felfedezőként a világ legkülönbözőbb pontjain kutat letűnt civilizációk után és gyarapítja egzotikus tárgyakkal Locke gyűjteményét. January az egyik nap a házban bolyongva talál egy könyvet, ami mintha idegen világok varázslatos illatát hordozná magán. Ajtókról mesél, melyek átjáróként funkcionálnak a távoli helyek között. A lány ekkor még nem sejti, hogy ez az esemény milyen hatással lesz az életére, és milyen veszélybe sodorja majd. Az addigi kényelmes mindennapok egyik napról a másikra borulnak fel, ráadásul egy olyan sötét erő veszi üldözőbe, ami nem retten meg semmitől.

Alix E. Harrow bemutatkozó regénye káprázatos világábrázolásával és lírai prózájával varázsolja el az olvasót. A Tízezer ajtó felejthetetlen utazások, örök barátságok és világokat átívelő szerelmek szívbemarkoló története, középpontjában egy nagyon szerethető főhőssel, aki képes minden veszéllyel szembenézni, csak hogy rendelkezhessen a saját sorsa felett.

Mikor megláttam ezt a könyvet, azonnal beleszerettem a mesés borítójába és izgalmas fülszövegébe. Nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, kicsit aggódtam a nagy hype miatt, de szerencsére minden félelmem alaptalannak bizonyult, a Tízezer ajtó elvarázsolt, magába szippantott és többé nem eresztett.

A könyv cselekménye rendkívül érdekes és izgalmas. Egy másodpercre sem lankadt a figyelmem, az írónő végig fenntartotta az érdeklődésemet, csak úgy faltam a lapokat. Alix E. Harrow tökéletesen szőtte a szálakat, imádtam, ahogy a két világ szépen fokozatosan egymásba fonódott és összeértek az első látásra teljesen külön szálak. Az első oldaltól az utolsóig megőrizte a regény a varázsát, az olvasás minden másodpercét imádtam. 

Az Ajtók ötlete teljesen lenyűgözött. Nagyon tetszett az a gondolat, hogy minden mese és történet igaz lehet a maga módján. A törésvonalak mentén létezhetnek olyan világok, amelyeket eddig csak a mesék, mítoszok és legendák alapjait képezték. Először azt gondoltam, hogy ezen ajtók felfedezése áll majd a könyv középpontjában, és January utazásai során betekintést nyerhetünk majd ezekbe az izgalmas világokba. Ez azonban teljesen máshogy történt (ami engem egyáltalán nem zavart, pontosan úgy volt jó ez a könyv, ahogy van. )

A kötet tulajdonképpen két részből áll. Az egyik részben January életét követhetjük nyomon, kiskorától kezdve egészen tizenhét éves koráig, amikor is kezdetét veszik az igazi kalandok. A lány Cornelius Locke pártfogoltjaként élte mindennapjait a különc üzeletember vermonti birtokán, miközben édesapja régészeti felfedezőként járta a világot és izgalmasabbnál izgalmasabb kincsekkel tért vissza, hogy Cornelius Locke gazdagíthassa gyűjteményét. Egy nap azonban a fiatal lány egy olyan könyvre bukkan, ami megváltoztatja az egész életét. A másik rész tulajdonképpen erről a könyvről szól. Mesék, ismeretlen és izgalmas világok jelennek meg benne, melyeket különböző Ajtókon keresztül közelíthetünk meg. Miután January olvasni kezdett, az ismeretlen történet az első pillanattól kezdve beférkőzött a bőre alá. Hogyan érezhette ismerősnek, amikor még soha nem hallott az Ajtók létezéséről? Mi az a különleges erő, amellyel a fiatal lány rendelkezik? Miért kerül veszélybe az élete?

Tízezer ajtó felejthetetlen utazások, örök barátságok és világokat átívelő szerelmek szívbemarkoló története. Minden megtalálható benne, ami egy igazán jó regény ismérve, abszolút semmi hiányérzet nem maradt bennem az utolsó oldalak elolvasása után. Az írónő nagyszerűen egyensúlyozott, a varázslat, a romantika, a kalandok remek elegyet alkotva létrehozták az egyik legjobb történetet, amit az utóbbi időben olvastam. Nagyon szeretem a könyv a könyvben típusú történeteket, mindig lenyűgöznek az ilyen típusú történetek. 

A szereplők igazán érdekesek és izgalmasak voltak. January nagyon szimpatikus karakter volt számomra, tetszett, ahogy szépen fokozatosan levetkőzte az engedelmes kislány béklyóit, megtalálta önmagát, megismerte származását, de mindenekelőtt végre a saját sorsának a kovácsa lett. Nem egy tipikus hős, néha csak sodródik az árral, de talpraesettsége és bátorsága minden helyzetben kihúzza őt a bajból. Bár sötét árnyak, misztikus ellenségek nehezítik az útját, minden sarkon veszély leselkedik rá, hiszen akármerre is jár, a Társaság tagja minden megtalálják. Egy porszemnek tekintik őt a világ gépezetében, aki tönkreteszi az általuk megálmodott rendet. 

January mellett Jane, Samuel és Bád karakterét kedveltem meg igazán. Tökéletes társnak bizonyultak a legveszélyesebb kalandokban is. Jane olyan volt, mint egy igazi amazon, egy harcos, akinek nem volt más vágya, mint megtalálni a hazavezető utat. Samuel a fiatal fiú, aki January játszótársa volt, később pedig gyengéd érzelmeket kezdtek el táplálni egymás iránt. Ő ajándékozta a lánynak Bádot, a hűséges kutyát, aki soha nem hagyta cserben kisgazdáját, a saját testi épségét nem kímélve azonnal rárontott arra, akit ellenségnek érzett. 

A borító meseszép, szavak sincsenek arra, hogy mennyire imádom. Az egyik legszebb, amit mostanában a kezemben fogtam. 

Nagyon tetszett a kötet nyelvezete, igazán költői volt. Alix E. Harrow olyan játszi könnyedséggel fűzi a mondatokat egymás után, mintha csak gyöngyökből készítene nyakláncot. Itt meg is ragadnám az alkalmat és szeretném egy kicsit dicsérni a fordítót, mert egyszerűen lenyűgöző munkát végzett, hiszen ahhoz, hogy a magyar olvasók is szívükbe zárják a kötetet, magyar nyelven is élvezhetőnek kell lennie. Ballai Mária remekelt, csodásan ültette át az anyanyelvünkre a lírai mondatokat, így semmit sem veszített a regény a varázsából. 

Összességében engem teljesen lenyűgözött Alix E. Harrow debütáló regénye. A könyv cselekménye rendkívül érdekes és izgalmas. Egy másodpercre sem lankadt a figyelmem, az írónő végig fenntartotta az érdeklődésemet, csak úgy faltam a lapokat. Alix E. Harrow tökéletesen szőtte a szálakat, imádtam, ahogy a két világ szépen fokozatosan egymásba fonódott és összeértek az első látásra teljesen külön szálak. Az első oldaltól az utolsóig megőrizte a regény a varázsát, az olvasás minden másodpercét imádtam. Az írónő nagyszerűen egyensúlyozott, a varázslat, a romantika, a kalandok remek elegyet alkotva létrehozták az egyik legjobb történetet, amit az utóbbi időben olvastam.Az Ajtók ötlete teljesen lenyűgözött. Nagyon tetszett az a gondolat, hogy minden mese és történet igaz lehet a maga módján. Ha találtok egyet, mindenképpen szóljatok, bármikor átlépnék egy másik világba, hogy igazi kalandokban legyen részem. A szereplőket nagyon megkedveltem, mindenki rendkívül érdekes és izgalmas karakter. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Történetünkben főszerepet játszanak az ajtók, ezért ebben a játékunkban más történetek ajtaival találkozhattok. Minden állomáson találhattok egy képet egy ajtóról, nektek pedig az lesz a feladatotok, hogy megírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába, hogy melyik történetben szerepel az adott bejárat. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

BLOGTURNÉKLUB 

05.14. - Booktastic Boglinc

05.16. - Csak olvass!

05.18. - Könyv és más

05.20. - Utószó

05.22. - Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Marianne Cronin: Lenni ​és Margot száz éve + Nyereményjáték

Sziasztok!

Lenni és Margot a nagy korkülönbség ellenére szoros barátságot kötött. Ketten együtt azt határozták el, hogy egy-egy festményben örökítik meg az életük sorsfordító eseményeit – száz év, száz kép, két élet. Munkájukkal pedig nem csak a kórház dolgozóinak, hanem bloggereink szívét is elrabolták. Ha kíváncsiak vagytok Marianne Cronin lenyűgöző történetére, akkor tartsatok velünk és ha nektek kedvez a szerencse, akkor meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 

„Gyönyörű ​regény: vicces, érzékeny… és tele van élni akarással” – Harper's Bazaar

Elbűvölő, szenvedélyesen életigenlő és lefegyverző humorral megírt regény a Csillagainkban a hiba és Jojo Moyes rajongóinak

Az élet rövid – senki sem tudja ezt jobban a tizenhét éves Lenninél, akinek egy gyógyíthatatlan betegséggel kell szembenéznie. Ő azonban úgy érzi, még rengeteg dolga van itt, a földön. Miután megismerkedik a nyolcvanhárom éves, lázadó szellemű Margot-val, aki életmentő szívműtétre vár, a nagy korkülönbség ellenére hamarosan szoros barátság szövődik köztük. Ketten együtt elhatározzák, hogy egy-egy festményben örökítik meg az életük sorsfordító eseményeit – száz év, száz kép, két élet. Ahogy haladnak a munkával, egy teljesen új világ nyílik meg előttük, ahol olyan kalandok várnak rájuk, amelyekről addig álmodni sem mertek.

Elragadóan szellemes, megható, de mindenekelőtt felemelő történetet tart kezében az olvasó – egy történetet, amely az élet egyedülálló ajándékát ünnepli, és hitet tesz a szeretet és a barátság végtelen ereje mellett, amikor a legnagyobb szükségünk van rá.

Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Számomra pontosan ilyen volt Lenni és Margot száz éve is, ami egy igazán szívfacsaró, hihetetlen mélységeket bejáró történet életről és halálról, barátságról és szeretetről. Nálam az első pillanattól kezdve óriási kedvenc lett, Lenni és Margot azonnal levett a lábamról, kettejük őszinte barátsága igazán szívet melengető, az egyik legszerethetőbb olvasmány, ami mostanában a kezembe került. Szavakkal el sem tudom mondani Nektek, hogy mennyire imádtam ezt a történetet annak minden örömével és fájdalmával. Olvasás közben sokszor mosolyogtam, néha csak meredtem magam elé, és hősiesen bevallom Nektek, jó pár könnycseppet is elmorzsoltam a szemem sarkában. Azt mondják, hogy amikor eltávozunk erről a világról, akkor az életünk lepereg előttünk. Lenni és Margot azonban nem bízta a véletlenre a dolgot és még életükben számba vették azokat a fontos életeseményeket, amelyek igazán meghatározók voltak számukra. 

A könyv cselekményének a nagyszerűsége annak egyszerűségében rejlik. Lenni egy fiatal tizenhét éves lány, aki gyógyíthatatlan betegségben szenved. A kórházban bóklászva próbálta megfejteni az élet, a létezés és a miértek értelmét. Egy pályázat jóvoltából a beteg számára megnyílt egy kreatív alkotó helyiség, ahol megismerkedett és közelebbi kapcsolatba keveredett az idős, nyolcvanhárom éves hölggyel, Margot-val. Miután megállapították, hogy ketten együtt éppen 100 évesek, elkezdték megfesteni életük legfontosabb eseményeit. Ahogy az emlékeket felidézik, úgy pillanathatunk be a két főszereplő életébe, megismerjük a jelenjüket és a múltjukat. Ez a történet az élet egyedülálló ajándékát ünnepli, bebizonyítja, hogy a szeretet és a barátság ereje nem ismer határokat. Lenni és Margot története megfogott és egyszerűen nem eresztett. A szívem közepéig hatolt és napokkal később is csak erre a kedves párosra gondoltam. Egyszerűen imádtam. 

Lenni, egy rendkívül szimpatikus és szerethető karakter. Nagyon megkedveltem a személyiségét és az egész lényét. Ahogy Margot, úgy az olvasó számára is hihetetlennek tűnik, hogy ez az élettől kicsattanó fiatal lány, gyógyíthatatlan betegséggel küzd. Egy igazi küzdő szellem, aki az utolsó pillanatig bátran nézett szembe sorsával. Arthur atyával, a kórház idős lelkészével már az első oldalakon jó barátságba került, Istenről és vallásról szóló beszélgetéseik, okfejtéseik nagyon tetszettek. A plébános nagyon különleges karakter volt, az első pillanattól kezdve tudta hogyan kell a fiatal lányt "kezelnie". Lenni sokszor gyermekien őszintén szemlélte a világot, de ha úgy hozta a helyzet igazán éretten és felnőttesen nyilvánult meg, legyen szó a betegségéről, vagy éppen a szüleivel való kapcsolatáról. Hiba ismerjük a diagnózist, hiába tudjuk, hogy gyógyíthatatlan beteg, mégis rendíthetetlenül bízunk abban, hogy valahogy mégis jóra fordulhat a dolog. Nem halhat meg valaki ilyen fiatalon, egy ilyen eleven, pezsgő személyiséget nem sorvaszthat el semmilyen betegség. Képtelenség belenyugodni és elhinni, hogy Lenni napjai meg vannak számlálva. 

Margot egy lenyűgöző élettörténetet tudhat magáénak. Életének nyolcvanhárom éve alatt megjárta a legnagyobb mélységeket, és óriási magasságokba szárnyalt. Imádtam a visszaemlékezéseit és a történeteit. Kicsit olyan érzésem volt, mint amikor gyermekként leültem nagymamám szoknyája mellé és óriási lelkesedéssel hallgattam a történeteit. Az idős hölgy az első pillanattól kezdve egyenrangú partnerként kezelte Lennit. Az egyik legnagyobb ajándékot adta neki, amit egy beteg gyermek kívánhat, mellette normálisnak érezhette magát. Nem sajnálta, nem szánakozott rajta, egyszerűen csak mellette volt és támogatta. A közös projekt segítségével nagyon közel kerültek egymáshoz, igazi támasszá váltak egymás számára. Az idős hölgyre életmentő szívműtétre vár a kórházban, mely nem mentes a kockázatoktól, így nem lehet biztos abban, hogy a műtét után újra kinyithatja a szemét. 

Őszinte leszek veletek, valószínű erre a könyvre akkor is kíváncsi lettem volna, ha nem szeretek bele a fülszövegbe azonnal. Annyira meseszép, hogy képtelen voltam ellenállni neki. 

Összességében imádtam ezt a kötet és hihetetlenül hálás vagyok, hogy megismerhettem ezt a történetet.  A Lenni és Margot száz éve egy csodálatos olvasmány, melyet bár átjár a halál szelleme, mégis az életről és az életigenlésről szól.  Egy igazán szívfacsaró, hihetetlen mélységeket bejáró történet melynek a középpontjában a barátság és a szeretet áll. Megható, imádnivaló történet, melynek olvasása közben szem nem marad szárazon. Teljes szívemből ajánlom mindenkinek ezt a kötetet. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Lenni és Margot ketten együtt száz évesek. Egy nap úgy határoztak, hogy egy-egy festményben örökítik meg életük fontos és sorsfordító eseményeit. Ebben a játékban követjük a példájukat. Minden állomáson találtok egy-egy  személyes kérdést, nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába írni a válaszotokat rá. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Mesélj el egy kedves gyermekkori emléket!

a Rafflecopter giveaway

Állomások

05.14.: Csak olvass!

05.15.: Könyv és más

05.18: Ambivalentina

05.21.: Fanni's Library

05.24.: Utószó

Read More

Hayley Chewins: Aranyfakasztók + Nyereményjáték

Sziasztok!

Hayley Chewins debütáló regénye, az Aranyfakasztók hozzánk is megérkezett a Maxim kiadónak köszönhetően. A turné keretében most 3 példányt sorsolunk ki ebből a csodás ifjúsági regényből, tartsatok velünk, ha ti is az egyikre pályáztok!

Egy titokzatos város különös, viharok által tépázott szigetén a tizenkét éves Delphernia egész eddigi életét az aranyfakasztó lányok kolostorában töltötte, a tengertől és az égtől elzárva. A lányok dolga, hogy amíg odakint a gazdák muzsikálnak, ők bent némán arannyá változtassák a zenét. Delphernia azonban nem képes erre. Amit ő tud, drágább az aranynál. A hangokból új életet teremt. Ám ezt a képességét a kolostorban el kell titkolnia. Delphernia minden vágya, hogy maga mögött hagyja az otthonnak nevezett börtönt, és végre szabad legyen. Egy nap esélyt kap, hogy kijusson, de az ismeretlen veszélyeket tartogat számára. De miközben próbálja megtalálni a helyét, a sziget vészjósló gondnoka meg a titokzatos Királynőgyermek fenyegetésével találja szemben magát. De segítségére lesz egy titokzatos királyfi és egy lázadó lány. Segítségükkel nemcsak megízlelheti a szabadságot és kibontakoztathatja tehetségét, de olyan dolgokat is megtud a múltjáról, amelyek mindent megváltoztatnak. De vajon megtalálja azt, amire igazán vágyik?

Az utóbbi időben óriási kedvenc lett nálam a Maxim Kiadó Delfin könyvek sorozata, ezért nem is volt kérdés számomra, hogy elolvasom az Aranyfakasztók című kötet is. A fülszöveg és a borító azonnal levett a lábamról, így óriási lelkesedéssel álltam neki. De vajon mit is adott nekem ez a könyv, és a csinos borító milyen történetet rejt?

A történet egy kis szigeten játszódik, ahol az emberek saját, különleges szabályaik szerint élnek.

Mindenki ismeri Tűzmanócska (Rumpelstiltskin) történetét, ahol a molnár lánynak szalmából kellett aranyat szőnie. Hayley Chewins regényében is hasonló feladata van a lányoknak, csak ők nem szalmából, hanem zenéből kell, hogy aranyat szőjenek. Ők az aranyfakasztók, akik egy elzárt kolostorban élnek és a Mesterek zenéjéből csillogó nemesfémet készítenek. Ez teszi gazdaggá a sziget lakóit. Delphernia azonban más, mint a többiek. Minden porcikáját vonzza a zene, amikor hallja, a dallamok átjárják a testét, a lelkét, ez pedig éneklésre készteti. Ez azonban tilos, nagyon kell vigyáznia arra, hogy egy kósza hang se hagyja el a száját. Az aranyfakasztók nem zenélhetnek, ők csak aranyat készítenek. 

A könyv olvasása közben a következő kérdések jutottak eszembe. Meddig maradhat rejtve az ember igaz valója? Mi az a pont, ahol kiállunk és büszkén vállaljuk, hogy mások vagyunk mint a többiek, és ez a másság tesz minket azzá, akik vagyunk? Nem lehet mindenki egyforma, mindannyian mások vagyunk...mások az erősségeink és a gyengeségeink. Fontos megtanulni már fiatal korban, hogy nem mindenki illeszkedhet bele egy adott sémába. Jópáran vagyunk olyanok, akik kilógunk a sorból, a tehetségünk, a súlyunk, az identitásunk, hibáink, vagy éppen vallási hovatartozásunk miatt. Emiatt nem szabad rosszul érezni magunkat, hiszen ez tesz minket azzá, akik vagyunk. Ettől leszünk igazi egyéniségek. 

Delphernia élete nem volt könnyű a kolostorban, Kilences Anya mindent megtett azért, hogy a lány illeszkedjen a sorba. Ezt pedig sokszor erőszakkal próbálta elérni, rendszeresen büntette, többször meg is verte őt. Nem tudom, hogy mennyire megrázó erről egy 10-14 éves gyermeknek olvasni, de azt tanácsolom, hogy ha valakinek a gyermeke az olvasós közben kérdezősködne a témáról, mindenképpen beszélje meg vele a dolgot, ne maradjon semmilyen tüske, vagy kellemetlen érzés a kis olvasó lelkében. 

A regény hangulata végig nagyon mesei volt, tetszett az aranyfakasztók története, de kicsit felületesnek éreztem, hiányzott számomra a világépítés. Szerettem volna megismerni a városban élőket, hogyan teremtik meg saját maguk számára a mindennapi megélhetéshez szükséges dolgokat. Kíváncsi lettem volna arra, hogy milyen az átlagember élete a szigeten, hiszen csak a Mestereket és az aranyfakasztókat ismerhettük meg. A Királynőgyermek, a Gondnok nagyon izgalmas karakter volt, de őket sem ismerhettük meg igazán. Izgalmas lett volna tudni, hogy mi zajlott a háttérben, miként uralta a Gondnok az egész szigetet a háttérből. Nyilván nem én vagyok a célközönség, így nem támaszthatok irreális elvárásokat a regénnyel szemben, de valami így is hiányzott nekem a kötetből. 

Delhernia különleges képessége nagyon tetszett, imádtam, ahogy kinyílt és felfedezte annak határait. Bly és Linna nagyon szimpatikus szereplők voltak, nagyszerű társnak bizonyultak, akik jóban-rosszban kitartanak egymás mellett. Szerettem a hármasukat, jó lett volna kicsit jobban megismerni őket is. Főleg azért, mert Linna lány létére Mester volt, ez pedig teljesen felforgatta Delphernia világnézetét, hiszen azt tanították neki a kolostorban, hogy csak férfiak lehetnek azok. Minél több időt töltött a külvilágban, annál inkább megkérdőjelezte a múltjában tanultakat. 

Kilences Anya rendkívül érdekes karakter volt, aki a sok kegyetlenséget azzal indokolta, hogy csak meg szerette védeni a lányt a külvilágtól. Persze a történetek teljes ismeretében megismerhetjük az indokait, de csak legyintünk. Nagyon felhúztam magam ezen a magyarázaton, hiszen semmi sem indokolhatja azt, hogy valaki bántalmazzon egy gyermeket. 

Nagyon tetszett a kötet nyelvezete, igazán költői volt. Hayley Chewins olyan játszi könnyedséggel fűzi a mondatokat egymás után, mintha csak gyöngyökből készítene nyakláncot. Itt meg is ragadnám az alkalmat és szeretném egy kicsit dicsérni a fordítót, mert egyszerűen lenyűgöző munkát végzett, hiszen ahhoz, hogy a magyar olvasók is szívükbe zárják a kötetet, magyar nyelven is élvezhetőnek kell lennie. Komáromy Rudolf remekelt, csodásan ültette át az anyanyelvünkre a lírai mondatokat, így semmit sem veszített a regény a varázsából. 

Igazán erőteljesek voltak azok a mondatok, amikor Delphernia saját magát fegyelmezte: Ne mondd ki Delphernia! Ne mondd ki! Ezek segítségével tökéletesen átéreztük a lány lelki vívódását. Szeretett volna a többiekhez hasonló módon viselkedni, de egyszerűen képtelen volt rá. A zene, mint mágnes vonzotta, bár nem tudott aranyat fakasztani, de a hangjával különlegesen bánt és varázslatos képességek birtokában került.  

A borító meseszép, szavak sincsenek arra, hogy mennyire imádom. Az egyik legszebb, amit mostanában a kezemben fogtam. 

Összességében az Aranyfakasztók kicsit felemás érzéseket keltett bennem. Az alaptörténet, a borító, a nyelvezet és a mondanivaló zseniális, egyszerűen imádtam, a cselekmény és a világépítés azonban nem tett maradéktalanul boldoggá, számomra kissé hiányos volt. Bár nem lett kedvenc (amit amúgy egy kicsit bánok, hiszen nagyon régóta vártam a megjelenését) de jó szívvel ajánlom a 10-14 éves korosztály (no meg persze a lelkes felnőttek) számára, hiszen Hayley Chewins igazán különleges történetet alkotott. A nyelvezete rendkívül lírai volt, örültem, hogy nem vette félvállról az írónő és minőségi módon tálalta a történetet az olvasók számára. 

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Az Aranyfakasztók a kiadó Delfin Válogatásában jelent meg. Játékunkban ugyanebben a válogatásban lévő könyvekből hoztunk nektek idézeteket. A feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik regényből származnak, és a címét beírni a Rafi megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

Nagymama azt mondta, hogy nem érthetjük meg a dolgokat, ha nem próbáljuk ki őket. Ezért én kipróbálom.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

05.13. Csak olvass!

05.15. Readinspo

05.17. Olvasónapló

05.19. Könyv és más

05.21. Utószó

05.23. Sorok Között

05.25. Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Giovanna Fletcher – Tom Fletcher: Eve ​of Man – Elillanó káprázat + Nyereményjáték

Sziasztok!

Eve és Bram kalandja folytatódik! A Maxim Kiadó jóvoltából a napokban megjelent az Eve of Man második része, az Elillanó káprázat, melyben ismét csatlakozhatunk kedvenc szereplőinkhez! Azt már tudjuk, hogy a párosnak végül sikerült maga mögött hagynia a tornyot, ám megpróbáltatásaiknak még sincs vége, hiszen a külvilágban egészen új problémákkal kell szembesülniük. Tarts velünk a turnén, kövesd bloggereinket, és játssz velünk, hogy megnyerhesd a könyv egy példányát!

Eve az utolsó lány a földön. Az elmúlt tizenhat évben Eve fogoly volt, akit az Anyák őriztek. Csapdába esve a sorsa által. És az egész világ őt figyelte. Most végre megkapta a szabadságot, amire olyan régóta vágyott, Brammel együtt, akit szeret. De mindkettőnek ára van. A Tornyon túli veszélyes, új világban a kormány csak egy lépéssel van lemaradva mögötte. A kétségbeesetten küzdő lázadók oldalán harcolva Eve nagyobb veszélyben találja magát, mint valaha is el tudja volna képzelni. Vajon túlélheti Eve és Bram, miközben minden ellenük dolgozik?

Az első részt talán tavaly olvastam, de valahogy nem jutottam el addig, hogy írjak róla a blogon. Az alaptörténet nagyon tetszett, érdekes volt egy olyan disztópiáról olvasni, ahol Eve az egyetlen fiatal lány és az emberiség túlélése tulajdonképpen az ő kezében van. Izgatottan vártam a folytatást, hiszen annak ellenére, hogy nem lett nálam óriási kedvenc ez a sorozat, nagyon kíváncsi voltam arra, hogyan folytatódik Eve nagy szökése, milyen kalandokkal kell szembenéznie a lánynak. 

A történet pontosan ott folytatódik, ahol az első lezárul. Eve megszökik a Toronyból Bram és a Szabadárok segítségével. Ennél a pontnál vesszük fel ismételten a fonalat. Együtt eljutnak a Meredélybe, ami tulajdonképpen nem más, mint a lázadók főhadiszállása. Eve tudja, hogy nincs sok idejük, hiszen a szabadságnak ára van. A kérdés csak az, hogy vajon képes megfizetni az árát? Mit, illetve kit kell feladnia annak érdekében, hogy saját sorsát irányíthassa? 

Mielőtt bármit írnék a könyvről, el kell mondanom, hogy nagyon szeretem az alapötletet és rengeteg izgalmas és nagyszerű csavarral rukkoltak elő az írók. Könnyen és gyorsan olvasható a regény, igazából csak úgy faltam a lapokat. Nem mondom, hogy tökéletes lett a könyv, hiszen sokszor hiányosnak és felületesnek éreztem, az emberek motivációi is gyengék és egyszerűek voltak, de ennek ellenére élvezhető olvasmánynak tartottam. Rengeteg potenciál van ebben a történetben, de úgy érzem, hogy az írók nem tudták kihozni belőle a maximumot. Nem tudom, hogy ez a kíváncsiságomnak tudható-e be, de én teljesen ki tudtam egyezni a folytatással. Nem volt egetrengető, de jócskán szolgáltatott izgalmakat még úgy is, hogy alapjáraton alig történt valami a könyvben. A második rész elég jól megágyazott a folytatásnak (talán túlságosan is erre koncentráltak a valódi cselekmények helyett), szóval kíváncsi vagyok hogyan végződik Eve története. 

A történet ebben a részben három szálon futott. Bram, Eve és Michael karakterét ismerhetjük meg egy kicsit jobban. (Ha nem jut eszetekbe ki Michael egy pillanatig ne ostorozzátok magatokat, nekem is kellett egy kis idő, mikor beazonosítottam a srácot. Az első részben a liftben találkozik Eve-vel és megöleli őt, emiatt magánzárkába került.  ) 

Michael amúgy egy nagyon szimpatikus szereplő, én nagyon megkedveltem a személyét. Az biztos, hogy a legtöbb izgalmat neki köszönhetjük. A Toronyban őrként dolgozott, hűséget fogadott Eve-nek és a rendszernek. Az ő szemén keresztül követhettük végig Eve eltűnésének pillanatait a Toronyban és Vivian Silva ijesztő ármánykodásait, aki amúgy tökéletes főgonoszként mindent megtett annak érdekében, hogy az olvasó fájdalmas véget kívánjon neki. Katonaként muszáj volt megtenni mindent, amit kérnek tőle, hiszen első kézből tapasztalhatta meg, milyen az, amikor valaki a rendszer ellenségévé válik. Egy idő után azonban elkezd kételkedni és komoly döntést kell meghoznia, vagyis  választania kell, hogy kihez marad hűséges, melyik oldalra áll. Nem könnyű az út, melyet választ, rengeteg vérrel és verejtékkel jár, nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mit tartogat még a karaktere. 

Eve ebben a részben kinyílik és megtalálja a saját hangját. Éveken keresztül, a világtól elzártan, az emberiség megmentőjeként élte mindennapjait, tudta, hogy nagy dolgokat várnak el tőle. Sejtette ő, hogy nem minden valódi az életében, mégis sokkolta mikor rájött, hogy semmi sem az volt az életében, aminek látszott. A legjobb barátja, a családjáról alkotott képé, a kilátás, melyben sokszor gyönyörködött csupán illúzió volt, mely arra szolgált, hogy ne akarjon elmenni. A szökés után azonban rájött, hogy az embereknek nem csupán egy reménysugárra, hanem egy erős vezetőre is szükség van. Egy másodpercig sem hagyta magált elbizonytalanítani, tudta, hogy nem menekülhet, szembe kell szállnia az ellenséggel. És ha esetleg vissza kell térnie a Toronyba, akkor nem rab lesz, hanem egy igazi ellenálló, aki saját akaratából ment vissza annak érdekében, hogy változást hozzon. 

Bram karaktere kicsit visszafogott volt ebben a részben. Igazából azon kívül, hogy szorosabbra fűzte a kapcsolatát Eve-vel nem sok mindent csinált. (Bár el kell ismerni, hogy ezt nagyon jól csinálta. :D ) Ezt a részt nem ő vitte a hátán, Michael abszolút ellopta a show-t. 

A borító meseszép, nagyon szeretem. Tökéletesen passzol az első részhez.

Az Elillanó káprázat összességében egy rendkívül olvasmányos folytatás, mely jócskán tartogat izgalmakat az olvasó számára. Nem mondom, hogy tökéletes lett a könyv, hiszen sokszor hiányosnak és felületesnek éreztem, az emberek motivációi is gyengék és egyszerűek voltak, de ennek ellenére élvezhető olvasmánynak tartottam. Nem volt egetrengető, de jócskán szolgáltatott izgalmakat még úgy is, hogy alapjáraton alig történt valami a könyvben. Azoknak, akik szerették az első részt, szerintem nem fog csalódást okozni. Én nagyon jó kikapcsolódásnak éltem meg, nem kellett sokat gondolkodni rajta, csak úgy sodródtam az árral. Kíváncsian várom a folytatást. 

Értékelés: 5/4,

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Az Eve of Man kapcsán természetesen mi is elgondolkoztunk a disztópiákről, ezért mostani játékokban olyan disztópikus regényeket keresünk, melyeknek szintén nő a főszereplőjük. Vajon sikerül kitalálnotok a rövid leírásaink alapján, hogy melyik regényre gondoltunk? Ha igen, akkor ne feledjétek megírni a megoldást a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

LEÍRÁS

Bár ez a mű már nem mai darab, a belőle készült sorozat ismét népszerűvé tette ezt a nagyon erős történetet, melynek középpontjában egy olyan társadalom áll, ahol a nőket az határozza meg, hogy termékenyek-e. 

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

05. 08. Sorok között

05. 10. Csak olvass!

05. 12. Hagyjatok! Olvasok! 

05. 14. Utószó

Read More

Chris Carter: A ​nevem: Halál (Robert Hunter 7.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Robert Hunter, a Los Angeles-i rendőrség különleges egységének vezetője újabb vérfagyasztó esetet igyekszik megoldani. Ha kíváncsiak vagytok Chris Carter legújabb magyarul megjelent könyvére, akkor tartsatok velünk, merüljetek el a thrillerek-krimik világában és ha nektek kedvez a szerencse, akkor meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 

Volt már példa arra, hogy egy-egy könyvet nem én, hanem Miklós értékel a blogon. Mivel ebben a háztartásban ő a thriller/krimi fan, így erről a kötetről is ő készítette az ajánlót. Fogadjátok sok szeretettel az írását. 

El sem hiszem, hogy ez már a hetedik Chris Carter regény, amit kiolvastam. Robert Hunter és Carlos Garcia nyomozók az évek alatt a kedvenc nyomozópárosommá váltak, köszönhetően hihetetlen dinamikájuknak és kitartásuknak. A különböző történetekben lévő brutalitás könyvről-könyvre változik, amikor az ember azt hinné, hogy na ezt már tényleg nem lehet tovább fokozni, az író még akkor is rá tud tenni egy lapáttal markológéppel. A nevem: Halál c. könyv elhozta szerintem a sorozat eddigi legbotránkoztatóbb gyilkosát és vele együtt az eddigi legkegyetlenebb gyilkosságot. Tényleg csak erős idegzetűeknek tudom ajánlani. Nézzük, hogy miről is szól a könyv!

Hét nappal az elrablása után egy huszonkét éves nő holttestét találják meg a Los Angeles-i Nemzetközi Repülőtér melletti elhagyatott területen. Az áldozat a kinyújtott végtagjaival egy ötágú csillagot formáz. Vajon rituális gyilkosság történt? A boncolás során kiderül, hogy a nőt a halála előtt kegyetlenül megkínozták. Ezenkívül azonban a gyilkos egy meglepetést is szánt a rendőrség számára… Alighogy Robert Hunter, a Los Angeles-i rendőrség különleges egységének a vezetője megkapja az esetet, egy újabb holttest kerül elő. Hunter tudja, hogy nincs sok ideje, mielőtt a szörny lecsap a következő áldozatára. Egy igazi ragadozót üldöz ugyanis, akinek a múltja sötét titkot rejt, és aki nem tudja leküzdeni a brutalitás és a gyilkolás iránti vágyát.

Alapvetően úgy gondolom, hogy a történet nagyon gyorsan beindul és egyszerűen nem ereszt, tényleg sokszor csak kapkodtam a fejem az újabb és újabb fordulatok láttán. Érdekesség, hogy az eddigi könyvektől eltérően itt két szálon fut a cselekmény, melyek csak a legvégén egy hihetetlen csavart követő katartikus pillanatban kapcsolódnak össze. Ez a kétszálú cselekmény szerintem nagyon jót tett regénynek, nekem kifejezetten tetszett, hogy az író a korábbiakkal ellentétben ehhez az „eszközhöz” nyúlt. A nyomozás ugyanolyan érdekfeszítő, mint korábban, tényleg élmény volt olvasni, hogy a különböző bizonyítékokon, fejtörőkön át hogyan jutnak el a végén a gyilkos leleplezéséig. 

(Zárójeles megjegyzés: Be kell vallanom nektek az összes könyvben az egyik kedvenc részem az, amikor a boncolóorvos elvégzi az autopsziát. Mindig nagyon részletesen és érthetően, az orvosi szakkifejezéseket nem túltolva van megfogalmazva, illetve mindig izgalmas és meghökkentő dolgok derülnek ki ezalatt az áldozatokról, talán ezért is várom izgatottan minden egyes könyvben.)

Egyértelműen látszik, hogy Chris Carternek voltak korábban kriminálpszichológiai tanulmányai, nála jobban szerintem kevesen tudják, hogy mi rejlik egy gyilkos agyában. Ezek a hátborzongató gondolatok és élmények adják az alapját az összes könyvnek és ezeken keresztül értjük meg a gyilkos motivációját is, ez erre a történetre kifejezetten igaz. A tények birtokában az ember mindig máshogy látja a helyzetet. Ez a könyvsorozat is bizonyítja, hogy alapvetően nem születik senki sem gonosznak. Erre van egy nagyon jó angol mondás: „Evil is not born, it’s made” („A gonosz nem születik, hanem megteremtik”). Pontosan ezért nehéz sokszor az ilyen jellegű történetekben morálisan elítélni a gyilkost, miközben oldalról oldalra megismered a motivációit, megtudod, hogy mennyi mindenen ment keresztül az életében, és mit miért tett. Ebben az igen nehéz helyzetben nem szeretnék igazságot tenni, mindenki döntse el maga, hogy hogyan viszonyul ehhez a témához, mindenesetre szerettem volna erre is felhívni a figyelmet, hiszen alapvetően semmi sem szimplán fekete vagy fehér. 

Ez tipikusan nem az a könyv, ahol nagy jellemfejlődések várhatók a főbb karaktereknél, de Hunter és Garcia nyomozók abszolút hozzák a tőlük elvárható szerepeket és egy brutális gyilkossal kiegészülve érdekfeszítő hármast alkotnak ebben a könyvben is. Amit észrevettem, hogy mintha Garcia valamivel kompetensebb karakterré vált volna ebben a részben, a remek meglátásaival egyértelműen kezd felnőni intellektusban Hunter nyomozóhoz, ez az irány kifejezetten tetszik az ő karakterével kapcsolatban.

A borítók terén minőségi előrelépés történt az elmúlt évek során. A régi borítók abszolút nem nyerték el a tetszésemet, viszont az újak valami zseniálisak, tényleg nagyon tetszenek. A nevem: Halál című köteté kimondottan ütősre sikeredett. 

Összességében a legújabb Chris Carter regény sem tudott csalódást okozni, a figyelmemet végig lekötötte, és a könyv végén lévő csavar után csak pislogtam, hogy na ez egy zseniális húzás volt az író részéről. A nevem: Halál elhozta szerintem a sorozat eddigi legbrutálisabb gyilkosát és vele együtt az eddigi legkegyetlenebb gyilkosságot. Alapvetően minden erős idegzettel rendelkező krimi-thriller rajongónak őszintén tudom ajánlani, az izgalom és kegyetlenség garantált.

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

A nevem: Halál című könyv már a hetedik része a Robert Hunter sorozatnak, így arra gondoltunk, hogy a mostani játékunkhoz az előző részeket hívjuk segítségül.  Mindegyik állomáson megtaláljátok egy korábbi kötet címét összekeverve. Nincs más dolgokat, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes címet.  (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A KÖTET CÍME

á s o b r z a á l h a l s z a

a Rafflecopter giveaway

Állomások

05.05.: Könyv és más

05.07.: Csak olvass!

05.09: Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Rose Tremain: A kegyelem szigetei

Sziasztok!

Vannak olyan könyvek, amelyek ígéretes fülszövegükkel és csodálatos borítójukkal azonnal felhívják magukra a figyelmet. Rose Tremain már egy ideje a látószögembe került, a "A Gustav-szonáta" kicsivel több, mint 1 éve a polcomon lapul, de eddig sajnos még nem tudtam sort keríteni a kötet elolvasására. (Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy milyen állat lennék, erőteljesen vacillálnék a könyvmoly és a könyvhörcsög között. :D ) Valahogy mindig találtam valami indokot arra, hogy miért ne álljak neki. A 21. Század Kiadónak köszönhetően került a kezembe az írónő legújabb magyarul megjelenő könyve, és hihetetlenül hálás vagyok érte, hiszen a fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésemet. 

Mielőtt azonban rátérnék az értékelésre, lássuk miről is szól pontosan a könyv!

„Elképesztően ​olvasmányos… az év leginkább magával ragadó könyve.” – Sunday Times

Bath, a fürdőváros angyala volt. Mindenki az ő keze alatt akart gyógyulásra lelni. De ő biztos volt benne, hogy többre hivatott.

1865-ben járunk, az angliai Bath városában. Egy rendkívüli fiatal nő, név szerint Jane, ápolónőként dolgozik, méghozzá kiválóan, de közben meggyőződése, hogy másra is hivatott, és egy nap eljön az ideje, hogy kibontakoztathassa képességeit. Dilemmában találja magát, vágyai egy addig elképzelhetetlen jövő felé vonzzák.

Eközben Borneó vad szigetén egy excentrikus brit „rádzsa”, Sir Ralph Savage filantrópként tevékenykedik, de belső konfliktusba kerül: jelleme törékeny, hajlik a kapzsiságra, ráadásul a bőrén érzi a hatalmas őserdő erőit, amelyek előbb-utóbb legyűrik.

Jane változtatni akar korábbi életén, és sorsa összekapcsolódik Sir Ralph vállalkozásával, miközben a történet az egész Földet bejárja, a szűkös angol teaszalonoktól a trópusokig, Dublin nyomortanyáitól a leginkább magamutogató párizsi divatbutikokig.

A kegyelem szigetei olyan regény, amely felgyújtja az érzékeket. Bátor szellemi útkeresés, mely megmutatja, hol lelhet oltalomra az ember a könyörtelen világban.

Mikor megláttam ezt a kötetet azonnal szerelembe estem, a lenyűgöző borító és az ígéretes fülszöveg azonnal levett a lábamról. Már az első mondatnál éreztem, hogy nagyszerű döntést hoztam, hiszen nagyon régóta vágytam már egy hasonlóan lírai, lenyűgöző nyelvezetű történetre. 

A kegyelem szigetei egy több szálon futó regény, ahol a szereplők sorsa menthetetlenül összekapcsolódik és együtt sodródnak az elkerülhetetlen végzet irányába. A kötet olvastatja magát, Rose Tremain a szavak mestere, olyan játszi könnyedséggel fűzi a mondatokat egymás után, mintha csak gyöngyökből készítene nyakláncot. Itt meg is ragadnám az alkalmat és szeretném egy kicsit dicsérni a fordítót, mert egyszerűen lenyűgöző munkát végzett, hiszen ahhoz, hogy a magyar olvasók is szívükbe zárják a kötetet, magyar nyelven is élvezhetőnek kell lennie. Pap Vera Ágnes remekelt, csodásan ültette át az anyanyelvünkre a lírai mondatokat, így semmit sem veszített a regény a varázsából. 

A cselekmény az 1800-as években, a viktoriánus korban játszódik. A korszakot definiálni igen nehéz, mivel elősorban nem formai jegyeket, hanem inkább egyfajta gondolkodásmódot, életszemléletet tükröz, melynek alapjai a hagyománytisztelet, a célszerűség szem előtt tartása. Egyértelműen egy olyan korszakról beszélünk, ahol a nők legfontosabb szerepe és feladata az volt, hogy feleségként és anyaként a férjük oldalán tündököljenek. A fontos döntésekbe nem vonják be őket, nem egyenlő partnerként tekintenek rájuk. 

Ezt a gondolkodásmódot némiképpen árnyalja Rose Tremain regénye, aki a társadalmi normákra fittyet hányva megcserélte a szerepeket, így nagyon erős és kompetens női karaktereket, és igen gyenge férfi szereplőket ismerhetünk meg regényében. Jelen esetben a hölgyek azok, akik tudatosan formálják sorsukat, és az urak azok, akik csak sodrónak az eseményekkel. Nem uralják a dolgokat, rendkívül bizonytalanok, érzelmeik, ösztöneik, vágyaik és szükségleteik irányítják őket. 

Ahány női szereplő, annyiféle sors jelenik meg lelki szemeink előtt. Egy olyan korban, ahol a nő helye a férfi mellett volt, rendkívül bátor dolog eltérni a társadalmi konvencióktól. Ma természetesen már senki nem lepődik meg rajta, ha egy nő saját vállalkozást vezet, vagy éppen bohém művészként él, esetleg a saját neme mellett találja meg a boldogságot. A 19. században azonban rendkívül bátornak és erősnek kellett lenni ahhoz, hogy valaki eltérjen a jól megszokott viselkedéstől. 

Ebben a regényben mégis csupa ilyen nőt ismerhetünk meg. A kötet főszereplője egyértelműen Jane a fiatal lány, akit Bath városában igazi angyalként emlegetnek, hiszen emberek tucatja gyógyult már meg gyengéd kezei által. Ő azonban a zsigereiben érezte, hogy többre hivatott. Amikor meglátogatta nagynénjét Emmeline-t, az egyedülálló festőnőt, aki szabadon, mégis talán kissé magányosan élte mindennapjait Londonban, egy merőben más világ nyílt meg előtte. Úgy érezte hogy képtelen lenne visszatérni régi életébe, ezért egyre távolabb és távolabb sodródott édesapja praxisától. A Julieattával történő találkozása teljesen a feje tetejére állította Jane világát. Megjelenik még a regényben Clorinda Moressey is, aki üzletasszonyként állja meg helyét Bath városában. Egy családi örökség segítségével megnyitotta teaházát a városban, így független életet élhet. Mikor azonban Jane édesapjával közelebbről is megismerik egymást, valami megváltozik és egyre jobban megkedvelik egymást. 

Mivel Jane édesapja nem az a típus, aki megmondja az ember lányának, hogy mikor és mit csináljon, így Clorindának nem kell egy másodpercig sem attól tartania, hogy újdonsült párja megtiltja neki, hogy továbbra is üzemeltesse a teaházát. Sőt...az orvosnak még talán imponál is a nő ereje és függetlensége. Egyedül képtelen arra, hogy ellássa saját háztartását, így egy olyan nőre van szüksége, aki gondoskodik róla. Szerencsére a két dolog tökéletesen megfér egymás mellett, így nagyszerű párost alkotnak. 

Julietta, Jane újdonsült nagyvárosi barátnője házas, férje pedig egy igazán megértő, megalkuvó személyiség. Igazán jól lelkű ember, de nem éppen a legerősebb egyéniség. Teljesen képben van felesége életstílusával, de egy másodpercig sem korlátozza őt, többet ér számára a biztonságos családi környezet, nem rúgja azt fel olyan apróságok milyen, mint például Julieatta titkos élete. 

Valentine Ross, Jane édesapjával dolgozik egy praxisban, a fiatal orvos fejét pedig teljesen elvarázsolta Bath angyala. Kettejük viszonya rendkívül ambivalens. Jane kezdetben jó ötletnek tartja, hogy elfogadja Valentine Ross közeledését, de ahogy egyre távolabb kerül Bath városából és a fürdőtől, úgy keríti hatalmába egy ismeretlen hatalom, mely egyre messzebb sodorja őket egymástól. A férfi ezt nem hajlandó elfogadni. A férfi kezdetben odaadóan, majd egyre erőszakosabban próbálkozik Jane kegyeit elnyerni. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik a kezdetben tiszta érzelem egy igazán mocskos és durva mániává, amikor már birtokolni és büntetni szeretné a lányt minden egyes cselekedetéért. Már nem az a célja, hogy boldoggá tegye, hanem uralja és betörje. A szemünk előtt válik igazi szörnyeteggé, majd megtört és elveszett emberré. 

Dr. Ross mindeközben folyamatosan aggódik testvéréért Edmundért, aki Borneó tájain kalandozik és igyekszik új tájakat, növényeket és állatokat felfedezni. Utazása során találkozik Sir Ralph Savage rádzsával, aki filantrópként tevékenykedik, de belső konfliktusba kerül: jelleme törékeny, hajlik a kapzsiságra, ráadásul a bőrén érzi a hatalmas őserdő erőit, amelyek előbb-utóbb legyűrik. Egyszerre szeretne maradandót alkotni, vágyik arra, hogy elismerjék, de közben szeretne valami jót is tenni. Szeretője (Leon) teljesen a markában tartja, rendkívül gyenge jellem, még a megaláztatásokat is elviseli, hogy ne hagyja el őt a fiatal férfi. Ha pedig úgy érzitek, hogy még nem soroltam fel elég szereplőt, akkor megemlítem Leónt is, aki a rádzsa szeretője. Szeretne kitörni és meggazdagodni. Állandóan fenyegetőzik, hogy elhagyja a rádzsát, de tulajdonképpen valamiért neki soha nem sikerül semmi. Hiába vannak nagy álmai, képtelen azokat valóra váltani. Minden egyes kudarc után kénytelen beletörődni helyzetébe. 

A könyv középpontjában egyértelműen az útkeresés áll. Minden szereplő legfontosabb célja, hogy megtalálja önmagát és a helyét a világban. Vannak, akiknek ez könnyebben sikerül, mások folyamatosan küszködnek és vannak olyanok is, akik soha nem érnek igazán révbe. Ahogy látjátok, a regényben tényleg több szálon futnak az események, és  a felsorolt szereplők kivétel nélkül hatással vannak egymás életére. Vannak akik szorosabban kapcsolódnak, mások csak elszenvedik a történések következményeit. 

A regény cselekménye rendkívül érdekes és izgalmas, egy másodpercig sem engedi az olvasó figyelmét. Az elején kicsit nehezen szoktam meg, hogy ennyi szálon fut a történet, de aztán szépen lassan belelendültem és kíváncsian vártam, hogyan alakul a szereplők sorsa. A könyv hangulata igazán egyedi, melyet a lírai hangvételnek is köszönhetünk. A Bath városától egészen Borneóig átívelő történet teljesen levett a lábamról és biztosan törekedni fogok arra a jövőben, hogy többet olvassak az írónőtől. Ez volt az első, de korántsem az utolsó regényem tőle. 

A könyv borítója szépséges, teljesen oda meg vissza vagyok érte, de ez nem lehet meglepetés számomra, hiszen a hazai könyves piacon a kiadó munkássága ezen a téren kiemelkedő. Mindig csodálatos munkát végeznek. 

Összességében engem teljesen magával ragadott A kegyelem szigetei című könyv, mely egy több szálon futó regény, ahol a szereplők sorsa menthetetlenül összekapcsolódik és együtt sodródnak az elkerülhetetlen végzet irányába. A kötet olvastatja magát, Rose Tremain a szavak mestere, olyan játszi könnyedséggel fűzi a mondatokat egymás után, mintha csak gyöngyökből készítene nyakláncot. A könyv középpontjában egyértelműen az útkeresés áll. Minden szereplő legfontosabb célja, hogy megtalálja önmagát és a helyét a világban. A regény cselekménye rendkívül érdekes és izgalmas, egy másodpercig sem engedi az olvasó figyelmét. Az elején kicsit nehezen szoktam meg, hogy ennyi szálon fut a történet, de aztán szépen lassan belelendültem és kíváncsian vártam, hogyan alakul a szereplők sorsa. Biztos, hogy nem ez volt az utolsó könyvem az írónőtől, bátran ajánlom mindenkinek!

Értékelés: 5/4,5

A recenziós példányt szeretném még egyszer megköszönni a 21. Század Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni, ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Read More

Amanda Lovelace: Amikor ​a hercegnő menti meg önmagát + Nyereményjáték

Sziasztok!

Rupi Kaur után már egy másik ismert amerikai költőnőtől, Amanda Lovelacetől is olvashatunk verseket a Könyvmolyképzőnél! A Kauréhoz hasonló stílusú kötettel, az Amikor a hercegnő menti meg önmagáttal Lovelace még a Goodreads Choice Award-ot is elnyerte 2016-ban. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy a véleményünkre, és részt vennél a turné végi nyereményjátékban!

történet

egy hercegnőről

aki királykisasszonnyá

aki királynővé változott.

A Goodreads Choice Award 2016-os győztese,

az amikor a hercegnő menti meg önmagát

verseskötet az alkalmazkodóképességről.

Arról, hogy mi írhatjuk a saját sorsunkat.

Amanda Lovelace kötete négy szakaszra oszlik:

a hercegnő, a királykisasszony, a királynő, illetve te.

Az első három szakaszból összeáll a szerző élete,

az utolsó pedig afféle feljegyzésként szolgál az olvasó számára.

Ez a megható könyv a szeretetet, a veszteséget, a gyászt,

a gyógyulást, a sorsunk irányítását

és az inspirációt dolgozza fel.

Erre a könyve már nagyon régen felfigyeltem az Instagramnak hála és nagyon megörültem, mikor láttam, hogy a Könyvmolyképző Kiadó elhozza a magyar olvasók számára is. Őszintén szólva Rupi Kaur nálam nem lett óriási kedvenc, ennek ellenére mindenképpen akartam Amanda Lovelace verses kötetének is adni egy esélyt, hiszen a címe azonnal megfogott. 

Az ilyen kötetek mindig nagyon megosztók az olvasóközönség számára. Sokan imádják, de legalább ennyien utálják az ilyen típusú könyveket. Vitatják, hogy költészetnek lehet-e nevezni, vannak akik úgy gondolják, hogy nincs ebben semmi extra, hiszen

nem is

              költészet

amikor valaki

                                       mindenen egyes gondolatot

                                             külön sorban helyez 

                              el. 

Erre nagyjából

bárki képes

aki

tud írni.

Komolyra fordítva a szót azonban, én abba a táborba tartozom, akiknek összességében tetszett a kötet. Rupi Kaur-nál nekem sokkal jobban bejött, az írások a szívem közepébe találtak és egyszerűen nem eresztettek el. Valahogy úgy nagyon elkaptam a fonalat és egy ültő helyemben elolvastam az egészet. Az írások nyomot hagytak bennem, napokig nem eresztett, sokat gondolkodtam rajta. 

Kicsit nehéz bármit is írnom a könyvről, hiszen a versek vitathatatlanul magukkal ragadtak, de valahogy nem találom a szavakat. Az pedig mégiscsak kevés lenne egy értékelésben, hogy szép volt, jó volt, köszönöm, de úgy nagyjából ennyi is lenne akkor a mondanivalóm. Természetesen ez így nem lenne korrekt írás. Mégis...ahányszor nekiveselkedtem az írásnak, valahogy elfogytak a szavak és egy idő után csak meredtem magam elé. Aztán rájöttem, hogy talán ezzel nincs is semmi baj. Nem mindent lehet elmondani, vannak dolgok, amiket egyszerűen érezni kell. Szerencsémre nem tudtam azonosulni Amanda Lovelace verseivel, valahogy mégis a vesémig hatolt az írása. 

A kötet több részből áll, és a mesei motívumok rendszeresen megjelennek benne. Külön tetszett, hogy a a versek nem E/1-ben íródtak. A hercegnős metafora végig kíséri az egész művet. Egy igazi fejlődéstörténet, ahol a hercegnő királykisasszonnyá majd királynővé válik. A versekben elsősorban a szerző saját fiatalkori és gyermekkori traumái jelennek meg: gyász, fájdalom, testképzavar, csalódás. A könyv végén azonban, az utolsó fejezetben egy kicsit más vizekre evez, önmegvalósításról és önmagunk elfogadásáról, önismeretről ír. 

Egy ilyen kötetnél elengedhetetlen a nagyszerű fordítás, hiszen csak így lehet az adott nyelvre átültetni megfelelő módon az írást. Ebben az esetben Kamper Gergely munkáját csak dicsérni tudom, nélküle biztos nem lenne ilyen kiemelkedő és nagyszerű a magyar változat. Sokszor érzi úgy az ember, hogy csak az eredeti nyelven jön át az üzenet, és a fordítással elveszik a mű esszenciája, de ebben az esetben ez nincs így. Tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni a munkájáról. 

Összességében nagyon tetszett Amanda Lovelace műve, annak ellenére, hogy általában nem a kedvenceim az ilyen típusú könyvek. Lehet, hogy csak jó pillanatomban talált meg, de én teljesen az írások hatása alá kerültem. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz mindenkinél kedvenc, de akit elkap a gépszíj, az biztosan új kedvencet avat majd. Ha szeretitek Rupi Kaur könyveit, akkor mindenképpen adjatok ennek is egy esélyt, ha pedig még nem olvastál ilyesmit, akkor ez legyen az első ilyen könyv, amit a kezedbe veszel. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Ahhoz, hogy részt vehessetek a sorsolásban, nincs más dolgotok, mint rájönni, a versrészletek melyik magyar kortárs költőhöz tartoznak.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

VERSRÉSZLET

Aki kocsma helyett könyvtárba megy – az is egy olvasó.

Aki fejben hős oroszlánvadász – az is egy olvasó.

Aki itt ül, s közben páncélban csatáz – az is egy olvasó.

Aki egyszerre sámán, űrlény, eszkimó, arab – az is egy olvasó.

Akit bezárhatsz, akkor is szabad – az épp az olvasó.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

04.26. Readinspo

04.28. Csak olvass!

04.30. Olvasónapló

05.02. Readinspo extra

05.04. Hagyjatok! Olvasok!

05.06. Fanni’s Library

05.08. Ambivalentina

Read More

Louisa May Alcott: Fiatalurak + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek Kiadó nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Louisa May Alcott klasszikusának folytatását a Fiatalurakat. Az előző rész azzal zárult, hogy Jo megörökölte a Plumfield birtokot a házsártos, de aranyszívű March nénitől, ahol most már férjével, Bhaer professzorral vállvetve, a maguk elvei szerint, és rengeteg szeretettel nevelgetik a gondjaikba vett rakoncátlan csemetéket. Ismerjük meg együtt a Plumfield kísérleti iskoláját és merüljünk el Louisa May Alcott világában.Tartsatok bloggereinkkel,és ha mellétek áll a szerencse meg is nyerhetitek a könyv egy példányát. 

Romantikus rajongással vonzódom az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején íródott kedves főleg lányoknak szóló történetekhez. Teljesen mások, mint amikhez szokva vagyok. Nem fordulatosak, hiányzik belőlük a pergő izgalom, de olyan értékeket képviselnek, melyek ma is megállják a helyüket. Egy teljesen másik világba repítenek, amelyet a nagyvárosi énem tátott szájjal figyel. Azt hiszem emiatt is szeretem annyira a vintage dolgokat. Lucy Maud Montgomery Anne sorozata és Avonlea világa,  Frances Hodgson Burnett Titkos kertje, vagy A kis lordja, Laura Ingalls Wilder sorozata A farm ahol élünk  hatalmas kedvenceim. Egyszerűen imádom ezt a korszakot. A Kisasszonyokat és Jó feleségeket anno azonnal a szívembe zártam,  így nem is volt kérdés, hogy a folytatásra is kíváncsi vagyok. Jo karaktere óriási kedvenc volt nálam, szóval nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a Fiatalurak olvasásába. Mielőtt azonban rátérnék az értékelésre, lássuk miről is szól a kötet pontosan. 

A Plumfield kísérleti fiúiskolájában a kis nebulók lényegében azt csinálhatják, amihez kedvük van, akár a lépcsőkorláton is csúszkálhatnak. Jo Bhaer írónő, akit a Kisasszonyokban még Jo March-ként ismertünk, mindig is erről álmodott: egy olyan házról, amelyben "nyüzsögnek a fiúk...és pezseg az élet". A Kisasszonyok azzal zárult, hogy Jo megörökölte a Plumfield birtokot a házsártos, de aranyszívű March nénitől, ahol most már férjével, Bhaer professzorral vállvetve, a maguk elvei szerint, és rengeteg szeretettel nevelgetik a gondjaikba vett rakoncátlan csemetéket. Ahogy Jo maga mondja, "nem is tudom, mit szeretek jobban: az írást vagy a kölykeimet". Nat, a rongyos árva, az elkényeztetett Gömböc, a vadóc Dan és a Plumfield többi feledhetetlen lakója olvasók nemzedékeit bűvölte már el kalandjaival.

A sok izgalmas fantasy, vagy komoly és megrázó drámák mellett néha jól esik a kis lelkemnek egy-egy klasszikusnak számító gyermek, vagy éppen ifjúsági irodalmat a kezembe venni. A Fiatalurak is egy ilyen típusú könyv. A kötet egy rendkívül bűbájos történet, mai szemmel kicsit naivnak is nevezhető. Komoly életbölcsességeket fogalmaz meg az életről, a becsületesség és tanulás fontosságáról és arról, hogy mindenkivel tisztelettel kell bánni. Megtanulhatjuk, hogy a hit és a szeretet az egyik legjobb orvosság. Ahogy a bevezetőben is írtam már régóta vágyom ebbe a romlatlan és tiszta szívű világba, a könyv pedig abszolút hozza ezt. Igazán szívmelengető történet, abszolút képes visszaadni az emberi jóságba vetett hitünket. Nem pörgős, nem akciódús, nincsenek váratlan fordulatok, de tele van kedves, szeretetreméltó szereplővel és tiszta, gyermekien ártatlan világszemlélettel. 

A sorozat első két részében Louisa May Alcott teljes mértékben a March lányokra koncentrált, így főleg olyan életbölcsességéket ismerhettünk meg, melyek főleg a fiatal hölgyek fejlődését segítették. Ebben a részben azonban teljesen más vizekre evezünk és a fiatal urak erkölcsi nevelését célozza meg az írónő. Azoknak, akik eddig hiányolták ezt, vagy kevés volt számukra a fiús szál, biztosan elégedettek lesznek a történettel. A March lányok rajongói viszont talán kicsit hiányolni fogják kedvenceiket, ugyanis ebben a részben bár minden szeretett karakter megjelenik, de a hangsúly nem rajtuk, hanem gyermekeiken van. Az első részekben Mrs. March volt az erkölcsi iránytű, akik óriási szeretettel és komoly erkölcsi alapokkal nevelgette lányait, ebben a részben Jo és Bhaer professzor lesz az, aki megfelelő utat próbál mutatni a Plumfield iskola kis növendékeinek. Ők ketten vállvetve, a maguk elvei szerint, és rengeteg szeretettel nevelgetik a gondjaikba vett rakoncátlan csemetéket, biztos talajt adnak számukra, hogy a jövőben is megállják a helyüket. Igazi iránytűként segítik lelki fejlődésüket, de a tanulmányaikat sem engedik elhanyagolni. Az iskolában minden nap történik valami izgalmas, a gyerekek néha óriási kalamajkába keverednek, összevesznek és kibékülnek, de Bhaer mama és Bhaer papa egy igazi lámpás a szomorúság sötétjében, a Plumfiedban nevelődő gyermekek mindig és mindenben számíthatnak rájuk. Szigorú szeretettel egyengetik a lányok és fiúk útját, a büntetést mindig úgy alakítják, hogy ne megalázó, hanem sokkal inkább elgondolkodtató legyen számukra. 

Az tetszett igazán a könyvben, hogy rengeteg olyan problémát vet fel, melyek a mai modern korban sem ismeretlenek számunkra. A becsületesség olyan erény, amely minden korban az ember javára válik. Bár sokszor azt mondják, hogy a mai világban csak az jut előre, aki átgázol mindenkin, én azért hiszek még abban, hogy a jó elnyeri jutalmát és a becsület többet ér mindennél. A pénz fontos, hiszen a megélhetésünk egyik eszköze, de nem szabad, hogy uralja az életünket és néha igenis jobb adni, mint kapni. A lopni és hazudni bűn, az őszinteség pedig az egyik legnagyobb erény. Mindenki megérdemli, hogy családban nevelkedhessen, még akkor is, ha az illető néha úgy viselkedik, mint egy sündisznó. Olykor az embernek akkor van a legnagyobb szüksége a szeretetre, amikor azt a leghevesebben próbálja elutasítani. 

Jo hihetetlen változáson ment át a részek alatt. Szeleburdi személyisége lecsillapodott és igazi támasszá vált férje oldalán. Őszinte és odaadó szeretettel, igazi tyúkanyó módjára nevelgette kedves kis fiait az iskolában. Bhaer professzorral nagyszerű párost alkotnak, nélkülük el sem tudnám képzelni ezt az iskolát. 

A Plumfieldban élő gyermekek rendkívül sokszínűek. Itt nevelkednek Jo fiai, Meg ikrei...de mellettük rengeteg más fiú is az iskola lakója. A kedvenceim Dan, Nat, Demi, Daisy és Nan voltak, de Teddy babát és Bess királylányt is nagyon megkedveltem. 

Dan egy igazi nagyvagány fiú volt, aki rengeteget szenvedett már életében. Soha nem volt biztos pont az életében, így elkallódott és csak Jo és Bhaer professzer szeretete tudta a helyes útra téríteni. Egy igazi sündisznó volt a kezdetek kezdetén, de végül szépen beilleszkedett az iskolába. Nat szintén árva fiú, akit Laurie ajánlott be az iskolába. A kezdetben félszeg fiú azonban teljesen kinyílt és rengeteg barátra tett szert.  Demi és Daisy ikrek, ők Meg gyermekei. A kettejük közötti kapocs rendkívül erős, mindig és minden körülmény között számíthattak egymásra. Demi egy igazi kis tudós palánta, Daisy pedig egy igazi anyáskodó karakter, aki nemcsak a babáit szeretgette őszinte szeretettel, hanem a fiúkhoz is volt mindig egy-egy kedves szava. Nan egy igazi vadóc kislány, aki kísértetiesen emlékezteti az olvasót Jo March karakterére (talán ezért is került olyan közel a szívemhez). A fiúk igazi ellenfélre akadtak benne, nem létezett lehetetlen számára. 

Olvasás közben sokszor mosolyogtam, rengetegszer csóváltam a fejem, volt amikor meghatódtam és az is megesett, hogy elmorzsoltam pár könnycseppet. Hihetetlenül szerettem ezt a történetet, mindenkit egytől-egyig a szívembe zártam. 

A borító meseszép, nagyszerűen illik a többi kötethez. Alig várom már, hogy az utolsó részt is a kezembe foghassam és a 4 kötet egymás mellett díszeleghessen a polcomon. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet. A Fiatalurak egy rendkívül bájos és szívmelengető történet, méltó és nagyszerű folytatása az első két résznek. A szereplők igazán kedves karakterek, még ha hibáznak is, mosolygunk apró-cseprő botlásaikon. Végtelenül jók és törekednek arra, hogy igazán tisztaszívű és önzetlen felnőttekké váljanak. Jo és Bhaer professzor iskolája egy nagyszerű hely, ahova én is szívesen ellátogatnék. Ahogy megszokhattuk a könyv rengeteg erkölcsi tanítást fogalmaz meg, bár kissé régimódiak ezek az értékek, de úgy érzem, hogy ma sem szabad elfelejtenünk őket. Ha szeretitek a hasonlóan kedves, lassú történeteket mindenképpen olvassátok el. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Mivel a Fiatalurak a Kisasszonyok és a Jó feleségek folytatása, így ebben a játékban az előző kötetekre koncentrálunk. Mindegyik állomáson találtok egy idézetet, amelyik az első, vagy a második kötetben található. Nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter megfelelő sorába, hogy a Kisasszonyok, vagy pedig a Jó feleségek című könyvből származik az idézet. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Nem könnyű megbirkózni a hibáinkkal, én is tudom, de egy-egy kedves szó csodákat művel az emberrel.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

04.26.: Csak olvass!

04.28.: Könyv és más

04.30.: Flora the Sweaterist

05.02.: Readinspo

Read More